Halihó!❤️

Tudom, hogy sokat kellett várnotok az új részre, de most hogy végre valahára sikerült elkészülnöm vele remélem elnyeri majd a tetszéseteket:)))

November első szombatjára kitűzött Griffendél-Mardekár kviddicsmeccs reggelén Lyra vadonatúj smaragdzöld kviddicstalárját felöltve sétált be a nagyterem duplaszárnyú ajtaján. A sugdolózó Draco és Pansy párost ridegen figyelmen kívül hagyva felszegett fejjel foglalt helyet a háza asztalánál. A csapat többi tagja már bőszen reggelizett, Lyra torkán viszont egy falat étel sem tudott volna lecsúszni.

- Black kezdj el enni! – adta ki az utasítást teli szájjal Flint a lány felé hajítva egy keze ügyébe kerülő kettévágott pirítóst.

- Nem tudok... – válaszolta fejcsóválva miközben jobbjával elkapta a felé repülő kenyérdarabot.

- Ahogy gondolod – mondta vállvonogatva a mellett ülő nagydarab Bletchley a csapat őrzője – Több marad nekem – azzal kivette a lány kezéből a kétszersültet és egy mozdulattal a szájába tömte az egészet.

Miután az öltözőben fél füllel meghallgatta Flint sebtében elhadart buzdítónak szánt beszédét, melynek igazából az volt a lényege, hogy ne kegyelmezzenek senkinek, Lyra azon kapta magát, hogy a nézők heves üdvrivalgásának kíséretében (mely elsősorban inkább az ellenfél csapatának szólt, mint sem nekik) a seprűjét szorongatva lép a pályára. Miközben a két csapatkapitány, Flint és Oliver Wood kezet rázott egymással Lyra végre esélyt kapott rá, hogy teljes valójában mérje végig az előtte felsorakozott Griffendéles kompániát. A skarlátvörös talárban feszítő csapat tagjainak arcáról egy ember kivételével csak úgy sütött az elszántság. A vele szemben álldogáló szintén elsőéves Harry Potter arcán azonban Lyra saját kételyeihez hasonló érzések nyomát vélte felfedezni.

- Felszálláshoz készülj! – adta ki a parancsot a mérkőzést vezető Madam Hooch.

A tanárnő szavai egy pillanat alatt rángatták őt vissza a valóságba. Az erein keresztülszáguldó adrenalintól megittasulva egy magabiztos mosoly jelent meg a Mardekáros lány arcán. A tömeg ovációját átszelő éles sípszó hallatán pedig egy szempillantás alatt tizennégy seprű emelkedett a magasba.

*****

- Ezt nem hiszem el!! – kiabálta dühösen Lyra miközben egy újabb követ hajított a roxforti birtok díszeként szolgáló tó közepe felé.

- Te megtettél mindent – mondta a tóparti bükkfa törzsének dőlve olvasó Cedric és aki már fél órája hallgatta barátja végeláthatatlannak tűnő tombolását.

- Az tök mindegy mert vesztettünk... - válaszolta bosszúsan.

- Úgy látom a falnak beszélek... - mondta fejcsóválva a felsőbbéves fiú miközben pálcája egy lusta intésével újabb halom követ varázsolt elő a semmiből Lyra számára muníció gyanánt.

A kettőjük között formálódó barátság nagyon pozitív hatással volt Lyra mindennapjaira. A fiú hirtelen megjelenése ugyanis, ha feledtetni nem is, de tompítani tudta a Draco által benne hagyott űrt.

A hideg novemberi szél lassanként kitisztította a tóparton álldogáló Mardekáros lány fejét, amikor azonban a kövek hangos csobbanása és a szél zúgása mellett egy túlságosan is ismerős hang ütötte meg a fülét, törékeny nyugalma helyét újfent felváltotta a hirtelen kitörni akaró heves indulat.

- Beszélhetnénk egy kicsit Lyra? – kérdezte tétován Draco.

- Mond – nem volt hajlandó a fiú felé fordulni.

- Négyszemközt... – sziszegte szőke unokatestvére a bükkfa tövében álldogáló fiúnak címezve szavait.

- Az üvegházaknál megvárlak Lyra– mondta kurtán Cedric majd magára hagyta a két elsőévest.

Miután a Hugrabugos fiú hallótávolságon kívülre ért Draco a lány mellé sétálva néhány percig szótlanul figyelte a csobbanó kavicsok által keltett fodrozódások táncát a sima víztükrön.

- Figyelj... - kezdett bele végül de Lyra szinte azonnal félbe is szakította.

- Nincs szükségem a kárörvendésedre Malfoy - bár halkan beszélt hangja mégis fenyegetően csengett.

