Awww el sem hiszem, hogy átléptük a 20k megtekintést...🥺💕
Nagyon hálás vagyok nektek skacok!🥰

- Sárkányok? – Lyra ereiben egy pillanat alatt meghűlt a vér.

- Sárkányok... - rázta a fejét elkeseredetten Cedric hátát a parkra néző ablak párkányának támasztva.

A lány egy ideig nem szólt semmit csak gondterhelt arccal bámulta az ablakon át a szél által felkorbácsolt hullámokon ringatózó durmstrangos hajót.

- És Harry miért mondta el ezt neked?

- Azt mondta, hogy így sportszerű mert az összes többi bajnok is tudja.

- Ez... rendes volt tőle – válaszolta Lyra miután nagy nehezen elfordította a tekintetét az ablaktól.

Cedric nem válaszolt csak szürkés árnyalatú arccal bámult maga elé.

- Mégis mit tudnék kezdeni egy tízméteres tűzokádó bestiával? – tört ki belőle hirtelen a kérdés.

Lyra még sosem látta ennyire kétségbeesettnek a hugrabugos fiút, mint amilyennek most a kihalt folyosó közepén álldogálva tűnt. Cedric mindig is valami furcsa kiegyensúlyozottságot sugárzott amire Lyrának - akinek a kiszámíthatatlan hangulata nem csak saját maga, de a körülötte lévőknek is gyakran az agyára ment - nagy szüksége volt.

A fiú lényéből áradó megszokott nyugalomnak azonban most nyoma sem volt.

- Még nem tudom – válaszolta lassan miközben a fiú kezei után nyúlt, hogy idegességében ne tördelhesse őket tovább - de megígérem, hogy kitalálunk valamit.

Cedric nem hagyta neki, hogy ellógja a jóslástant pedig Lyra ezerszer szívesebben túrta volna át az egész könyvtárat a sárkány probléma megoldása után kutatva minthogy Trelawney professzor szauna szerű padlásszobájában mulassa az időt.

A jósnő fátyolos hangját kizárva egész órán a sárkányok kicselezésére alkalmas praktikákat próbált kieszelni. A kicsöngő után pedig ő volt az első, aki az ezüst színű létrán lemászva elhagyta a túlfűtött, fojtogató füstölőszagban úszó termet.

Cedricre a negyedik emeleti könyvtár egyik eldugottabb sarkában, egy nagy kupac könyv mögött talált rá. Már egyáltalán nem tűnt elkeseredettnek, a szemében csillanó eltökéltség láttán pedig Lyra is picit megnyugodott. Tudta hogyha mindketten teljes erőbedobással dolgoznak akkor a szűkös időkeret ellenére is ki fognak tudni találni valamit.

A délután végére könyvek tucatjain rágták keresztül magukat. Voltak közöttük a sárkányokról szóló vaskos kézikönyvek, ősrégi bűbájokat tartalmazó notesz szerű kis alapú kemény fedeles irományok és praktikus rontásokat lejegyző új könyvek is.

A tervük is lassan körvonalazódni kezdett a fejükben így a következő lépésként következhetett a kiszemelt bűbáj gyakorlása.

Azonban mielőtt még bármelyikük varázsolhatott volna találniuk kellett egy olyan helyet, ahol később a takarodó után a folyosókon bóklászó diákokra vadászó Friccs nem talál majd rájuk.

- A Pufók Fráter egyszer mesélt egy helyről, ami lehet, hogy megfelelő lenne – morfondírozott a fiú.

- Akkor mutasd az utat...

A hetedik emeleten található boltíves ajtóra bámulva - amely nem sokkal korábban a szemük láttára tűnt fel a semmiből - Lyra feltételezte, hogy az előbb látott jelenség is az egyike lehetett a kastély által őrzött megannyi titoknak.

A fáklyákkal megvilágított terem berendezése olyannyira tökéletes volt, hogy már-már úgy tűnt mintha gondos kezek csak is az ő kedvükért formálták volna ilyenné azt. A megszokott kőpadlót most kemény sötét föld borította nagy - talán még sárkánytűz elleni fedezéknek is használható - grafitszürke sziklákkal kiegészítve.

