- Te komolyan Diggoryval mész a bálba?

A Lyra két oldalán sétáló ikerpár arcán hajszálra pontosan ugyan az a meglepett kifejezés jelent meg.

- Ne ordíts már George! - próbálta meg elcsitítani a megdöbbent Weasley fiút miközben gyorsan körbepillantott, hogy hányan hallhatták meg a srác előbbi szavait - A végén még valami dilis rajongó nekem ugrik...

A kastély falain belül gyorsan terjedtek a hírek ezért Lyra minden diszkréciója ellenére az elmúlt napokban nem egyszer vált csalódott és irigy pillantások célpontjává.

- Ne aggódj sose hagynánk, hogy bárki is bántson...

- Pont ezért gondoljuk úgy, hogy ez a bájgúnár Diggory nem kifejezetten neked való.

- Először is, ne hívjátok így, másodszor pedig ezt csak és kizárólag én dönthetem el - tette karba a kezét Lyra.

- Idősebb nálad...

- ...És nem tudjuk, hogy mik a szándékai.

- Szívmelengető az aggodalmatok, de azzal megyek a bálba, akivel csak akarok. Ügy lezárva.

- Nonszensz majd mi keresünk neked egy hozzád illő partnert. - mondták kórusban majd a fejüket jobbra-balra forgatva elkezdték fürkészni a körülöttük sétáló diáksereget.

A bűbájtan terem felől érkező triót kiszúrva Fred szemei felcsillantak majd miután egy jelentőségteljes pillantást váltott a tekintetét követő ikertestvérével kezeivel tölcsért formálva a szája előtt elkurjantotta magát:

- Harry gyere csak ide lenne hozzád egy fontos kérdésünk.

- Ezt nem hiszem el - forgatta szemeit Lyra látva, hogy Harry nyomában Ronnal és Hermionéval gyanútlanul megindul a komiszul vigyorgó ikerpár irányába.

A szemüveges fiú kíváncsi arckifejezéssel végighordozta a tekintetét az előtte felsorakozott társaságon. Zöld szemei egy pillanatra elidőztek az ikrek által közrefogott mardekáros lány bosszús arcán, hogy aztán újra a Weasley fiúk szeplős arcába bámulhasson.

- Lenne kedved Lyrával menni a bálba? – tört elő a kérdés George szájából, amit Lyra a fiú bordái közé intézett alattomos könyökléssel jutalmazott.

- Ehm izé...

- Gyerünk Harry, nála jobbat úgy sem találsz – kezdte biztatni a fiút Fred játékosan összekócolva a mellette álldogáló Lyra haját.

- Nem úgy volt, hogy te Cedric Diggoryval mész a bálba? Legalábbis én ezt hallottam... – tette hozzá félénken Hermione a mardekáros lány felé intézve a szavait.

- De igen - fakadt ki a lány miközben egy bosszús pillantást küldött a Weasley ikrek felé - Már van partnerem, de ez a két fafej itt mellettem túl csökkent értelmű ahhoz, hogy felfogja ezt... Bocsi Harry.

- Nincs semmi gond – sütötte le szemeit Harry miközben idegesen beletúrt amúgy is rendezetlen kinézetű sötét hajkoronájába.

- Nem adjuk fel harc nélkül – rázta meg a fejét eltökélten George - Gyerünk Harry mutasd meg neki a bicepszedet!

- Irtó jó lehet, rengetegszer hallottuk már Ront erről motyogni álmában – kontrázott rá Fred mire a kisöccse arca egy szempillantás alatt a hajszínéhez hasonló árnyalatot öltött fel.

- Én leléptem – forgatta a szemeit Lyra és azzal a lendülettel magára hagyta a griffendélesekből álló öt fős csoportot.

- Most miért?

- Mert kibírhatatlanok vagytok! – válaszolta ingerülten mert érezte, hogy a nyomában loholó ikerpár nem fogja egyhamar elengedni a témát.

- Te is tudod, hogy szép párt alkotnátok...

- Harry nagyon rendes srác!

- Iskolabajnok és ráadásul még korban is passzol hozzád...

- Befejeznétek végre?! - csattant fel a lány - Fölösleges előadnotok ezt a túlbuzgó nagy tesó szarságot.

- Ezt meg, hogy érted?

