Third person's pov.:

-Hogy van Hanji? Erwin rohant a széken várakozó fiatal nő felé.. A mindig pedáns összeszedett magas férfi hangja csakúgy reszketett a félelemtől.
- Amióta bekerült nem tudok róla semmit. Üveg ment a bal szemébe és elég csúnyán megsértette. Hadarta a nő s alig tudta rá venni magát, hogy a kék szemekbe nézzen. Hibásnak érezte magát pedig az ég egy adta világon semmiről sem tehetett mégsem akart szűnni az az érzés.
- Mi történt az étteremben (Név)? Erwin fel s alá járkált előtte. Töviről hegyire elmesélte neki az éttermi történéseket a (h/c) hajú. A férfi száját egy vonalba préselte s szótlanul meredt maga elé jobb kezét ökölbe szorította, ami néha-néha megremegett a sötét kék szemek mintha csak villámokat szórtak volna. Őszintén szólva a frászt hozta a barátjára még sohasem látta ilyennek. Nem sokkal később egy nővér lépett ki a teremből.

- Hogy van a feleségem? Rohamozta meg rögtön a magas férfi a középkorú nőt. Szerencsére nem lett komolyabb baja a látása nem sérült, viszont sokáig kell pihentetnie a szemét. Magyarázta a nővér Hanji állapotát.

- Bemehetek hozzá? Erwin türelmetlenkedve topogott az ajtó előtt a saját szemével akart meggyőződni felesége épségéről.

- Természetesen amint kijött az orvos. Mosolygott a copfos hajú nő támogatóan.

- Rendben köszönöm. Biccentett a kék szemű férfi. Az ajtó nem sokkal később nyílt ki ismét s mint akit ágyúból lőttek volna ki úgy suhant be Erwin a kórterembe.

- Hogy érzed magadat drágám? Hanji kábultan ült az ágyon nyugtatót és érzésteleníthetőt kaphatott legalábbis (Név) a lassú mozgása és beszéde alapján arra következtetett.

- Már nem fáj annyira. Tapintotta meg a kötést a kontyos hajú nő.

****

Egy órával később a Smith család házában voltak mindannyian, Levi vigyázott a gyerekekre amíg Hanji haza nem tért a férjével és (Névvel). Armin arca felragyogott, amikor meglátta az ajtón belépő anyját még ott helyben le támadta s a tőle telhető legerősebb ölelésben részesítette az édesanyját.

- Ugye jól vagy most már? Kérdezte a kis szőkeség miközben az anyjához bújt az ágyon.

- Igen kicsim sokkal jobban vagyok. Mosolyodott el a barna szemű s megsimogatta a lágy szőke fürtöket. Eren és Mikasa is az ágyra telepedett kis barátjukkal együtt örülve csúsztak közelebb az ágyon Hanjihoz.

- Mindjárt jövök Hanji elmegyek a mosdóba. Állt fel az ágy széléről (Név).

- Persze csak nyugodtan addig elszórakoztatnak a srácok. Mosolygott gyengén a kis arcokra.

Miután végzett vissza indult a hálószobába a (h/c) hajú csakhogy hangos beszéd ütötte meg a fáradt nő fülét. Levi és Erwin a dolgozószobában diskuráltak már egy ideje, ami egyre erősebb hangvételű beszélgetéssé vált. A kíváncsi nő a résnyire nyitott ajtón keresztül figyelte a két férfit, akik igencsak heves vitába szálltak egymással.

- Levi ez így nem mehet tovább!

- De már nagyon közel járok. Védekezett az Ackerman.

- Pont ez az! Gondolj bele akár le is lőhették volna Hanjit vagy (Nevet) ! Csapott az asztalra Erwin. Ez már nem játék! Innentől kezdve nem ölhetsz meg vagy kínozhatsz meg senkit csak úgy a kedved szerint és a nyomozásodat is beszüntetem. Eddig sem volt törvényes, de ez túl messzire fajult. Muszáj lesz belátnod Levi!

- Nem fogom veszni hagyni az ügyet, ha már ilyen közel járok. Makacskodott a fekete hajú.

- Hát nem érted, hogy az életed a szeretteid élete a tét?! Emelte fel a hangját megint az idősebbik. Először megvertek aztán el akarták rabolni Erent most Hanji sérült meg és utána (Név) vagy Mikasa lehet a következő! Valóban ezt akarod, hogy valamelyiküknek baja essen?

