He is my child
- Oi ne ugráljatok bele a pocsolyába! Szólt előre a kicsiknek a mogorva kis törpém.
- Hadd szórakozzanak Levi! Szorítottam meg a kezét.
- Tch. Koszosak lesznek.
- Ez a gyerekek "dolga". Kuncogtam a rigolyáján. Már éppen készültek bele ugrani a srácok amikor megint megszólalt a zsémbes úr.
- Mikasa, ha beleugrasz nem veszlek fel a nyakamba. Kicsi lányom az utolsó pillanatban lépett vissza kis híján orral ért majdnem bele a sáros vízbe amíg Eren páros lábbal ért földet az immár zavaros vízben.
- Gonosz vagy. Csóváltam a fejemet.
- Rá bíztam a döntést. Nyomot egy puszit az arcomra.
- Akkor vegyél a nyakadba! Szaladt felénk Mikasa.
- Rendben kölyök! Guggolt le Levi s türelmesen várta amíg Mikasa a hátára kapaszkodik majd a nyakába ül.
- Húú de magas vagyok! Ámult el a kis fekete hajú.
- Tetszik tökmag? Néztem fel rá nevetve.
- Nagyon! Vigyorodott el szélesen.
- (Név)-san nézd mit tudok! Kiabált tőlünk a pár méterre lévő Eren majd rögvest bele vetette magát egy hatalmas levélkupacba, aminek a hatására egy kettő rövid felfedező útra indult.
- Mi lesz ebből Eren? Lépdeltem közelebb felé. Kis gondolkodás után megszólalt.
- Levél angyal. Nézett rám nagy komolysággal.
- Vagy úgy. Kezdtem el kacagni rajta s közben elkezdett kikászálódni a vöröses barna kupacból.
- Aú! Kis kezét azonnal a szürkés ég felé emelte.
- Mi a baj kicsim? Térdeltem le hozzá, hogy jobban szemügyre tudjam venni.
- Valami megszúrt. Kékeszöld szemei kicsit könnybe lábadtak.
- Mi lehet az? Összeráncolt homlokkal kezdtem el óvatosan túrni a levelek által képzett takarót. Éppen egy centire valami megmozdult, halkan zörögtek a védelmet nyújtó levelek ahogy menekült.
- Hisz ez egy süni Eren. Mondtam örömtelien miután eltávolítottam a leveleket.
- Tényleg. Kiáltott fel izgatottan a kis barna hajú.
- Halkabban te, még elijeszted! Borzoltam össze a barna hajkoronát. Kis szemei tágra nyíltak az ijedségtől, s levegőt venni is alig mert nehogy végleg eliszkoljon az újdonsült kis barátunk.
- Nézd csak, ha egy irányba simogatod lefelé nem túl erősen akkor nem fáj! Látod? Mondtam miközben megismételtem a mozdulatot.
- Én is. Suttogta s mellém térdelve vigyázva simogatni kezdte a tenyérnyi nagyságú állatot eközben hátra néztem Mikasát és Levit keresve. Nem túl messze álltak tőlünk háttal, Levi telefonálhatott Mikasa pedig a feje fölött levő gesztenyéért nyújtózkodott.
- (Név)-san szerinted apa megengedi, hogy haza vigyem? Eren csillogó szemekkel nézett fel rám.
- Hm nehéz kérdés Eren. Tettem mutató ujjamat az államra. Majd megbeszéljük vele a vacsoránál.
- De hát addig mit csinálunk vele? Fordult vissza a tüskés gömböchöz.
- Ne aggódj jól érzi itt magát a parkban. Mit szólsz hogyha holnap hozunk neki almát?
- Jó. A kicsiny kezek szorgos tapsolásba kezdtek.
Hideg szél suhant végig a már majdnem teljesen kopasz fák között, közel volt már az október vége. Rossz érzés fogott el, mintha valami más is közeledett volna a hideg szelen kívül. A vaskos fa törzs mellől valaki megjelent. A megérzésem nem csalt, karjaimat azonnal Eren köré fontam védelmezően, nyomban tudtam, hogy mit akar a fekete kabátos férfi.
- (Név)-san? Eren félelemmel a hangjában fúrta magát közelebb a testemhez. Elveszítve az egyensúlyomat estem rá a fenekemre, de Erent továbbra is szorosan fogtam. A férfi egy szempillantás alatt előttem termett s kitépte a karomból a kisfiút, aki sírva kiáltott apja után.
- Eren! Azonnal tedd le! Kiáltottam rá a férfira s felpattantam a rettegő kis gyerek felé kapva. Hiába a férfi egyetlen ütéssel a földre küldött s amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is távozott.
- Levi! A földön térdelve sírtam, s néztem tehetetlenül, ahogy a férfi egyre messzebbre jut a kis Erennel.
- (Név) ! Levi Mikasát hozta a kezében s szinte dobta felém majd Erennék után rohant, mintha csak egy golyót lőttek ki volna.
- Hozd vissza a gyerekemet te rohadék! Levi üvöltését tisztán hallottam pedig őt magát alig láttam.
- Kaa-chan vérzel! Mikasa remegő ajkakkal érintette meg az orrom hegyét, dőlt belőlem a vér, mégsem érdekelt hisz az én hibám, hogy Erent elvitték. Mi lesz most vele? Levi utol fogja érni őket? Mi a francot csináljak?
-Kaa-chan? Kaa-chan? Mikasa aggódó hangja rántott vissza a valóságba.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro