- Merlin szakállára Lyra, húzd már ki magad – rivallt rá a kandalló melletti karosszékben gubbasztó Draco.

Lyra, aki az elmúlt háromnegyed órában azon fáradozott, hogy orra esés nélkül meg tudjon tenni néhány lépést a lábán viselt ezüst színű magassarkú cipellőben már igencsak kezdett kijönni a béketűréséből

- Nem tudom, hogy Narcissa miért egy ilyen cipőt küldött nekem... - pufogott miközben a gőzölgő kakaóját békésen szürcsölgető unokatestvérére meredt.

- Azért – kezdett bele a fiú miközben jobbja egy lusta mozdulatával jelezte neki, hogy folytassa a gyakorlást – hogy ne tűnj egy kis gnómnak Diggory mellett táncolva.

- Nem is vagyok alacsony...

- De magas sem – forgatta a szemeit Draco amire Lyra csak egy rosszalló pillantással felelt.

- Inkább megyek készülődni – sóhajtott fel Lyra majd unokatestvére felé fordulva a korábban gyakorolt módon aprót pukedlizve köszönt el a fiútól - Köszönöm a nagy semmit.

- Háromnegyed órája hallgatom a nyavalygásod...

- Én pedig már tizenkét éve a tiédet – vágta rá a lány majd magassarkúja ütemes kopogásával a fülében besétált a lányok hálótermébe.

Az ágyához érve lerúgta magáról a cipőjét majd a neszesszerével a kezében megindult a fürdőszoba felé. Egy gyors zuhany után Lyra a teste köré csavart törölközőben álldogált az egymást sorban követő mosdókagylók fölé szerelt vékony aranykeretes tükör előtt. Gondosan hátrasimította a homlokához tapadó vizest tincseit majd egy alapos fogmosás után hozzálátott a frizurája elkészítéséhez.

A Vasárnapi Boszorkány egyik régi példányában talált bűbájjal megszárította a haját majd néhány csepp Debodor frizuráló főzetet csöpögtetve a tincseire újfent átfésülte immáron minden korábbi hullámosságától megfosztott szögegyenes haját. Narcissa tanácsára hallgatva elegáns kontyba csavarta a fürtjeit amikor pedig nagyjából elégedett volt a tükörből visszanéző képmásának kinézetével hullámcsattok tucatjait felhasználva fixálta a frizuráját.

Tapasztalat híján a smink tekintetében is Narcissa útmutatására kellett hagyatkoznia. A nénikéje által írt levélben foglaltakra támaszkodva sötétkék szemeit egy a ruhájához passzoló ezüstösen csillogó szemhéjpúderrel emelte ki, telt ajkait pedig egy halovány barackos árnyalatú rúzzsal tette hangsúlyosabbá.

A hálóterembe visszatérve már a szobatársai is lázasan készülődtek a bálra. Lyra az ágyához sétálva előhúzta a Narcissa által küldött estélyiét rejtő hosszúkás dobozt az ágya alól majd kivette belőle és az ágyra terítette a ruhát. A világosszürke spagetti pántos ruha első ránézésre talán egyszerű darabnak tűnhetett, ha azonban Lyra felvette a szürkéskék színű lágy esésű szoknya minden lépésénél lázasan örvénylett körülötte ezzel pedig azt a hatást keltette, hogy nem is könnyű muszlin anyagból, hanem az esőre álló borongós novemberi égboltból lett volna kiszabva.

Miután magára öltötte az estélyiét és a magassarkúja is a lábára került indulás előtt még egyszer utoljára végigjáratta a tekintetét a szobán, szemei pedig megakadtak a halvány rózsaszín ruhája cipzárjával bajlódó Pansy Parkinsonon.

- Lassabban vagy még a végén elszakítod – csóválta a fejét rosszallóan majd a lány háta mögé sétálva egy óvatos mozdulattal felhúzta a cipzárt.

- Kösz – suttogta Pansy mire a lány csak egy aprócska bólintással felelt.

- Ha gondolod segíthetek megcsinálni a hajad – motyogta zavartan mivel ez figyelmes gesztus még őt magát is váratlanul érte.

- Az nagy segítség lenne – mondta majd néhány másodpercnyi gondolkodás után karba tett kézzel folytatta - De ne gondold, hogy ettől mi most jóban vagyunk vagy ilyesmi...

- Nincsenek ilyen tévképzeteim – nevetett fel Lyra majd hozzálátott, hogy laza fonatba rendezze Pansy sötét fürtjeit.

Miután elkészült vele Lyra Pansy kezébe nyomta a szintén Narcissától kapott kézitükrét, amely a két évvel ezelőtti baziliszkuszos incidens idején olyan jó szolgálatot tett neki, hogy szemügyre vehesse az elkészült végeredményt.

- Nagyon szép lett, köszönöm.

Lyra egy elégedett mosollyal az arcán figyelte a mardekáros lányt ahogy a tükröt ide oda fordítva boldogan vizslatja az elkészült frizuráját.

- Erre valók az ellenségek...

Néhány perc múlva Lyra Pansyval az oldalán sétált ki a lányok hálóterméből. Draco és a fiút árnyékként követő két buta fogdmegje Crak és Monstro már a dísztalárjukat felöltve várakoztak.

- Nagyon... csinos vagy - motyogta megszokott higgadt és kimért stílusából kivetkőzve Draco amikor végignézett az unokatestvére oldalán közeledő partnerén.

- Köszi - válaszolta vörösödő arccal Pansy.

Ahogy Lyra végignézte az előtte kibontakozó jelenetet elgondolkodott, hogy vajon ő is ilyen esetlennek tűnhet Cedric mellett.

- Kinél van a Lángnyelv Whiskey? - szólalt meg végül Lyra mert az előbbi gondolata nem hagyta őt nyugodni.

- Csínján vele - figyelmeztette Draco miközben elővett egy ezüstszínű laposüveget a dísztalárja zsebéből. - Nem akarom fogni a hajadat miközben hánysz.

- Arra nem lesz szükség, majd Cedric vigyáz rám - válaszolta miközben kikapta az üveget az unokatestvére kezéből és a kupakját lecsavarva nagyot húzott belőle.

- Ahh szóval azt szeretnéd, hogy Diggory fogja a hajadat...

Lyra nem tudta eldönteni, hogy a nyelőcsövét felperzselő italtól vagy Draco előbbi kijelentésétől gyulladt ki az orcája mindenesetre úgy volt vele, hogy ezek után unokatestvérének feltétlenül kijár egy nevelő célzatú tockos.

Nyolc óra előtt tizenöt perccel Lyra a többi mardekárossal együtt elhagyta a klubhelyiséget, hogy a pincébe vezető lépcsősoron felsétálva a fáklyákkal kivilágított előcsarnokba érkezzen. Mire felértek az előcsarnok már szinte színültig volt a partnereikkel beszélgető diákokkal, de voltak olyanok is, akik Lyrához hasonlóan nyakukat nyújtogatva keresték a partnerük a tömegben.

A mardekáros lány a Pansy-Draco párostól elköszönve Cedric után kutatva kezdett bolyongani a diákok között. A terem szélén ugyan megpillantotta a fiú hugrabugos baráti körét a keresett srác azonban nem volt mellettük.

- Hey! - csendült fel hirtelen egy ismerős hang a háta mögött, amitől Lyra összerezzent de mire száznyolcvan fokos fordulatot vett már sikerült rendeznie a vonásait.

A vele szemben álló Cedric képtelen volt levenni a szemét a mardekáros lányról. Elnyílt ajkai és a meglepettségtől tágra nyílt szemei láttán Lyra idegesen elnevette magát.

- Mi van?

- Nem is tudom elhinni, hogy ekkora szerencsém van, hogy egy ilyen különleges lány igent mondott nekem... - mosolyodott el a fiú.

- Kiváncsi leszek, hogy azután is ugyan így fogod-e gondolni amikor majd tánc közben huszadszorra lépek a lábadra - válaszolta vörösödő arccal miközben megigazította a fiú enyhén csálén álló csokornyakkendőjét.

- Kérem a bajnokokat, hogy fáradjanak ide! - csendült fel McGalagony professzor hangja a nagyterembe vezető dupla szárnyú ajtó irányából.

- Nem lesz semmi baj, csak hagyd, hogy vezesselek - mondta miközben kezeit lágyan Lyra derekára téve megindult a piros talált viselő professzor asszony felé.

Miközben a tömeg lassan átvonult a nagyterembe Lyrának lehetősége nyílt rá, hogy szemügyre vegye a közelükben várakozó bajnokokat és azok partnereit is.

