Frissítő zuhanyzásom után jártam, éppen fehér törölközőmet csavartam magamra, amikor kinyílt az ajtó.

- Nem hallottál még a kopogásról! Kiáltottam rá az illetőre dühösen.

- Te pedig nyilván nem hallottál még a zárról! Vágott vissza, ahogy szürkés szemeivel végig mért.

Levi' pov.: (Név) a kényelmetlen helyzet miatt kezeit maga köré fonta védelmezően, hosszú (h/c) haja laza kontyba volt fogva egy-két tincs az arcába lógott, bársonyos bőrén lassan peregtek le a vízcseppek, amiket fehér törölközője szívott be. Féloldalasan állt fejét a csempére szegezte arcán pír jelent meg. A látvány furcsamód kellemes érzéssel töltött el elvégre (Név)-ről van szó arról az idegesítő mégis igézően szép (Név)-ről. Láttam, ahogy mozog a szája viszont a szavai nem jutottak el füleimhez túl mélyen jártam a gondolataimba. Egyszer csak egy tusfürdős flakon repült felém, amit még időben kitudtam kerülni. Rögvest követte egy törölköző majd egy fésű.

- Megőrültél? Állj már le! Kiáltottam rá miközben továbbra is védekeztem a repülő tárgyaktól.

- Talán süket vagy menj, már ki minek álldogálsz itt? (e/c) szemei villámokat szórtak felém. 

- Hagyd, már abba a dobálózást, cseszd meg! Hátráltam ki abból a nyamvadt fürdőből.

- Te meg a bámulást perverz! Vágta be az ajtót előttem.

- Még hogy perverz... Mormogtam az orrom alatt miközben a szobám felé vettem az irányt. Az az idióta nőszemély az agyamra megy...

Reader's pov.:

Idióta. Gondolataim még mindig a nem rég történteken jártak. Mégis mit képzel, csak úgy benyit és még bámul is, mint valami kéjenc. Feldúlt állapotomban gyorsan felkapkodtam az elhajigált dolgokat felöltöztem majd a házaspárhoz csatlakoztam, akik a nappaliban ücsörögtek kéz a kézben.

- Mi volt ez a kiabálás? Kérdezett azonnal a gesztenyebarna hajú.

- Semmi csak egyesek nem ismerik a kopogás fogalmát! Ráncoltam össze homlokomat, mire Hanji halk nevetésbe kezdett.

- Mi lesz a program? Próbáltam témát változtatni.

- Nem igazán terveztünk előre... Szólalt meg Erwin. Mit szólnátok egy filmhez?

- Nekem meg fel el csak előtte ránézek a kicsikre! Álltam fel. Óvatosan kinyitottam a hálószoba ajtót épphogy csak a fejemet be tudjam dugni rajta s kíváncsian belestem. Mind a hárman egyenletesen szuszogtak s elégedetten csuktam be az ajtót.

~****~

- Anya kelj fel! Apró kis ujjak böködték az arcomat s az inger hatására lassan kinyitottam szemeimet. Mikasa térdelt a fejem mellett arcára nyomban mosoly kúszott látván, hogy felébredtem.

- Tökmag még olyan korán van! Fordultam teljes testtel felé s közben össze kócoltam fekete fürtjeit.

- Csak a fél délelőttöt aludtad át! Szólt valaki az ajtóból. Ez a cinikus hang, csakis Levi lehet ráncoltam össze homlokomat majd komótosan felültem az ágyon.

- Ha kész vagy akkor gyere ki az udvarra! Utasított, majd ellökve magát az ajtófélfától távozott. Csodálkozásomra kislányom lemászott az ágyról és követni kezdte a felnyírt hajút.

- Hát te hová mész? Néztem felvont szemöldökkel.

- Ki.

- Miért?

- Meglepetés, gyere ki! Majd elszaladt. Ezt az egészet nem tudtam hova tenni szóval rögvest neki álltam öltözni...

Húsz perc múlva a megbeszélt helyszínen is voltam ahol Levi és a gyerkőcök vártak.

- Erwinék? Tettem fel a kérdést a fekete hajú férfinak.

- Ebédet főznek. Jött a rövid válasz.

- Mit fogunk csinálni? Néztem kíváncsian a kicsikre.

- Bújócska! Kiáltott fel egyszerre a három apróság vidáman.

- Rendben. Nyugtáztam. Ki kezd?

- Én szeretnék hunyó lenni! Tette fel kis kezét Armin.

- Ha mindenki egyet ért, akkor kezdhetjük is! Csaptam össze tenyereimet. A törpék heves bólogatásba kezdtek, Levire siklott a tekintetem, aki aprót bólintott.