Már vagy egy csomószor látta Cedricet varázsolni, de ahogyan a küzdőtér szerű külsőt felvevő terem széléről figyelte őt úgy érezte, hogy nem csak a kutyává változtatandó sziklát, de azzal párhuzamosan őt is megbabonázta.

A fiúnak már a harmadik próbálkozásra sikerült elvégeznie az egyik ősrégi átváltoztatástan könyvben talált komplikált bűbájt. A teremben rohangászó nagytestű kutyát figyelve mindkettőjük arcára elégedett mosoly ült ki.

A kutyus, amely legjobban talán egy labradorra hasonlított Lyra lábához rohant és megszaglászta őt majd játékosan megnyalogatta a lány kinyújtott kezét. Közelebbről szemügyre véve Lyra tekintete elidőzött az állat értelemtől csillogó sötét szemein és gránitkeménységű szürke bundáján, amelynek még a sárkánytűz sem árthatott.

Cedric még jó néhányszor elgyakorolta a varázslatot mire tizenegy körül az oldalra bukott fejű békésen szundikáló Lyrára pillantva úgy döntött, hogy ideje lenne nyugodóra térni. Nem szerette volna felébreszteni őt ezért bóbiskoló lányt az ölébe kapva maga mögött hagyta a szobát.

Két emelet megtétele után Lyra lustán kinyitotta a szemét. Szüksége volt néhány másodpercre, hogy kimenjen a szeméből az álom és tudatosuljon benne, hogy hol van és hogy mi is történik vele.

- Rakj le Ced... - sóhajtotta elhaló hangon a lány.

- Pihenj csak nyugodtan, majd szólok, ha a klubhelyiségetek bejáratánál vagyunk. Rendben?

- Most azonnal tegyél le Diggory... – jelentette ki határozottan, de képtelen volt elfojtani a mondata közepén rátörő ásítást - Különben esküszöm, hogy te leszel az első, akin kipróbálom a ma talált rontások egyikét.

- Tudod sokkal félelmetesebb lennél, ha nem az imént nyálaztad volna le a taláromat. – csóválta meg a fejét mosolyogva Cedric de azért eleget tett a lány kérésének.

Nem akarta megkockáztatni, hogy Lyra végül beváltsa a félálomban elmotyogott ígéretét ezért a lány az út hátralevő részét a már a saját lábain bukdácsolva tehette meg.

****

Az első próba napján a tanítás – már ha a legtöbb tanár által lezavart ideges hablatyolást annak lehet nevezni – délig tartott.

A hugrabugos színekbe öltözött Cedricet az előcsarnokban sikerült fülön csípnie, pont mielőtt még Bimba professzor kíséretében a sárkányok kifutója felé vehette volna az irányt.

- Szerintem mindketten jobban járunk, ha nem kívánok neked kéz és lábtörést... - motyogta Lyra miközben ajkai egy rövid ideges mosolyra húzódtak.

A hugrabugos fiú meglehetősen rossz bőrben volt és szemmel láthatóan nehezére esett megőrizni a hidegvérét de Lyra szavai még így is képesek voltak egy apró mosolyt csalni az arcára.

Ezután egyikük sem szólt többet csak egymás karjaiba borulva álldogáltak amíg az ajtóban várakozó Bimba professzor meg nem unta az enyelgésüket és egy ingerült krákogással tudtukra nem adta hogy ideje indulni.

Lyra egy ideig bágyadtan bámult a főbejáraton kisétáló páros után majd egy mély lélegzetet véve megindult a Mardekár klubhelyisége felé, hogy átöltözzön.

Unokatestvére legnagyobb felháborodására nem tűzte ki a POTTER A BÉNÁK BAJNOKA feliratú kitűzőt. Ehelyett inkább magára kapta azt a sárga és fekete színekben pompázó hugrabugos pulcsit, amelyet legutóbb a Világkupa éjszakáján viselt.

Ahogy a többi izgatottan cseverésző diákhoz csatlakozva elhagyta a kastély biztonságot jelentő falait a fagyos őszi szél egy csapásra összeborzolta sötét fürtjeit és bőszen megráncigálta a vállára kanyarított köpenyét. A köpenye alatt viselt pulcsija láttán számos megvető pillantást kapott a mellette sétáló mardekárosoktól de ez egy cseppet sem érdekelte őt. Sokkal jobban aggódott Cedricért mintsem, hogy egy ilyen pitiáner dolog miatt felhúzza magát.

