***3 hónappal később***

- Megint késik. Morogtam az orrom alatt miközben a ház előtt vártam Levire a gyerekekkel. Az órámról ismét az útra tereltem a tekintetemet, de nem volt a láthatáron a fekete kocsi.
- Srácok ne menjetek túl messzire Levi bármikor itt lehet! Szóltam a két törpe után, akik igencsak nagy sunnyogásban voltak.
- Nem, mehetnénk el inkább a játszótérre? Kezdett el nyafogni Eren.
-Most nem kicsim mert apukád azt mondta, hogy elvisz minket valahova.
- Na és hova? Kikíváncsiskodott Mikasa.
- Azt én is szeretném tudni. Sóhajtottam. Akárhogy próbáltam rávenni a férfit az elmúlt napokban, hogy árulja el a mai programot mereven elutasított. Talán azért is vagyok ennyire türelmetlen...hajt a kíváncsiság? Autó hangját lehetett hallani így egyből a zaj irányába fordítottam a fejemet s mit ad Isten az Ackerman járműve robogott a szürke aszfalton.
- Na végre! Csaptam össze kezeimet drámaian miután fekete hajú barátom kiszállt a kocsiból.
- Mi az? Alig késtem. Vont vállat majd kezeit a derekam köré fonta.
- Csak 10 percet. Böktem meg a mellkasát.
-Tch. Az semmi. Forgatta szürkés szemeit aztán lágy csókkal próbált vigasztalni.
- Apa hova megyünk? Eren vadul kezdte el rángatni az apja nadrágját, aki erősen ráncolni kezdte szemöldökeit.
- Majd, ha oda érünk megtudod kölyök. Kapta fel fiát és a kocsi irányba indult vele. Eren hangos kacagásba kezdett, amiért Levi a hóna alá csapta, mint egy táskát.
- Gyere tökmag beszállás! Nyújtottam Mikasa felé a kezemet.

Levi beindította az autót majd kezei megálltak a mozgásban és hirtelen rám nézett.
- Mi az? Néztem rá őszinte értetlenséggel.
- Majdnem elfelejtettem... A mondatot már nem fejezte be helyette kutatni kezdett a kesztyű tartóban.
- De mit? Próbálkoztam újra hátha kapok valami válasz féleséget.
- Fordulj nekem háttal. Egyenesedett fel és valami fehér pamut anyag volt a kezében.
-Mi? Minek? Éretlenkedtem továbbra is.
- Csak csináld. Kezdett el türelmetlenkedni az Ackerman.
- Remélem, hogy jó okod van erre a titkolózásra mert megijesztetsz Levi Ackerman! Mondtam bosszankodva miközben megfordultam.
- Majd meglátod. Miután végzett  velem a törpék következtek. Az egész út egy örökké valóságnak tűnt így megvakítva majd megevett a kíváncsiság alig vártam, hogy megérkezzünk arra a rejtélyes helyre, amiről Levi egy szót se volt hajlandó beszélni.
A jármű lassított végül megállt.
- Megjöttünk. Csengett Levi hangja és esküszöm lehetett hallani a hangjában az izgatottságot még, ha csak egy parányit is, de ott volt.
- Remek akkor ez azt jelenti, hogy le vehetem ezt a szemkötőt?
- Még nem.
-Mi a franc Levi?!
- Bírd még ki egy kicsit rosszabb vagy, mint a kölykök. Való igaz talán ők jobban viselték ezt a helyzetet mint én. Azt hittem, hogy ők már rég le tépték magukról az anyagot... vagy csak Levi végzett kiváló munkát.

A fekete hajú férfi segített mindenkinek kiszállni egyesével majd leszedte rólunk a szemkötőt.

- Ki nyithatjuk most már a szemünket apu? Szólalt meg a kis Eren bátortalan hangon. 

