Lyra számára a válogató utáni időszak igazi kínszenvedésnek bizonyult. Még sohasem érte magát ennyire egyedül, mint ez alatt a két hét alatt. Draco akivel tipegő koruk óta szinte elválaszthatatlanok voltak most messziről elkerülte őt, ha pedig a közös óráik miatt mégis kénytelen volt egy légtérben tartózkodni a lánnyal kötelességének érezte, hogy gúnyos megjegyzéseivel kommentálja annak minden mozdulatát.

Draco és Lyra mosolyszünetének egyetlen nyertese Pansy Parkinson volt. A lány különösen elemében érezte magát most, hogy úgy tűnt végre átvetheti Lyrától a hőn áhított helyet Draco oldalán.

Szerencsére a heti háromszor esedékes kviddicsedzések némiképp vigaszt jelentettek a lánynak.

Miután Marcus Flint a csapat többi tagjával karöltve hosszas bizonygatás után végül sikerült meggyőznie az igencsak paprikás hangulatban lévő Piton professzort arról, hogy a lánynak első éves létére igen is helye van a Mardekár kviddicscsapatában, Lyra engedély kapott arra, hogy részt vegyen az edzéseken. Amíg azonban Dumbledore professzor hivatalosan el nem bírálja ezt a nem mindennapi kérést, addig kénytelen volt a rozoga iskolai seprűk egyikét használni.

A második hét végére azonban már a kviddics sem volt elegendő ahhoz, hogy feledtesse vele a Draco és az őt árnyékként követő Pansy által generált indokolatlan feszültséget.

- Utoljára figyelmeztetlek Parkinson, ha még egyszer kinyitod a szádad... - mondta Lyra türelmetlenül egy különösen rossz hangulatban töltött mágiatörténet óra után miközben a többi évfolyamtársukkal együtt álmosan kibotorkáltak a tanteremből.
- Akkor mi lesz? - vágott közbe gúnyosan a lány - Megmondasz az anyukádnak..? Ja várj, el is felejtettem, hogy neki se kellettél... Az első adandó alkalomnál magára ha..

Pansy azonban nem tudta befejezni a mondatát mert Lyra egy villámgyors mozdulattal kirántotta a pálcáját a talárja zsebéből és a lány mellkasának szegezte azt. A lány ekkor visítva hátrálni kezdett, aminek következtében átesett a mögötte álldogáló Monstro lábán majd elterült a folyosó hideg kőpadlóján. Lyra ezután Draco felé fordult, akinek hegyes sápatag arcára a meglepettség, megbánás és a félelem sajátos keveréke ült ki.

- Nem tudom hogy mi a franc bajod van velem Malfoy.. - sziszegte dühösen jobbjában még mindig a pálcáját szorongatva - De nem gondoltam volna, hogy valaha is képes lennél ilyen gyerekesen viselkedni, pláne nem velem.

Draco nyilvánvaló árulása és Parkinson szavai annyira felzaklatták, hogy észre sem vette az események hatására köréjük verődött kisebb tömeget. A segítség pár pillanat múlva a legváratlanabb ember személyében érkezett meg. Marcus Flint átverekedte magát a bámészkodó diákok tömegén majd egy könnyed mozdulattal felemelte és arrébb cipelte a hangosan szitkozódó elsőévest.

- Most azonnal eressz el Flint! - követelte dühösen miközben kezeivel hevesen hadonászott.
- Higgadj már le kicsi lány - mondta nyugodtan a nagydarab fiú miközben egy kevésbé zsúfolt folyosó felé vitte őt - Még a végén kibököd valakinek a szemét azzal a pálcával...

Nem sokkal később, megunva Lyra fáradhatatlan vinnyogását egy használaton kívüli tanterem ajtaja előtt letette őt.

- Ezt te nem értheted... - kezdett bele kitartóan a lány.
- ...Jól mondod, és a legkevésbé sem érdekel - torkolta le Flint - Az egyetlen dolog, amit szem előtt tartok az a csapat érdeke, vagy talán elfelejtetted mit mondott Piton?

Lyra dacosan megrázta fejét.

