Third person's pov.

Hajni fáradt volt, iszonyú fáradt mégsem volt képes egy szem hunyásnyit se aludni, részben mert borzasztóan aggódott két eltűnt barátja miatt másrészt pedig a mellette fekvő két síró gyerek miatt. Hol az egyiket hol a másikat nyugtatgatta s egyúttal magát is, hogy minden rendben lesz nemsokára vissza jönnek.
- Hanji! Nyitott be az ajtón szőke férje.
- Mi az ? Van hír róluk? Kapta a barna hajú fejét a férfi irányába.
- Jobb lenne ezt inkább kint megbeszélni! Fonta össze karjait széles mellkasa előtt.

- Mindjárt vissza jövök oké ? Mind a három gyereket apró puszival ajándékozta meg a szemüveges.

- Mi az ? Csukta be maga mögött az ajtót a kontyos.

- Megint beszéltem a rendőrséggel és kiderült, hogy...hogy nos.. Erwin két ujját homlokára helyezte.

- Mond már az istenit Erwin! Ragadta meg párja kezeit Hanji.

- Azt mondták, hogy a környéken két bűnöző kószáll már egy ideje és valószínű, hogy az erdőben találtak menedéket. Elképzelhető, hogy össze futhattak velük. Ráncolta erősen homlokát a szőke férfi.

- Bassza meg! Dőlt az ajtónak a nő.

- Hajnalban én is elindulok őket megkeresni. Bár szerintem Levit nem kell annyira félteni. Mosolyodott el keserűen Erwin, ahogy eszébe jutott alacsony barátja.

- Na igen a kis törpe egy perc alatt le rendez mindenkit. Csillant fel egy pillanatra a barna szempár.

- Menj aludni elég nyúzottnak nézel ki. Simította végig ujjait felesége arcán.

- Erenékkel akarok maradni szegénykék annyira szomorúak. Szorította meg a párja kezét a szemüveges.

- Ahogy gondolod drágám. Adott Erwin egy apró puszit Hanji orrára. Majd Hanji lenyomta a kilincset s halkan belépett a szobába, a három törpe elterülve aludt a francia ágyon. Álomba sírták magukat gondolta csüggedten.

- Anya ? Suttogta Armin.

- Mondd Armin! Ült le az ágyra az anya fiával szembe.

- Reggel csinálunk palacsintát? Mikasának és Erennek az a kedvenc reggelije hátha attól jobb kedvük lesz. Bújt anyjához a kis szőke.

- Hát persze kicsim ez egy nagyszerű ötlet. Zárta szorosan karjaiba fiát.

Levi's pov.

- (Név) aludj csak nyugodtan !
- De akkor nem fogsz látni semmit sem. Válaszolt álmosan. Órák óta gyalogolhattam s eközben (Név) fáradhatatlanul tartotta telefonját előre, mint fényforrást.
- Emiatt ne aggódj, ahogy nézem fél három lesz még két-két és fel óra és világosodni fog szóval aludj. Habozott ugyan, de végül beleegyezett. Pár percen belül békésen szuszogott s fújta a vállamra a meleg levegőt. Lassabbra vettem a tempót egyre megterhelőbb volt előre menni célszerűbb lett volna megállni és pihenni, de már a tököm tele volt ezzel a kibaszott erdővel.

Kitartás kölyök nemsokára ott leszek veled.

Feltűnt, ahogy egyre jobban tisztult a táj az út is szélesedett a ritkábban elhelyezkedő fák között erősebben világított a Hold fénye mutatva az utat. A szokásos fa tábla helyét egy térkép vette át. Egy apró piros pont jelölte a jelenlegi helyzetünket szemeimmel türelmetlenül tanulmányoztam a térképet már amennyit láttam belőle. Körülbelül tíz percnyi szöszölés után megtaláltam azt a nyamvadt falut. Nem volt más dolgom, mint rálelni az ország útra s elindulni rajta jobb irányba. Rövidesen az ösvény véget ért s felváltotta az aszfalt.
- Csak érjünk abba faluba. Sóhajtottam, lábaimat ólom nehéznek éreztem s (Név) sem könnyítette meg a helyzetemet, de nem ő tehetett az egészről, ha jobban figyeltem volna...

