Lyra büntetése ugyan a pénteki nappal véget ért, azonban a sötét varázslatok kivédése órákon – azzal a nem elhanyagolható enyhítő körülménnyel, hogy ezeken az alkalmakor nem kellett szavakat vésnie saját tulajdon bőrébe - továbbra is képtelen volt Umbridge békaképét bámulni.

Ez persze nem azt jelentette, hogy Lyra kevesebbet szenvedett volna a tanórák alatt, mint a büntik alkalmával. A fizikai fájdalom helyét ugyanis, az unalom és a tétlenség sajátos, őrjítő keveréke vette át.

- Ez egyszerűen borzalmas...  – rázta a fejét elkeseredetten Hermione, aki a kicsöngő után Lyrához hasonlóan szélsebesen összepakolt, hogy a sötét varázslatok kivédése tantermet másodikként elhagyva a lány nyomába szegődjön. - Tennünk kell valamit, ez így nem mehet tovább!

- Méreg, átok vagy szerencsétlen lépcsős baleset? – vonta fel a szemöldökét Lyra, miközben kezeivel éket formálva, határozottan átvágott a folyosót majdnem teljesen elálló kuncogó hollóhátas lánycsoporton. - Személy szerint a harmadikat preferálom, mivel azt nagyon egyszerű lenne balesetnek beállítani, de az elsőben is látok némi fantáziát...

Hermione - aki továbbra is igyekezett a nyomában maradni - eltátotta a száját.

- Mi? Nem én egyáltalán nem így értettem...

- Persze én sem gondoltam komolyan...- sietett a válasszal, de az arcára kiülő csalódottságot nehezére esett eltüntetni - ...Teljesen.

- Miben sántikál éppen a Roxfort két legkiválóbb boszorkánya?

Fred bókja hatására, még azt is képes volt elnézni, hogy ikertestvére – köszönés gyanánt – lendületből összekócolta a haját.

- Áh semmi különös... - Lyra komisz vigyora majdnem olyan ördögire sikeredett, mint az, ami a csíntevéseik alkalmával az ikrek arcán szokott megjelenni -, csak Hermionéval éppen azon tanakodunk, hogy hogyan is nyírjuk ki a legújabb szeretni való sötét varázslatok kivédése tanárunkat...

- Lépcső – felelték kórusban.

Lyra mosolya ezután csak még szélesebbé vált.

- Én is ezt mondtam. Na látjátok ezért barátkozom veletek.

Szavait egy kacsintással kísérte, amit az ikrek egy hajszálpontosan megegyező grimasszal honoráltak.

- Nem teszünk el láb alól senkit... - próbálta őket csitítani Hermione. Bozontos hajkoronája sötét felhőként lengett ide oda, ahogy fejét kapkodva igyekezett ellenőrizni, hogy senki se hallgatja ki a beszélgetésüket.

- Egyelőre. De ha a büntetőmunka alatt még egyszer arra kényszeríti Lyrát, hogy azzal a pennával vagdossa össze a kezét, nem állunk jót magunkért, igaz George?

- Az elsősök helyett – itt kiérdemeltek egy megrovó pillantást Hermionétól – rajta fogjuk tesztelni a tetszhalott tablettát... Persze ellenszerről szó se lehet. Reméljük az előtt elföldelik, hogy bárki is rájönne a turpisságra...

- Figyelnétek rám is egy pillanatra?! – tette karba a kezeit Hermione. – Tudom, hogy roppant szórakoztató a tökéletes bűntény megtervezése, de fontos mondanivalóm lenne...

Fred, George és Lyra a szokásos ezt majd még folytatjuk pillantás kíséretében csendesedtek el. Egy emberként meredtek Hermionéra, aki suttogásra váltva így folytatta:

- Könyvekből nem lehet megtanulni felkészülni arra, ami odakint a való világban vár ránk. Szükségünk van egy jó tanárra, aki fel tud minket készíteni, ha már Umbridge nem hajlandó rá.

