- Dögölj meg! Kiáltottam rá a volt barátomra s vadul mozgolódtam a székemen. 

- Merj üvölteni még egyszer és fogok rá igazi okot adni, hogy sikíts torkod szakadtából! Eric kezében egy fekete markolatú kés jelent meg. 

- Inkább ne! Szét megy a fejem a visításától. Zeke fejét immáron az ablaknak döntve figyelte a hangos párost. 

- Senki sem kérdezett! Fordultam hátra dühösen legszívesebben kikapartam volna a szemeit. 

- De bátor itt valaki! Nevetett fel a szőke hajú férfi. Ugye felfogtad, hogy innen már nem sétálsz ki legalábbis nem a saját lábaidon. Ha azt hiszed, hogy Levi meg fog menteni akkor nagyot tévedsz, egyikőtök sem fogja élve megúszni. 

- Ne becsüld le Levit! Vágtam vissza. 

- A helyedben nem bíznám rá az életemet, a bosszújáért talán téged is feláldozna gondolkodás nélkül. A kerek szemüveges egy újabb cigarettát gyújtott meg, az egész szobát átjárta a dohányfüst szaga. 

- Zeke. Sikerült beszélnem az Ackermannal nem sokára itt lesz. A kalapos fickó tért vissza a helyiségbe önelégült vigyorral az arcán. 

- Nagyszerű. Értesítem Lobovot. Menj a ház elé és várd meg Levit nem szeretném, ha meglepetésként érne a megérkezése. Utasította a középkorú ember a másikat, aki egy bólintással jelezte, hogy tudomásul vette a parancsot. 

Levi mit fogsz most tenni? Ha engem választasz mind a ketten meghalunk. Lehajtott fejjel süppedtem a sötétebbnél sötétebb gondolatokba. Talán hiba volt a találkozásunk. Hiba volt megbízni benned. Hiba lett volna ez a kapcsolat?

Hangos puffanás zavarta  meg az eddig csendbe burkolózó szobát, Eric nyomban a hang irányába kapta a fejét ahogyan én is. 

- Zeke? Jól vagy? A szemüveges a padlón térdelt fejét lehajtva zihált. Néhány másodperc alatt gyűjtött annyi erőt, hogy fel tudjon nézni a koszos padlóról. Arcán izzadságcseppek gurultak le az eddigi hidegség eltűnt kék szemeiből idegesen nézett társára s erőteljesen köhögött.

- Azt hiszem igen. Válaszolt  miközben talpra állt. Csak nagyon hasogat a fejem. Hunyta le szemeit amit néhány mély lélegzet vétel követett. Eric rá bólintott habár cseppet sem lett nyugodtabb szemmel láthatóan Zeke nincs jó állapotban, ami viszont nekem még a hasznomra válhat. 

****
A szobában nem hangzott el több szó mind a hárman feszült csendben vártuk Levi érkezését. Vajon mi járhat most a fejében? Aggódik értem?

Az ajtó túl oldaláról hangok szűrődtek át majd nagy reccsenéssel szakította át Darious a rozoga fa ajtót. Levi a maradványok felett lépett át s pár lépést téve megállt felmérni a terepet. Rajtam akadtak meg elsőnek szürke szemei. Talpig feketében volt, az arca mintha kicsit beesett volna szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek s a tekintete ahogy rám vetült rögtön megenyhült. 

- Micsoda belépő Levi! Tapsolt Zeke a háttérből látván, hogy társa nem mozdul. 

- (Név) ugye nem bántottak? Indult meg felém azonnal figyelmen kívül hagyva az el rablóm megjegyzését azonban Eric útját állta. 

- Nem, jól vagyok Levi. Válaszoltam remegő hangon a sírás határán álltam hiába jött el mind a ketten itt halunk meg. 

- Fordult a kocka törpe. Gúnyos vigyort formáltak a volt barátom ajkai ahogy Levivel nézett farkas szemet. Levi egy jól irányzott ütéssel a földre küldte Ericet. 

- Ne hidd, hogy nem tudnék elbánni veled. Mint már mondtam nem esne nehezemre a szart is kiverni belőled te mocsok. Lesajnáló tekintettel figyelte az Ackerman a félig ájult alakot. 

- Oi Levi talán nem ártana, ha egy kicsit visszavennél elvégre a drága (Név) élete a tét. Lépett a hátam mögé a kerek szemüveges s éreztem a halántékomon a hideg fémet, ami a pisztoly csövét alkotta. Minden lehetséges izmom megfeszült s levert a víz ahogy erősebben nyomódott a fejemhez a fegyver. 

- Te... A fekete hajú férfi arca ledermedt a látványtól, amint jobban szemügyre vette a mögöttem állót. 

- Na összeállt a kép Levi? 

- Tégla voltál egész végig a rendőrségnél?! 

