A naptár már májusra váltott ez alatt az egy hónap alatt Mikasának és nekem sikerült mindenkivel megbarátkozni na jó ez túlzás néha azért elő fordult egy-két súrlódás, de azokat leszámítva minden jól ment akár csak egy olajozott gépezet. Levivel azóta nem találkoztam csak messziről láttam az óvoda kapujánál állt meg tovább nem kísérte kisfiát. Ma éppen délutános voltam, Petra már hazament.
- Rendben gyerekek pakoljátok el a játékokat mert jön a délutáni alvás ! Álltam meg a szoba közepén.A sok apróság egyszerre állt neki felszedni különböző játékaikat majd utána mindenkinek megcsináltam a futonját, a szokásos mese olvasás után mindenki álomra hajtotta fejecskéjét.
~**~
Eren apró kezeit az ablaknak nyomva állt legalább fél órája arcáról szokásos vidám mosolya már rég lehervadt. "Vajon hol lehet Levi?" Figyeltem továbbra is a mélabús apróságot akihez vigasztalás képen Mikasa oda vitte kedvenc játékát. Néhány perc elteltével zümmögött a telefonom kíváncsian vettem fel az asztalról. Megdöbbenésemre Levi volt az, egy rövid üzenet küldött. " Nem tudok eljönni Erenért kérlek vidd haza magaddal és este valamikor érte jövök add meg a címedet ! Levi " Még egyszer-kétszer átfutottam a pár szavas üzeneten, hogy biztosan megbizonyosodjak arról mit is olvastam az imént. " Hát ez hihetetlen mégis mit gondol csak úgy rábízza a gyerekét valaki idegenre, jó talán túl reagálom mégis csak a fia óvónője vagyok.. nem így is hülyeség...de talán meg van az oka." Egy kiadós sóhaj után lustán bepötyögtem a választ majd a két kicsit "hónom alá kapva" megindultam haza felé.
~**~

- Na srácok mit szeretnétek tv-t nézni vagy játszani a szobában ? Tettem fel fontos kérdésemet miközben mind a kettőről leszedtem a cipőt.
- Tv ! Kiáltották kórusban. "Hát persze mire is számítottam."
Mikasa kicsim menjetek előre pár perc és én is jövök. Mikasa bólintással jelzett s kézen fogva Erent vezetni kezdte. Mire be értem a nappaliba már bevackolva teljes kényelemben néztek valamilyen mesét. Befurakodtam közéjük, ölembe helyezve a tányért, amin friss piros almák sorakoztak.
- Ki kér ? Néztem mosolyogva a két izgatott csöppségre. Egyszerre nyúltak a szeletelt almákért s rövid időn belül el is tűnt az összes cikk. Megelégülve dőltek el a kanapén, amit részemről egy halvány mosoly kísért azt hiszem egy ideig el lesznek, sürgető dolgaim végett nem sokat időztem a két gyerek mellett. Miután végeztem a takarítással neki álltam a vacsora főzéshez, Levi pedig azóta se jelentkezett.
- Eren Mikasa mossatok kezet kész a vacsora ! Kiáltottam át a konyhából.
- Hai. Hallatszottak ismét kórusban.
Kis idő múlva megjelentek az asztal előtt épp mielőtt leültem volna megszólalt a csengő, biztos Eren apja lesz.
- Üljetek addig le mindjárt vissza jövök ! Az ajtó felé vettem lépteim irányát. Már gondolatban azon voltam, hogy adok neki egy kis leckét arról, hogy milyen felelőtlen dolgot is tett, de amikor kinyitottam az ajtót nem tudtam rá venni magamat. Világos íriszeit alul még mindig a sötét karikák fogták közre haja enyhén kócos volt halvány kék nyakkendője megvolt lazítva nyaka körül nagyon úgy nézett ki, mint akire rá férne egy kiadós alvás.
- Jó estét. Mormogott alig hallhatóan. Eren merre van ? Tért azonnal a tárgyra.
- A konyhában épp most készültünk enni gyere be ! Invitáltam beljebb apró mosollyal.
- Apu ! Sikkantott derülten a kis barna hajú.
- Hogy vagy Eren ? Milyen volt a napod ? Lépett közelebb fiához a fáradt férfi.
- Nagyszerűen, (Név)- senseinél nagyon jó volt lenni ! Nevetett boldogan s csillogó szemeit rám emelte.
- Örülök neki ! Simogatta meg a sötét barna fürtöket az apa.
- Anya éhes vagyok szedsz enni ? Nézett rám Mikasa.
- Persze tökmag ! Siettem az asztalhoz.
- Akkor mi mennénk is ! Emelte rám szürkés tekintetét Levi.
- Maradjatok nyugodtan vacsorára főztem bőven ketten meg se tudnánk enni ! Néztem Levire aki szemmel láthatóan elgondolkozott a csábító ajánlaton. Eren nyála szinte már csorgott ahogy nézte a melegen gőzölgő spagettit.
- Végül is.. Adta be derekát a sötét hajú miközben sóvárgó fiára nézett. Leült kisfia mellé én pedig rögtön hoztam neki tányért és evőeszközt.
- Hogy hogy nem tudtál eljönni Erenért ? Kérdeztem a szótlan férfit velem szemben.
- Közbe jött egy halaszthatatlan dolog. Magyarázott fel sem nézve a tányérjából.
- Értem. A vacsora többi része nagyrészt csendben telt leszámítva Eren váratlan szómenéseit nem tudtam elhinni, hogy ezek ketten tényleg apa-fia hiszen Levi csendes inkább visszahúzódó ember volt ellentétben fiával, aki bármikor bármiről képes volt beszélni addig amíg le nem állítják.
- Anya mehetünk vissza a nappaliba ? Bökött meg oldalról Mikasa.
- Persze nyugodtan ! Vettem el tőle tányérját. A két kicsi futásnak eredt Levi pedig szintén tányérokat kezdett gyűjteni.
- Hagyd csak ! Legyintettem felé.
- Nem ez a legkevesebb, vigyáztál Erenre itt is vacsoráztunk majd én megcsinálom a mosogatást. A mosogató elé lépett s megengedte a meleg vizet majd bele engedte a koszos fehér tányérokat.
- Felőlem ! Tettem fel megadóan kezeimet, titkon örülve neki a kis szörnyek már leszívták az energiámat na meg a házi munka.
Ránézek a kicsikre!
-Hnh. Csak ennyi volt a válasz. Épphogy csak bekukkantottam a helyiségbe ahol terpeszkedtek mindketten betakarták magukat egymásnak dőlve hol-hol elbóbiskolva nézték a tv-t. Visszamentem a konyhába az ajtófélfának dőlve néztem Levi ténykedését. Már csak egy-két edény maradt, fehér ing ujjait feltűrte nyakkendője az egyik széken pihent fekete tincsei lassan himbálóztak arca előtt finom mozgásától, ahogy jobban megfigyeltem egyre több jelét láttam a kimerültségének.