Az ajtó mellett várakozó Fleur a változatosság kedvéért panaszkodott, amit a partnere - Roger Davies a Hollóhát kviddicscsapatának kapitánya - szájtátva hallgatott. Fleur miközben ezüst szőke haját hátradobva pillanatnyi szünetet tartott a francia akcentussal elhadart monológjában egy megvető pillantást küldött a Cedric mellkasának támaszkodó Lyra felé.

Lehet, hogy csak a Lángnyelv Whisky beszélt belőle, de ahogy viszonozta a francia lány pillantását Lyra erős késztetést érzett rá, hogy nyelvet öltsön a lányra a mellette álló Cedricre tekintettel azonban úgy döntött, hogy gyerekes énjét félretéve megembereli magát.

Lyra ezután a Harry-Parvati párost vette górcső alá. Parvati, aki láthatóan majd kicsattant az örömtől Harryvel ellentétben nagyon is élvezte a rá irányuló rivaldafényt. Harry azonban - akinek palackzöld dísztalárja remekül passzolt a kerek szemüvege lencséi mögött csillogó zöld szempárjához - eléggé kényelmetlenül érezhette magát az adott helyzetben ugyanis Cedric kedélyes köszöntése után is csak néhány pillanat erejéig volt hajlandó felemelni a tekintetét a cipője orráról.

A harmadik és egyben utolsó párost szemrevételezve Lyra döbbenten konstatálta, hogy a Viktor Krum oldalán álldogáló lány nem más, mint Hermione Granger. A griffendéles lány a máskor meglehetősen kaotikusnak tűnő hajkoronáját elegáns kontyba csavarva viselete a kiválasztott rózsaszín estélyi pedig kiemelte a hétköznapokban bő talár alá rejtett alakját.

Miután a tömeg elhagyta az előcsarnokot és elfoglalta a helyét a karácsonyi díszbe öltözött nagyteremben a négy bajnok, illetve a mellettük felsorakozott partnereik McGalagony professzor vezetésével bevonultak a terembe. Ahogy Cedric oldalán lépkedve jobbra-balra forgatta a fejét, a korábbinál is nagyobb idegesség lett úrrá rajta. Cedric - aki megérezhette partnere zavarát - megnyugtató szavakat mormogva próbálta lecsillapítani őt.

Lyra számára - aki a kialakított tánctér széléhez érve már csupán elmosódott alakoknak látta a körülöttük felsorakozott sokaságot – Cedric megnyugtató duruzsolása jelentette az egyetlen biztos pontot.

- Csak figyelj a hangomra Lyra – suttogta miközben jobbját a lány derekára helyezve lépkedni kezdett a zene ütemére.

A tánc Cedric elsuttogott instrukcióit követve mégsem tűnt annyira lehetetlen feladatnak mint amennyire elsőre gondolta, a második szám végére pedig a forgások már szinte maguktól jöttek.

- Jöhet az emelés? – kérdezte Cedric amikor a Valpurgis Leányai által játszott szám gyorsabbá és ritmusosabba vált.

- Tessék?

- Háromra megemellek, rendben?

- Cedric várj én...

- Bízol bennem? – kérdezte a fiú Lyra pedig gondolkodás nélkül válaszolt.

- Igen.

- Akkor háromra – mosolyodott el Cedric miközben mindkét kezét a lány derekára csúsztatta. – Egy...Kettő...Három.

Cedric olyan játszi könnyedséggel emelte fel és pörgette meg a tengelye körül, hogy Lyra ajkait egy meglepett kuncogás hagyta el.

- Oké ez egész király volt... - vallotta be miután magassarkú cipői újfent a nagyterem padlóját koptatták.

Ahogy telt az idő lassanként a négy bajnok és partnereik mellé újabb és újabb párok csatlakoztak a táncparketten. A sokadik végigtáncolt szám után valaki megkocogtatta a vállát mire Lyra érdeklődve fordult hátra, egyenesen szembetalálva magát két magas szeplős alakkal.

- Ha nem gond elrabolnánk a hölgyet egy táncra... - fordult Cedric felé az egyikük.

- Vagy talán kettőre – egészítette ki az ikertestvére szavait George.

