Ez vagyok én per pillamat💕:

————————————————

Az első próba után nagyjából két héttel a pénteki dupla bájitaltan óra befejezte előtt 10 perccel Piton mogorva arccal elengedte a griffendéleseket, akiknek láthatóan eszük ágában sem volt megkérdőjelezni a professzor váratlan nagylelkűségét és fejvesztve menekültek kifelé a sötét pincehelyiségből.

Miután az utolsó griffendéles is elhagyta a termet Piton egy hangtalan mozdulattal becsukta az ajtót majd az osztály felé fordulva fekete szemeit lassan egyesével végighordozta a felsorakozott tanulókon.

- Dumbledore professzor megkért, hogy informáljam önöket arról, hogy a hagyományosan a Trimágus Tusa részét képező karácsonyi bál huszonötödikén este nyolc órakor kerül megrendezésre. A dísztalár viselése minden jelenlévő számára kötelező. Mielőtt még nagyon beleélnék magukat a bálra való készülődésebe – itt egy jelentőségteljes pillantást küldött a szüntelenül vihorászó Pansy Parkinson felé – véssék az eszükbe, hogy az a tanuló, akit a házirend megszegésén kapunk olyan büntetést fog kapni, amit utána a következő Tusa megrendezéséig emlegetni fog...

Lyra gondolatai a délután hátralevő részében csak és kizárólag a tusa körül forogtak. Elképzelte a haját és a tónusaihoz illő megfelelő színösszeállítást, valamint megfogalmazta és el is küldte a Narcissának szánt levelét, ami a bálhoz szükséges dolgok listáját tartalmazta. A lajstrom élén természetesen az estélyi ruha szerepelt, aminek kiválasztásához a színen kívül Lyra semmilyen instrukciót nem adott, teljesen a nénikéje jó ízlésének gondjaira bízva a megfelelő ruha kiválasztását.

A bálon rágódva csak is kizárólag egy ember oldalán tudta elképzelni magát, ezzel azonban szemmel láthatóan egyáltalán nem volt egyedül. A bizonytalanságát pedig tovább növelte, hogy úgy tűnt, mintha Cedric a jelenlétében tudatosan kerülné a témát.

A bál bejelentése után fiút még bajnokká választását követő napokban tapasztalt rajongásnál is nagyobb figyelem övezte. Rendszeresen bukkantak elő a semmiből a legkülönbözőbb korú és kinézetű lányok, akik Lyrával egyetemben egytől egyig a hugrabugos fiút képzelték el tökéletes partnerüknek.

Cedric a saját kedves, de határozott módján gondosan ügyelve arra, hogy még véletlenül se bántsa meg őket mindannyijukat visszautasította. Miután azonban az egyik délutánon fültanúja volt ahogy Cedric harmadszorra próbálja egy igen tapadós végzős lány tudtára akarja adni, hogy nem szeretne vele menni a bálra a partnerkeresés a mardekáros lány rémálmainak visszatérő elemévé vált.

A rémálmaiban ő is egy volt a Cedric után epedező lányok közül, aki nagy nehezen összeszedte a bátorságát és a fiú elé állva elhívta őt a bálba, amit egy rövid, de annál megalázóbb kikosarazás követett. Az álom azonban itt vég nem ért véget. Cedric ajkait gúnyos mosolyra húzva figyelte őt. Lyra – akire ilyenkor a tőle szokatlan módon rájött a dadogás – teljesen megsemmisülve bámult a fiú fagyosan csillogó szürke szemeibe. Nem csak kinevette, de ki is gúnyolta őt, ami hatására rendszerint verejtékben úszva ébredt fel.

A negyedik ilyen éjszakán Lyra arra ébredt, hogy valaki megrázza a vállát. Miután kalapáló szívvel ülő helyzetbe tornázta magát az ágya mellett álló Pansy Parkinsonnal találta szembe magát. A lány egy ideig nem szólt semmit csak világító pálcájának fényében nagy szemekkel méregette őt. Néhány másodperc múlva azonban a saját éjjeliszekrényéhez sétálva egy üres mosdótállal és egy hófehér ronggyal a kezében tért vissza.

- Aquamenti – suttogta a pálcáját a tálra irányítva, ami azonnal megtelt vízzel.

Lyra értetlenül figyelte ahogy a lány a tálban lévő hideg vízbe mártja majd kicsavarja a kikészített rongyot és egyetlen szó nélkül megtörölgeti vele Lyra izzadságban úszó arcát. Pansy hirtelen kedvessége olyannyira meglepte, hogy teljesen meg is feledkezett a rémálmáról.

A másik mardekáros lány sem tűnt túl biztosnak a dolgában ezért mikor Lyra szívverése visszaállt a normál kerékvágásba eloltott a pálcáját és hangtalanul visszabattyogott a saját ágyához.

Lyra egy ideig némán meredt arra felé amerre a félhomályban úszó szobában Pansy ágyát sejtette.

- Én a helyedben összeszedném a bátorságom és elhívnám azt a hugrabugos szépfiút a bálra...

