November

Borús egy napra ébredtünk az biztos, a szürke felhők csak úgy kavarogtak az égbolton ám még ez sem szeghette a kedvemet két okból is. Mára szabadnapot vettem ki, egy kis meglepetéssel szerettem volna készülni Levinek és a skacoknak. Levi az utóbbi hetekben lábadozott így nem igen engedtem meg neki mást az ágyban fekvésen kívül. A legjobb ötlet, ami eszembe jutott, hogy alaposan kitakarítom a lakását,hogy ne kelljen a porcicákkal szemeznie plusz mellé egy kiadós vacsorát is készítek. Először kiraktam a srácokat az oviban majd a bevásárlóközpontot vettem célba a kellő alapanyagok beszerzéséhez. Miután vissza értem Levi lakásába átöltöztem egy kicsit kényelmesebb öltözékbe és hozzá láttam a nagy munkához.

~*****~

Már csak a konyha maradt. Sóhajtottam majd egy korty vízzel csillapítottam szomjamat. Ha így haladok még lesz időm pihenni is a vacsora készítés előtt. Nyugtáztam ahogy a porszívót betoltam a fehér helységbe. Levi hozza el Erenéket az oviból körülbelül egy órán belül itt lehetnek gondoltam ahogy a sütőn lévő órára pillantottam. Valami búgás zavart meg, a telefonom zizegett a konyhapulton kíváncsian szökkentem oda.

- Hmh..Levi vajon mit akarhat? Mormogtam félhangosan s a zöld ikonra nyomtam.

- Igen? Szóltam bele.

- Baj van (Név). Hangja komor volt.

- Mi történt? Szorító érzés fogta el a mellkasomat.

- Gyere ide azonnal.

~***~

Amilyen gyorsan csak tudtam az óvodához siettem, Levi az épület előtt várt rám Eren pedig a jobbján álldogált viszont Mikasa sehol sem volt.

- Hol van Mikasa? kérdeztem a fekete hajú férfitól, ahogy közelebb értem hozzá.

- Eric elvitte. Lépett közelebb, kezeit egy ölelésre formálva, de eltoltam magamtól.

- Miről beszélsz? Bámultam rá hitetlenül. Mi az hogy elvitte? Egyáltalán honnan tudta, hogy hova jár Mikasa óvodába.

- Amikor megjöttem a kölykökért, az óvónő közölte, hogy Mikasát elvitte már az apja úgy egy másfél órája. Túrt bele idegesen a hajába a férfi. Petrán kívül senki nem tudja, hogy mi is a helyzet köztetek nem? Így igaz, senki másnak nem beszéltem a magánéletemről. Petra betegszabadságon van és egy másik kollégánk helyettesíti, aki az ég világon semmit nem tud.

- Az a szemétláda...Szorult nyomban ökölbe a kezem. Mégis hogy meri ezt megtenni. Szaporán gyűltek a könnyeim, ahogy tehetetlenül álltam a kerítés mellett. Fogalmam sem volt, hogy hol keressem Mikasát.

- Ne aggódj meg lesz, ígérem. Húzott egy szoros ölelésbe Levi. Már beszóltam Erwinéknek, ha bárhol meglátják azt a rohadékot azonnal beviszik. A kis Eren lábainkat átölelve bújt hozzánk.

- Tou-san megtalálod Mikasát ugye ?

- Persze, hogy megtalálom kölyök. Vette fel a pityergő kisgyereket.

Mit kellene tennem? Járni az utcákat hátha valahol megpillantom őket ? Ha egyáltalán még itt vannak a városban. Mi van, ha Eric fogta Mikasát és csak úgy lelépett vele elvégre van rá esély. A francba is semmit nem tudok róla. A pohár vizet, amit Levi adott miután haza értünk erőteljesen a földhöz vágtam s apró darabokban szóródott szét a konyha padlón.

- Oi! (Név) normális vagy? Csörtetett be a fekete hajú férfi a helységbe. Megvágta az arcodat az üveg. Simította végig könnyben ázott arcomat vékony ujjaival.

- Hol tartod a ragtapaszt? Kérdezte miközben továbbra is rajtam tartotta szürkés szemeit.

- A fürdőben. Válaszoltam halkan.

- Ülj le mindjárt hozom. Mutatott az egyik székre s sietős léptekkel indult meg a fürdőszoba felé.
- Na mutasd csak! Tért vissza lobogtatva kezében egy ragtapaszt. Miután lefertőtlenítette a vágást finoman ráhelyezte a ragtapaszt majd leült velem szembe s a kéz fejemet kezdte el simogatni. 

- Hol van Eren? Kérdeztem. 

- A nappaliban, leültettem tv-t nézni...vissza fogja hozni (Név). Nem meri az ellenkezőjét tenni, ha mégis megpróbálná személyesen keresem meg és abban nem lesz köszönet. 

Némán bólintottam, hogy tudomásul vettem amit mondott. Tudtam, hogy számíthatok rá mindig betartja a szavát mégis mélyen legbelül úgy éreztem, hogy hiábavaló mindketten ugyanolyan tehetetlenek vagyunk. 

A sűrű csendet a csengő hangja törte meg. Este hét is elmúlt már csak egyet jelenthetett ez. A szék nagy csattanással ért földet ahogy fel pattantam róla és az ajtóhoz rohantam egy versenylovat megszégyenítő sebességgel s valósággal feltéptem az ajtót. 

- Kaa-chan! Mikasa vidám hangja újra könnyeket csalt a szemembe szoros ölelésben részesítettem kicsiny lányomat, soha többé nem akartam elengedni. 

- (Név). Eric állt előttünk Mikasa kis hátizsákját tartva a kezében. Méreggel teli szemekkel bámultam az egykori barátomat éppen szólni akartam amikor Levi lépett mellem. 

- Felteszem te vagy (Név) volt barátja, ha nem bánod váltanék veled egy-két szót a folyosón. Azzal becsukta maga mögött a bejárati ajtót.