A jéghideg poharas üdítőmet szürcsölgettem miközben kéz a kézben sétálgattam a parkban szőke hercegemmel, aki ez esetben inkább fekete. Hangos zene ütötte meg a füleimet s érdeklődve kaptam a fejemet a forrás irányába.
- Ó, nézd Levi! Fordultam felcsigázva felé.
- Lenne hozzá kedved ? Mért végig. Válaszul határozottan bólogatni kezdtem.
- Hát akkor...Elindultunk a görkorcsolya pálya felé.
- Idejét se tudom, hogy mikor görkoriztam utoljára. Kezdtem el hangosan gondolkodni. Te tudod?
- Nem. Valószínű még kis gyerek lehettem. Vont vállat a szürke szemű.

Miután megtörtént a korcsolyák kikölcsönözése nyomban neki is láttunk felvenni őket.
- Megvagy? Nézett rám randi partnerem, akin már ott virított a fekete négy kerekű.
- Még egy csatt és kész. Ahogy felálltam éreztem, hogy valami nem okés, a jobb lábam előre a bal pedig hátra indult, szerencsére sikerült megtalálnom az egyensúlyt.
- Hehe..ez egy kicsit csúszós! Haraptam be a szám szélét egy apró kacaj keretében .
- (Név) a görkorcsolyának ilyennek kell lennie! Sóhajtott Levi. Jól vállba ütöttem volna, de féltem bármiféle hirtelen mozdulat megtételétől.
- Csak menj előre! S úgy is tett. Nem is értem, hogy lehet mindenben ennyire jó... egyáltalán nem okoz neki nehézséget én meg örülök, ha meg tudok állni.
Amint rá léptem a pályára huss és pöcc, mintha valaki erősen meglökött volna hátulról. A következő pillanatban hason kiterülve fájó végtagokkal feküdtem.
- Oi, (Név) mi a francot csinálsz? Gurult mellém Levi.
- Csak adok egy ölelést a padlónak, szerinted mégis mit?! Emeltem fel a tekintetemet az előttem guggoló férfira.
- Egyben vagy? Húzott fel óvatosan.
- Fogjuk rá... de már értem, hogy miért görkorcsolyáztam olyan régen. Duzzogtam az orrom alatt. Levi apró puszit nyomott ajkaimra vigasztalás képen.
- Majd én megtanítalak! Megragadta a kezemet s lassan húzni kezdett maga után. Majd egy óra múlva már magabiztosabban gurultam Levi mellett, amikor is egy csengő szólalt meg jelezvén a menetirány változást s megint esni kelni kezdtem, Levi nem győzött felvakarni a pályáról.
- Nagyon jó (Név)! Igaz, hogy még a nyolc évesek is megelőznek, de ne add fel! Váltott a fekete hajú a csiga tempóról egy kicsit gyorsabbra. Igazán vissza vágtam volna neki valamivel, de túlságosan is koncentráltam.

~**~
- Uram isten ilyet soha többet! Zuttyantam le a legközelebbi padra.
- Szerintem nem volt rossz. Vont vállat a partnerem.
- Biztos élvezted, ahogy szenvedek. Küldtem felé szúrós pillantásokat.
- Hol fáj? Mosolyodott el szórakozottan.
- Mindenhol! Sóhajtoztam szenvedve.
- Hmh. Például? Döntötte oldalra kissé a fejét, aminek hatására pár kósza éj fekete hajtincs csúszott az arcába.

- Például a csuklóm, a homlokom, a vállaim és legfőképpen a térdem. Hunytam le lassan (e/c) íriszeimet. Levi gyengéd szorítását éreztem a csuklómon s óvatosan felemelte majd éreztem ahogy az ajkai gyengéden találkoznak a puha bőrömmel. A következő a homlokomon ért.

- Mit csinálsz ? Nyitottam ki (e/c) szemeimet.

- Nem egyértelmű te buta? Fogta át a derekamat s simogatni kezdte az oldalamat. Puha szájával a csupasz szinte forró vállamhoz ért, mire én önkénytelenül felnevettem.

- Mi az? Vonta fel a szemöldökét.

- Semmi csak csikis az oldalam. Nevettem továbbra is.

- Hol itt? Vagy esetleg itt? A férfi ujjaival keresgélte azt a bizonyos pontot.

- Na...Levi..hagyd..hagyd..már a..abba! Csúsztam arrébb a padon miközben dőlt belőlem a nevetés azaz csúsztam volna, de az az álnok lefogott és könyörtelenül tovább csikizett.

- Levi! Nem bírom...hallod? Már a könnyeim folytak a sok vihorászástól. 

- Pedig olyan boldognak nézel ki! Csóválta a fejét.

- Levi! Sípoló hangon könyörögtem, mire megkönyörült rajtam. Hosszasan egymás szemeit fürkésztük, amikor a kézfejével ismét az arcomhoz ért. Behunyt szemekkel élveztem ahogyan lassan cirógatja az arcomat.

- Jobb már? Kérdezett meg néhány perccel később. Válaszul csak bólintottam egyet. Akkor gyere elviszlek még valahova. Súgta a fülembe.

~****~

- Mondd hová megyünk? Pislogtam kíváncsian a mellettem gyalogló férfira.

- Majd meglátod. Jött a rövid felelet. Nem győztem kivárni a helyet ahová éppen mentünk az aszfaltot kaviccsal felszórt út váltotta fel.

- Ugye nem valami erdőbe megyünk? Vontam fel a szemöldökömet.

- Dehogy, te baka! Ráncolta össze mérgesen a homlokát. Mindjárt megtudod. Az ösvény beláthatatlannak tűnt, némán gyalogoltunk kéz a kézben s figyelmesen néztem a tájat. Élénk zöld színt véltem szinte mindenhol felfedezni. Ahogy felnéztem az égre a Nap már erősen a horizont határát verdeste, narancssárga sugarai finoman összemosódtak a még halvány kék égbolttal. A következő kanyarban egy épület tárult elénk méghozzá nem is akármilyen mintha az egész aranyból lett volna. A templom közvetlen egy tó mellett állt, aminek rengeteg fa és kő díszítette a partvonalát. Rajtunk kívül csak pár ember lézengett még.

- Mindig tudod, hogy mivel veszel le a lábamról. Fordultam partnerem felé mosolyogva. Egy kaján mosoly volt a válasz.

- Menjünk egy kicsit közelebb. Húzott előre. A templomnak volt egy stég félesége, oda telepedtünk le.

- Na mit szólsz? Bökött oldalba a felnyírt hajú.

- Mesés. Bújtam hozzá.

- Örülök, hogy tetszik. Mormogta miközben a hajammal kezdett el játszani.

- Miért pont ide hoztál el?

- Mert régen sokat jártam ide bizonyos emberekkel.

- Kikkel? Fordítottam hátra a fejemet.

- Az egy másik történet talán legközelebb elmondom. Most inkább élvezd a tájat. Édes csókot lehelt az ajkaimra.

- Így nehéz lesz. Kuncogtam halkan.