- Úgy, hogy nem vagyok a húgotok Fred! - kiabálta Lyra nem törődve vele, hogy hányan bámulják meg őket a folyosón - Én nem Ginny vagyok...

Miután az előbbi szavak elhagyták Lyra ajkait a beszéltetésükbe hosszú feszült csönd állt be.

Az ikrek arcáról lefagyott a védjegyükként viselt komisz vigyor helyét pedig egy sokkal búskomorabb arckifejezés vette át. Egy olyan ábrázat, aminek soha nem lett volna helye Fred és George mindig vidámságot sugárzó arcán.

- Igazad van.

- Elragadtattuk magunkat.

Lyra válaszra nyitotta a száját, de az ikrek megelőzték őt.

- Mennünk kell órára, még a végén elkésünk Pitontól - motyogta az egyikük azzal se szó se beszéd magára hagyták a mardekáros lányt.

Miután Fred és George alakja eltűnt a folyosó végén Lyra egy lopott pillantást vetett a karórája számlapjára.

Még jó tizenöt perc még hátra volt a szünetből.

****

Lyra szívből gyűlölte azt a kiszolgáltatottságot, ami azzal az érzéssel jár, hogy valakinek valamilyen módon tartozik ezért is jött kapóra a számára amikor az egyik délutánon Draco a bállal kapcsolatos terveivel kapcsolatban fordult hozzá segítségül.

Unokatestvére, aki megszokott nagyszájúsága ellenére igencsak meg volt szeppenve a rá váró feladattól egy rövidke levelet bízott Lyra gondjaira miben ugyan konkrét meghívás nem szerepelt, de volt benne egy gondosan kiválasztott kora esti időpont amikor Draco - aki addigra remélhetőleg összekaparja maradék bátorságát - a tóparti fűzfa tövénél várakozva elhívhatja Pansyt a bálba.

Miután a másnap reggeli bűbájtanuk első tíz percében észrevétlenül a lány táskájába csempészte Draco levelét elégedetten dőlt hátra a székében. Hüvelykujja felmutatásával némán jelzett a tőle pár székkel arrébb ülő Draconak, hogy minden terv szerint halad, akinek száját ezután egy halk megkönnyebbült sóhajtás hagyta el.

Lyra aznap úgy döntött, hogy korán lefekszik. A táskájában pihenő elkészült házi feladataira gondolva a korai időpont ellenére nyugodt szívvel terült el a zöld baldachinnal elfüggönyözött pihe puha ágyán. A napok óta érzett levertsége és rossz közérzete ellenére - amire egy kiadós alvás tökéletes gyógymódot jelentett volna - mégsem jött álom a szemére.

A félhomályban úszó hálóteremben Lyrán kívül még egy lélek sem volt ezért amikor az ajtó kitárult a lány résnyire kinyitotta sötétkék szemeit, hogy a kintről beáramló fényben szemügyre vegye a szobába belépő alakot.

A szobába beslisszanó Pansy arcán levakarhatatlannak tűnő mosollyal az éjjeliszekrényéhez sietett majd a talárja zsebéből előhalászta Draco rövid levelének látszó pergamenlapot majd gondosan összehajtva azt az éjjeliszekrénye fiókjának mélyére csúsztatta az irományt.

A lány ezután nemsokára elhagyta a szobát hangtalan léptei pedig olyan könnyednek tűntek mintha csak felhőkön járna.

Pansy testbeszéde alapján a napnál is világosabb volt a Dracoval kieszelt tervük sikerrel járt ez pedig a lassan egyre elnehezedő szemhéjú Lyrát is Pansyéhez hasonló elégedettséggel töltötte el

****

Másnap reggel olyan rosszul érezte magát, hogy Draco és Cedric unszolására, akik a közös cél érdekében egyesítették az erejüket hajlandó volt felbaktatni az első emeleten található gyengélkedőbe.

- Remélem érzed az iróniát a helyzetben - mosolyodott el halványan Cedric, aki makacsul ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje őt amíg megkeresi az iskola javasasszonyát, aki néhány héttel korábban az ő égési sebeit is ellátta.

- Az egyetlen dolog, amit érzek az, hogy ráz a hideg és széthasad a fejem - sopánkodott Lyra az egyik patyolat ágyneműs ágy szélén üldögélve.

- Madam Pomfrey egy pillanat alatt rendbe hoz, ne aggódj.

