Lyra több rétegnyi takaróba csavarva üldögélt a lelátó szélén. Egy apró büszke mosollyal az ajkán figyelte a hugrabugos baráti körével cseverésző Cedricet. A fiú arccáról csak úgy sütött a megkönnyebbültség, szürke szemei pedig olyan élénken csillogtak, hogy a lány csak óriási küzdelem árán volt képes levenni róla a szemeit.

A Cedricet körülvevő jól ismert arcok között Lyra Darcyt is megpillantotta, azonban nem szentelt neki túl sok figyelmet, csupán egy unott vállrándítással nyugtázta a jelenlétét.

Tudta, hogy nem véletlenül nem őt küldték a többi tússzal együtt a tó fenekére.

- Hey...

A mellé huppanó Draco a lány vállára tette balját.

- Hali.

- Elég ramatyul nézel ki – vonta össze a szemöldökét a fiú.

- Kösz... Ez biztos azért van mert pont az előbb hoztak fel a Fekete tó mélyéről.

- A lényeg, hogy most már itt vagy és tovább bosszanthatsz engem... - vigyorodott el Malfoy.

- Tudod általában te vagy az, aki folyamatosan az idegeimen táncol.

- Kettőn áll a vásár – motyogta a fiú, mire Lyra megforgatta a szemeit.

- Elég furcsán fejezed ki, hogy mennyire örülsz annak, hogy nem esett semmi bajom...

Lyra összekoccanó fogaitól elég nehezen lehetett kivenni, hogy mit is szeretett volna mondani, de Draco valahogy mégis megértette őt.

- Amikor nem láttalak a reggelinél, akkor én tényleg... Hogy is fogalmazzam meg...

- ...Aggódtál?

- Valami olyasmi... - bólintott, gondosan kerülve a szemkontaktust - Szóval kész voltam elkapni Diggory grabancát, elvégre a kis randitoknak köszönhetően ő volt az utolsó, aki láthatott, de a próba kezdete előtt már nem tudtam kérdőre vonni.

- Hála az égnek... - sóhajtott fel egy lopott pillantást küldve a barátaival beszélgető Cedric felé - Különben is, egy szavad sem lehet, mert ő mentett meg engem.

- Az lehet, de ha jobban belegondolsz, ha nem nevezett volna be a Tusára akkor nem is kellett volna lemennie érted, tehát voltaképpen veszélybe sodort téged...

- Csak indokot keresel rá, hogy utálhasd...

Lyra kijelentése után hosszú ideig néztek farkasszemet, amiből végül a lány került ki győztesen.

- Muszáj, nagytesóként ez a dolgom.

- Csak azt felejted el, hogy kettőnk közül én vagyok az idősebb...

- Részletkérdés. Amúgy hoztam neked valamit...

Draco a talárja zsebéből előhúzott egy aprócska befőttesüveget, majd Lyra jéghideg kezeibe nyomta azt.

- Azta, egy befőttesüveg, ezt igazán nem kellett volna...

Draco csak egy sötét pillantással felelt majd a jobbjában szorongatott pálcájával megkocogtatta az üveget.

- Piroinito – motyogta, mire befőttesüveg belsejében reszketeg láng gyulladt.

Az üvegből áradó melegség hatására megborzongott és szorosan az üveg falához szorította elgémberedett kezeit. A reakcióját vizslató unokatestvérére nézve egy hálás mosoly terült szét ajkain.

Miközben átfagyott tagjai lassanként felolvadtak, Lyra a vízfelszínt kezdte kémlelni.

- Potter még mindig nem jött fel a túszával?

- Nem.

- Remélem nem esett baja – motyogta mire Draco homloka ráncba szaladt - Tragikus lenne, ha találnod kéne valaki mást, akiről egész álló nap panaszkodhatsz...

Draco - csak úgy, mint az előbb látott emlékek egyikében – kiöltötte rá a nyelvét. Grimaszoló unokatestvérére sandítva elgondolkodott. Muszáj lesz elmondania valakinek azt a sok dolgot, amit látott különben egyszerűen beleőrül.

- Ami előtt a víz alá merültem – kezdett bele bizonytalanul a lány – Dumbledore a többi tússzal együtt delejes álmot szórt rám. Ezért amíg a víz alatt voltam álmodtam, vagyis inkább visszaemlékeztem dolgokra... Olyanokra is, amit már réges-rég elfelejtettem. Emlékszel rá, hogy mennyi ideig kérdezősködtem a szüleidnél az anyámról, de sohasem kaptam rendes választ...?

