Az utazás jó dolog, főleg akkor, ha tudod a pontos úti célt és az ahhoz szükséges időt. Jelen esetben viszont hiányos információkkal ültem Eric kocsijában és az utunk csak nem akart véget érni.
-Mondd a világ végére tervezel vinni? Fordítottam unott fejemet a vezető irányába.
- Nem tudsz türelmesebb lenni egy perc és ott vagyunk. Morogta a fekete hajú férfi miközben kissé agresszívan váltott alacsonyabb sebességfokozatra. Egy újabb keskeny utcába fordultunk be végül pedig egy kis ház előtt állt meg az autó. Az utca igen csendes volt, túl csendes.  Rozoga olykor félig össze dőlt házak váltak láthatóvá a kertekben nyakig ért a gaz, betört üvegek kidőlt bejárati ajtók, a leírás az előttünk lévő házra is passzolt. Biztos, hogy Eric nem itt lakik sőt itt senki sem lakik. Apropó Eric, a magas férfi az ajtóm előtt állt és készült kinyitni azt, csakhogy reflexből a kilincshez kaptam.
- Mi ez a hely? Vetettem rá szúrós pillantást.
- Tudom, hogy szarul néz ki, de ide biztos, hogy nem találnak el azok a fura alakok.
-Ide senki nem találna el! Csaptam dühösen az ablak üvegre.
- Szállj ki és menjünk! Kezdte el erősebben húzni a férfi a kilincset.
- Szerinted komolyan kiszállnék itt? Na ne röhögtess! Amíg nem viszel valami normális helyre ne is álmodj róla! Kiabáltam az ajtón keresztül.
- (Név) ne szórakozz, csak gyere már. Kezdte elveszíteni a türelmét a volt barátom.
- Felejtsd el! Makacskodtam továbbra is és minden erőmmel szorítottan a fekete kilincset.
- Jól van te akartad! Emelte fel kezeit a fekete szemű ember és egy róka vigyor keretében indult meg a jármű körül. Mire készül? Követtem e/c szemeimmel a mozgását s nyomban össze állt a kép. További tétovázás nélkül kaptam fel a táskámat és nyitottam ki az ajtómat és mint pisztolyból kilőtt golyó úgy száguldottam végig a töredezett járdán.
- (Név) gyere vissza! Nem akarlak bántani! Eric üvöltözött a távolból, de nem érdekelt bekaphatja nem kell a segítsége gondoltam ahogy egyre csak távolodtam a rémes környékről. A telefonom nálam van csak egy biztonságosabb helyet kell találnom aztán fel hívom Erwint és értem tud jönni. El értem az utca végére s a sarkon fordultam be azonban valami keménybe ütköztem.
- Hova lesz a menet ilyen későn kisasszony? Az erőltetett márcos hangtól felfordult a gyomrom. Nem hiába a nyájas férfi hanghoz egy félelmet keltő kinézet tartozott. Nyurga alak magaslott felettem a férfi arc önelégült vigyorba torkollott ahogy a vörös szemeit rajtam legeltette a középkorú pasas.  
- Talán eltévedt? Szólalt meg a tőle valamennyivel alacsonyabb társa, aki néhány szőke tincset söpört el kerek szemüvege elől.
Nagyot nyeltem ahogy néhány lépést tettem a két alaktól. Vissza kellene futnom Erichez? Vagy ki kerülni ezt a kettőt és tovább rohanni? Melyik lenne a helyes döntés?

- Szívesen segítünk útba igazítani! Lépett közelebb a magas figura és a karom után kapott ám gyorsabb voltam nála menekülőre akartam fogni a dolgot, de már nem sikerült. Tompa ütés érkezett hátulról ami egyenesen a fejemet találta el. Van egy harmadik is ? Előre fele botladoztam miközben a látásom egyre csak homályosodott végül feladva a harcot rogytam össze a két férfi előtt. Minden elsötétült.

Third person's pov. :

- Oi rendesen meghúztad a kötelet? A fekete hajú pasi fel s alá járkált a koszos szobában, aminek a közepén a társa egy öreg székez a (h/c) hajú nőt az említett kötelekkel rögzítette.

- Mi a szar bajod van ? Talán félsz? Röhögött fel a másik.

- Minél előbb el akarok tűnni erről az átkozott helyről! Eric lopva a szabadságot biztosító ajtóra pillantott.

- Mindent a maga idejében. Állt fel a szék mellől a férfi. Nem igaz Zeke? A vörös szempár az ablakban ülő dohányzóra terelődött. Nem igazán figyelt a körülötte lévő történesekre csak bámult kifele az ablakon miközben cigarettája egyre csak fogyatkozott.