- Honnan...? – kezdett bele de Pansy türelmetlenül letorkolta.

- Tudod nem csak vergődsz, de motyogsz is álmodban.

- Sajnálom...

Nagyon hálás volt a félhomálynak, hogy elfedte mennyire vörösre gyúlt az arca Pansy előző megszólalása hallatán.

- Ne sajnálkozz inkább cselekedj – a lány mondata ezután még sokáig visszhangzott a fejében.

- Köszönöm – suttogta kisvártatva.

Olyan sokáig nem érkezett válasz, hogy Lyra már attól félt, hogy a lány esetleg nem hallotta meg őt. Amikor azonban megszólalt Pansy hangja álmosan és meglehetősen türelmetlenül csengett.

- Nehogy azt hidd, hogy miattad csináltam Black. Csak untam már, hogy a folytonos nyivákolásod miatt nem tudok aludni az éjszakánként...

*****

Lyra másnap reggel úgy döntött, hogy megfogadja Pansy tanácsát és ha Cedric nem tesz semmit majd ő rászánja magát a cselekvésre.

Először is egy olyan alkalmat kellett találnia amikor a fiú egyedül van ez viszont - hacsak nem tervezte nemes egyszerűséggel elrabolni őt az imádói köréből - nem volt egyszerű mulatság. A viháncoló lányokon kívül – akik közelségéhez már-már kezdett hozzászokni – a legjobban Fleur Delacour jelenléte zavarta.

Az ezüst szőke hajú beauxbatonos lány rengeteget legyeskedett Cedric körül. A Roxfortban töltött ideje nagy részét panaszkodással töltő Fleur a hugrabugos fiú oldalán teljesen megváltozott, nevetgélt és a haját csavargatta, aminek köszönhetően nem egyszer vált Lyra sötét pillantásainak célpontjává.

Miközben Lyra Cedric helyett is igyekezett összeszedni a bátorságát és a megfelelő alkalom adtán előrukkolni a kérdéssel meglepetten konstatálta, hogy neki sincs semmi szégyenkezni valója a lelkes partnerjelöltek számát illetőleg.

Narcissa rengetegszer mondta neki, hogy mennyire gyönyörű amikor kisebb korában esténként az ágya szélén ülve fésülgette hosszú hollófekete haját. Azt tudta, hogy hogy külsőre meglehetősen hasonlít arra a Bellatrix nénikéjére, aki az Azkabanba zárása előtt nem csak könyörtelenségéről de lehengerlő szépségéről is híres volt.

Miután a szerdai átváltoztatástanon után kénytelen volt kikosarazni a meglehetősen arrogáns módon közeledő mardekáros Blaise Zambinit és egy magas világító kék szemű durmstrangos fiút Lyra idegesen baktatott a nagyterem felé. A bálig hátralévő idő, ezzel együtt pedig a saját esélyei is egyre csak fogytak. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy nem vette észre a vele szemben sétáló beauxbatonos csoportot.

- Ne haragudj... - motyogta fejcsóválva miközben felsegítette a földről a magas fiút, akit ledöntött a lábáról.

A fiú, miután kisimította meggyűrődött talárját nagy szemeket meresztett rá. A srác arcát vizslatva neki is derengeni kezdett valami, néhány másodperc múlva pedig villámcsapásként érte a felismerés.

- Kicsi a világ... - mosolyodott el a világkupa estélyén látott sötét hajú francia fiúra bámulva.

- Te vagy a „ne érj 'ozzám" lány az erdőből? – vonta össze a szemöldökét nevetve a fiú.

- Én lennék – sóhajtott gondterhelten mert az erdőben töltött néhány óra nem tartozott a legkedvesebb emlékei közé. – Nézd, ne haragudj, akkor este nem akartam bunkó lenni csak épp egy szolid pánikroham közepén voltam ezért nem álltam a helyzet magaslatán...

- El van nézve – mosolyodott el a fiú, aminek hatására apró gödröcskék jelentek meg hosszúkás arcán.

- Demande-lui d'être ton rendez-vous au bal de Noël! (Kérd meg, hogy legyen a partnered a karácsonyi bálon!) – szólalt meg vigyorogva a srác háta mögül az egyik haverja.

- Vas-y Adrien, elle est vraiment jolie! (Hajrá Adrien, nagyon csinos!) – kontrázott rá egy göndör hajú lány.

Mielőtt azonban a lassan fülig vörösödő Adrian újra megszólalhatott volna Lyra csak annyit vett észre, hogy valaki mellé lép és védelmezően átkarolja a derekát. Cedric illatát ezer közül is megismerte volna ezért a meglepetés legkisebb szikrája nélkül pillantott fel a mellette álló magas hugrabugos fiúra.

Cedric nem szólt semmit csak összevont szemöldökkel meredt a zavarban lévő Adrienra.

- Elle parle français donc elle pouvait comprendre chaque mot que vous avez dit... (Beszél franciául szóval minden szót értett, amit mondtatok...) – pillantott hátra a válla fölött Adrien mire a barátai arcáról egy csapásra lehervadt a mosoly.

- Merci pour le compliment... (Köszönöm a bókot...) – vigyorodott el Lyra szavait pedig egy kacsintással kísérte, aminek hatására a göndör hajú lány arca az Adrianéhoz hasonló árnyalatot öltött.

Mivel érezte, hogy a mellette álló Cedric egyre feszültebbé válik ezért jobbnak látta, ha inkább gyorsan elköszön a beauxbatonos társaságtól.

- C'était un plaisir de vous rencontrer tous! (Örültem, hogy találkoztunk!) – mondta azzal Cedrickel az oldalán, aki továbbra sem volt hajlandó levenni a derekáról megindult az udvar felé.

Amikor végre valahára elhagyták a bejárati csarnokot és cipőik a fagyos kinti talajt taposták Lyra megtorpant és szembe fordult a hugrabugos fiúval.

- Ez meg még is mi volt?

- Elhív...Elhívott téged? – kérdezte Cedric miközben beletúrt a hajába, tökéletesen figyelmen kívül hagyva Lyra előbbi kérdését.

- Tessék?

- Az a beauxbatonos srác, elhívott téged a karácsonyi bálba??

- Ez miért fontos? - fonta karba a kezét a lány mivel már kezdte idegesíteni, hogy nem tud kiigazodni hugrabugos srác viselkedésén.

- Lyra kérlek válaszolj... Igen vagy nem?

Lyra értetlenül bámulta a fiú már-már kétségbeesettnek tűnő arcát. A hideg decemberi szél köpeny híján könnyű szerrel fújt át a talárján. Cedric – aki árgus szemekkel figyelte minden mozdulatát – rögtön kiszúrta, hogy dideregni kezd és rögvest a vállára terítette a korábban rajta lévő köpenyét.

- Ha mindenképp tudni akarod – morogta miközben megpróbálta lerázni magáról a Cedrictől kölcsönkapott ruhadarabot – Nem kérdezett meg.

- Hála az égnek... - sóhajtott fel Cedric Lyra keze után nyúlva.

- Most, hogy ezt tisztáztuk, elmondanád, hogy mi a franc bajod van? – csattant föl a lány miközben kirángatta a kezeit Cedric tenyeréből.

- Emlékszel arra mikor másfél hónappal ezelőtt az arcomba ordítottad, hogy féltékeny vagy? Én... Én ugyan ezt éreztem akkor amikor megláttam, hogy azzal a beauxbatonos sráccal beszélgetsz... – ahogy Cedric száját elhagyta ez a mondat Lyra kezei ökölbe szorultak.

- Neked aztán semmi jogod sincs féltékenykedni amíg az a francia lúvnya folyamatosan a nyakadban liheg... - szűrte a fogai között.

- Fleurre gondolsz?

- Fleurre bizony. Megmondod nekem, hogy egészen pontosan meddig kellett csavargatnia neked azt a gyönyörű ezüst szőke haját, hogy elhívd a bálba?

- Semeddig Lyra, mert eszem ágában sem volt elhívni őt.

- Azt akarod mondani , hogy a kastélyban lévő egyik, sőt talán a legszebb lány a fél karját adná, hogy veled menjen a bálba, de te mégis kikosaraztad?

- Pontosan – bólintott Cedric a lehető legnagyobb komolysággal majd lassan a lány füléhez hajolva így folytatta: - Valaki egészen mást néztem ki magamnak...

- Rohadt szerencsés lány lehet – suttogta Cedric forró leheletét a nyakán érezve.

- Az a legviccesebb, hogy fogalma sincs róla, hogy mennyire oda-vissza vagyok érte - csóválta a fejét a fiú.

- Ennél picit ötletesebb módon akartalak megkérdezni, de most, hogy így hozta az élet már fölösleges lenne tovább várnom - motyogta idegesen Cedric. - Még csak az kéne, hogy félreérts valamit és az első szembejövő bájgúnárnak igent mondj...

Lyra már készült, hogy közbeszóljon Cedric azonban megelőzte őt és mutatóujját lágyan a lány ajkaira helyezve elhallgattatta őt.

- Megtisztelnél azzal, hogy eljössz velem a karácsonyi bálba?

Lyra egy ideig csak döbbent arckifejezéssel bámulta a fiút, aki hirtelen észbe kapott és elvette a mutatóujját a lány szája elől.

- Nagyon szívesen.... – válaszolta végül miközben ajkai apró szégyellős mosolyra görbültek.

Lyra úgy érezte, hogy a fiú arcán megjelenő ragyogó mosoly képes lett volna egymagában elkergetni a borús decemberi égbolton gyülekező összes fenyegető szürke felleget.

- Ki van zárva, hogy a leendő táncpartnerem tüdőgyulladással nyomja az ágyat a bál idején... – törte meg végül a hosszúra nyúló csendet, majd fiú jobbját megragadva Cedricet maga után húzva megindult vissza kastély kellemes meleggel kecsegtető fűtött falai közé.

✨Ha tetszett nektek az új rész komizzatok és ne felejtsetek el csillagozni sem!✨
❤️Kösziii!❤️