- Nem tőlem kell engedélyt kérnetek – válaszolta a hugrabugos fiú a mellette álldogáló Lyra felé biccentve.

Lyra ezután mindhármuk tekintetét magán érezve néhány másodpercnyi mérlegelés után meghozta a döntését. Egy apró megnyugtatónak szánt bólintással válaszolt a kérdő tekintetű Cedricnek, aki George-dzsal egyetemben hátralépett, hogy teret engedjen a Fred-Lyra párosnak.

Fred ugyan Cedricnél ügyetlenebbül vezette őt, Lyrának azonban mégsem volt oka a panaszkodásra. Az egyetlen dolog, ami zavarta fiú makacs hallgatása volt. Látszott rajta, hogy küszködik a szavaival Lyrának pedig, akinek az erényei közé nem igen volt sorolható a türelmesség óriási önfegyelemre volt szüksége, hogy ne kezdje faggatni griffendéles fiút, aki a táncpartner keresős incidens után ikertestvérével együtt tüntetőleg elkerülte őt.

- Nagyon jól áll ez a ruha... – kezdett bele zavartan a fiú.

- Köszönöm – válaszolta homlokráncolva Lyra mivel nem tudta hova tenni Fred viselkedését.

- Nézd George és én tartozunk neked egy bocsánatkéréssel a viselkedésünk miatt. Túl messzire mentünk és ezt végtelenül sajnáljuk...

- Bocsánatkérés elfogadva – bólintott Lyra mivel az elmúlt időben nagyon is hiányzott neki az ikrek társasága. – De ha már itt tartunk én is jövök nektek eggyel - mondta miközben Freddel az oldalán a táncoló párokat kerülgetve táncparkett szélén várakozó George felé araszolt, hogy ő is hallhassa a szavait.

- Sajnálom, hogy ennyire kiakadtam – kezdett bele mélyen George kék szemeibe nézve miközben megragadta a fiú felé nyújtott kezeit - Tudom, hogy csak jót akartatok és szemét húzás volt tőlem felhoznom a hugotokat.

- Nincs semmi gond – mosolyodott el George mialatt finoman magához húzta és megpörgette őt a tengelye körül – Na indulj vissza a lovagodhoz, mert már vár rád... - folytatta a tőlük néhány méterre várakozó Cedric felé biccentve.

A szeplős fiú válla fölött kinézve valóban megpillantotta a kezében két teli pezsgős pohárral várakozó Cedricet, ezért egy megkönnyebbült mosollyal az arcán gyorsan elköszönt a Weasley ikrektől és megindult fiú felé.

- Minden rendben van? – kérdezte miközben átnyújtotta Lyrának a jobbjában tartott poharat.

- Persze csak volt egy korábbi nézeteltérésünk, amit rendeznünk kellett...

- Örülök, hogy meg tudtátok beszélni – bólintott Cedric miközben egy apró puszit hintett Lyra homlokára, amitől a lány arca olyan pirossá vált, mint McGalagony professzor talárja.

- Én is...

- Nincs kedved sétálni egy kicsit? Kezd kicsit meleg lenni itt.

- De igen – bólogatott Lyra kezével a kipirult arcát legyezgetve. - Jót tenne egy kis friss levegő...

A kastélypark csak úgy, mint a nagyterem szemet gyönyörködtető ünnepi díszbe öltözött. A pislákoló tündérfények százai derengő fénybe borították a rózsalugasokkal és márványszobrokkal kidekorált parkot. A kanyargós ösvényeken lépkedve Lyra alig figyelte, hogy merre tart egyedül akkor váltott irányt amikor a közelből beszélgető párocskák hangjai ütötték meg a fülét.

Cedric, aki a nagyterem elhagyása óta egy árva szót sem szólt szintén a gondolataiba merült, amikor azonban tekintetük találkozott a fiú egy félénk mosollyal az arcán a Lyra keze után nyúlt és összekulcsolta az ujjait a lányéval.

Ezután hosszú percekig sétáltak egymás mellett kéz a kézben a felettük vidáman kergetőző tündérfényeket bámulva. A páros egészen a holdfényben úszó tó széléig bandukolt, ahol a tóparti öreg fűzfa törzsének támaszkodva bámulták a tükörsima vízfelszínt. Lyra tekintete azonban időről-időre a mellette álló fiú arcára siklott, akinek vonásai a megszokott nyugalom helyett idegességet sugároztak.

