Hideg volt és esett. Úgy esett mintha dézsából öntötték volna s szemeimből is úgy záporoztak a könnycseppek akárcsak az eső cseppek. Valahol a város szélén kuporogtam egyedül egy padon.
Miért nem tudok soha semmit jól csinálni? Tettem fel magamnak a kérdést s közben agresszívan gyűrögettem a pulcsim szélét.
Levi vajon mennyire utálhat most? Talán soha többet nem akar majd látni? Mi lesz ha elhagy ?
Szorító érzést éreztem a mellkasomban mintha valami belülről szét akart volna marcangolni. Ilyen lehet ha az embernek megszakad a szíve ?

Flashback:
A fák aranysárga, rézvörös és avar barna koronáikat viselték mindenütt. Ráérősen slattyogtam a megbeszélt kávézóhoz, miközben csodáltam az új évszak színeit.   
- (Név)! Egy rövid hajú nő jött velem szembe a keskeny járdán.
- Petra, rég láttalak, hogy vagy? Álltam meg mosolyogva.
- Remekül. Jót tett ez a két hét szabadság, a barátommal elutazunk Tokióba.
- Hm biztos jó lehetett.
- Na és te hogy vagy? Igazította meg közben vállán a táskáját.
- Megvagyok éppen Hanjival fogok találkozni.
- Levi is ott lesz ? Kérdezte egy titokzatos mosoly keretében mintha valami nagy dologról tudna.
- Nem, dolgozik. Vontam vállat. Miért?
Nem válaszolt rögtön, az arca meglepődöttséget tükrözött egy pillanatra majd úgy tűnt mintha bánta volna, hogy szóba hozta.
- Semmi, csak láttam, hogy virágot vesz és gondoltam, hogy neked lesz. Közben világos barna tincseit csavargatta.
- Lehet, hogy este adja oda. Legyintettem rá. Levivel ugyan még nem voltunk hivatalosak, de nagyon is jó úton jártunk felé még ha lassan is. Egyikünk sem akarta el sietni a dolgokat a múlt sebei miatt, így abban maradtunk, hogy ha mindketten készek leszünk rá el jön majd az a bizonyos pillanat.
- Jaj, olyan szerencsés vagy (Név)! Mindennap egy szál virág. Bárcsak Oluo is mindig ilyen figyelmes lenne. Petra álmodozó hangja rántott vissza a valóságba.
- Miről beszélsz ? Néztem rá zavarodottan.
- Levit szinte mindennap látom a virágboltban vásárolni. Tudni illik a kolléganőm a virágbolttal szemben lakik így könnyen feltűnhet neki a fekete hajú férfi.
- Ez fura... nem szoktam virágot kapni. Nevettem fel kínosan az egész annyira műnek hangzott belül kétségbeesetten próbáltam valami magyarázatot találni.
- Oh. Petra arcáról is eltűnt a boldog mosoly helyette egyik lábáról a másikra helyezte a súlyát. Ha jobban bele gondolok lehet, hogy nem is ő volt. Zavartan vakarta meg a tarkóját a barna szemű.
- Lehet. Telefonom pityegése zavart meg. Egy SMS Hanjitól. Gyorsan átfutottam majd zsebre vágtam a készüléket.
- Sajnos mennem kell Petra-san, hétfőn majd találkozunk. Erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Akkor hétfőn. Búcsúzott a méz barna hajú.

Egészen a kávézóig Petra szavain őrlődtem s kezdett össze állni a kép amiben reménykedtem, hogy csak a féltékenységem szüleménye. Levi mostanság lemondta a randikat azért mert dolgoznia kellett és a mai ebédet is lemondta a túlóra miatt. Virágot venni persze meg van ideje... és ha mégis nekem szánja? De akkor a többit kinek vette?
- (Név) itt vagyok! Integetett a sarokból a mindig vidám barátnőm.
- Szia Hanji. Ültem le vele szembe.
- Ha nem gond rendeltem neked is. Válaszként enyhén megráztam a fejemet.
Állandóan elkalandoztam képtelen voltam figyelni a velem szemben ülő csacsogó nőre. Elmélyülten kavargattam magam előtt a forró kávét miközben a távolban Hanji szenvedélyesen mesélt a legújabb kutatásáról talán?
- Név figyelsz? Nézett kérdőn rám.
- Már hogyne. Vágtam rá azonnal.
- Akkor miről beszéltem? Dőlt előre.
- A legújabb kutatásodról. Majdnem mindig szóba hozza a munkáját valahogyan úgyhogy arra tettem a voksomat.
- Téves. Formált egy X-t a karjaival. A születésnapomról, Erwinnel elutaznánk egy romantikus hétvégére. 

- Oh.. Sütöttem le a szemeimet. És Armin? Szóltam halkan.

- Ezt ecsetelgetem neked már vagy 3 perce. Vágta rá szemrehányóan a barna hajú. Tudnál rá vigyázni? 

- Persze. Bólintottam.

- Köszönöm. Fogta meg a kezeimet. Most pedig mondd el szépen, hogy mi bánt. Sóhaj. 

- Nem lényeges. Fordítottam el (e/c) szemeimet. Csak egy kicsit rossz a közérzetem. Bágyadt mosoly formálódott halvány rózsaszín ajkaimon. Ha nem bánod haza mennék. Néztem rá bocsánatkérően. 