A  kör alakú nézőtéren helyet foglalva idegesen tekintett körbe. Társai izgatott csevegését és felhőtlen vidámságát teljesen idegennek érezte. Egy pillanatra sem tudta elengedni magát úgy, hogy a fejében lévő idegesítő hangocska megállás nélkül ismételgette, hogy Cedricnek csak úgy, mint a maradék három bajnoknak hamarosan a küzdőtérre kell lépnie, hogy megküzdjön egy felbőszült tűzokádó fenevaddal.

Miután a nézőtér lassan megtelt diákokkal és az öttagú zsűri is elfoglalta a helyét a sárkányőrök behozták az első bestiát.

A diákok rettegve figyelték ahogy a termetes szürkéskék állat elfoglalja a helyét az őrizendő tojásai felett majd a sárkányőrök felé fordulva egy eget rengető ordítás után vastag tűzcsóva hagyja el a pofáját. A varázslókból álló húsz-huszonöt fős csoport azonban résen volt és pálcájukkal egy áthatolhatatlan pajzsot idézve elhárították az alattomos támadást

- Cedric Diggoryt várjuk a küzdőtérre - csendült fel Ludo Bumfolt mágikusan kihangosított kedélyes hangja miközben a sárkányőrök egy emberként hátráltak ki a kifutóból.

Az elkövetkezendő tizenöt perc joggal versenyezhetett a Lyra életének legfeszültebb pillanata címért.

A többi nézővel együtt lélegzetvisszafojtva figyelte ahogy Cedric meglehetősen sápadt, de elszánt arccal belép a kifutóba. A lány egy apró megkönnyebbült sóhaj kíséretében konstatálta, hogy a fiú a varázspálcát szorongató jobbja a nyilvánvaló riadtsága ellenére sem remegett.

Lyra nyirkossá váló kezei ezzel szemben olyannyira reszkettek, hogy inkább a nyakában viselt medálhoz nyúlva megragadta azt és ökölbe szorította a kezét. A többi néző rémült sikoltásával és Ludó Bumfolt vészjósló kommentárjával a fülében tágra nyílt szemekkel figyelte a sárkánnyal dacoló Cedricet.

A hugrabugos fiú tökéletesen hajtotta végre a megbeszélt transzfigurációt. A súlyos kőszikla - csak úgy, mint a gyakorlásnál - a levegőbe emelkedett és egy szempillantás alatt nagy testű kifejlett labradorrá változott. A kutya - miután mind a négy mancsa földet ért - tett egy kört Cedric körül majd hangos ugatásával magára vonta a fenyegetően fújtató sárkány figyelmét.

Az elterelés kitűnően bevált ugyanis a sárkány bekapta a csalit és megindult a kifutó másik vége felé rohanó továbbra is kitartóan ugató kutya felé. Cerdric sem vesztegette tovább az időt és sebes léptekkel a védtelenül hagyott tojások felé iramodott. A sárkány is érezhette, hogy valami nincsen rendjén ugyanis az utolsó pillanatban a Cedric felé kapta szürkéskék pikkelyekkel díszített fejét.

Az utódait védelmező feldühödött nőstény sárkány tűhegyes fogakkal teli száját egy dobhártyaszaggató üvöltés majd egy hatalmas tűzcsóva hagyta el. Cedric egy pálcamozdulattal a sárkányőrökhöz hasonló pajzsot varázsolva akarta megállítani a sárkánytűz útját, de nem volt elég gyors.

A vállát és az arca jobb felét ért csúnya sérülése ellenére Cedric rohamos tempóban közeledett a normális sárkánytojások közé elhelyezett aranytojás felé.

Mielőtt még azonban a sárkány egy újabb tűzcsóvát küldhetett volna a fiú irányába az elérte a tojásokat rejtő fészket és a megszerzett aranytojással a kezében bevetődött egy ígéretes fedezéknek tűnő nagy szikla mögé.

A pályára beözönlő sárkányőrök ezután kábító átkaikkal lecsitították az őrjöngő bestiát az arénában pedig dübörgő taps hangzott fel.

Cedric fájdalomtól eltorzult arccal, de elégedetten emelte a magasba a megszerzett aranytojást miközben elhagyta a küzdőteret.

- Delacour kisasszonyt kérjük a küzdőtérre - hangzott fel Bumfolt mágikusan felhangosított hangja de Lyra már rég nem az arénában lezajló eseményekre koncentrált.

Sűrű elnézések közepette átvergődte magát a nézők között és egyenesen az elsősegély sátor felé vette az irányt.

- Black kisasszony, ide tilos bejönnie! - méltatlankodott Madam Pomfrey de Lyra nemes egyszerűséggel elengedte a füle mellett a megszólalást.

Szemeit a betegágyon gubbasztó Cedricre függesztve óriási kő esett le a szívéről. A fiú felkarján, vállán és arcának jobb felén csúnya vörös égésnyom éktelenkedett, de ezt leszámítva egyben volt, Lyrának pedig csak ez számított.

- Ígérem nem fogok sok vizet zavarni csak látni akartam, hogy jól van-e... - emelte fel a kezét védekezően a lány ugyanis a javasasszony fenyegetően megindult felé feltehetőleg azzal a céllal, hogy kiterelje a sátorból.

- A szabály az szabály Black kisasszony...

- Nem tehetne most mégis kivételt, Madam Pomfrey? - Cedric hangja erőtlenül csengett.

A javasasszony egy ideig a hugrabugos fiú és bejáratnál álldogáló Lyra között jártatta a tekintetét majd egy sóhajtás kíséretében így szólt:

- Rendben van itt maradhat, de figyelmeztetem Black, ha lábatlankodni kezd akkor menten kipenderítem innen...

- Köszönöm... - motyogta Lyra és egy megkönnyebbült mosollyal az arcán elfoglalta a helyét Cedric betegágyának jobb oldalán.

- Ki kell tisztítanom a sebet, szóval próbáljon meg nyugton maradni Diggory. Ez nem lesz túl kellemes mulatság - mondta az asszony, aki néhány másodperc múlva egy nagy vörös színű füstölgő oldatot tartalmazó flakonnal a kezében tért vissza.

Lyra összerezzent amikor megérezte Cedric ujjainak érintését a kézfején. A fiú bizonytalan ábrázattal fürkészte őt, mint aki nem tudja, hogy mit tegyen. Lyra ajkain megjelenő apró szégyellős mosolyból kiindulva azonban elszánta magát a cselekvésre.

Nem gondolta, hogy a fiúnak, aki az előbb egy szál magában nézett farkasszemet ki egy kifejlett sárkánnyal pont egy egyszerű sebfertőtlenítéstől szállna inába a bátorsága, de nem panaszkodott. Az összefonódó ujjaikat bámulva némán hallgatta ahogy Cedric fel-fel szisszen a sebéhez érő csípő, füstölgő fertőtlenítőszer hatására.

- Nem akartad volna megnézni, hogy hogyan boldogulnak a többiek a sárkányaikkal? - kérdezte Cedric amikor Madam Pomfrey végre magukra hagyta őket.

- A többieket felőlem akár fel is falhatják azok a tűzokádó bestiák – forgatta a szemeit - Az egyetlen bajnok, aki egy fikarcnyit is érdekel itt ül előttem.

- Ez a maga morbid módján elég romantikus volt, ugye tudod...?

- Mennyi fájdalomcsillapító főzetet kaptál pontosan? - vonta fel a szemöldökét a lány.

- Hála az égnek Madam Pomfrey nem fukarkodott vele. - vigyorodott el Cedric majd tekintete az összefonódott ujjaikról feljebb vándorolt, vidáman csillogó szürke szemei pedig megállapodtak a kölcsönbe kapott sárga-fekete színekben pompázó pulóveren - Mondtam már hogy milyen jól áll neked ez a pulcsi?

- Nem, még egyszer sem...

- Pedig elképesztően gyönyörű vagy benne.

A váratlan bók hatására egy csapásra felforrósodtak Lyra orcái.

- Óvatosan Diggory, a végén még azt hiszem, hogy flörtölsz velem...

- Az olyan szörnyű lenne? - suttogta félszegen Cedric.

- Nem, egyáltalán nem - sütötte le a szemét és újra az összefűzött ujjaikat kezdte fixírozni.

Alig tudta visszafogni az ajkaira kiülő örömittas mosolyát.

✨Írjátok meg a véleményeteket és ha tetszett az új rész dobjatok egy csillagot!✨