- Minden rendben van? – törte meg végül a csendet Lyra amikor már úgy érezte, hogy egy perccel sem bírja tovább a hallgatást.

- Igen, mármint nem... Nem tudom. Eléggé ideges vagyok.

- De mégis miért?

- Mert nem akarom elcseszni ezt az egészet...

- Mégis, hogy tudnál elcseszni bármit is Cedric? – mosolyodott el hitetlenkedve Lyra miközben bátorítóan megszorította a fiú kezét.

- Fogalmad sincs, hogy egy ilyen apró mosollyal milyen hatással vagy rám Lyra... - csóválta a fejét a fiú.

- Szóval ne mosolyogjak?

- Nem, dehogy is. Nem így értettem – szabadkozott Cedric miközben az órájára pillantott – Tudom, hogy még nincs éjfél, de odaadhatom az ajándékodat?

- Tudod, hogy nem szeretem, ha ünnepelnek... - rázta a fejét a lány.

- Akkor vedd úgy, hogy ez nem a szülinapodra van, hanem egy megkésett karácsonyi ajándék – suttogta Cedric miközben a talárja zsebéből előhúzott egy aprócska lila masnival átkötött hosszúkás ezüstszínű ajándékdobozt és átnyújtotta azt a lánynak.

Lyra a masnit kikötve leemelte a doboz fedelét, a fehér bársonypárna tetején pihenő kecses ezüst karkötőre pillantva pedig elállt a szava. Cedric, aki mindvégig csillogó szemekkel leste a reakcióját segített neki a csuklójára applikálni a vékony láncot ugyanis Lyrának igencsak meggyűlt a baja az aprócska csatt bekapcsolásával.

- Ez gyönyörű – suttogta miközben csuklóját ide oda forgatva alaposan szemügyre vette ékszert.

- És ez még nem minden. Érintsd meg a pillangót – folytatta Cedric a lánc közepén lévő apró ékkövekkel kirakott szárnyú pillangóra mutatva.

Lyra Cedric instrukcióit követve megérintette a pillangót. A pillangó az érintése nyomán meglebegtette szárnyait és elemelkedve a karkötőtől szárnyra kapott majd megindult Cedric felé, hogy a fiút megkerülve újra elfoglalhassa a helyét a Lyra csuklóját ékesítő karkötő közepén.

- Megbűvölted?

- Igen, bár kaptam hozzá egy kis segítséget az apámtól – bólintott a fiú – A világkupa után jött az ötlet, de várni akartam vele a szülinapodig míg odaadom. Így bármikor megtalálhatsz majd, teljesen mindegy, hogy hol vagyok mert pillangó mindig elvezet hozzám.

- Ced én nem is tudom, hogy mit mondjak... - suttogta zavartan Lyra tekintetét a karkötő és a vele szemben álló fiú között járatva.

- Ha nem tetszik, akkor nem kell horda...

- ...Ne légy buta, imádom – vágott a szavába Lyra miközben mutatóujját a fiú ajkaira helyezte, hogy elcsitítsa őt.

Lyra ezután egy szégyellős mosollyal az arcán elhúzta az ujját a fiú szája elől. Cedric szürke szemei - amelyek korábban mélyen a lány sötétkék szemeibe bábultak - lassan lejjebb vándorolnak, hogy aztán megállapodhassanak a lány telt ajkain.

Csak ekkor vette észre, hogy milyen közel is állnak egymáshoz. A lány kalapáló szívvel figyelte ahogy Cedric a füle mögé tűr egy a kontyából a tánc közben kiszabadult rakoncátlan sötét hajtincset majd jobbját lágyan az álla alá támasztva a közöttük lévő távolságot megszüntetve egy félénk csókot hint az ajkaira.

Lyra néhány másodpercig csak döbbenten állt, mint aki nem tudja, hogy mit tegyen az adott helyzetben, Cedric pedig, aki léthatóan zavarba jött a lány reakciójától vörös fejjel elhúzódott tőle.

- Sajnálom, nem tudom, hogy mi ütött belém... - kezdett bele Cedric de Lyra - aki minden gondolkodást mellőzve cselekedett - a fiú dísztalárjának gallérját megmarkolva magához húzta őt, azonban az előző esettel ellentétben most mutatóujja helyett saját ajkait préselte a fiú szájához, hogy belefojtsa a szót.

