Az óra végét jelző kicsengő váratlanul érte az első emeleti mugliismeret terem egyik hátsó padjában helyet foglaló Lyrát. Észre sem vette, hogy milyen gyorsan elszaladt az idő, miközben az előtte lévő pergamenlapra szorgosan jegyzetelve hallgatta Burbage professzor magyarázatát.

Trelawney jóslástanórái után nem voltak túl nagy elvárásai a mugliismerettel kapcsolatban, Burbage professzor kellemes és lényegre törő stílusával azonban pozitív csalódás volt a számára.

Sosem gondolta volna, hogy ennyire élvezni fogja a jóslástan helyét átvevő órát, mégis amikor kisétált a különösebbnél-különösebb mugli kacatokkal dekorált teremből, alig várta, hogy visszatérhessen ide.

- Na milyen volt az első órád? – csapódott mellé Cedric, amikor a nagyterem felé sétálva átvágott az előcsarnokon.

- Éles váltás volt az álomfejtős, horoszkópos hadoválás után, de azért tetszett. Már csak azt nem tudom, hogy hogyan fogok másfél évnyi anyagot bepótolni a júniusi vizsgáig.

- Az egészből le kell vizsgáznod? - tátotta el a száját a fiú, mire Lyra csak fáradtam bólintott egyet.

- Nem mindenki lehet olyan szerencsés, hogy iskola bajnokként felmentést élvez a vizsgák alól...

- Talán neked is követned kellett volna Harry példáját és beledobnod a neved a serlegbe... - válaszolta, miközben a kettőjük között lévő magasságkülönbséget kihasználva átkarolta a vállát.

- Az nem lett volna fair... a többi bajnokkal szemben – vigyorodott el.

- Hát nem a szerénységed miatt választott volna ki az fix. De ettől még biztos vagyok benne, hogy pompásan megálltad volna a helyed.

- Te is tudod, hogy a második próbánál elvéreztem volna a víziszonyommal...

- Még akkor is, ha megvan a kellő motiváció...?

- Ha a motiváció alatt magadat érted, akkor bizony el kell, hogy keserítselek.

- Komolyan képes lettél volna otthagyni a tó fenekén? – háborodott fel Cedric, olyan durcás arcot vágva, aminek láttán szinte lehetetlenség volt megőriznie a póker arcát.

- Hát ezt már soha nem tudjuk meg, nem igaz? - válaszolta, miközben kibújt Cedric ölelő karjai alól, hogy a fiú jobbját megragadva a nagyterem felé húzhassa őt.

Az igazság az volt, hogy Cedricért a Mariana-árok legmélyére is képes lett volna lemerülni, de ezt nem feltétlenül akarta a fiú orrára kötni.

- És én még fel akartam ajánlani neked, hogy segítek a mugliismeretben.

- Abból nem lenne túl sok tanulás - ingatta a fejét Lyra. - Elterelnéd a figyelmem Diggory, aztán a végén nem fogom tudni leírni Burbage professzornak a jövő hét végéig esedékes esszémbe, hogy mire is használják a muglik azt az elektorság izét...

- Elektromosság – javította ki mosolyogva, mire a lány megrántotta a vállát.

- Ha te mondod... De ha már szóba került a közös tanulás, lenne egy ötletem...

- Hallgatlak.

- Emlékszel amikor a második évemben Lockhart párbaj szakkört tartott, hogy megtanuljuk megvédeni magunkat, de aztán Piton úgy elporolta, hogy azt a mai napig emlegeti? Aztán Draco rászabadított egy kígyót Potterre, ami után mindenki azt találgatta, hogy vajon én vadászok-e szabadidőmben azokra a mugli születésű diákokra vagy sem...

Cedric bólintott egyet, a incidens ugyanis - a suli háromnegyedével egyetemben - az ő emlékezetében is éléken élt még.

- Lockhart teljesen használhatatlan volt, de ez nem jelenti azt, hogy a párbajszakkör ötlete is az. Arra gondoltam, hogy a harmadik próba előtt nem ártana egy kicsit gyakorolni... A biztonság kedvéért.

- Párbajozni szeretnél velem?

Cedric felvonta a szemöldökét, szája szélén viszont ott bujkált az az aprócska kisfiús mosoly, amelyet Lyra annyira szeretett.