- Menj csak nyugodtan, de ne vigyelek inkább haza? Kérdezett aggódással a hangjában Hanji. 

- Nem köszi, talán majd a friss levegőtől jobb lesz. 

Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből ezt az egészet. Muszáj látnom. Megtorpantam a járda közepén a szemeim szinte tányér méretűre nőttek, és azt kívántam bár elfogadtam volna Hanji ajánlatát. Levi ott állt a kocsija mellett. Hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam a mobilomat és sebesen egy SMS-t írtam neki. 

Épp a közelben járok, bejöhetek?:)

Nem telt egy perc sem és jött a válasz. 

Bocs, de most nagyon elfoglalt vagyok. Este talán majd benézek. 

Kis híján kiesett a telefon a kezemből. Nem akartam elhinni, hogy csak így lepattintott ráadásul nem is a munkahelyén van. Amikor már azt hittem, hogy ennél rosszabb nem lehet...egy idegen nő tűnt fel mellette szinte a semmiből. Amennyire csak tudtam közelebb merészkedtem, de még így is hallótávolságon kívül voltam. Egy telefonfülke mögül leskelődtem. Szánalmasnak és becsapottnak éreztem magamat. Levi kinyitotta a hátsó kocsi ajtót és egy szál vörös rózsát adott a hosszú szőke hajú nőnek, aki mosolyogva fogadta a gyönyörű virágot. Éreztem ahogy a szemeimen vékony könnyréteg képződik. Az ég világon semmit sem értettem. Mégis ki ez a nő mit akar tőle Levi? Miért ad neki virágot? Miért utasít mostanság mindig vissza? Miért miért miért? A telefonfülkének dőlve sírtam hangtalanul. Nem tudom, hogy mennyi időt tölthettem sírással a telefonfülke takarása mögött, de egy valami megfogalmazódott bennem azzal, hogy itt bőgök, mint valami gyerek nem leszek előrébb nem kapok válaszokat. Határozott mozdulatokkal letöröltem az utolsó könnycseppeket az arcomról majd elindultam Levi felé. A nő addigra már elment. 

- (Név) mit keresel? Az acélszürke szemek értetlenséget tükröztek. Nem válaszoltam neki csak becsuktam magam után az ajtót. Hátra néztem s két csokor virág feküdt az üléseken. Szóval nem neki szánta. Szipogva hajtottam le a fejemet. 

- (Név) mi a baj? A férfi óvatosan a vállamra tette a kezét, de azonnal ellöktem. 

- Hány van még rajtam kívül? Suttogtam magam elé. 

- Miről beszélsz? Nézett rám zavartan a fekete hajú.

-Csak válaszolj! Emeltem rá könnyben ázó tekintetemet. Nem válaszolt csak nézett maga elé. Teljes volt a csend az autóban. 

- Mondj már valamit! Irritált a szótlansága. Miért hazudtál ? Azt mondtad , hogy sok a dolgod és egész nap a munkahelyeden vagy. Most meg valami másik nővel találkozol és az elmúlt pár hétben még ki tudja, hogy kivel jártál össze a hátam mögött! Egészen kivörösödtem a kiabálástól s ő mind ezt szó nélkül rezzenéstelen arccal tűrte. Az istenit mondj már valamit! Kiáltottam rá. Szerettem volna, ha azt mondja, hogy egy idióta vagyok, aki rettentően féltékeny. Szerettem volna, ha megcáfol és aztán szorosan magához ölel. Szerettem volna, hogyha addig csókolna ameddig el nem állnak sűrű könnyeim. De egyiket sem tette. 

- Kösd be magadat! Mondta halkan miközben beindította az autó motorját. 

Az út alatt nem szóltunk egymáshoz. Levi arcvonásai olyanok voltak akár egy kő kemény és hideg. Feltűnt, hogy szinte majdnem elhagytuk a várost. 

- Hova megyünk? Hallatszott gyenge hangom. 

- Meglátod. Erősebben kezdte el szorítani a kormányt. Már biztosan dühös. Gondoltam miközben a fejemet az ablaknak döntöttem, amin apró esőcseppek gyöngyöződtek. Nem sokkal később a kocsi lefékezett egy magas díszes kőkerítés mellett. Levi rögtön kipattant s a két csokrot is kiszedte a járműből. 

- Szállj ki! Követtem az utasítását. 

- Hol vagyunk? Ráncoltam a homlokomat. 

- Gyere utánam. Hangja nyers volt és érzéketlen akárcsak a szemei. Egy kovácsoltvas kapuhoz értünk s akkor úgy éreztem mentem elájulok, ismét könnyek szöktek ki (e/c) szemeimből. 

- Le-levi...Dadogtam a nevét. Erősen megragadta a kezemet s húzni kezdett maga után. 

- Itt vagyunk. Suttogta maga elé lehajtott fejjel. Szürkéskék szemeinek több sötétsége volt, mint bármilyen barna szemnek, amit eddig valaha is láttam. Levi Ackerman most mutatta meg igazán, az édesanyja sírja előtt, hogy mennyire sebezhető is valójában.

Kuchel Ackerman 1971- 2002

-Tudod (Név) a halála évfordulója előtt mindig sokat járok ki hozzá. Közben a sírra helyezte a hófehér babarózsa csokrot, ami telis-tele volt szebbnél szebb virágokkal és néhány égő gyertyával.