- Csak tessék. Válaszolt Levi. Azonnal kipattantak  (e/c) íriszeim a varázs szavakra. Talán a belváros egyik utcájában lehettünk és egy viszonylag átlagos épület előtt álltunk mind a négyen. A bejárati rész tiszta üvegből állt és az ablakok a padlótól egészen a plafonig tartottak. A falon végig fényfüzér futott, amiből meleg fény áradt. Az ajtó felett egy fehér keskeny tábla lógott s rajta pedig ez állt fekete vékony betűkkel : Teabolt

- Levi? Tekintetemet a férfi irányába fordítottam, aki tarkóját vakarta éppen. Ez az amire gondolok? Hangomból sütött az izgalom és a csodálkozás. 

- Miután lezártam a múltat... kellett egy új kezdet, egy tiszta lap. A mai naptól kezdve hivatalosan nem vagyok rendőr többé. Reggel leszereltem. 

- De..mégis mikor meg hogyan? Egyszerűen egy értelmes mondatot sem tudtam össze rakni annyi kérdés akart egyszerre kijönni a számból. Az agyam csak úgy felmondta a szolgálatot. Levi szája szélén egy apró mosoly bújt meg, ahogy meglátta a kerek szemeimet és a félig nyitott számat. 

- Egy ideje már rajta voltam az ügyön. Az idő alatt, amíg külön voltunk rá jöttem, hogy szükségem van egy új célra az életemben, de igazából nem is mondanám új célnak inkább egy régi álomnak, amit hosszú- hosszú ideig nem tudtam beteljesíteni. De végre eljött az ideje! Sóhajtott elégedetten a fekete hajú férfi és szemei újra a boltra terelődtek. Mit szóltok hozzá? 

- Akkor apu most van egy boltod? Kerekedtek el a zöldes kék szemek. 

- Ahogy mondod kölyök. Bólintott Levi. 

- Hűű! A két kicsi hátra hagyva minket szaladtak közelebb a világos színű épülethez és az arcukat egyből az üvegnek nyomták hátha találnak valami érdekeset oda bent. 

- Na és (Név)? Neked is tetszik? Lépett mellém az Ackerman. 

- Csodálatos. Öleltem meg rögtön a barátomat. Örülök neki, hogy sikerült új utat találnod! Mondtam ki remegő hangon a szavakat s próbáltam vissza tartani a könnyeimet. 

- Amit neked köszönhetek! Fogott át erős karjaival Levi s fejével közelített az enyémhez. Puha puszikkal halmozta el ajkaimat, amitől halkan kuncogni kezdtem. Mit szólnál ahhoz, ha bemennék? Szólalt meg újra. 

- Alig várom, hogy belülről is láthassam a boltodat! Karoltam bele a férfiba. Levi minden részét megmutatta a boltnak. Az egyik sarokban még egy kanapé is volt előtte egy kis asztallal és fotelek is voltak nem messze tőlük egy könyves polccal, ami lényegében egy válasz fal volt a bolt többi részétől.  Hmm milyen jó ötlet, ha valaki esetleg inkább itt inná a teáját. Néztem végig a békés kis sarkon, amit persze a kicsik azonnal be is vettek maguknak. A pénztár felett a polcokon nagy festmények és növények díszelegtek. 

 - Csoda szép lett Levi!  Pördültem meg a tengelyem körül majd az említetthez szökkentem s szinte a nyakába ugrottam. 

- Tch. Még szép, hogy az lett majd fél évet baszakodtam vele. Ráncolta szemöldökét. 

-  Khm..mit is mondtam a káromkodásokról? Kezdtem el azonnal dorgálni. 

- El vannak a könyvekkel nem is figyelnek! Forgatta szürkés szemeit Levi az apró "rigolyámon".

- Viszont lenne egy kérdésem? Simítottam végig a fakó arcon. 

- Mi az? Vonta fel szemöldökét a felnyírt hajú s kezei a derekamra csúsztak. 

- Te biztos, hogy jól eltudod látni az eladói pozíciót? Pillantottam fel sejtelmesen a páromra. 

- Tch. Már hogy ne tudnám megoldani (Név)! Fordította el drámaian a fejét s érződött a sértődöttség a hangjában. 