Miután megbizonyosodtunk róla, hogy Armin meg lesz mindenki elindult búvóhelyet keresni, Mikasa és Eren az istálló irányába szaladtak Levi a kert felé indult én pedig az udvar másik felébe ahol hatalmas fák és bokrok voltak, mint egy mini erdő.

Ez a rejtekhely remek lesz, gondoltam elégedetten s meg álltam az árok előtt.

- Ne is gondolj rá. Állt meg velem szembe a szürke szemű.

- Mit keresel te itt? Nem a kert irányába indultál meg? Ráncoltam homlokomat.

- Meggondoltam magamat. Lépett egyet az árok felé.

- Ez az én helyem. Léptem közelebb.

- Ne légy ilyen gyerekes! Különben is én voltam itt előbb! Vonta össze szemöldökeit.

- Ó bocsánat, hogy ilyen gyerekes vagyok Mr. én voltam itt előbb! Horkantam fel felháborodottan.

- Tch.

- Ide én akarok elbújni! Jelentettem ki.

- Sajnálatos. Keress másik helyet. S még közelebb lépett én pedig követtem a példáját.

- Kényszeríts! Néztem kihívóan rá. Egy gyors lendülettel mellém lépett bal karomat elkapva megfordított és a közeli bokor rengetegbe lökött.

- Találtam is neked egy helyet. Kommentálta esésemet.

- Ez nem igazság! Nyöszörögtem miközben próbáltam kiszabadulni a szúró ágak közül.

- Te kérted! Dünnyögte az újdonsült rejtekhelyéről.

Meg semmisülten kuporodtam össze a bokrok tövében remélve, hogy nem találnak meg olyan hamar. Kis idő elteltével már lehetett hallani a három gyereknek a hangját.

- Menjünk arra! Mint mindig most is Eren dominált. Lépteik is egyre csak erősödtek ezért még jobban összehúztam magamat.

- Megvagy (Név)-sensei! Harsogott a két fiú.

- Igen-igen. Tettem fel megadóan kezeimet, amit Mikasa kihasznált s szorosan hozzám bújt.

- Mi a baj tökmag? Nyomtam apró puszit homlokára.

- Armin engem talált meg először. Motyogott halkan s fejét a földre szegte.

- Semmi baj, legközelebb jobban fog menni! Csíptem meg játékosan az orrát s nyomban eltűnt az arcáról a szomorúság.

- Apu merre lehet? Kémlelte a terepet a kis barna hajú. Legszívesebben beárultam volna Levit azonban nem akartam elrontani a gyereke szórakozását. Hirtelen eszembe jutott, hogy hogyan is vághatnék vissza Levinek. Ördögi vigyor terült el arcomon, ahogy végig gondoltam kis tervemet.

- A kert fele láttam utoljára. Suttogtam nekik.

- Akkor menjünk! Szaladt előre Eren.

Éppen a ház mellett haladtunk el amikor Hanji lépett ki a bejártai ajtón.

- Gyertek kész az ebéd! Hadonászott a fakanállal.

- Menjünk, de előtte kézmosás! Tereltem be a kicsiket.

- Levi merre van? Kérdezett a gesztenyebarna hajú.

- Mindjárt jön. Mosolyodtam el s beléptem a házba.

Mindenki élvezte a finom ebédet s közben cseverészett, amikor hangosan kicsapódott a bejárati ajtó. Szapora léptekkel közeledett felém a 165 centis végzetem, lelkileg már fel voltam készülve minden eshetőségre. A feldúlt állapotban lévő férfi megállt előttem nem szólt semmit csak szuggerált szürkéskék szemeivel, amitől legszívesebben kifutottam volna a világból, de álltam a sarat. A szobában szinte megfagyott a levegő még Eren is elfelejtette a villáján lévő húst nyitott szájába tenni.

- Miben segíthetek? Küldtem felé egy erőltetett mosolyt. Éppen, hogy csak kinyitotta a száját kisfia megzavarta.

- Apu hol voltál eddig? Hangja számon kérően csengett, ahogy ráemeltem a tekintetemet nem bírtam tovább csak úgy dőlt belőlem a nevetés. Ami valószínűleg csak olaj volt a tűzre ugyanis kedves barátom szemei vérben forogtak.

- Fél órát vártam abban az átkozott árokban! Hangja igen csak vészjósló volt.

- Ilyen a karma. Vontam meg vállaimat s visszafordultam a tányéromhoz.

- Levi ne drámázz inkább ülj le és egyél ! Csatlakozott a beszélgetéshez Hanji.

- Tch. Feladva "harcunkat" leült fia mellé s neki látott az evésnek.