- Ha Levi eljön elmehetsz, de addig a főnök egyértelmű utasítást adott. Szólalt meg végül a szakállas ember. Darious lépj kapcsolatba Levivel!

- Rendben. Az említett férfi távozott a szobából kezében egy mobillal. A szobában maradt két szerzet nyöszörgésre lett figyelmes. Eric volt barátnőjére szegezte fekete szemeit. (Név) lassan emelte fel fejét majd tágra nyílt szemekkel mérte fel az idegen szobát.

- Mit jelentsen ez? Intézte a kérdését a vele szemben állónak miközben a szoros béklyókat feszegette a teste körül s megrémült tekintet ült ki az arcára. 

- (Név)... Eric a fiatal nő elé állt, aki szemmel láthatóan alig tudta nyitva tartani szemeit félig meddig még mindig kába volt az ütés miatt. Annyira örülök neki, hogy megtaláltalak! Vigyorodott el a fekete hajú.

- Miről beszélsz? Mi a szar folyik itt? Vonta egybe szemöldökeit a (e/c) szemű nő.

- Már nincs értelme folytatni ezt a nyomorult színjátékot úgyhogy mindent elmondok! Akkora szerencsém volt veled. Tudod az életem mindig is zűrös volt miután elhagytam a szülővárosunkat, Kiotóba költöztem és a szerencsejáték lett az életem, viszont a szerencse forgandó és hamar adósságba keveredtem. Sehogy sem tudtam szabadulni a behajtóktól így pénzt kértem Nicholas Lobovtól, az alvilág egyik nagy kutyájától. A pénzt megkaptam és abban állapodtunk meg, hogy ledolgozom nála beállok a maffiába, de a legutóbbi munkámat elcsesztem aminek igen komoly következménye lett volna, ha te nem jelensz meg. A férfi közel hajolt a meredt arccal ülő nőhöz. A törpe barátod nagy problémát kezdett jelenteni Lobovnak sorra ölte meg az embereit én pedig felajánlottam neki, hogy el kapom Levit az életemért cserébe. Érted már (Név)? Nevetett fel mániákusan a férfi az éjsötét szempár valósággal izzott. Miután kiderült, hogy közel kerültél az Ackermanhoz csak annyi volt a dolgom, hogy újra találkozzunk, a bizalmadba férkőzzek és a végén Levit a markomban tarthassam! Tudtam, hogy sikerülni fog a terv, mert mindig is olyan kedves és naiv voltál. Szerinted régen miért volt olyan könnyű megkapni téged úgy rángathattalak ahogy csak akartalak. Komolyan elhitted, hogy érdekel Mikasa? Lesajnáló mosoly keretében hajolt még közelebb Eric a (h/c) hajúhoz, aki tekintetével egy szempillantás alatt tudta volna megölni az előtte álló diadalittas embert. Placcs. Még ha az ölésre jelen helyzetében nem is volt képes a visszavágást nem halaszthatta el így nemes egyszerűséggel arcon köpte a másikat.

- Te utolsó féreg... Préselte ki a szavakat száraz ajkai között (Név), ahogy az undor és a harag vette át arcizmai felett az irányítást. Csatt. A nagy lendülettől a női arc balra fordult azt követően pedig sós könny cseppek gördültek le a puha arcon az égető fájdalomtól.

- Legközelebb majd megtanulod, hogy mit szabad és mit nem! Egyenesedett fel Eric a nő mellől.

- Hogy voltál képes Mikasa szemébe nézni huh? Folytatta továbbra is (Név) szipogva. Hogy volt egyáltalán képed ilyet tenni vele? Van fogalmad róla, hogy mennyire kihasználtad? Tudtam, hogy hiba lesz bízni benned! Nem változtál az ég egy adta világon semmit ugyanolyan szemétláda maradtál, mint amilyen régen is! Emelte fel a hangját a (e/c) szemű s megint elkezdett mocorogni a széken dühében az indulatok csak úgy fortyogtak a becsapott nőszemélyben. 

- Mhh még te beszélsz? Nevetett fel gúnyosan a hullámos hajú srác. Te azt hiszed, hogy változtál az évek alatt bármit is ? Hát hadd mondjam el (Név), hogy cseppet sem! Ugyan úgy lehet az orrodnál fogva vezetni és kihasználni és tudod, hogy miért? Hajolt ismét közel a haragos nőhöz. Mert kibaszott naiv vagy. Válaszolta meg a feltett kérdést.