Lyra alapjáraton nem tartotta magát féltékeny típusnak de Cedric bajnokká avanzsálását követő napok az ő türelmét is igencsak megtépázták.

Az egyik dolog, ami kezdett az agyára menni, hogy a Cedricet körülrajongó lánysereg miatt az órák közti szünetekben egy árva szót sem tudott váltani a fiúval. A másik és talán meg súlyosabb dolog, ami borsot tört az orra alá az volt, hogy a saját érzésein sem volt képes kiigazodni.

Nem tudta megérteni, hogy miért ugrik össze borsónyi méretűre a gyomra és szorul okölbe a keze ahányszor egy lány Cedric felkarjára helyezve a kezét nevetni kezd valamin vagy hogy miért érez ellenállhatatlan késztetést arra, hogy egy jól irányzott csalánártással próbálja meg megtanítani a nyomulós libáknak a személyes tér fogalmát.

A Cedric oldalán lehúzott évek alatt már megszokta, hogy a fiú magas termete és szép vágású arca mágnesként vonzza a lányok tekintetét ezért is nem tudta megérteni saját már-már féltékenynek mondható reakcióját.

Dracohoz nem fordulhatott tanácsért mert unokatestvére rákezdett volna a szokásos én megmondtam nótára, amihez jelen helyzetében nagyon nem fűlött a foga. A fiú minden szabadidejét amúgy is a "Szurkolj CEDRIC DIGGORY-nak a Roxfort IGAZI bajnokának" feliratú, nyomásra a "POTTER, A BÉNÁK BAJNOKA" szövegre váltó kitűzők megbűvölése és osztogatása, valamint Harry folytonos szekálása töltötte ki.

Lyra végül két hét hallgatás után döntött úgy, hogy muszáj megbeszélnie a fiúvak a lelkét nyomó problémát, máskülönben egy rosszkor rossz helyen lévő járókelő inná meg haragja levét.

Úgy tervezett, hogy ha siet az ugyanazon az emeleten lévő sötét varázslatok kivédése teremből még a Cedric nyomában loholó lánycsoport előtt a mágiatörténet-tanterem elé érhet. Binns professzornak amúgy is szokása volt figyelmen kívül hagyni az óra végét jelző kicsöngőt ezért Lyrának temérdek idő állt a rendelkezésére, hogy odaérjen a teremhez.

Mivel az öreg auror folyton pörgő mágikus szemének hála mindent látott, Mordon óráján a figyelmetlenség és a karórája folyamatos nézegetés felért egy öngyilkossággal.

A többi órával ellentétben most nem engedte, hogy versengő énje a felszínre törjön, hagyta, hogy kivételesen Hermione válaszolja meg a professzor által feltett összes kérdést.

Ugyan Mordon nem tette szóvá Lyra látványos hallgatását a többi mardekárosnak viszont feltűnt szokatlan szófukarsága és nagy szemeket meresztettek rá. Már megszokták, hogy ha más nem is, ő képes felvenni a versenyt a tudálékos griffendéles lánnyal.

Kicsöngő előtt egy perccel Lyra már türelmetlenül fészkelődött a székén. A mellette ülő Draco értetlen arccal meredt rá, de ő csak egy 'majd később mindent elmagyarázok' pillantással felelt. A kicsöngő hallatán felpattant a helyéről majd minden cuccát a táskájába söpörve szélsebesen kiiramodott a teremből.

Habár a folyosón még csak néhány diák kóválygott Lyra nem lassított a léptein. Az utolsó kanyar bevétele után azonban úgy torpant meg mintha egy láthatatlan falnak ütközött volna. A mágiatörténet-terem csukott ajtaja előtt ugyanaz a vihorászó lánycsoport várakozott, akik a külföldi delegációk érkezése napján Krum aláírásáért ácsingóztak.

- A rúzs már elfogyott? – kérdezte rosszmájúan a lányok kezében szorongatott színes pennákra sandítva.

A lányoktól csupán egy sértett vállrándításra futotta ugyanis a terem ajtaja hamarosan kivágódott ők pedig kuncogva keresgélni kezdték a kiáramló hugrabugos és griffendéles diákokból álló tömegben a kiszemelt fiút.

Lyra agyát elborította a vörös köd. Sarkon fordult majd hátravetve hosszú hollófekete haját igyekezett a lehető legtávolabb kerülni a mágiatörténet-teremtől. Nem nézte, hogy merre sétál, figyelmetlenségében pedig beleütközött az egyik sarkon kihelyezett lovagi páncélba, amelynek darabjai hangos csörömpölés kíséretében értek földet a folyosó hideg kőpadlóján. A lány dühében akkorát rúgott a lába előtt lévő lábszárvédőbe, hogy az egészen a folyosó másik végéig csúszott.

- Óvatosan kicsi lány mert a végén még te leszel az első, akin Friccs kipróbálhatja a régi jól bevált fegyelmezési módszereket. - szólalt meg egy hang Lyra háta mögött.

Egy gyors mozdulattal megpördült a tengelye körül ezzel pedig szembetalálta magát a Weasley ikrek magas szeplős alakjával.

- Az nem lenne túl szép látvány, ha mondjuk a csuklódnál fogva fellógatna néhány napra vagy valami hasonló. Legalábbis nekünk mindig ezt szokta mondani de lehet, hogy csak azért mert az évek alatt beloptuk magunkat a rigolyás vénember szívébe.

- Mondjuk lehet, hogy te megúsznád valami enyhébb büntetéssel, talán egy napra kalodába zárna vagy valami hasonló - vette át a szót a George-ként azonosított fiú.

- Szeretném látni ahogy megpróbálja... - csikorgatta a fogait a lány.

- Arról Lucius Malfoy is hallana, igaz...? - vigyorodott el Fred mire Lyra csak a szemét forgatta.

Draco olyan sokszor fenyegetőzött azzal, hogy szól az apjának, hogy már a griffendélesek is viccet csinálnak belőle.

- Őt nem igazán érdekelné a dolog, de ha elmondanám a nénikémnek Narcissának ő biztosan rágyújtaná az iskolát.

- Az nem lenne semmi - jelentették ki egyszerre.

Fred és George ezután hosszú másodpercekig vizsgálgatták Lyra dühtől kipirult arcát.

- Van valamilyen különösebb oka, hogy ezen a szép novemberi délutánon úgy döntöttél, hogy kárt teszel a Roxfort antik dekorációjában? - szólalt meg végül Fred miközben testvére egy pálcaintéssel újra összerakta a szétesett páncél darabjait.

- Nincs.

- Ugyan már...

- Egy kis cukorkát? Ez majd megoldja a nyelved...

Lyra bizonytalanul méregette az orra alá dugott színes csomagolású karamellákat. Az ikrek arcán megjelenő hajszálra pontosan egyforma ördögi vigyor óvatosságra intette őt.

- Azt tanították nekem, hogy idegenektől és gyanúsan mosolygó ismerősöktől ne fogadjak el édességet.

- Nagy kár...- bólintott csalódottan George azzal zsebre vágta a cukorkákat.

- Akkor úgy néz ki, hogy a nyelvnyújtó nyalánkságok nélkül kell elmondanod nekünk, hogy mi nyomja a szívedet.

- Miért mondanék el nektek bármit is?

- Mert több megerősített forrásból kiindulva tudjuk, hogy remek hallgatóság vagyunk, rólad pedig süt, hogy beszélned kell valakivel különben záros határidőn belül felrobbansz.

A mardekáros lány hitetlenül járatta a tekintetét a két Weasley fiú között.

- Megint azzal a hugrabugos csajjal van gond? - kezdett találgatni Fred - Hogy is hívják? Darcy...?

- Nem dehogy is... Ő csak távolról fúj rám, vagyis inkább ránk mert láthatóan Cedricre is elég dühös még.

- Tehát a dilis ex már nem sok vizet zavar, akkor mégis mi a gond?

- Minden... - motyogta elkeseredetten mert érezte, hogy elmúlt két hétben magában tartott feszültség kitörni készült belőle. – A legjobb barátom közelébe sem tudok menni mert a kis rajongói úgy lengik őt körül, mint a legyek...

- Bájgúnár Diggory csinos pofija csak úgy vonzza a lányokat... - forgatta a szemeit karba tett kézzel Fred.

- Ezzel nem segítesz...– korholta testvérét George mielőtt még Lyra rászólhatott volna amiért olyan hamar mondott ítéletet a legjobb barátja felett. – Ha ennyire zavar téged, ami történik akkor próbálj meg beszélni vele.

- Az százszor többet ér mintha magadban füstölögsz.

- Most is azt próbáltam, de mire ideértem már egy kisebb tömeg várakozott a terem ajtaja előtt, kész agyrém...

- Akkor próbálkozz megint... Hol van ilyenkor az a mardekáros eltökéltség, amiről a Teszlek süveg énekelni szokott?

****

Az ikrek szavain felbátorodva Lyra úgy döntött, hogy másnap a déli ebédszünetben megint megpróbál beszélni a fiúval, ha pedig nem jön össze a talárjánál fogva fogja kirángatni őt a nagyteremből. A Hugrabug hosszú asztalához sétálva azonban egyértelművé vált, hogy ez nem lesz egyszerű feladat.

- Héé itt mi mind sorban állunk... - ripakodott rá egy ötödikes lány amikor megpróbált átkelni a Cedric köré verődött tömegen

- Micsoda? Én nem autogramra várok... Engedjetek át, Merlin szakállára én a legjobb barátja vagyok!

- Na persze... - ciccegett egy másik.

- Ez egyszerűen nevetséges! – csattant föl Lyra mire a körülöttük lévők egy emberként fordultak a villámokat szóró szemű mardekáros lány felé.

Cedric Lyra hangját hallva felállt az asztaltól és megrökönyödött arccal bámult barátjára az asztal körül tolakodó lányok vállai fölött. Nem tudta hova tenni a lány hirtelen dühkitörését.

Cedric értetlenkedése csak olaj volt a tűzre ezért Lyra úgy döntött, hogy csak úgy, mint egy nappal korábban inkább távolságot tart és hagyja, hogy a hugrabugos fiú lubickoljon a nyáladzó rajongói figyelmében.

- Lyra! Állj már meg kérlek... – de a lány nem lassított a léptein.

Már semmi kedve nem volt beszélni vele. Az utána iramodó Cedric azonban nem adta fel ilyen könnyen. A seprűtárolók környékén utolérte a lányt és jobbjával a keze után nyúlva megállította őt.

- Auch! - Cedric fájdalmas arckifejezéssel fogott rá vörösödő felkarjára. - Az ég szerelmére megmondanád végre, hogy mi bajod van?!

A fiú kezére pillantva elszégyellte magát. Nem hitte volna, hogy valaha is annyira dühös lesz, hogy akarata ellenére küldjön valakire ártást, azt pedig pláne nem, hogy az a valaki akit a csalánártása telibe talál Cedric lesz.

- Lyra kérlek... - ahogyan Cedric kimondta a nevét egy csapásra elmúlt a szégyenérzete és újra hatalmába kerítette a felgyülemlett indulat.

- FÉLTÉKENY VAGYOK, RENDBEN?! – egy fikarcnyit sem érdekelte, hogy hányan bámulják meg őket – Tudom, hogy szánalmas vagyok és hozzá még gyerekes is de ez van! Ne érts félre, nagyon örülök, hogy bajnokká választottak de zavar, hogy már több mint két hete nem tudok veled normálisan beszélgetni mert  minden átkozott szünetben más és más lányok lógnak rajtad...

Sok mindenre számított, de arra nem, hogy Cedric kezdeti döbbenete ellenére egy határozott mozdulattal magához vonja őt és megnyugtató hangon duruzsolni kezd a fülébe:

- Mindig is te voltál és te leszel a legfontosabb Lyra... Ezen senki és semmi nem változtathat.

Ahogy magába szívta a Cedric bőréből áradó jól ismert finom illatot egy csapásra elpárolgott minden haragja.

- Nézz rám kérlek – motyogta majd mutatóujját Lyra álla alá helyezve megemelte azt, hogy a lány könnytől maszatos tekintete találkozhasson az övével. – Akarod tudni, hogy végül is miért szakítottunk Darcyval?

Lyra nem felelt csak továbbra is nagy szemekkel bámult az előtte álló hugrabugos fiúra.

- Azt akarta, hogy válasszak közte és közted.

Cedric kijelentése visszhangzott a fejében. Korábbi bűntudata, amit a csalánártás és a gyerekes viselkedése miatt érzett megháromszorozódott.

- Sajnálom...

- Neked nincs miért szabadkoznod Lyra. A döntéseimért egyes egyedül én felelek, senki más... Ha most kéne döntenem pontosan ugyan ugyan úgy cselekednék, mint korábban mert átkozottul fontos vagy nekem. Ebben soha semmilyen körülmények között nem lenne szabad kételkedned...

Ahogy jóval a becsöngő után kissé szórakozott ábrázattal harmadikon lévő bűbájtan terem felé ballagott Lyra újra és újra lejátszotta magában a Cedrickel folytatott előbbi párbeszédüket. A hosszú kihalt folyosókon sétálva három nagyon fontos felismerés fészkelte be magát az elméjébe.

Az első, hogy Cedricnél odaadóbb és megértőbb barátot keresve sem találhatott volna.

A második, hogy a késése miatt biztosan számíthat egy alapos és jól megérdemelt fejmosásra a pöttöm Flitwick professzortól.

A harmadik és egyben utolsó pedig, hogy ezek ezután hiába próbál majd megálljt parancsolni az eszelősen kalapáló szívének és a gyomrában szárnyra kelő lepkehadnak ugyanis minden józan eszét hátrahagyva végzetesen és menthetetlenül beleszeretett a hugrabugos fiúba.

——————————————————
💃🏻 #Cedra #Cedra #Cedra 💃🏻