- Mit bámulsz ? Szakított félbe nyers hangja. Ijedten elkaptam a tekintetemet s az asztalhoz botorkáltam közömbös pillantása végig kísért.

- Semmi csak nem gondoltam volna, hogy ilyen jól megy a mosogatás. Vakartam meg a fejemet halkan nevetgélve.

- Tch. Minek vállaltam volna, ha szarul menne ?! Fordította vissza fejét a mosatlan irányába.

- Hehe... Nevettem kínomban.

Miután Levi elkészült a nappaliba mentünk Erenért, aki már rég szundikált Mikasával egyetemben. Apró mosoly húzódott ajkaimon ahogy a két kis szendergő törpét figyeltem Levi óvatosan kihámozta fiát a pokróc fogságából s gyengéden magához szorította.

- Nos akkor mi mennénk is ! Szólalt meg halkan.

- Kikísérlek titeket ! Szegődtem utánuk.

- Öhm..(Név) gond lenne, ha Eren máskor is itt maradna, amióta megérkeztél a kölyök állandóan szóba hoz.. én meg sokat dolgozom és nem mindig tudom időbe elhozni az óvodából szóval, ha nem gond tudnál máskor is vigyázni rá ? Komor morcos tekintete kissé szégyenlőssé vált szemei alvó fiára terelődtek.

- Persze szívesen elvállalom ! Vágtam rá gondolkodás nélkül.

- Köszönöm. Mormogott csendesen a sötét hajú, azt követően felöltöztette Erent s távozott. Miután bezártam magam mögött az ajtót lassan háttal neki dőltem és az elmúlt néhány óra eseményét lejátszottam a fejemben, különös érzés fogott el mikor Levit láttam újból lelki szemeim előtt.

- Hmm mibe mentem én bele?Suttogtam magamnak miközben beletúrtam (h/c) hajamba.

- Anyu ? Mikasa riadt hangja zökkentett ki gondolataimból.

- Itt vagyok tökmag ! Kiáltottam hangosan.