Draco feszült figyelemmel hallgatta unokatestvére szavait, kérdésére pedig egy gyors bólintással felelt.

- Mindig ugyan azt ismételgették, hogy magamra hagyott, nem kellettem neki és hogy visszament Franciaországba ahonnét származik... – motyogta majd tartott egy kis szünetet mert a torkában növekvő gombóctól nehezére esett beszélni. – Hazudtak nekem Draco, mind a ketten hazudtak.

Tudta, hogy dühösnek kéne lennie, de a végtelen csalódottság és a szomorúság sajátos keverékén kívül semmi mást nem érzett.

- Sosem voltam kolonc, amitől meg akart szabadulni. Szeretett engem és csak biztonságban akart tudni...

- De mégis kitől?

- Nem tudom. De alig, hogy a házimanó gondjaira bízott megölték... - csak akkor vette észre, hogy könnyek szöktek a szemébe amikor a forró cseppek egyenként végigszántották hűvös orcáját. -  Egy zöld villanás és a teste már zuhant is a föld felé...

Draco ügyetlenül a teste köré fonta karjait és óvatosan közelebb vonta őt magához, mint aki nem tudja biztosan, hogy jól csinálja-e ezt az egész megnyugtatás dolgot.

- Nincs semmi baj minden rendben lesz...

Lyrának fogalma sem volt, hogy mennyi ideig maradhattak így. Nem érdekelte, hogy mit gondolnak a körülöttük lévő emberek vagy, hogy hányan bámulják őket, ezzel pedig Draco is így lehetett, amiért a lány végtelenül hálás volt neki.

Nála jobb tesót – a kapcsolatukban lévő természetes hullámvölgyektől és a szokásos mindennapi piszkálódástól eltekintve – keresve sem találhatott volna.

Csak akkor bontakoztak ki az ölelésből, amikor a lelátón ülők éljenzése jelezte a számukra, hogy újabb versenyző érkezett meg a túszával együtt a felszínre.

- Nem is értem, hogy egy olyan világklasszis kviddics játékos, mint Krum mit akarhat egy ilyen Grangerhez hasonló sárvérű fruskától... - mormogta rosszmájúan a fiú miközben hideg szürke szemeivel a feléjük evickélő párost vizslatta.

Lyra egy gyors „ne legyél bunkó" pillantással lerendezettnek tekintette a dolgot és tovább figyelte ahogy Krum cápafeje – amely minden bizonnyal egy félig-meddig sikeres transzfiguráció eredménye volt - lassanként újra emberi alakot ölt.

- Visszatérve arra, amit láttál – szólalt meg újra Draco elvonva a figyelmét a Krum-Hermione párosról – Biztos vagy benne, hogy amit láttál az tényleg megtörtént?

- A többi emlék is valóságos volt, ennek is annak kell lennie... Egy biztos, Narcissának rengeteg mindent kell majd megmagyaráznia amikor visszamegyünk a kúriába...

*****

A harmadik és egyben utolsó próba megrendezésére június huszonnegyedikén került sor, temérdek időt biztosítva ezzel a bajnokoknak és lelkes szurkolótáboruknak a fáradalmaik kipihenésére.

Lyra – aki volt túszként, vagy ahogyan a háta a mögött a féltékeny rajongók rosszmájúan nevezték „Cedric Diggory legféltettebb kincseként" – nehezen tudott megbirkózni az őt övező megnövekedett figyelemmel. Legutóbb akkor bámulták meg ennyire amikor a második roxforti évében egész iskola azt találgatta, hogy vajon ő vagy Harry Potter-e a sárvérűeket rettegésben tartó Mardekár utódja. 

A kíváncsi tekintetek és az őt lépten-nyomon megállító a próbáról faggatózó diákok miatt szinte alig talált rá alkalmat, hogy négyszemközt beszélhessen Cedrickel a delejes álom alatt látott dolgokról.

- A következőt, aki megpróbál a próbáról kérdezni esküszöm, hogy puszta kézzel fogom belefojtani a fekete tóba... - morogta miután Mordon órájáról kiszabadulva lehuppant az árkádok alatt várakozó hugrabugos fiú mellé.

- Ne kapd fel úgy a vizet... - válaszolta Cedric miközben köszönésképp egy apró puszit nyomott barátnője feje búbjára.