- "Jól jegyezd meg Black - Flint tökéletesen utánozta a professzor halk, de annál fenyegetőbb stílusát - Egy rossz mozdulat és nem csak a kviddicscsapatból de az iskolából is repülni fogsz..." Vagy talán ezt szeretnéd? - kérdezte pár pillanatnyi hatásszünet után.
- Nem...
- Merlin szakállára Lyra Mardekáros vagy - halkabbra fogta a hangját - Ha mindenképp bosszút akarsz állni valakin akkor legalább úgy csináld, hogy ne tudjanak elkapni -suttogta majd faképnél hagyta az elképedt elsőévest.

A folyosó végén azonban hirtelen hátrafordult:

- Majd' elfelejtettem... A kis jeleneted előtt beszéltem Piton professzorral azt mondta, hogy Dumbledore professzor engedélyt adott arra, hogy végre a saját seprűdön repülhess..
- Végre egy jó hír - sóhajtotta majd Flintet követve ő is elhagyta a kihalt folyosót.

A zsúfolt nagyterem felé tartó tömeget látva azonban meggondolta magát és inkább az egyik üresen árválkodó lépcsősor alján telepedett le. Pergament, pennát és tintát vett elő a táskája aljából majd sebesen körmölni kezdett. Úgy döntött, hogy kihagyja az ebédet és a rendelkezésére álló időt felhasználva megírja a Narcissának szánt levelét, amiben megkéri őt, hogy küldje el neki az otthonhagyott Kométa Kettő-hatvanas seprűjét.

Lyra éppen a levél utolsó szavait firkantotta le, amikor lépések zaja ütötte meg a fülét. Gyorsan a táskájába csúsztatta az összehajtott pergamenlapot majd fürkésző tekintetét a hangok forrása felé fordította.

- Szia Lyra! - üdvözölte őt mosolyogva a Hugrabugos fiú.
- Helló Cedric - megpróbálta viszonozni a mosolyt, de csak egy gyenge grimaszra futotta.
- Minden rendben van? - kérdezte aggodalmasan a lány arckifejezését látva.
- Persze - motyogta Lyra egykedvűen - Minden szupi szuper.
- Hát Rendben - nem tűnt túl meggyőzöttnek – ..Igazából csak gratulálni akartam neked a kviddics miatt, igazán tehetséges lehetsz ha Flint hagyja hogy elsős létedre a csapat tagja legyél...
- Köszi ez.. sokat jelent– motyogta kedveszegetten.
- Most muszáj mennem, még be kell ugranom a bagolyházba, hogy elküldjek egy levelet otthonra.. – mondta Cedric megtörve a közöttük lévő pár másodpercnyi kínos csöndet – És tényleg ha bármikor úgy érzed, hogy szükséged lenne valakire akivel beszélgethetsz, vagy csak szimplán meghallgat...
- Már megmondtam Diggory, nincsen semmi bajom! - csattant fel hirtelen Lyra minden egyes szót aprólékosan kihangsúlyozva.
- Oke.. – a fiú egy apró bólintással nyugtázta Lyra szavait, szürke szemeit viszont nem vette le annak arcáról - Remélem azért még összefutunk valamikor - intett búcsúzóul ajkán egy apró, de annál csalódottabb mosollyal. 

Lyra a fiú egyre távolodó alakját figyelve elgondolkodott. Pár másodpercnyi tépelődés után azonban felpattant majd egy hitelen ötlettől vezérelve előhalászta a Narcissának szánt levelet és Cedric után futott.

- Héé Hugrabug, várj! - kiáltott utána miközben megelőzött egy nevetgélő Hollóhátas lányokból álló csoportot.
- Áll még az előző ajánlatod..? - tette fel a kérdést óvatosan miután lefékezett a némán várakozó felsőbbéves előtt.
- Állok szolgálatára Miss. Black - Bólintott mosolyogva a fiú.

Ez után hosszú percekig csak némán szelték egymás mellett a bagolyházhoz vezető lépcsősorok és folyosók útvesztőjét, amikor azonban Lyra újra megszólalt hangja tele volt bűntudattal és szomorúsággal:

- Én sajnálom... - kezdett bele, de a srác szelíden félbeszakította őt.
- Nem történt semmi, mindenkinek lehet rossz napja..
- Azt hiszem igazad lehet - válaszolta gondterhelten majd nagy levegőt véve belevágott, hogy mindent töviről hegyire elmeséljen a mellette baktató fiúnak.

Sziasztok!🙈💞
Eddig hogy tetszik nektek a történet?:)