- (Név) minden rendben? Nézett rám aggódva Levi.

- Jó így a párnád? Ütögettem meg erősebben azt figyelmen kívül hagyva a fürkésző szürkés szemeket.

- Nem válaszoltál a kérdésemre. Dőlt vissza az ágyban a lábadozó férfi.

- Te se az enyémre. Hozok egy pohár vizet jó? Fordultam meg. Levi napok óta kijött már a kórházból jelenleg nálam lakik Erennel, mindenképp ragaszkodtam hozzá, hogy egy ideig ne legyenek otthon hátha az az ember oda talál.
- Állj meg! Kapta el a csuklómat s az ágyra húzott. A fejem a mellkasára érkezett. Mi történt amíg kórházban voltam?

- Hogyan éreznéd magadat, ha Hanako egyszer csak a semmiből felbukkanna? Kérdeztem szipogva egy kis idő után.

- Szóval így állunk. Mormogta Levi s szorítása csak erősödött a derekam körül.

- Nem értem Levi. Minek akar most Eric az életem része lenni. Miért most amikor minden olyan jól alakul. Néztem fel könnyes szemekkel Levire.

- Nem tudom (Név). Törölte le óvatosan az arcomon le gördülő könnyeket. De egy kibaszott nagy idióta az egyszer biztos, elengedett egy olyan nőt, mint te. Puszilta meg a homlokomat. Próbáld meg elfelejteni és kizárni az életedből továbbra is annak érdekében, hogy boldogan tovább léphess és élhesd az életedet. Folytatta tovább miközben (h/c) tincseimet csavargatta. És ne aggódj azon, hogy visszajön e vagy sem...próbálja csak meg majd én elbeszélgetek vele.

- Köszönöm Levi. Bújtam még jobban hozzá.

- Agh! Nyögött fel fájdalmasan az alattam fekvő.

- Jaj úgy sajnálom! Nagyon fájt? Ültem fel azonnal s mindjárt a bekötözött hasfalat vizslattam.

- Tch. Még hogy fájt... Forgatta szürkés szemeit Levi.
- Ne add itt a kemény srácot, ha nem fájt volna meg se szólaltál volna. Vontam fel a szemöldökömet.
- Tch. Mondom, hogy semmi bajom. Mormogott az orra alatt.
- Akkor gondolom nem bánod, ha ki próbálok valamit. Húztam gonosz mosolyra ajkaimat, s kezemet felemeltem mintha éppen megütni készülném. Levi arca erős fintorba szaladt majd olyan képet vágott, mint akinek épp most pörögnek le élete képkockái a szeme előtt.
- Elment az eszed (név)?! Kiáltott fel s kezeit védelmezően hasa elé emelte.
- Haha tudtam. Engedtem le a kezemet nevetve.
- Nagyon vicces... Húzta fel sértődötten az orrát a fekete hajú.
- Látnod kellett volna az arcodat! Dőltem oldalra a nevetéstől.
- Várj csak amíg meggyógyulok olyat fogsz kapni ezért! Duzzogott továbbra is, mint egy kis gyerek.
- Alig várom. Kezdtem el incselkedni.
Szúrós szemekkel nézett rám, de nem bírta sokáig halvány rózsaszín szája szegletében megjelent egy aprócska mosoly.
- Mi az eddig még meg akartál "büntetni ". Néztem rá kíváncsian.
- Jó újra mosolyogni látni. Döntötte oldalra kissé a fejét.

Hosszú percekig feküdtünk egymás mellett szótlanul össze kulcsolt kezekkel fürkészve egymás arcát s élvezve egymás közelségét.
- Kaa-chan? Vékony kis hang hallatszott az ajtóból.
- Mi az tökmag ? Ültem fel az ágyon.
- Bejöhetünk mi is ? Kis feje már egészen bent volt s Eren topogott mögötte.
- Persze gyertek csak. Nyújtottam felé a kezemet jelezvén, hogy szabad az út. Villám sebességgel termettek az ágyon.
Levi és közém fészkelték be magukat. Ahogy elnéztem magunkon egyetlen egy gondolat járt a fejemben: Olyanok vagyunk mint egy család. S ahogy Levire néztem...lefogadom, hogy az ő fejében is ugyanez a gondolat szaladt át. Valami különös melegség volt a szemeiben talán mintha újra megtalált volna valamit, amit már régen elvesztett vagy inkább amiről lemondott ? Nem is tudom, de mindegy is a lényeg, hogy boldog. Igen csak ez számít, hogy boldogok legyünk mi négyen.