- Nem azért jöttem – rázta meg a fejét a fiú gondterhelten, látszott rajta, hogy küszködik a szavaival - Bocsánatot akarok kérni a viselkedésem miatt...

A fiú hangjában csengő őszinteség meglepetésként érte.

- Piszkosul féltékeny voltam rád – vallotta be halkan – Elsősként bekerülni a csapatba, ez olyan dolog amire nem volt példa az elmúlt...

- Száz évben – bólintott Lyra.

- Csak annyit akartam, hogy tudd nagyon sajnálom - látszott rajta, hogy indulni készül – Azért remélem...

- ...Borítsunk rá fátylat – vágott közbe hirtelen a lány.

- Komolyan...? – vigyorodott el meglepetten Draco.

- Komolyan – suttogta Lyra majd egy sóhajtás kíséretében karjai ölelő szorításába vonta fanyalgó unokatestvérét.

*****

Miután a Dracoval való viszonyuk normalizálódott a december beköszöntével a Malfoy-kúriában töltött téliszünetük is sokkal jobb hangulatban telt a vártnál.

A Roxfortba visszatérve azonban Lyra minden igyekezete ellenére képtelen volt betartani az újévkor tett elhamarkodott fogadalmát.

- Weasley szépen helyben hagyott - csóválta a fejét a lány miközben végigmérte a Griffendél-Hugrabug találkozó után kicsit megtépázott külsejű unokatestvérét.

- Ezt még nagyon megkeserülik - motyogta maga elé dühösen a fiú jobbjával a szeme alatt díszelgő lila monoklit jegelve.

- Megfogadtam, hogy bármi történjék kihúzlak a csávából, de te és az a lepcses szád nem igazán könnyítik meg a dolgomat... - folytatta Lyra majd egy legyintés kíséretében magára hagyta a még mindig elmélyülten motyogó fiút.

Draco bosszújára azonban mindannyijuk balszerencséjére nem kellett túl sokat várniuk.

- Ezt nézzétek - rontott be vidáman a fiú egy borongós tavaszi délutánon a Mardekár klubhelyiségébe kezében egy összehajtogatott pergamenlapot szorongatva - Nem fogjátok kitalálni, hogy mi akadt a kezeim közé...

- Nem akarom tudni, hogy hogyan jutottál hozzá - mondta kimerülten az átváltoztatástan beadandója fölé görnyedő lány mert igencsak elege volt már a fiú folytonos kotnyeleskedő magatartásából.

- Nem is az a fontos... Hanem az, amit ír benne - válaszolt vigyorogva Draco majd egy gyors mozdulattal széthajtogatta a pergamenlapot és Lyra kezébe nyomta azt.

- Hmmm szombat este... - motyogta magában halkan a lány miközben még egyszer átfutotta a Ron Weaselynek címzett rövid levelet.

Tekintetét vigyorgó unokatestvére és a kezében szorongatott pergamenlap között járatva pár pillanat múlva villámcsapásként érte őt a felismerés.

- Eszed ágába se jusson... - suttogta halálra vált arccal a lány, Draco azonban hajthatatlannak bizonyult.

Órákon keresztül tartó hasztalan győzködés után Lyra végül úgy döntött, hogy ha visszatartani nem tudja akkor inkább elkíséri őt, ezzel pedig megakadályozza, hogy a fiú a kelleténél is nagyobb galibát csináljon saját maga és a háza számára.

A várakozással töltött szombati nap kínszenvedésnek bizonyult a lány számára. Egész nap idegesen járt-kelt a kastélyban, a délutáni kviddicsedzés pedig, amely kicsit elterelhette volna a figyelmét az egyre közeledő vakmerő éjszakai vállalkozásukról, tragikusan rosszul sikeredett. Lyra ugyanis annyira dekoncentrált volt, hogy kis híján háromszor is majdnem fejbe találta egy éppen arra száguldó gurkó.

- Ez egy nagyon-nagyon rossz ötlet - suttogta gondterhelten miközben Dracoval karöltve a klubhelyiség ajtaján kislisszolva már a kastély kihalt, sötét folyosóit rótták.

A csillagvizsgáló torony teteje felé vezető lépcsősor tövében azonban mindketten megtorpantak, majd egy lovagi páncél tövében elrejtőzve fülelni kezdtek. Pár perc múlva sietős léptek zaja zavarta meg az éjszaka csendjét melynek hatására Draco szája egy diadalittas mosolyra húzódott.

- Most megvagytok! - kiáltotta izgatottan miközben pálcáját a kezében szorongatva előugrott rejtekhelyéről.

A pálca felvillanó fényében azonban nem Harry Potterrel és bandájával, hanem egy igencsak dühös McGalagony professzorral találták szembe magukat.