- Nem is tudom..Levi valahogy nem tudlak elképzelni a pult mögött. Nyújtottam ki rá játékosan a nyelvemet. 

- Ezt meg, hogy értsem?! 

- Na vajon! Tártam szét a karjaimat nevetve. Néha olyan vagy mint, aki karót nyelt és a néha alatt azt értem, hogy szinte mindig. 

- Szóval azt mondod, hogy gond van a modorommal? Harapta be alsó ajkát kissé. 

- Meglehet. Válaszoltam incselkedő hangnemben. 

- Tch. Milyen pimasz... Morgolódott az alacsony ember és szemei összeszűkültek. És még fel akartam ajánlani, hogy velem dolgozhass. A mondat után engedett a szorításán én pedig csak döbbenten néztem rá. 

- Tényleg? Szólaltam meg úgy fél perc után vékony hangon. 

- Tch. Ne nézz így rám! Borzolta össze (h/c) tincseimet Levi. Miért ne dolgoznék veled együtt te idióta! S kezeit maga elé tette. 

- Oi ne hívj idiótának! Kaptam fel a vizet és a pillanat hevében egy hatalmas ütést mértem rá...vagyis inkább csak akartam. Az a kis törpe elfordult így csak a vállát sikerült eltalálnom ráadásul azt is csak félig. 

- Csak ennyit tudsz? Élcelődött és egy önelégült mosoly szaladt át az Ackerman arcán. 

- Hah. Van még ahonnan ez jött! Söpörtem ki arcomból a kósza fürtjeimet és készen álltam egy újabb csapásra azonban az ajtó feletti csengő megszólalt s figyelmem az érkezőkre terelődött. 

- Kurva jó munkát végeztünk! Kiáltott fel a barna kontyos hajú ahogy a lába átlépte a küszöböt. 

- Hanji! Ripakodtam rá a nőre, akit szemmel láthatóan nem zavart, hogy éppen kisfia kezét fogja miközben káromkodik. 

- Ó mintha neked még sosem csúszott volna ki a szádon! Sóhajtott fel a szemüveges unottan a beszólásomat meghallva.  Meg amúgy is egy csomót gürcöltünk mind a hárman, hogy ilyen jól nézzen ki a bolt. 

- Amit meg is ünneplünk egy üveg pezsgővel! Erwin egy hatalmas fonott kosarat emelt fel, ami telis tele volt finomságokkal no meg persze alkohollal. A kérdés már csak az volt, hogy ki fog haza vezetni. Mindenki letelepedett ki a kanapéra ki a fotelba és természetesen kifaggattam Leviéket minden egyes apró részletről a teabolttal kapcsolatban. Hosszú idő után minden vissza állt a régi kerékvágásba már egyáltalán nem voltak kétségeim a köztem és Levivel levő kapcsolattal. Életem egyik legnagyobb hibája lett volna, ha hagyom távozni Őt az életemből. (e/c) íriszeim találkoztak az övéivel, a megszokott mogorva vagy éppen semmit mondó szempár helyett ragyogó meleg szürke szemek néztek vissza rám s Levi keze a combomon pihent az egész este alatt. A késői óra miatt fejemet a válla és a nyaka közé helyeztem s úgy hallgattam tovább Hanji egyik izgalmas sztoriját. Éreztem, ahogy a szemhéjaim egyre nehezebbek lesznek s meg kell erőltetnem magamat, hogy a barna hajú nő szavait fel tudjam még fogni. Levi érzékelve az álmosságomat kezével gyengéden a hátamat kezdte el simogatni. Jól esően kezdtem el szuszogni hiszen tudtam, hogy minden rendben lesz amíg Levi velem van és ez így is fog maradni soha többé nem hagyjuk el egymást. 

Ui.: Sziasztok kedves Olvasók, nos hát fáj leírni, de eljutottunk az utolsó előtti részhez. Még egy részt tervezek írni és utána véglegesen le zárom Levi és a kedves Reader történetét. Remélem, hogy ez a rész elnyerte a tetszésedet. :)