- Csak gyakorlásból, hogyha netalántán úgy hozza a sors meg tudd védeni magadat. Persze ez nem azt jelenti, hogy kíméletes leszek veled...

- Benne vagyok - egyezett bele, mire a lány arcán tündöklő mosoly csak még szélesebb lett.

- Pompás, - csapta össze a tenyerét elégedetten.

****

Lyra egy tompa puffanás kíséretében elterült a hetedik emeleti titokzatos terem hideg kőpadlóján. A pálcája kirepült a kezéből, hogy aztán Cedric egy könnyed de elegáns mozdulattal elkaphassa azt.

- Nem arról volt szó, hogy nem hagysz könnyen nyerni? - élcelődött rajta a fiú, Lyra viszont csak a fogait csikorgatta.

- Még ne nevess Diggory...

- Miért is ne? Kettőnk közül nem én bámulom éppen a plafont, mert egy jól irányzott rontás után elvesztettem az egyensúlyomat és orra buktam.

- Az lehet, de egy dolgot elfelejtesz - válaszolta ártatlan arccal a felé sétáló fiú arcába bámulva, mialatt átvette tőle a felé nyújtott pálcáját.

- Mégpedig?

- Mardekáros vagyok... És eszem ágában sincs tisztán játszani - vigyorodott el, majd a fiú lábára célozva elrikkantotta magát:

- Flipendo!

Az őt eltaláló rontásnak köszönhetően rövidesen Cedric is csatlakozott a padlón fetrengő Lyrához.

- Ez fájt... - panaszkodott fájó lapockáit dörzsölgetve a fiú.

- Helyes. Most már legalább tudod, hogy lankadatlan éberség. - utánozta Mordon recsegő hangját.

Megpróbált feltápászkodni a földről, a mellette fekvő Cedricnek azonban egészen más tervei voltak.

A fiú tenyere vasmarokkal szorult a csuklójára, aminek hála két percen belül másodjára vesztette el egyensúlyát, most azonban nem a hideg kőpadlóra, hanem egyenesen a hugrabugos fiú mellkasára zuhant.

- Eressz el Cedric, gyakorolnunk kell...

- A gyakorlás várhat.

Ced karjait lazán a lány dereka köré fonta, amitől annak gerincén finom borzongás futott végig.

- Hidd el június 24-án hálás leszel nekem.

- Akkor lennék igazán hálás, ha egy picit nyugton maradnál és élvezhetnénk a pillanatot - motyogta a lány hajába fúrva arcát.

- Majd később lustálkodsz, most visszavágót követelek.

- Megkapod de előbb beszélnünk kell valamiről...

Cedric szavai hallatán beindultak a fejében a vészharangok. Semmi jó nem származhat abból, ha valaki azzal indít, hogy beszélnünk kell.

- Okés – nyögte ki miközben fejét továbbra is a fiú mellkasán nyugtatva felkészült a legrosszabbra.

- Látom, hogy valami aggaszt téged, hiába próbálod meg letagadni. A többieket talán meg tudod téveszteni, de engem nem.

Túl jól ismer gondolta a fiú egyenletes szívverését hallgatva.

- Nem tudom, hogy miről... - kezdett bele, de Cedric a szavába vágott. - Csak annyit akarok, hogy tudd, ha szükséged van valakire, aki meghallgat én itt vagyok. Nem kell most azonnal, ráér akkor amikor úgy érzed, hogy készen állsz. Csak ne zárkózz el, rendben?

- Rendben.

Ezután hosszú percekig feküdtek így, a gondolataikba veszve, mozdulatlanul. A szobában nem volt más nesz csak a szinkronba kerülő lélegzetvételeik hangja.

- Félek, hogy elveszítelek Ced... - vallotta be végül, leküzdve a torkában lévő gombócot - A második próba óta rémálmaim vannak. Nem tudok tőlük szabadulni.

- Azok csak buta álmok Lyra - duruzsolta a fiú, miközben játszadozni kezdett a lány sötét hajtincseivel.

- De olyan valóságosnak tűnnek...

Csak akkor vette észre, az orcáján legördülő magányos könnycseppet, amikor az Cedric fehér ingére csöppent.

- Aztán Trelawney elkezdett arról hablatyolni, hogy a sötét aurámmal azok vesztét fogom okozni, akik fontosak a számomra és hát... Elvesztettem a fejem.

- Akkor ezért lett ilyen sürgős az órarend módosítás.

