- Kaa-chan? Kaa-chan? Apró kislányom türelmetlen hangnemben vert fel édes álmomból.
- Mikasa? Megdörzsöltem szemeimet, hogy nem hallucinálok-e, nem tényleg ő térdelt a párnám mellett. Sötét szemei felragyogtak amint meglátta, hogy magamhoz tértem.
- Miért vagy itt? Nézett rám számon kérően.
- Ezt én is kérdezhetném. Csíptem meg játékosan a kis orrát.
- Miért nincs rajtad pizsama? És miért alszol mellette? Fekete szemeivel rosszallóan pillantott a mellettem szuszogó férfira akit épp kisfia noszogatott.
- Tou-san? Eren kis kezeivel erősen gyúrta az apja felkarját mintha csak gyurma lett volna de csak annyit ért el vele, hogy Levi morgásba és forgolódásba kezdett. Igyekeztem magamat minél jobban betakarni s egyben válaszokat adni a kíváncsi természetű lányomnak.

- Nos tudod tökmag. Kezdtem bele a mondandómba azonban félbe szakítottak.

- Áhá tudtam ám! E felkiáltással csörtetett be Hanji a hálóba.

- Hanji! Szikrázó szemekkel förmedtem rá a barna hajú nőre.

- Erwin lóg nekem 2000 yennel ! Dörzsölte össze kezeit egy ördögi vigyor keretében.

- Fogd be pápaszemes vannak akik aludnának! Levi mondandója nyomatékosításához egy méretes párnát vágott a szemüvegeshez.

- Aú törpe, ez fájt!

- Annak szántam. Vonta meg vállait.

- Tou-san! Eren megelégelve, hogy apja figyelmen kívül hagyja az ölébe vetette magát.

- Na mi az kölyök? Kérdezte a szürke szemű összeborzolva a rendezett barna tincseket.

- Hiányoztál. Fúrta bele kis fejét apja mellkasába.

- Te is nekem kölyök. Ölelte át kisfiát a karikás szemű férfi.

- Ó hát milyen aranyos!

- Fogd be pápaszemes! Mordult rá Levi Hanjira.

- Gyertek srácok csinálunk reggelit ennek a két alomszuszéknak! Csapta össze kezeit nevetve a szemüveges. A két kicsi szintén nevetve le mászott az ágyról s követték a szórakozott nőt.

- Össze ne koszold a konyha pultot ! Kiabált utána Levi. Halkan kuncogtam a figyelmeztetésen. Tipikus Levi a tisztaság a legfőbb szabály, amit itt be kell tartani.

- Te meg min rötyögsz? Fordult felém álmos tekintettel.

- Semmin. Vontam vállat lazán.

- Na persze. Egy mozdulattal fölém került. Lábaim közé térdelt majd fejével közelített. Parányi csókokat váltottunk s az idő múlásával egyre forróbbak váltak. Levi egyik keze az arcomon pihent míg másikkal a combomat simogatta.

- Mmm...Levi hagyd abba itt vannak a gyerekek. Toltam el kissé magamtól.

- Reggelit készítenek a pápaszemessel. Közelített egy újabb csók reményében.

- Türtőztesd magadat estig.

- Tudod, hogy nem vagyok egy türelmes ember. Sóhajtott.

- Akkor...ahh! A mondandómat már nem sikerült befejezni ugyanis Levi az ujjával egy igen érzékeny pontra tapintott.

- Mit akartál mondani? Húzta ajkait komisz mosolyra s közben mutató ujjához csatlakozott a középső is. Újabb hangos sóhaj szaladt ki a számon.

- Ss (Név) vedd halkabbra a hangerőt a végén még meghallanak minket!

- Nem erről papoltam az előbb ?! Vágtam hozzá fojtott hangon.

- Talán hagyjam abba? Ujjai megálltak a mozgásban én pedig egyre jobban éreztem a felgyülemlő vágyat arra, hogy folytassa.

- Ne. Mormogtam az orrom alatt.

- Nem hallottam rendesen kedves! Megismételnéd?

- Ne játszadozz Levi! Tudod, hogy mit akarok!

- Hmm na ki is a türelmetlen. Nevette el magát.

- Levi! Nyögtem a nevét s csípőmet kezdtem el mozgatni. Nem várt tovább valószínűleg ő sem bírta már tovább. Erősen megragadtam vállait amikor gyorsabb tempóra váltott.

-Levi el fogok... el fogok.. Éreztem ahogy megint formálódik a csomó az alhasamba nem kellett sok. Nem tudtam kontrollálni magamat fel törtek belőlem az eddig elfojtott kéjes nyögések ahogy egyre közelebb értem a csúcshoz.

- Ss (Név)! Levi csitítás képen befogta a számat s ujjai elérték a gyönyör pontomat. Nem bírtam tovább el élveztem. Melegség öntötte el a nőiességemet. Levi elégedett tekintettel nézett végig rajtam miközben pihegtem.

- Kész a reggeli ! Hallatszott a konyhából a gyerekek hangja.

- Úgy tűnik rám csak este lesz időd. Súgta a fülembe a fel nyírt hajú férfi s egy perverz mosollyal az arcán kelt ki az ágyból.

~**~

- Magasabbra Kaa-chan! Nevetett Mikasa miközben egyre erősebben löktem a hintát.

- Tou-san így utol fognak érni. Sipítozott a kis Eren.

- Dehogy fognak kölyök. Levi nagyot lökött a hintán s Eren magasabbra lendült, mint eddig valaha.

- Nézd Mikasa már olyan magasan vagyok, mint a madarak! Kiabált vidáman a kis barna hajú fiú.

- Anya én is! Esett kétségbe Mikasa.

- Ne aggódj tökmag mindjárt te is a madarak között lehetsz!

Miután kellőképpen elfáradtunk Levivel a hinta löködésben rá beszéltük a kis törpéket inkább a csúszdázásra majd utána a mászókánál segítettük át őket. Végül egy padról néztük őket miközben homokvárat építettek.

- Hanji hova sietett el egyébként olyan gyorsan? Mire vissza értem a konyhába már el is tűnt. Dőltem Levi vállára.

- Na szerinted? Ment behajtani a pénzét. Mormogott a szürke szemű.

- Hihetetlen az a nő. Kacagtam ahogy bele gondoltam Erwin helyzetébe. Levi?

- Hm?

- Mikor beszéljünk Erennel és Mikasaval?

-Mármint miről? Fordította felém a tekintetét.

- Hát rólunk, azért ezt mégiscsak meg kellene beszélni velük.

- Szerintem maguktól is rájöttek, hogy valami változás történt, de legyen majd ebéd közbe. Zárta a mondandóját egy homlok puszival.