Megint telefonom pityegése zavart meg ma már a sokadik alkalom volt s lefogadom, hogy megint Hanji zaklat.

Hanji: Mit fogsz fel venni?
Én: Pasz. Írtam egy gyors választ amivel lezártnak is tekintettem a kis csevejt azonban ez egyoldalú volt.
Hanji: Micsoda hozzáállás ez egy randihoz...
Én: Hányszor kell még leírnom, hogy ez NEM egy randi. Pötyögtem be mérgesen a szavakat, azt követően pedig ledobtam a mobilomat a kanapéra. Nem telt el fél perc s jött az újabb értesítés.
- Az istenit hagyd már abba ! Kiáltottam rá a telefonra, komolyan Hanji az őrületbe kergetett már a hülye dolgaival.
Egyszerűen csak ne foglalkozz vele (Név)! Sokszori mély lélegzetvétel után Mikasa szobája felé vettem az irányt.
- Tökmag, kérsz valamit a boltból ? Kukkantottam be az ajtón.
- Hozz valamilyen csokit! Válaszolt miközben tovább bíbelődött a kirakóssal.
- Meglesz. Nem sokára vissza jövök tudod a szabályokat amíg nem vagyok itthon semmi vakmerőség...mondjuk akkor se, ha itt vagyok!
- Jó-jó. Fel sem nézett annyira koncentrált.

~******~
17:00
Késik. Nem szokott késni, mindig pontos. Egy helyben topogtam a járda szélen. Levinek negyed órája kellett volna megérkeznie még egy SMS-t vagy telefont sem kaptam tőle.
- Anyu mikor megyünk ? Rángatta a szoknyám szegélyét Mikasa.
- Jó a kérdés tökmag. Sóhajtottam csalódottan. Hol a pokolban lehet?
Várunk még öt percet tökmag és, ha Leviék nem tűnnek fel akkor elindulunk ketten. Simítottam végig a kezemet puha kis arcán.
- Jó. Nyúlt a kezem után.

Az utolsó percben egy fekete autó húzódott le a járda mellé s Levi szállt ki belőle. Mielőtt szemrehányást tehettem volna megelőzött.
- Tudom, hogy késtem, de hatalmas volt a forgalom.
- Legalább írhattál volna, már majdnem elindultunk nélkületek.
- Csak szálljatok be. Nyitotta ki a hátsó ajtót a fekete hajú, ahonnan Eren lesett ki izgatottan.

Egy óra múlva a hömpölygő tömegen keresztül próbáltunk utat törni. Két oldalt kis bódék sorakoztak egymás mellett. Mikasa a bal kezemet szorongatta míg Eren Levi jobbját.
- Erre gyere! Szólalt meg a fel nyírt hajú, hogy ne veszítsem el megfogtam a kezét.
- Anyu hova megyünk most ? Topogott utánam Mikasa.
- Először veszünk lámpásokat és utána mehettek szórakozni Erennel. Magyaráztam miközben igyekeztem nem elszakadni Levitől.
Miután megtörtént a vásárlás teljesen elmerültünk a fesztivál forgatagban. Nem győztük bejárni a sok keskeny túl díszített utcát,  rengeteg különböző féle stand állt egymás hegyén hátán. A fő utcán hatalmas felvonulás volt s persze a plüss állat vásárlás sem maradhatott el.

- Apu!

- Mondd kölyök.

- Most már megyünk az óriás kerékhez ? Ugrált fel-le a kis barna hajú miközben az újdonsült dinóját szorongatta.

- Persze. Válaszolt neki apja s akkor feltűnt, hogy még mindig a férfi kezét szorongatom. Megkíséreltem finoman elhúzni az enyémet, hogy elkerüljem az esetleges szemrehányást azonban Levi határozottan megszorította azt. Fülig pirulva néztem az összefonódott kezeinket majd nehézkesen a férfi arcára emeltem (e/c) szemeimet. Nem nézett rám szürkéskék szemei mereven az útra tapadtak.