- Persze, hogy nem! Mordult fel Levi. Viszont évek óta keresem azt a rohadékot, aki megölte Isabelt és aki miatt Furlan börtönben van és kurvára nem hagyom, hogy meglógjon előlem még egyszer. Préselte ki a szavakat a fogai közt az alacsonyabb férfi a hangerőt ugyan visszavette, de talán így még rémisztőbbnek hangzott fagyos hangja.

- Túlságosan is belebonyolódtál az alvilág ügyeibe csak úgy mint akkor. Sóhajtott csalódottan a szőke hajú férfi. Ugyan oda akarsz jutni ? Megint elveszteni azokat az embereket, akik mindennél fontosabbak a számodra? Ezt akarod Levi?

Csend. (Név) lélegzet vissza fojtva várta a barátja válaszát az a néhány pillanat nem lehetett több egy-két percnél mégis a fiatal nő számára óráknak tűnt. Hát ilyen messzire képes elmenni Isabel gyilkosáért? A saját életét is kockára tenné gondolkodás nélkül?

- Kurvára nem tudod, hogy milyen az alvilág legmélyén lenni. Köpte oda a szavakat Erwinnek a felnyírt hajú azzal kinyitotta az ajtót, ahol megrökönyödött barátnőjével találta magát szemben.

- (Név)? Levi hangja meglepettséggel vegyített félelmet tükrözött. Vajon mennyit hallhatott a beszélgetésből gondolta miközben a (h/c) hajút vizslatta. Egészen eddig sok mindent el tudott titkolni a mocskos ügyeiről, habár nem a legjobb megoldásnak könyvelte el, de nem volt mit tenni minél kevesebb dologról tud annál jobb (Névnek) hiszen úgy nem tudja akaratlanul is veszélybe sodorni az életét vagy kislányáét ám az elméletét lassacskán kezdték megdönteni.

- Mi a franc folyik itt Levi? (Név) hangja remegett a dühtől vagy inkább a csalódottságtól ezt ő maga sem tudta megválaszolni Levi pedig nem találta a szavakat csak állt dermedten kedvesével szemben. Kérdeztem valamit! Dobbantott idegesen a (e/c) nő. Mondd el!

- Ezt-ezt beszéljük meg inkább otthon. Kerülte ki a sötét hajú kedvesét. Megyek megnézem a négyszeműt. (Név) bénultan állt az ajtófélfa mellett miért titkolózik ennyit Levi? Hát ennyit jelent számára a kapcsolatuk?
-Mi folyik itt Erwin? Fordult a nő könnyes szemekkel a barátjához.
-Ezt vele kell megbeszélned. Hajtotta le a fejét csalódottan.

Miután Hanjit elnyomta az álom (Név) és Levi a gyerekkel a nő lakására mentek. Eren és Mikasa a kislány szobájában telepedtek le játszani. Levi a konyhában ült bal térdén erősen dobolva ujjaival míg (Név) a konyhapultnak támaszkodott kezeit szorosan fonta össze mellkasa előtt s szemei a fehér kőpadlóra tapadtak. Egy ideje már így voltak egyikük sem szólalt meg. Mindketten azt várták,hogy a másik kezdjen bele, hogy a másik indítsa el a lavinát.
- Nem mondod el? Törte meg végül a csendet a (h/c) hajú nő. Halkan beszélt Levi számára mégis kísérteties volt.

- Végig csak a te és Mikasa érdekét akartam szolgálni. A férfi a homlokát kezdte el masszírozni mintha csak migrénje lenne.

- Azzal hogy végig titkolózol előttem? (Név) szemei elsötétedtek a haragtól.

- A nagyját már tudtad. Emelte fel fejét a sápadt arcú férfi. Isabel gyilkosát keresem viszont már régen nem legális módon.

- Ez most komoly? A nagyját? Hitetlenkedett a (h/c) hajú. Hát ennyit jelentek neked Levi? Ennyit jelent a kapcsolatunk, amit eddig felépítettünk csak így lerombolnád? (Név) hangja megremegett a könnyeivel küszködött nem akarta elhinni, hogy szerelme még mindig nem bízik meg benne teljesen. Rettentően fájt neki, amit tett vele hiszen ő mindenét megosztotta a férfival minden egyes apró kis titkát elmesélte neki ő pedig elfogadta, de Levi mégsem hajlandó rá. Miért nem tud megbízni benne bármit is tett vagy tesz ő mindig el fogja fogadni és támogatni fogja Levit, hiszen mindennél jobban szereti.