Reader's pov.
Levi szólongatására ébredtem fel.
- Huh hol vagyunk ? Kérdeztem dörzsölve a szemeimet.
- Nagoroban. Szólalt meg a fáradt férfi.
Nyomban felélénkültem.
- Akkor...akkor kijutottunk ? Alig akartam hinni a saját füleimnek.
- Na szerinted zsenikém. Forgatta meg szemeit.
- Úristen el se hiszem, hogy vége van ! Cincogva vetődtem a rosszkedvű férfi irányába, amitől mindketten leestünk a padról.
- Mond te eszednél vagy ? Dudorodott ki egy ér a homlokán.
- Csak örülök ! Nevettem. Ne rontsd el a hangulatot ! Bokszoltam játékosan vállba.
- Te rontod el ! Lökött le magáról.

- Egyébként hol is vagyunk pontosan ? Néztem kíváncsian körbe.

- Gondolom a főutcán vagy bármi is legyen ez. Állt fel Levi. Egyébként felhívtam Hanjit, nemsokára itt lesznek.

- És ezt csak most közlöd ? Fakadtam ki.

- Mikor mondtam volna ? Nem hagytál szóhoz jutni ! Hangja leereszkedőre váltott.

- Na nehogy már ezt is rám kend! Másztam vissza a padra.
- Tch. Fordította el a mogorva arcát.
Ezután nemigen szóltunk egymáshoz. Unottan néztem ki a fejemből, semmi mozgás nem történt az elmúlt húsz percben úgy tűnt mintha nem is laknának itt emberek.
- Pszt Levi. Csúsztam közelebb hozzá. Biztos hogy ez az a falu olyan, mint valami szellem falu. Komolyan a frászt hozta rám.
- Reggel hat óra van te idióta mégis mit vársz ?! Csapta homlokon magát.
- Mondjuk több kedvességet! Tettem mutató ujjamat az államra.
- Esetleg, ha nem lesznek ilyen hülye kérdéseid. Sóhajtott.
- Hmph. Emeltem fel drámaian a fejemet.
-Biztos, hogy  jönnek értünk, tudod elég sok idő eltelt amióta felhívtad Hanjit. Hunyorogtam a fekete hajúra.
- (Név) esküszöm, ha nem fogod be én fogom... Autó dudálás zaja szakította félbe az éppen vulkánként robbanó férfit.
- Megjöttek! Kiáltottam fel örömtelien.
A fekete autó utasai szintén hasonló lelkesedéssel pattantak ki a járműből.
- Kaa-san ! Tou-san! Hangoztak el a szeretetteljes szavak.
- Tökmag! Bicegtem kislányom felé.
- Kaa-san annyira hiányoztál! Tört ki könnyek között.
- Te is nekem! Vettem rögvest karjaimba s szorosan öleltem és pusziltam, ahol csak értem.
- Tou-san olyan jó, hogy megvagy! Sipítozott Eren.
- Hiányoztál kölyök! Ölelte át fiát Levi, Eren homlokát apró puszikkal árasztotta el, amitől a kis barna hajú nevetésben tört ki.
- Remek mindenki egyben van és boldog ! Tapsolt vidáman szemüveges barátunk.
- Hozom a táskákat és mehetünk is! Indult a pad irányába Erwin.

~*****~

Másnap kialudtan és frissen keltem, Mikasa mellettem feküdt, amióta megkerültem egy tapodtat sem mozdult mellőlem.

- Mikasa, drágám most már elengedhetsz nem fogok elveszni. Léptem át a küszöbön, miközben makacs kislányom a lábamon csimpaszkodott.
- Nem baj. Jött az egyhangú válasz.
- De tudod anyunak így nagyon nehéz sétálni. Ráadásul pont a sérült lábamon lógsz te lány.
Mintha csak a tükörképemmel álltam volna szembe leszámítva, hogy az a másik nemhez tartozott. Levi is a lábán hordozta kisfiát, aki szemmel láthatóan rendkívül jól érezte magát, vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Szerintem ez a kettő összefogott. Szólaltam meg végül.
- Nagyszerű ötleteik vannak. Csengett Levi bosszankodó hangja.
- Én találtam ki. Büszkélkedett Eren.
- Azt mindjárt gondoltam. Vett nagy levegőt az apja.
- Meddig fogjátok ezt csinálni ? Kérdeztem tőlük.
- Sokáig. Nézett fel rám Mikasa.
- Örökké ! Csillogtak Eren zöldeskék szemei.
- Fiúk lányok kész a reggeli! Kiabált a konyhából a konyhatündér.
- Reggeli! Kiáltott fel egyszerre a két csöppség s varázsütésre elengedték lábainkat és versenyt futva rohantak a konyhába.
- Örökké huh ? Nevettem el magamat.