- Pontosan. Miután túlságosan is sokat szimatoltál Lobov körül, ki adta parancsba, hogy intézzelek el így hát beépültem a rendőrségbe. A lehető legjobb helyre minden lépésedet tudtam figyelni és keresztbe is tettem, ahol csak tudtam. Bár miután eltűntél drasztikusabb módszerhez kellett folyamodnom így  jött szóba (Név) meg az az idióta. Vándorolt Zeke tekintete a földön fekvő Ericre. 

- Tch sosem tetszett az alamuszi képed. Szűkült össze a szürke szempár. 

- Tudod mi a legironikusabb az egészben Levi? A nyomás megszűnt a halántékomon s a középkorú férfi a bal felemre állt. Hogy a gyilkos, akit keresel végig a közeledben volt mindig figyelt téged. Én öltem meg Isabelt. 

- TE! Levi farzsebéből előkapta pisztolyát s egyenesen a szőke hajú férfira célzott. A semmit mondó álarca megtört. A kékesszürke szemek lángoltak a haragtól s az Ackerman tettre készen állt. 

- Á-á ne felejtsd el a drága barátnődet! Emelte fel kezét Zeke s egyúttal fegyverét is ismét a fejemhez szegezte. Egy hirtelen mozdulat és tragikus véget ér egy ártatlan élet... hát ezt akarod? Úgy, mint legutóbb? 

- Pofa be! Kiáltott rá a barátom. 

- Örülj neki inkább Levi. Megmentettem a szenvedéstől azt a lányt. 

- Mi a faszról beszélsz? Sötétültek el a szürke íriszek. 

- Te komolyan elhitted, hogy ki juthattok abból a nyomorból mind a hárman, mint valami tündérmesében? Kennynek köszönheted az életedet, ha ő nem lett volna te is a börtönben sínylődnél a barátoddal együtt. Szóval inkább légy hálás nekem megszabadítottam a lányt a rá váró szenvedéstől, a szőrnyű és kegyetlen világunktól. Semmi rosszat nem tettem. Csóválta a fejét a szemüveges. 

Egyszerűen nem hittem a füleimnek. Ez az ember nem normális, mégis kinek gondolja magát, hogy mások élete felett ítélkezzen? Pillanatok alatt mérges lettem. Mélyen megbántottnak szomorúnak és dühösnek éreztem magamat. (e/c) szemeim Levi tekintetét keresték, semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni fakó arcáról.  

- Tudod te egyáltalán, hogy mit tettél? Felfogtad a tetted súlyát? Levi keze még mindig Zeke felé mutatott. 

- Hahaha ez tetszik. Nevetett fel a mellettem álló. Tudod érdekes ezt hallani a te szádból, ha számításba vesszük, hogy te mennyi embert öltél vagy kínoztál éppen meg. 

- Legalább annyit, mint te. Vágott vissza Levi. 

- Kíváncsi vagyok, hogy elmondtad-e a drága barátnődnek, hogy miként kínoztad meg az embereket. Szegény Sannesnek egy körme se maradt. Döntötte enyhén oldalra a fejét Zeke miközben mélyeket sóhajtott. 

- Azt se felejtsd el, hogy Sannes sebesítette meg Hanjit. 

- Igaz is. Vont vállat a kék szemű fickó. Lobov nemsokára ide ér és azt várja el, hogy halott legyél mire beteszi ide a lábát szóval essünk túl rajta. A fejemhez közeli kattanást hallottam. Kibiztosította a fegyvert. Dobd el a tiedét és elengedem (Nevet)! Parancsolta Zeke. 

- Levi ne csináld! Szólaltam meg hosszú idő után kétségbeesett hangon azonban hiába Levi habozás nélkül tette le pisztolyát majd lábával felénk rúgta azt. 

- Nagyszerű! Zeke be tartva a szavát meglazította a köteleimet néhány pillanat alatt ismét szabad lettem, viszont a fegyver továbbra is a fejem közelében volt. Oi Eric magadhoz tértél már? A kérdezett az orrát tapogatta, amiből ömlött a vér és valószínűleg el is tört. 

- Vigyázz egy kicsit (Névre)! Adta ki az utasítást a fegyveres férfi, amit Eric végre is hajtott az ajtóhoz ugyan közelebb kerültem, de Eric vasmarokkal tartott magához közel. 

- Azt mondtad, hogy elengeded! Húzta össze vékony szemöldökeit Levi. 

- Csak egy kis elővigyázatosság mielőtt valami meggondolatlan dolgot cselekednél. Mosolyodott el Zeke, ami hamar eltűnt az arcáról és ismét előjött a zihálása a szék támlába próbált megkapaszkodni azonban kísérlete sikertelen volt. Egyensúlyát vesztve borult hátra majd jobb lábához kapott mialatt felkiáltott fájdalmában.

- Akadt egy kis probléma? Levi kifejezéstelen arccal lépett Zeke elé, aki a padlón iszonyatos hörgésbe kezdett. Talán ez lehet az oka. A felnyírt hajú barátom egy kis fiolát húzott elő kabát zsebéből, amibe átlátszó folyadék volt.