- Könnyű azt mondani.

A folyosón végigballagó diákokat figyelve Lyra sötétkék szemei megakadtak a feléjük masírozó izgatottan integető Patil ikreken.

- Meg is van az első két áldozat – vigyorodott el ördögien.

- Lyra...

Amikor Cedric kiejtette a nevét – tette mindezt olyan hangsúllyal, amit akkor használ az ember amikor egy rakoncátlankodó kisgyereket akar rávenni arra ne sumákolja el a lefekvés előtti fogmosást – Lyra vonásai ellágyultak.

- És ha csak egy kicsit hoznám rájuk a frászt? – kérdezte boci szemekkel, Cedric azonban nem sétált bele a már jól ismert csapdába.

Kudarcba fulladt próbálkozását látva durcás arccal fordult el a fiútól.

- Utálom, hogy melletted jobb ember vagyok...

Amikor a két lány hallótávolságon belülre ért Lyra megpróbálta felölteni a tőle telhető legnyugodtabb arckifejezését, és a mellette ülő Cedricre való tekintettel szitkozódás nélkül végighallgatni azok mondanivalóját.

- Szia Lyra! – köszöntek kórusban, majd a mardekáros lány mellett ülő fiúra pillantva így folytatták – És Cedric...

- Sziasztok – köszönt Cedric udvarias mosolyt erőltetve az arcára, mire Lyra is valami köszönés félét mormogott az orra alatt.

- Arra gondoltunk, - kezdett bele a nyaka köré csavart vörös-arany sálból ítélve Parvati – hogy ha nem okoz gondot akkor mesélhetnél nekünk a próbáról.

- Igen – vette át a szót bólogatva Padma – nagyon kíváncsiak vagyunk...

Lyra szólásra nyitotta a száját Cedric viszont lágyan a tenyerébe csúsztatta a kezét, ez az aprócska gesztus pedig elegendő volt hozzá, hogy még idejében megállítsa a lány ajkait elhagyni akaró meggondolatlan szavakat.

Összekulcsolt ujjaikra pillantva egy mosoly futott át az ajkán. A válaszára váró Patil ikrekre emelve szemeit elgondolkodott.

- Nagyon szívesen mesélnék nektek lányok, de szerintem nem én vagyok a megfelelő személy erre a feladatra... A memóriám nem az igazi mostanság szóval, ha egy igazán ütős – és talán egy csöppet ki is színezett - sztorit szeretnétek hallani keressétek meg Ron Weasley-t. Ő lesz a ti emberetek...

- Remélem büszke vagy rám... - fordult a barátja felé, miután a Patil ikrek hallótávolságon kívülre értek.

- Nagyon.

- Helyes, mert minden maradék türelmemre szükségem volt hozzá.

- Tudod arra gondoltam... – kezdett bele a fiú, de Lyra perifériás látásában megvillanó összetéveszthetetlen lángolóan vörös hajkoronák láttán oldalra kapta a fejét.

- Szavad ne feledd szépfiú... - mondta miközben egy gyors puszit nyomott annak orcájára, szemeit mindvégig az egyre távolodó Weasley ikrekre függesztve - Egy pillanat és itt vagyok, ne menj sehová.

A folyosón sétáló diákok között szlalomozva még az előtt sikerült beérnie őket, hogy az egyik falikárpit mögött eltűnhettek volna a szeme elől.

- Szóval Piton beszélni akart velem, mi? – fonta karba a kezét az ikrek után kiáltva.

Lyra számonkérő hangja hallatán az ikrek száznyolcvan fokos fordulatot vettek.

- Az igazat mégsem mondhattuk – emelte fel a kezeit védekezően Fred.

- A barátok nem hazudnak Weasley.

- Nem tehettünk mást, McGalagony ránk parancsolt, hogy hallgassunk.

- Ez a kifogásotok?

- Igen... - vont vállat, George majd talárja zsebéből előhúzott egy zacskót tele lila és narancssárga színekben pompázó édességgel - De felajánlhatunk egy kis édességet kárpótlásul.

Lyra gyanakvó arckifejezéssel közelebb araszolt hozzájuk és kivett egy a narancssárga darabot.

- Jó választás – vigyorodott el Fred, mire Lyra gyanakvása megtriplázódott.

- Csak utánad... - mormogta Fred komiszul csillogó szemeibe bámulva miközben fejével a George által tartott zacskó felé intett.