~**~
- Hú, de magas! Szólalt meg egyszerre a két gyerkőc s az üveghez nyomódva csodálták tovább a már esti fényben úszó várost. Én kihasználva a kis pihenő időt szinte szétfolyva ültem a kabinban, Levivel egymásnak dőlve hallgattuk a kicsik csiripelését.

- Megyünk még egy kört? Kérdezett vágyakozva Mikasa.
- Majd máskor tökmag, most még ennél is jobb helyre megyünk. Kacsintottam rá.
- Hova ? Ráncolta a homlokát.
- Majd meglátod. Csíptem meg menet közben az orrát.
- Milyen messze van a park ? Kérdeztem suttogva a mellettem gyalogló férfitól.
- Körülbelül 10 perc. Némán haladtunk tovább a nagy ember masszában keresztül ahhoz a bizonyos parkhoz. Rajtunk kívül még jó néhányan össze gyűltek s mindenki lámpást szorongatott a kezében.
- Most mi lesz ? Fordult apjához Eren.
- Várunk még néhány percet aztán meg gyújtjuk a lámpásokat és utána el lesznek engedve. Magyarázta neki Levi miközben gyufa után kutatott a zsebeiben. Miután minden előkészület meg lett Levi meg gyújtotta a fehér papír lámpásokat.

- Oké kölykök most kívánjatok valamit! Szólt Levi.

-  Fogd meg a szélét tökmag aztán hunyd le a szemed ! Guggoltam le a kislányomhoz.

- Oké! Kiáltott fel lelkesen. Én szintén lehunytam szemeimet s kívántam.

- Megvagytok ? Csendült fel megint Levi hangja.

- Meg. Feleltem felé fordulva.

- Akkor most engedjétek el!

Egyszerre engedtük útjára a két világító lámpást majd gyorsan letelepedtünk a fűben s csodálva figyeltük, ahogy a több száznyi lámpás narancsra festi az éjsötét égboltot. Egyszerűen képtelen voltam levenni a szememet az égboltról, észbontóan gyönyörű volt, ahogyan lágyan ringatózott a sok lámpás a kellemes nyári szellőben.

Eren és Mikasa előttünk ülve nézték ámulattal a jelenséget míg Levi óvatosan közelebb csúszott.

- Hogy tetszik ? Súgta a fülembe a kérdést.

- Nagyon szép..szinte alig találok szavakat rá. Mosolyogtam a fekete hajúra.

- Örülök neki. Mosolyodott el ő is, és az a mosoly...Ezt a fajta mosolyt egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor láttam ez idáig. Jéghideg szemei ezúttal melegséggel teltek meg, hosszasan fürkészte az arcomat, aminek hatására karmazsin vörös lettem.

- Mi az ? Eresztettem felé egy zavart mosolyt.

- Csak egy szempilla. Ujjaival finoman lesöpörte az arcomról azt majd tenyerével végig simította az arcomat s megpihent rajta. Szótlanul figyeltük egymást, várva, hogy a másik lépjen. Nem volt szükség szavakra anélkül is tudtuk, hogy mire vágyik a másik.Bátortalanul közelebb hajoltam Levihez s remegő ajkakkal vártam a folytatást.

- (Név)...Levi fojtott hangon szólított. Meleg leheletét éreztem száraz ajkaimon (e/c) íriszeim a kívánatos fakó rózsaszín szájra vándoroltak. Fejemet kissé oldalra billentve vártam. Az a néhány másodperc szinte egy örökké valóságnak tűnt s valószínű ő is így érzete, egyszerre lendültünk egymásnak. Elmondhatatlanul jó érzés volt magamon érezni Levi puha ajkait, nyelvével megnyalta az alsó ajkamat majd ostromolni kezdett s résnyire nyitottam a számat, amit kihasználva felfedező útra indult a számban. Minden megszűnt létezni számomra pillangók ezrei kavarogtak a gyomromban, a kezeimmel szorosan öleltem Levit, ő pedig ujjaival lágyan simogatta az arcomat. Egy pillanatra még a gravitációról is megfeledkeztem.