Cedric azonnal visszacsókolta őt, mindkét kezét a lány derekára helyezve. Lyra pedig, aki eddig a fiú dísztalárjának gallérját markolta a csók hevében az egyik karját fiú nyaka köré fonta a másikkal pedig beletúrt a hajába. Mielőtt azonban tovább folytathatták volna a kastély felől közeledő lépések zaja ütötte meg a fülüket.

- A francba - motyogta Lyra, aki az előző jelenet után még igencsak kótyagos állapotban volt, a feléjük közeledő egyik alakban felismerte Piton denevérszerű sziluettjét.

- Ha nem mozdulunk meg talán elmennek... - vigyorodott el Cedric így Lyra sem állhatta meg, hogy ne nevesse el magát.

- Remek terv kár, hogy utána életünk végéig ülhetnénk egymás mellett a Piton által kiszabott büntetőmunkán...

- Én nem panaszkodnék – vont vállat Cedric levakarhatatlan kisfiús mosollyal az arcán, de azért hátrált néhány lépést.

- Maguk meg mégis mit csinálnak idekint? – csendült fel a Karkarov mellett érkező Piton kimért hangja.

- Csak néztük a tavat – válaszolta ártatlan arccal Lyra, Piton azonban - akinek sötét kifürkészhetetlen szemei elidőztek Cedric összekócolódott haján és meggyűrődött dísztalárján - a szükséges szkepticizmussal fogadta a kijelentést.

- Induljanak vissza a kastélyba, a bál hamarosan véget ér.

Lyra már nyitotta volna a száját, hogy valami roppant szellemesnek szánt és valószínűleg büntetőmunkát érő kijelentéssel válaszoljon a bájitaltan tanárnak, Cedric azonban megelőzte őt.

- Már megyünk is – válaszolta sietve majd Lyra kezét megmarkolva visszaindult a kastélyba.

Lyra ezután hosszú ideig magán érezte Piton tekintetét, de ez Cedric oldalán sétálva egy fikarcnyit sem érdekelte. Az egyetlen dolog, ami zavarta a kinti hideg volt, ami ellen a vékony spagettipántos estélyije nem sok védelmet nyújtott. Ahogy az adrenalin lassanként kiürült a véréből úgy kezdett elhatalmasodni rajta a vacogás, amit Cedric is észre vehetett mivel Lyra kezét elengedve levette a kabátját és a didergő lány vállára terítette azt.

Visszaérkezésükkor a fáklyákkal kivilágított előcsarnokban már számos pár búcsúzkodott, a nagyterem dupla szárnyú ajtaján pedig újabb és újabb diákok szállingóztak kifelé. A főlépcső közelében megállva Cedric a karórájára pillantott és mivel annak mutatói szerint már hivatalosan is másnap volt a fiú egy hatalmas mosollyal az arcán fordult a partnere felé.

- Boldog szülinapot Lyra... - suttogta miután egy rövid szájra puszi erejéig újra magához vonta a lányt.

- Köszönöm... - dünnyögte zavartan a lány miközben igyekezett figyelmen kívül hagyni a rájuk meredő meglepett és irigy szempárokat.

Cedricet viszont - aki láthatóan majd kicsattant az örömtől - a legkevésbé sem érdekelte, hogy hányan bámulják meg őket. A mellettük eltrappoló kifejezetten lehangoltnak tűnő griffendéles páros láttán azonban felkapta a fejét és egy hirtelen ötlettől vezérelve a márványlépcsőn felsétáló Harry után kiáltott.

- Harry, várj!

Harry a lépcsősor közepén megtorpanva mogorva arckifejezéssel fordult a hugrabugos fiú felé.

- Egy pillanat és visszajövök... - súgta a lány fülébe Cedric, amitől Lyra megborzongott.

- Muszáj lesz mert még mindig nálam van a kabátod...- szólt utána mire a fiú elnevette magát.

- Nem egy béna kabát miatt fogok visszajönni, hanem miattad butus - pillantott hátra a válla fölött egy játékos mosollyal az arcán, ami láttán Lyra szíve tagadhatatlanul kihagyott egy ütemet.

————————————————

✨Awww nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok szóval írjátok le a véleményeteket kommentben, ha pedig tetszett a rész ne felejtsétek el becsillagozni!✨