- Mondd Levi jelent neked valamit ez a kapcsolat? Bukott ki a kérdés a sértett száján.

- Hogy kérdezhetsz ilyet? Persze, hogy jelent! Ne beszélj hülyeségeket (Név)! Pattant fel az Ackerman a székről és kedvese elé állt.

- Akkor miért titkolózol előttem? A gát átszakadt (Név) arcán patakokban folytak a sós könnycseppek s teste erősen remegni kezdett a sírástól.

- Azért mert túl fontos vagy nekem. Szürke szemeit lesütötte a férfi, hogy a benne lévő szomorúságot leplezze nem mellesleg nem bírta nézni szerelme szenvedő arcát. Rögtön elkapta a bűntudat s egyre szorosabban fogta szinte már fojtogatta. Nem akartam, hogy túl sokat tudj a nyomozásomról mert veszélybe sodorhat...

- Akkor hagyd abba! Vágott a szavába a fiatal anya.

- Nem tehetem. Túl közel járok. Csóválta a fejét az Ackerman.

- Levi nem tudnám elviselni, ha bármi bajod esne! Nagyon szépen kérlek, hogy ne folytasd ezt tovább! Gondolj a fiadra mi lesz Erennel nélküled ? Azt mondtad, hogy a lehető legjobb apa akarsz lenni, de mi lesz ha meghalsz? (Név) hisztérikus hangja átjárta az egész konyhát s hüppögése is csak erősödött.

- Megígértem. Szorult ökölbe bal keze. Megígértem Furlannak, hogy kiszabadítom a börtönből. Levi ismét a barátnőjére emelte szürkés szemeit. Sajnálom (Név)...de akkor is megtalálom azt az embert. Nem számít, hogy hány emberel kell végeznem, az összes bérgyilkost vagy maffia tagot gond nélkül kinyírom, ha kell. Nem hagyom cserben Furlant, még egyszer nem! Levi szemei szinte lángra lobbantak a mérhetetlen bosszúvágytól.

- Figyeltél te rám egyáltalán? Újabb könny áradat lepte el a kipirosodott női arcot a kiabálástól.

- Minden jogod megvan arra, hogy mérges legyél rám emiatt. Fújta ki lassan a levegőt az Ackerman. Egy időre jobb lesz... ha-ha külön válunk. Kimondta azokat a szavakat, amik után már nincs visszaút még úgyis, hogy közben az ő szíve is meghasadt. Szerette (Nevet), de ha el kell válnia tőle egy időre, ha ezt az árat kell megfizetnie, (Név) és a gyerekek biztonságáért ám legyen.

(Név) úgy érezte mintha valaki iszonyatos erővel  vágta volna fejbe. A pirosló szempárból mintha éppen akkor távozott volna az élet még a könnyei is elapadtak.

- Te most szakítasz? Suttogta a cserepes száj a szavakat. (Névnek) meg kellett kapaszkodnia a konyhapultban, hogy ne essen össze. Nem tudta felfogni, hogy mi is történik vele. Levi csak úgy eldobja?

- Nem. Sosem tenném meg. Lépett közelebb Levi az összetört barátnőjéhez. Kezeivel közre fogta az arcát s egy vonalba emelte az övével. Így már mind a ketten egymás íriszeit figyelhették. Mindennél jobban szeretlek téged és a kölyköket, mint már említettem éppen ezért nem lehettek velem tovább ez az egyetlen megoldás, amíg kézre nem kerítem azt a férget addig nem vagytok biztonságban mellettem. Azt gondoltam, hogy a kezemben van az irányítás, de ahogy egyre több információhoz jutottam úgy nőtt az ellenség száma is. Nem tudnék élni azzal a tudattal, ha bármelyikőtöknek baja esne. Így arra kérlek (Név), hogy maradj távol tőlem egy kis időre! Ígérem, hogy minden rendben lesz, de egy időre el kell mennem és ne is próbálj meg keresni. Levi finoman megcsókolta kedvesét végigsimította vékony ujjait az elfehéredett puha arcon s egy halk szeretlek-et suttogott szerelme fülébe majd sarkon fordult és elhagyta a helyiséget. (Név) hallotta ahogy először a gyerekszobába megy a kis Erenhez, aztán az előszobába sétál felhúzza a cipőjét magára teríti a fekete kabátját és végül a kegyetlenül fájdalmas ajtó csapódást. Eddig bírta amint elengedte a fehér márvány pultot összerogyott és keservesen zokogni kezdett.