Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

He is my child


- Oi ne ugráljatok bele a pocsolyába! Szólt előre a kicsiknek a mogorva kis törpém. 

- Hadd szórakozzanak Levi! Szorítottam meg a kezét.

- Tch. Koszosak lesznek. 

- Ez a gyerekek "dolga". Kuncogtam a rigolyáján. Már éppen készültek bele ugrani a srácok amikor megint megszólalt a zsémbes úr. 

- Mikasa, ha beleugrasz nem veszlek fel a nyakamba. Kicsi lányom az utolsó pillanatban lépett vissza kis híján orral ért majdnem bele a sáros vízbe amíg Eren páros lábbal ért földet az immár zavaros vízben.

- Gonosz vagy. Csóváltam a fejemet. 

- Rá bíztam a döntést. Nyomot egy puszit az arcomra. 

- Akkor vegyél a nyakadba! Szaladt felénk Mikasa. 

- Rendben kölyök! Guggolt le Levi s türelmesen várta amíg Mikasa a hátára kapaszkodik majd a nyakába ül. 

- Húú de magas vagyok! Ámult el a kis fekete hajú. 

- Tetszik tökmag? Néztem fel rá nevetve. 

- Nagyon! Vigyorodott el szélesen. 

- (Név)-san nézd mit tudok! Kiabált tőlünk a pár méterre lévő Eren majd rögvest bele vetette magát egy hatalmas levélkupacba, aminek a hatására egy kettő rövid felfedező útra indult. 

- Mi lesz ebből Eren? Lépdeltem közelebb felé. Kis gondolkodás után megszólalt. 

- Levél angyal. Nézett rám nagy komolysággal. 

- Vagy úgy. Kezdtem el kacagni rajta s közben elkezdett kikászálódni a vöröses barna kupacból.

- Aú! Kis kezét azonnal a szürkés ég felé emelte. 

- Mi a baj kicsim? Térdeltem le hozzá, hogy jobban szemügyre tudjam venni. 

- Valami megszúrt. Kékeszöld szemei kicsit könnybe lábadtak. 

- Mi lehet az? Összeráncolt homlokkal kezdtem el óvatosan túrni a levelek által képzett takarót. Éppen egy centire valami megmozdult, halkan zörögtek a védelmet nyújtó levelek ahogy menekült. 

- Hisz ez egy süni Eren. Mondtam örömtelien miután eltávolítottam a leveleket. 

- Tényleg. Kiáltott fel izgatottan a kis barna hajú. 

- Halkabban te, még elijeszted! Borzoltam össze a barna hajkoronát. Kis szemei tágra nyíltak az ijedségtől, s levegőt venni is alig mert nehogy végleg eliszkoljon az újdonsült kis barátunk. 

- Nézd csak, ha egy irányba simogatod lefelé nem túl erősen akkor nem fáj! Látod? Mondtam miközben megismételtem a mozdulatot. 

- Én is. Suttogta s mellém térdelve vigyázva simogatni kezdte a tenyérnyi nagyságú állatot eközben hátra néztem Mikasát és Levit keresve. Nem túl messze álltak tőlünk háttal, Levi telefonálhatott Mikasa pedig a feje fölött levő gesztenyéért nyújtózkodott. 

- (Név)-san szerinted apa megengedi, hogy haza vigyem? Eren csillogó szemekkel nézett fel rám. 

- Hm nehéz kérdés Eren. Tettem mutató ujjamat az államra. Majd megbeszéljük vele a vacsoránál. 

- De hát addig mit csinálunk vele? Fordult vissza a tüskés gömböchöz. 

- Ne aggódj jól érzi itt magát a parkban.  Mit szólsz hogyha holnap hozunk neki almát? 

- Jó. A kicsiny kezek szorgos tapsolásba kezdtek. 

Hideg szél suhant végig a már majdnem teljesen kopasz fák között, közel volt már az október vége. Rossz érzés fogott el, mintha valami más is közeledett volna a hideg szelen kívül. A vaskos fa törzs mellől valaki megjelent. A megérzésem nem csalt, karjaimat azonnal Eren köré fontam védelmezően, nyomban tudtam, hogy mit akar a fekete kabátos férfi. 

- (Név)-san? Eren félelemmel a hangjában fúrta magát közelebb a testemhez. Elveszítve az egyensúlyomat estem rá a fenekemre, de Erent továbbra is szorosan fogtam. A férfi egy szempillantás alatt előttem termett s kitépte a karomból a kisfiút, aki sírva kiáltott apja után. 

- Eren! Azonnal tedd le! Kiáltottam rá a férfira s felpattantam a rettegő kis gyerek felé kapva. Hiába a férfi egyetlen ütéssel a földre küldött s amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is távozott. 

- Levi! A földön térdelve sírtam, s néztem tehetetlenül, ahogy a férfi egyre messzebbre jut a kis Erennel. 

- (Név) ! Levi Mikasát hozta a kezében s szinte dobta felém majd Erennék után rohant, mintha csak egy golyót lőttek ki volna.

- Hozd vissza a gyerekemet te rohadék! Levi üvöltését tisztán hallottam pedig őt magát alig láttam. 

- Kaa-chan vérzel! Mikasa remegő ajkakkal érintette meg az orrom hegyét, dőlt belőlem a vér, mégsem érdekelt hisz az én hibám, hogy Erent elvitték. Mi lesz most vele? Levi utol fogja érni őket? Mi a francot csináljak? 

-Kaa-chan? Kaa-chan? Mikasa aggódó hangja rántott vissza a valóságba.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro