- Most már tényleg kíváncsi vagyok arra a nagyon, de nagyon különleges helyre, ahova megyünk...

- Mindjárt ott vagyunk... - nyugtatta meg a barátnőjét Cedric, miközben a varázslófalú utcáin sétálgatva jobbjában Lyra kezét tartva a falu végén álló épület felé húzta a lányt.

Néhány percnyi séta után meg is érkeztek a kinézett üzlethez.

- Na mit gondolsz?

Az előttük lévő kávézóra pillantva – amely leginkább egy hatéves kislány túlcsicsázott rózsaszín babaházára hasonlított - Lyra nem igazán tudta, hogy mit is válaszolhatna a reakcióját leső Cedricnek. Nem túl gyakran fordult elő vele, hogy elállt a szava Madam Puddifoot kávézójának látványa azonban megtette a hatását.

Az arcára kiülő undorral vegyes meglepettség tökéletesen összefoglalta a kávézóval kapcsolatos érzésit.

A mellette álldogáló fiú csalódottságára gondolva azonban összeszorult a szíve, ezért elhatározta, hogy ha törik, ha szakad Cedric kedvéért képes lesz jó képet vágni a dologhoz.

- Aranyos...

Ez volt az egyetlen szó, amit képes volt kipréselni magából. Cedric arcán azonban nyoma sem volt a várt kedveszegettségnek sőt... A szája szélén bujkáló mosoly láttán Lyra felvonta a szemöldökét.

Cedric kirobbanó nevetése – amely bármely más pillanatban az ő arcára is képes lett volna mosolyt csalni – kihozta a sodrából.

- Látnod kellett volna az arcodat... - vigyorgott tovább mire a lány felkaron bokszolta őt.

- Ouch... Ha most lesérültem neked kell elmagyaráznod a tanárainknak és a fél minisztériumnak, hogy miért nem tudok részt venni az utolsó próbán.

- Ne szenvedj olyan látványosan... De most hogy felhoztad, még mindig nem kaptatok semmi instrukciót a próbával kapcsolatban?

- Nem még nem... Bár Fleur arra tippel, hogy...

A francia lány neve hallatán Lyra csak a szemeit forgatta. Még mindig nem tudta megbocsájtani neki, hogy a karácsonyi bál előtt az örökölt véla bűbájával megpróbálta behálózni a fiút.

A reakciója Cedricnek is szemet szúrhatott, ugyanis a mondata felénél megakadt és egy bizonytalan pillantást küldött az oldalán masírozó lány felé.

Lyra a harmadik és egyben szerencsére utolsó próbával kapcsolatos kíváncsisága azonban a lánnyal szembeni ellenszenvénél is nagyobbnak bizonyult.

-Hogy...?

- ...Talán megint ránk szabadítanak valamilyen szörnyet – rázta a fejét idegesen Cedrix - sőt lehet, hogy többet is...

- Nem hangzik egy sétagaloppnak... 

- Mikor voltak bármikor is azok a próbák? – kérdezett vissza keserűen mosolyogva, miközben beletúrt a hűvös márciusi széltől amúgy is összevissza álló hajába.

- Megbántad, hogy jelentkeztél?

- Dehogyis... Örülök, hogy a házamat képviselhetem és hogy büszkévé tehetem a szüleimet.

- A szüleid így is, úgy is büszkék rád Ced.

- Még nem fejeztem be – szakította félbe a mutatóujjat a lány szájára illesztve. – És annak is örülök, hogy bajnokként az egész iskola szeme láttára nyithattam meg a Karácsonyi Bált világ legcsodálatosabb lányával táncolva.

Cedric szürke szemeibe bámulva elhúzta a fiú jobbját a szája elől – és még ha belül vigyorgott is, mint egy vadalma – egy legyintés kíséretében ennyit felelt:

- Tudod, ettől a dumától még a kirakatban lévő kövér kis gnómok is elhánynák magukat...

Hüvelykujjával a Madam Puddifoot kávézójának ablakában kihelyezett pufók Cupidók felé bökött mire a pirospozsgás arcú szobrok sértődötten földhöz vágták a kezükben tartott porcelán íjakat. 

- Nem tetszett?

A hugrabugos fiú arcán megjelenő csalódottság pontosan olyan szívszorító volt, mint azt ahogyan néhány perccel korábban elképzelte.

- Nem azt mondtam Diggory... - vigyorodott el játékosan miközben összefűzte az ujjait a fiúéval - Na gyere, keresnünk kell egy olyan helyet, amire ránézve nem akarok szivárványt rókázni.

****

- Ne maradj le Lyra! – szólt hátra a válla fölött fennhangon Cedric miközben a Szellemszálláshoz vezető séta után visszafelé ballagtak a falu központja felé.

- A Három Seprű nem megy sehova... - morogta a lány, aki utólag totális időpocsékolásnak vélte a kiscsit sem hátborzongató házhoz vezető fárasztó túrát.

- Siri...  Mármint Szipák gyere vissza! – harsant fel Hermione Granger kiáltása a hátuk mögül, mire Lyra és Cedric párosa a hang irányába kapta a fejüket.

Az egyik mellékutcából egy hatalmas borzos fekete kutya ügetett feléjük, nyomában a futástól kifáradt, lihegő griffendéles trióval.

A medve méretű eb a páros előtt lefékezve, farkát lelkesen lóbálva körbe csaholta Lyrát, majd hideg orrával - kopókat megszégyenítő alapossággal - megszagolgatta az oldalán álló hugrabugos fiút.

- Szipák, gyere el onnan – szólalt meg újra Hermione, de a kutya ügyet sem vetett rá – Hagyd őket, rendben?

A griffendéles lány óvatossága és az őt kísérő Harry és Ron szemében csillanó aggodalom ugyan elbizonytalanította, de végül nem sikerült eltántorítania őt attól, hogy a kutya mellé guggolva megvakargassa annak füle tövét.

A Szipáknak nevezett négylábú először összerezzent az érintése nyomán, de hamar megbékélt – és ha csak néhány másodperc erejéig is - de hagyta, hogy megsimogassa éjsötét bundáját.

-Édes egy házőrződ van Potter – mosolyodott el a lány. miközben a fekete kutya visszasomolygott Harry lábához.

- Ő nem az enyém – rázta a fejét Harry, mire az eb helyeslően felnyüszített.

- Ha te mondod... De mindenesetre hozhatnátok neki valamit enni, csont is bőr szegény – motyogta gondterhelten, majd szürke cérnakesztyűjét megigazgatva belekarolt Cedric karjába és búcsút intett a nagy fekete kutyával kiegészült griffendéles triónak.

A kastélyból kiszabaduló roxfortos diákok kedvenc fogadója felé tartva belefutottak Cedric hugrabugos haverjaiból álló csoportba.

A társaság épp Zonkó Csodabazárjaból lépett ki, feltehetően olyan mágikus tárgyakkal megrakott zsebbekkel, amiket később Friccs úr - a suli mogorva gondnoka - bosszantására készültek felhasználni.

Az élen haladó Ryan lepacsizott barátjával, a további szükségtelen udvariaskodást mellőzve pedig rögtön a mondanivalója közepébe vágott.

- Jó hogy itt vagy Cedric... Épp azt találgattuk, hogy hogyan fog kinézni a csinos pofid a harmadik próba után... Lucas azt mondta – itt a mögötte álló magas világosbarna hajú fiú felé bökött - hogy azután, hogy az a behemót sárkány olyan csúnyán odapörkölt neked nem lehet olyan dolog, amit Madam Pomfrey ne tudna rendbe hozni, de én nem hiszek neki...

- El is felejtettem, hogy milyen jó fej haverjaid vannak...

Lyra száját csak egy apró, fáradt sóhajtás hagyta el, mivel pontosan tudta, hogy egy külső szemlélő számára talán modortalannak tűnő a szóváltás, nem több ártalmatlan baráti élcelődésnél.

- Nekem mondod...

- Gondolj csak bele Lyra, – fordult felé vigyorogva Ryan - nem örülnél neki, ha kevesebb konkurenciád lenne...?

A hugrabugos csapat szélén karba tett kézzel várakozó Darcy láttán úgy döntött, hogy belemegy a játékba.

- Viccelsz? Egy sebhely csak megvadítaná a viháncoló rajongóit... Különben is ez csak egy újabb tuti sztori lenne, amit a kandalló előtt ülve mesélhet majd az unokáknak.

- Nem gondoltam volna, hogy már a gyerektervezésnél tartotok... - tátotta el a száját Lucas, tekintetét a Cedric-Lyra páros között járatva.

- Hogyne – grimaszolt a lány, fél szemmel Darcy reakcióját lesve. – Mindjárt egy egész kvidicscsapatot...

A gonosz mardekárosokról szóló sztereotípia jelen esetben kivételesen igaz volt rá, ugyanis Lyra imádta nézni, ahogy a barátai árnyékában álló hugrabugos lány legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében.

-Remek! – csapta össze a tenyerét elégedetten a fiú - Akkor irány a Három Seprű! Nincs is jobb dolog, mint egy korsó vajsör felett megvitatni a babaneveket...

- Rendben van, – adta be a derekát Lyra, mielőtt még az egyre vörösebbé váló Cedric közbeszólhatott volna - de figyelmeztetlek... Sem én sem pedig a méhem nem akar több hasonló megjegyzést hallani!

Nem volt szükség rá felemelje a hangját, vészjóslóan megvillanó sötétkék szemei ugyanis megtették a hatásukat.

- Haver a barátnőd ijesztő... - súgta oda a barátjának Ryan, miután nevetgélő csapatuk megindult a Három Seprű felé.

- Tudom – bólintott Cedric, az ajkain táncoló büszke mosoly láttán pedig a Lyra gyomrában tanyázó pillangóraj újra bontogatni kezdte a szárnyait.

————————————————
✨Huhuuu 33k megtekintés a 33.résznél...🤭✨

I'm so grateful guys,
I love y'all <3