-Mi történt azután ?

-Kijött a rendőrség és mivel a gyilkos elmenekült minket vittek be. Az egész tárgyalás egy vicc volt előre megírt forgatókönyv alapján. A banda aminek dolgoztunk nem nézte jó szemmel, hogy ki akarunk lépni ezért megleckéztettek minket. Furlan 17 évet kapott.Én meg ki lettem húzva a szarból a nagybátyám által. Iszonyú dühös voltam rá amiért csak engem mentett meg. Természetesen utána megint eltűnt szokásához híven azóta sem beszéltem vele. Furlan pedig a mai napig gubbaszt egy koszos cellában, olyan bűntettért amit el sem követett.
Iszonyú bűntudattal néztem a mellettem fekvő férfira mennyi mindenen ment keresztül, mindentől megfosztották amit valaha szeretett.

- Mihez kezdtél azután? Bújtam hozzá még jobban az ágyon.

- Újra rendes munkahelyen kezdtem el dolgozni és egy új iskolába mentem tanulni. Ott ismertem meg Erwint és később a pápaszemest is. Amikor nem volt hol laknom Erwin megsajnált és megkérte a szüleit, hogy hadd maradjak náluk amíg talpra nem állok. Igazán rendesek voltak a szülei simán berakhattak volna egy intézetbe bár pár hónapra rá 18 lettem. Kis szünet után újra megszólalt úgy tűnt mintha hezitálna. Abban az iskolában ismertem meg a kölyök anyját is Hanakot. De ezt inkább máskor mesélném el.

- Semmi gond nem kell mindent egyszerre elmondanod. Inkább ha teljesen késznek érzed rá magadat. A fejemet a mellkasához nyomtam. Hanako. Erwin már említette ezt a nevet egyszer, egy újabb fájó pont Levi életében. Titkon örültem annak, hogy nem beszélt róla. Nem érzetem késznek magamat arra, hogy halljam a közös múltjukat, az ég egy adta világon semmit se akarok tudni arról a nőről a tudat, hogy ő meg Levi. Még a gondolatba is bele remegtem.

- Nem ő volt az ugye? Csak úgy kibukott a számon a kérdés, ami régóta ott motoszkált a fejembe. Újra felvillant előttem a kép ahogy Levi átnyújtja a virágot annak az ismeretlen fiatal nőnek.

- Nem. Ő Isabel régi barátnője volt. Nem kell aggódnod sohasem szúrnálak hátba. Finom puszit nyomott a homlokomra.

- Annyira sajnálom Levi! Könnyes szemekkel néztem fel a férfi arcára, aki rögvest letörölte a legördülő könnycseppeket.

- Lépjünk túl rajta!

~****~
Október

Petrával elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a kicsikkel a közelben lévő parkot. Már javában tombolt az ősz s ez a parkon is megmutatkozott mindenhol megsárgult levélkupacok hevertek amikbe a gyerekek nevetve ugráltak bele. Önfeledten rohangáltak, bújócskáztak a hatalmas kopaszodó fák törzsei között vagy éppen gesztenye vadászatot tartottak. A rövid hajú kolléganőmmel egy padon szusszantunk egyet, kicsit jobban össze húztam magamon vékony kabátomat egy erősebb szellő hatására.

- Mi lesz a hétvégi program? Fordult felém a barna hajú, ahogy feltette a kérdést a mobilja is megszólalt. Bocsi nem gond, ha fel veszem ugye? Gyors leszek.

- Nem nyugodtan. Bólintottam s (e/c) szemeimmel újra a kicsiket figyeltem. Petra egy pár méterrel arrébb sétált s világos barna tincseit csavargatta miközben telefonált. Biztos a barátjával beszél csak akkor szokott így viselkedni. A karjaimat szorosan egybe fontam magam előtt s egy sál vásárlása lebegett a lelki szemeim előtt.

- Tessék ez majd felmelegít! Villám gyorsan oldalra kaptam a fejemet, ott állt kezében egy gőzölgő papír pohárral, amit felém nyújtott.

- Levi? Hogy kerülsz ide? Néztem rá kíváncsian miközben helyet foglalt mellettem.

- Kijöttem egy teára aztán a boltból észre vettelek. Nyomott egy puszit az arcomra s egyúttal a teát is a kezembe.

- Köszi. Mosolyodtam el.

- Merre van a kölyök? Nyújtogatta a nyakát, mint valami zsiráf.

- Valószínű az egyik levél kupac mélyén. Kortyoltam bele a meleg italba s éreztem ahogy szétárad a melegség a testembe, amit nem csak a tea okozott. Levi keze a combomon pihent s a mutató ujjával apró köröket írt le. A múltkorin túl jutottunk ugyan, de egy kicsit távolság tartóbb lett. Így aztán csakúgy kavarogtak benne azok a bizonyos pillangók.

- (Név)? Levi hangja rántott vissza a valóságba.

- Ha?

- Szombat este rá érsz? Elmehetnénk valahova kettesben. A fejét kissé oldalra hajtotta s fekete tincsei eltakarták szürkés szemeit.

- Jól hangzik. Dőltem rá a vállára, a kezét a combomról az arcomra emelte s lágyan simogatni kezdte. Úgy néz ki megint visszaállt minden a régi kerékvágásba. A szabadon lévő kezemet a combjára tettem s élveztem a közelségét. De mint minden pillanat ez sem tarthatott örökké. A telefonja zavart meg minket. Szentségelve vette ki a kabátzsebéből, gyorsan végig futtatta szemeit az üzeneten majd sóhajtva  süllyesztette vissza a zsebébe a készüléket.

- Ne haragudj mennem kell! Puszilta meg a homlokomat.

- Semmi baj. Majd később még beszélünk. Apró csókot hintettem ajkaira s miután elment ismét a teámat néztem.

- Hát az meg? Tért vissza Petra 'gyors' telefonálásból.

- Levi hozta. Már megint azok a pillangók.