Lyra elgondolkodott a Hermione által mondottakon. Merész ötlet volt és még kissé kiforratlan, de határozottan tetszett neki.

Oldalra pillantva, Fred és George izgatottan csillogó szempárja pedig a sajátjához hasonló álláspontról árulkodott.

- Engem megvettél – vonta meg a vállát. – De ki lenne ez a titokzatos tanár? 

***

Amikor a tanév első roxmortsi hétvégéjén Lyra életében először étlépte a Szárnyas Vadkan küszöbét, a szeme elé táruló látvány miatt legszívesebben azonnal fordult is volna kifelé.

Arckifejezése láttán az őt kísérő Fred és George, valamint a hozzájuk csapódó Lee Jordan nevetésben tört ki.

- Szórjuk fel rózsaszirmokkal az utat, vagy egyből hozzuk a hordszéket hercegnő?

- Egy takarító brigádot hozzatok inkább – forgatta a szemét a lány, miközben a többi frissen érkező nyomában megindult Harryék asztala felé.

Miután mindannyian elfoglalták a helyüket, és a vajsörök is kibontásra kerültek a Harry jobbján helyet foglaló Hermione zavartan szólásra nyitotta a száját:

- Hát akkor, sziasztok. Hát... Öhm... Tudjátok, miért vagyunk itt. Öhm... Harry arra gondolt – ezzel a kijelentésével kiérdemelt magának egy szúrós pillantást az előbb említett személytől – pontosabban eredetileg én gondoltam rá... hogy jó lenne, ha azok, akik sötét varázslatok kivédését akarnak tanulni – mármint akik rendesen akarják tanulni, nem úgy, ahogy Umbridge gondolja... Mert amit ő tart, az nem nevezhető sötét varázslatok kivédése órának...

- Úgy van! – szólt közbe hirtelen az egyik hugrabugos évfolyamtársuk, akinek Lyra csak homályosan emlékezett a nevére.

Hermione a hugrabugos fiú kijelentése után egy fokkal nagyobb önbizalommal és kevésbé cincogó hanggal folytatta mondókáját.

- Szóval arra gondoltam, jó lenne, ha önállósítanánk magunkat. Ez alatt azt értem szervezzünk magunknak önvédelmi tanfolyamot. Nem elméletit, hanem olyat, ahol gyakoroljuk az igazi varázslatokat.

- De azért ugye az RBF-et is meg akarjátok szerezni sötét varázslatok kivédéséből, ugye? – vetette fel egy sötéthajú griffendéles, akihez Lyra – hugrabugos sorstársához hasonlóan - szintén nem tudott nevét kapcsolni.

- Persze. De szerintem annál most több kell nekünk. Valóban képesnek kell lennünk rá, hogy megvédjük magunkat mert... - itt Hermione egy mély lélegzetet vett - ...mert Voldemort nagyúr visszatért.

A sötét varázsló nevének kiejtése meghozta a várt hatást. A lányok közül többen felsikoltottak, voltak, akik megborzongtak, a tőle három székkel arrébb ülő Neville pedig félrenyelte a vajsörét.

- Szóval ez a terv. Ha bennetek is érdekel a dolog, meg kell beszélnünk, hogyan fogunk...

- Mi a bizonyíték, hogy Tudodki visszatért?

A Lyrával szemben lévő széken ülő hugrabugos fiú - akiről biztosan tudta, hogy Cedric vezetése alatt a Hugrabug kviddicscsapatát erősítette - szinte dacosan tette fel, a sokkal inkább Harrynek, mintsem Hermionénak szánt kérdést.

- Dumbledore hisz benne...

- Mármint Dumbledore hisz neki – vágta rá a szőke srác, fejével Harry felé biccentve.

- Ki vagy? – mordult fel nem túl barátságos hangon a legfiatalabb Weasley fiú.

- Zacharias Smith. És szerintem jogunk van tudni, hogy miből gondolja Potter, hogy Tudodki visszatért.

- Szerintem meg inkább jogod van befogni... – szűrte a fogai közt Lyra, kiérdemelve ezzel Fred és George elismerő pillantását.

Zacharias sértődötten felhúzta az orrát. Megtiport önérzete nem engedte neki, hogy megválaszolatlanul hagyja a mardekáros lány szavait.

- Azért mert neked érzékeny téma, a többieket még...

- Várjatok! – avatkozott közbe sietve Hermione, mielőtt a szóváltás tovább eszkalálódhatott volna – Most nem ezt kell megbeszélnünk...

- Semmi baj, Hermione – szólalt meg Harry, az érkezésük óta először. - Azt kérded, miből gondolom, hogy Tudodki visszatért? Abból, hogy találkoztam vele. Dumbledore tavaly az egész iskolának elmondta, mi történt. Ha neki nem hittetek, nekem sem fogtok, és nem akarom azzal tölteni a napomat, hogy győzködjelek titeket.

Harry zöld szemei fenyegetően megvillantak kerek szemüvege mögött, Zacharias azonban egyelőre nem tervezett visszavonulót fújni.

- Dumbledore tavaly csak annyit mondott, hogy Tudodki megölte Cedric Diggoryt, és te visszahoztad Diggory holttestét a Roxfortba. Nem árult el részleteket, nem derült ki, pontosan hogyan halt meg Diggory, pedig szerintem mindenkit érdekelt volna...

Cedric nevének említése után rögvest belé hasított a már jól bénító fájdalom.

Mégsem sírt, rezzent össze vagy görnyedt előre úgy ahogyan máskor tette. Nem akart gyengének tűnni, pláne nem ennyi ember előtt. Ha szenvedni kell akkor azt némán teszi, rezzenéstelen arccal, méltósággal.

- Akit csak az érdekel, milyen, mikor Voldemort megöl valakit, hiába jött ide – felelte Harry, mire Lyra száját egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el. – Nem fogok Cedric Diggoryról beszélni. Érthető? Úgyhogy nyugodtan elmehetsz, ha akarsz.

Hermione ezután még tette egy elkeseredett kísérletet, hogy az eredeti téma közelében tartsa a beszélgetést, de nem járt túl sok sikerrel.

- Hát akkor...ahogy mondtam, ha akartok rendes önvédelmet tanulni, akkor meg kell beszélnünk, hogy hogyan csináljuk, milyen gyakran találkozunk, és hol legyen a...

- Igaz az, hogy tudsz patrónust megidézni? – szakította félbe Hermionét egy hosszú copfos hugrabugos lány, akinek Lyra kivételesen tudta a nevét, mert egyszer kétszer ült, vagyis inkább aludt mellette mágiatörténeten. Susan Bonesnak hívták és Lyra eddigi tapasztalatai alapján, ideális és ami még fontosabb csöndes padtárs volt.

A kérdés nyomán csoporton az érdeklődés moraja futott végig.

- Igen – válaszolta Harry.

- Inkarnálódott patrónust?

- Öhm... Nem ismered te véletlenül Madam Bonest?

- Ő a nagynéném – felelte a lány egy mosoly kíséretében. – Susan Bones vagyok. Mesélt nekem a tárgyalásodról. Szóval... tényleg igaz? Szarvas alakú a patrónusod?

- Igen.

- Tyű, Harry! – álmélkodott Lee Jordan.

A beszélgetésük innentől kezdve érdekes fordulatot vett, de Lyra egyáltalán nem bánta a dolgot.

Inkább hallgatott valami semlegesebb témát, ahelyett hogy néhány minden lében kanál iskolatársa Cedric haláláról faggatózzon.

- És tényleg te ölted meg a Baziliskust? Azzal a karddal, ami Dumbledore szobájában van. Az egyik festmény mesélte nekem még tavaly...

- Igen – felelte zavartan Harry.

- És mikor elsősök voltunk – vette át a szót Neville –, megmentette azt a bölcs követ...