- Nem kell sietnie, nem halok bele, ha kihagyom a dupla bájitaltant Pitonnal.

- Borzasztó ez a hozzáállás... - korholta Cedric miközben Lyra füle mögé tűrt néhány arcába lógó sötét tincset.

- Te is ugyan így lennél vele, ha megtapasztalnád, hogy mit kell átélnem abban az átkozott pincehelyiségben senyvedve.

- Piton mindenkivel rosszindulatú, ne vedd a szívedre Lyra.

- De engem és Pottert kifejezetten gyűlöl, csak tudnám, hogy miért...

Lyra azonban nem tudta befejezni az eszmefuttatását mert az időközben mellettük termő javasasszony egy merőkanál méretű evőeszközzel megfázásra való vöröses színű sűrű bájitalt itatott a lánnyal.

- Most olyan vagy mint egy sárkány – mosolyodott el Cedric a lány orrlyukaiból előtörő füstoszlopra pillantva miközben már a gyengélkedőt elhagyva a kastély folyosóit rótták.

A felnevető Lyra örömmel konstatálta, hogy a kacagása már nem akar heves köhögőrohamba fordulni és a közérzete is javulni kezdett.

- A sárkányról jut eszembe... Jutottál már valamire a tojással kapcsolatban?

- Ami azt illeti igen – mondta Cedric majd lehalkította a hangját és Lyrához közelebb araszolva így folytatta: – Kaptam egy kis segítséget Mordontól.

- Rémszem Mordontól? – vonta fel a szemöldökét Lyra mire a fiú egy apró bólintással felelt.

- Elsőre nekem is furcsa volt, de azt mondta, hogy néhány hónapja az apám kirángatta őt egy elég necces helyzetből ezért tartozik neki ennyivel.

- Értem... És mit mondott neked az a paranoiás vénember?

- Tudom, hogy nem bízol benne, de...

- Még szép, hogy nem bízok benne, konstans olyan érzésem van a közelében, hogy rejteget valamit az öreg... – vágott közbe Lyra de Cedric zavartalanul folytatta.

- ...De a tipp, amit adott bevált. Elvittem a tojást a prefektusi fürdőbe és a víz alatt kinyitva már nem dobhártyaszaggató visítás, hanem énekszó volt a tojásból jövő hang.

Cedric elővett egy megszáradt vízfoltokkal teli papírt a talárja zsebéből és Lyra kezébe nyomta azt.

Ott várunk, hol szól e dal
Fent fül minket sose hall.
Gyere, hisz mi neked kell,
nálunk van, mi vettük el.
Egy órád van, ne feledd,
Hogy megtaláld, s visszavedd.
Ha letelt, már ne remélj,
Vége – többé nincs esély.

- Egy rejtvény – suttogta Lyra miután másodszorra is átolvasta Cedric kapkodós kézírásával lejegyzett szöveget.

- Rengeteg időm volt gondolkodni, ami furcsa is volt mert amikor korábban Darcyval voltam ott mindig aggódtunk, hogy valaki esetleg...

Lyra arca egy pillanat alatt elsötétedett, ami a füleiből és az orrából előtörő füsttel együtt egyszerre volt fenyegető és igen komikus látvány. Cedric is érzékelhette, hogy ingoványos talajra tévedt ezért néhány másodpercnyi kínos csönd után így folytatta:

- Vissza kell szereznünk valamit a tóban élő sellőktől, ez lesz a második feladatunk...

Lyra egy ideig nem tudta, hogy hogyan válaszoljon mindenre. A szervezetében dolgozó bájital és a fejében egymást kergető gondolatok teljesen letaglózták. Csak óriási erőfeszítések árán tudta elkergetni a prefektusi fürdőben szórakozó Cedric-Darcy páros képét az elméjéből, hogy a hugrabugos fiú által felvázolt szituáció megoldására tudjon koncentrálni.

- Majd... Majd keresnünk neked valami bűbájt, amivel megoldjuk, hogy tudj lélegezni a víz alatt. Erre most szerencsére picivel több időnk lesz, mint a sárkány problémára.

- Köszönöm - suttogta hálásan Cedric.

- Ez csak természetes.

—————————————————
✨Várom a véleményeiteket!✨

Ps.: Készüljetek mert a következő rész már a bál lesz❣️❣️❣️