- Azok után, hogy a feleselésemmel az egész csoportja szeme láttára nevetség tárgyává tettem Trelawney-t, nem igazán volt más választásom.

- Egy pillanatra sem lett volna szabad annak a szélhámos nőszemélynek a véleményére adnod - mormogta dühösen, Lyra pedig kénytelen volt igazat adni neki.

- Nem voltam a helyzet magaslatán...

- És gondolom - folytatta Cedric - így született meg a plusz gyakorlás ötlete is...?

- Talált, süllyedt.

- Nem mintha panaszkodnék. Nagyon szeretek veled lenni, az pedig csak hab a tortán, hogy háromszor egymás után győztem.

- Csak kétszer - forgatta a szemeit, miközben mindketten álló helyzetbe tornázták magukat - Az első kör döntetlen volt.

- Persze, persze... - intette le szórakozottan a fiú.

Összekoszolódott talárját tisztogatva Lyra készen állt rá, hogy melegebb éghajlatra küldje a srácot, Cedric azonban - felöltve legszebb mosolyát - összefűzte az ujjaikat, kifejezetten hatásos módot találva annak elhallgattatására.

- Mutatni akarok neked valamit...

- Húzod az időt, mert félsz, hogy most kikapsz? - vonta fel a szemöldökét játékosan Lyra, összefonódó ujjaikat bámulva.

- Csak szeretnélek egy picit jobb kedvre deríteni... Már egy ideje gyakoroljuk Flitwick óráján, de csak ma sikerült rendesen végrehajtanom a bűbájt.

Cedric eközben mély lélegzetet vett és lehunyta szürke szemeit, majd szabad kezébe vette varázspálcáját és fennhangon így szólt:

- Expecto Patronum!

A pálca hegyéből egy ezüstös fénycsóva kíséretében egy négylábú alak robbant elő. Az állat - ami leginkább ahhoz a kutyához hasonlított, amivé Cedric az első próba alatt egy kősziklát változtatott - hangtalanul körbeügette a termet, derengő ezüstös fénybe borítva azt.

- Na mit gondolsz?

- Gyönyörű - motyogta szemeit egy pillanatra sem véve le a vidáman csaholó labrador képében megjelenő patrónusról. - Ugye tudod, hogy most muszáj lesz megtanítanod nekem ezt a bűbájt az utolsó próba után. Nem bírok várni még két évet...

- Úgy lesz - bólintott a fiú majd bátorítóan megszorította barátnője kezét. - Megígérem.

——————————————————

Az előző résszel egyetemben, a mostani sem sikeredett túl hosszúra, ami nagy részben annak köszönhető, hogy a mentális egészségem csodák csodájára újra a béka feneke alá került: //
Őszintén nem tudom, hogy mi van velem, és mivel a régi jól bevált hajvágás&festés kombó már nem opció, úgy tűnik kénytelen vagyok ugyan abban a langyos kakiban csücsülni, amiben eddig.

A másik dolog - miután sikeresen befejeznem a random rinyálást, amire a világon senki sem kívancsi - az lenne, hogy a mostani rész elején lévő párbeszéd megírása közben kedvet kaptam ahhoz, hogy majd valamikor a jövőben (feltehetőleg a sztori befejezése után, amire azért még bőven várni kell) ilyen 'mi lett volna ha..?' AU-kat írogassak a kedvenc duónkkal kapcsolatban.

( Pl.: 'Mi lett volna ha Cedric helyett Lyra lesz az egyik trimágus bajnok?' És egyéb terápiás jellegű cuki epizódok, amiket ugyan előre nem szeretnék lespoilerezni, de az tuti, hogy az egekbe emeli majd néhányatok dopamin szintjét<3 )

Nem tudom, hogy mennyire tartjátok ezt jó ötletnek, és azt se, hogy jelen állapotomba mennyire voltam képes érthetően megfogalmazni azt, amit akartam, de ha nem túl nagy kérés nagyon örülnék neki, ha egy rövid komment formájában megosztanátok velem a véleményeteket a dologról!<3

Ui.: És azt se felejtsétek el leírni, hogy ha netalántán bejön a most felvázolt kicsit katyvasz ötletem, hogy egészen pontosan milyen részeket/jeleneteket szeretnétek majd olvasni, hátha meg tudom majd valósítani...

💕Puszi💕