- A bölcsek kövét – javította ki Hermione.

- Igen, azt... Megmentette Tudjátokkitől.

A váratlan események – és az ikrek visszafogottnak épp nem nevezhető fenyegetése miatt – Zachariás jobbnak látta, ha Lyra tanácsát megfogadva, csukva tartja a száját.

Így nem volt más hátra, mint az időpont és a helyszín megvitatása. Ez azonban – mivel mind a négy ház képviseltette magát – a kviddicsedzések és egyéb elfoglaltságok miatt nem volt egyszerű feladat.

Hermione végül megelégelte a dolgot, ezért végül abban maradtak, hogy ha sikerül megfelelő helyszínt és időpontot találni, minden jelenlévőt tájékoztatnak majd.

- Az az ötlet merült fel – itt Hermione egy elismerő mosolyt küldött az ötletgazda Lyra felé -, hogy mindenki írja fel a nevét erre a lapra, hogy tudjuk, ki volt itt. És szerintem.... – itt vette egy mély lélegzetet - Nem kéne szétkürtölni, hogy mit csinálunk. Úgyhogy aki feliratkozik, egyben megígéri, hogy nem szól a dologról Umbridge-nek, se senkinek.

Fred volt az első, aki felfirkantotta a nevét a Hermione által körbeadott pergamenlapra.

A sorban következő Lyra csak azután volt hajlandó felírni a nevét, miután először alaposan szemügyre vette George-tól kölcsönkapott pennát. Az ikrek rosszcsontsága és az Umbrigde által beleültetett általános gyanakvás az ismeretlen pennák felé, szinte ösztönössé tette számára a dolgot.

A többiek – többek között Ernie Macmillan és a mellette ülő Zacharias Smith – késlekedése azonban egészen más okból volt eredeztethető.

- Mi... mi prefektusok vagyunk – mormogta Ernie, mire Lyra csak a szemét forgatta.

- Nézz csak körbe, vagyunk ezzel így egy páran...

- Felvágós – jelentették ki szinkronban az ikrek, mindketten egy béna köhintéssel próbálva álcázni szavaikat.

– De ha valaki megszerzi ezt a listát... szóval... Ti is mondtátok, hogy Umbridge-nek nem kéne megtudnia...

- Te meg azt mondtad, hogy ez a dolog a legfontosabb feladatunk – emlékeztette őt Harry.

- Persze, az is, csak...

- Ernie, komolyan azt hiszed, hogy kiadom a kezemből a listát? – méltatlankodott Hermione.

- Nem dehogy...- adta be végül a derekát a fiú. - Aláírom.

Miután minden a huszonnyolc jelenlévő neve felkerült a pergamenlapra, a rögtönzött alapulóülést berekesztésre került, a diákok pedig izgatottan cseverészve hagyták el az áporodott szagú, lepukkant kocsmát.

Lyra - miután nagy lélegzetet véve kellő mennyiségű friss levegővel töltötte meg tüdejét - a mögötte sétáló trióhoz fordult.

Nehezére esett kiejteni a következő szavakat. Az őt kísértő emlékek miatt nem igen akaródzott visszamenni oda, de jobb - és ami még fontosabb biztonságosabb - helyszín híján muszáj volt bedobnia ötletként.

- Én azt hiszem tudok egy alkalmas helyet... De előtte spiclibiztossá kell tennünk azt a listát. Nem tetszik nekem annak Zacharias gyereknek a képe.

——————————————————
<3 Na mi a véleményetek skacok?<3

Ui.: Az előző részt egy kb 350 szavas mini jelenettel frissítettem. Az a jelenet az eredeti terv szerint  ugyan ehhez a részhez tartozott volna, de mivel a tartalmilag és hangulatában is  sokkal jobban passzolt az ezt megelőzőhöz, továbbá a 48. rész terjedelmével sem voltam teljesen megelégedve, ezért inkább végül ott kötött ki...;)