Fred szó nélkül kivett egy narancssárga édességet a zacskóból és a szájába tömte azt, mire a lány követte a példáját.

Miután nagy nehezen megrágta és lenyelte az elképzelt narancsos helyett sütőtök ízű ostyát megborzongott. Az igazi meglepetés azonban akkor következett amikor a vele szemben álló Fred orrából elkezdett ömleni a vér.

- Mi a franc?! – csattant föl saját ajkain is megérezve a végigfolyó meleg ragacsos anagot – Most már kísérleti nyúlnak használtok?

- Ja – bólintott nemes egyszerűséggel Fred miközben a szájába vette egy lila darabot – és örömmel jelenthetem, hogy átmentél a teszten.

George gyorsan a kezébe nyomta az ellenszert, majd Lyra reakcióját lesve amilyen gyorsan csak tudott kartávolságon kívülre menekült.

- Tudjátok – kezdett bele miközben talárja ujjával hanyagul letörölte az állát elérő vöröslő csíkot – nem lett volna muszáj átvágnotok, ha megkértek segítettem volna.

- Komolyan? – kérdeztek vissza kórusban, mire Lyra bólintott egyet.

- Kezdve azzal, hogy én a porított pectis levél helyett vörös harangláb virágot raktam volna bele. Akkor nem nézne ki így a füled – mondta Fred vérző füleire bökve.

- Jó hogy szólsz, úgy is most lesz gyógynövénytanuk – vigyorodott el a fiú miközben átnyújtott egy tiszta zsepit a lánynak.

- Ha ez a cucc – kezdte gyanakvóan méregetni a zsepit - megharapja az orromat, halottak vagytok.

Az ikrek úgy kezdtek el hátrálni tőle, mintha csak attól féltek volna, hogy Lyra a rájuk szegezett mutatóujjából is képes lenne átkokat szórni rájuk.

- Ez csak egy zsepi Lyra...

- Nálatok nem lehet tudni.

Miután megtörölte a fülét és az orrát és az ikrek biztosították róla, hogy a helyzethez képest vállalhatóan néz ki búcsút intetett az üvegházak felé tartó fiúktól, hogy aztán visszatérhessen az árkádok alatt várakozó Cedrichez.

A felé közeledő lépések hallatán a fiú felkapta a fejét, amikor pedig szürke szemei megakadtak Lyra itt-ott még rászáradt vértől csatakos arcán elsápadt.

- Mégis mi történt?

Csak ennyit tudott kinyögni, miközben Lyra arcát a tenyerébe véve további lehetséges sérülések után kutatva nézett végig rajta.

-Nincs semmi baj Ced...

A fiú túlzott aggodalma egyszerre volt frusztráló és elképesztően aranyos.

-Csak a Fred és George kipróbáltatták velem az egyik trükkös édességüket. Elég ütős cucc.

- Azt látom... - motyogta zavartan, majd Lyra orcáját megsimítva elvette a kezét az arcától.

- Mit akartál mondani még mielőtt elrohantam? – váltott témát gyorsan, hogy elterelje a fiú gondolatait az incidensről.

- Csak azt akartam kérdezi, hogy lenne-e kedved együtt lemenni Roxmortsba a hétvégén? Az előző két alkalmat a tusára való készülés miatt kihagytuk, ezért most gondoltam, hogy bepótolhatnánk...

- Vegyem úgy, hogy ez egy randi Diggory?

- Igen, ez bizony egy randi Black... Szóval mit mondasz?

- Hát nem is tudom. Meg kell róla kérdeznem a barátomat... - motyogta Cedric hirtelen közelségétől megrészegülve.

- Biztos meg fogja érteni – válaszolta miközben olyan közel hajolt hozzá, hogy az ajkaik súrolták egymást miközben beszélt.

- Reméljük.

Ez volt az utolsó szó, amit kimondott mielőtt még ajkait a fiú szájához tapasztva megszüntette a kettőjük közötti maradék távolságot is.

Amikor ajkaik elváltak egymástól Cedric megeresztett felé egy pimasz mosolyt.

- Nem akarok ünneprontó lenni, de meg kéne mosnod az arcodat, mert így nem mehetsz órára.

- Lehet, hogy egy részét meghagyom – morfondírozott a lány - így legalább kétszer is meggondolják, hogy faggassanak-e a próbáról.

—————————————————
✨💫Várom a véleményeiteket!💫✨