- Kicsit eszelős a fickó, de... - kezdett bele Cedric miután Lyra részletesen elmesélte neki a sötét varázslatok kivédése órán zajlott eseményeket.

- Kicsit? – mormogta Lyra miközben figyelmetlenségében egy hatalmas tintapacát ejtett a képtelenebbnél képtelenebb jövendölésekkel teli jóslástan házijára.

A Mordon által rászórt Imperius átokkal vívott küzdelmének eredményeként még mindig kitartóan remegtek a folyamatos tapsolásra utasított kezei.

- Apám mesélt róla néhányszor – motyogta miközben elővette a pálcáját és a pergamenen éktelenkedő tintapacára koppintva vele eltüntette azt - Azt mondta, hogy fénykorában a valaha élt legjobb aurorok egyike volt, de aztán egy idő után a folytonos stressz...

- ...Az agyára ment?

- Megváltoztatta őt. – fejezte be végül a mondatot a fiú.

Ezután hosszú percekig csönd állt be a beszélgetésükbe ugyanis Lyra a légből kapott horoszkópja utolsó néhány sorának megírásával bajlódott.

- Kész! – jelentette ki büszkén majd vigyorogva Cedic elé csúsztatta az elkészült remekművét.

- Elég érdekes hónapod lesz... - válaszolta miután átfutotta a horoszkópot.

- Teher alatt nő a pálma... - vonta meg a vállát Lyra majd egy aprócska mosoly kíséretében így folytatta - És még mielőtt jó hugrabugoshoz híven megpróbálnál kioktatni, hogy milyen erkölcstelen dolog is hazudozni elmondanám a folyamatos hantázás voltaképpen a tantárgyi követelmények részét képzik jóslástanból.

- Eszem ágában sem volt beleszólni ebbe.

- Micsoda kár... - duzzogott a lány majd sóhajtva összecsavarta és a táskája zsebébe csúsztatta az elkészült dolgozatát – Mindig élvezni szoktam amikor úgy csinálsz mintha te lennél a lelkiismeretem.

Miután ezek a szavak elhagyták az ajkait a mellette ülő Cedric vállára hajtotta a fejét. A köztük lévő magasságkülönbség miatt ezt csak ritkán tehette meg ezért, ha alkalma adódott rá mindig kihasználta a kínálkozó lehetőséget. A gyomrában szárnyra kelő pillangóhadra fittyet hányva így szólt:

- Jutottál már valamire a nevezéssel kapcsolatban?

- Apám nagyon szeretné, ha jelentkeznék.

- Ha el akarsz indulni a tusán azt csak is kizárólag magad miatt csináld Ced. Ne tedd kockára az életed, hogy valaki más álmait teljesítsd.

- Nézzünk csak oda, te aggódsz értem - vigyorodott el a fiú.

- Még szép, hogy aggódom Diggory! – csattant fel a lány majd elhúzódott tőle, hogy felvehesse vele szemkontaktust. - Dumbledore is megmondta, hogy a Trimágus Tusa elképesztően veszélyes, én pedig nem akarom, hogy bajod essen.

- És nem is fog... - mondta mire Lyra csak a fejét csóválta.

- Nálad jobban senki más nem érdemli meg, hogy a Roxfortot képviselhesse – nézett mélyen a fiú szemébe – Szóval, ha tényleg ezt szeretnéd akkor én teljes mellszélességgel támogatlak benne...

- Köszönöm - bólintott hálásan a fiú

- Darcy mit mondott ezzel kapcsolatban?

Lyra kérdése hatására Cedric arcáról egy pillanat alatt leolvadt tündöklő mosolya átadva helyét egy sokkal gondterheltebb arckifejezésnek.

- Semmit.

- Pedig egy ilyen döntést azért vele is meg kéne vitatnod, elvégre ő a...

- Már nem igazán vagyunk beszélő viszonyban Lyra...

- Micsoda..?

- Úgy egy hete szakítottunk.

- Sajnálom...- suttogta miközben vigasztalóan átölelte a fiút - Mi történt?

- Egy kicsit komplikált. De megígérem, hogy egyszer majd elmondom neked, rendben?

- Persze – bólintott Lyra.

Esze ágában sem volt a további kíváncsiskodásával fájó emlékeket előhozni a fiúból.

****

A külföldi mágusiskolák delegációinak érkezésére - két hét múlva - a halloween előtti napon került sor. A kastély lakóinak fokozódó idegessége azonban már az előcsarnokban lévő hirdetőtáblák egyikén kihelyezett nagybetűs hirdetményen szereplő 30-ai dátum előtti is érezhető volt.

A tanáraikon kívül, Friccs úr - az iskola mogorva gondnokának - amúgy sem túl acélos idegeit is megtépázta a külföldi vendégek jövetele. Lyra többször is tanúja volt, hogy a lábőrlők használatát elmulasztó tanulókkal ordibál vagy találomra vádol meg az óráikra siető ártatlan tanulókat szemeteléssel.

A pénteki napon a tanítás fél órával hamarabb ért véget így a pincehelyiségben töltött bájitaltan is elviselhetőbbnek bizonyult. Lyra csöndben csinálta a dolgát miközben kínosan ügyelt rá, hogy a lehető legnagyobb precizitással dolgozzon. Nem akart esélyt adni Pitonnak, hogy beleköthessen a munkájába.

A kicsöngő után Dracoval és a többi mardekárossal együtt a klubhelyiségük felé vette az irányt. Sietve lepakolt majd a zimankóssá váló október végi időjárásra tekintettel rendesen felöltözött és csatlakozott az előcsarnokban felsorakozott társaihoz.

Nem sokkal később a házvezető tanáraik vezetésével kivonultak a kastélyból és a park gyepén megállva várták a külföldi delegációk érkezését. Mialatt társai azt találgatták, hogy az egyes iskolák az utazás melyik formáját választották Lyra egy izgatott mosolyt küldött a tőle pár méterre várakozó Cedric felé.

A fiú kisvártatva bocsánatot kért hugrabugos barátaitól és a lány korábbi mosolyát viszonozva elfoglalta helyét annak bal oldalán.

- Az egyik ötödikes srác fennhangon hangoztatta, hogy biztos benne, hogy hopponálni fognak. - súgta a fülébe, amitől Lyra megborzongott.

- Idióta... - forgatta a szemeit - A Roxfort területén nem lehet hopponálni.

- Én is ezt mondtam.

- Semmit nem fogok látni... - morogta Lyra amikor egy langaléta hollóhátas végzősökből álló fiúcsoport betolakodott a kettővel előttük lévő sorba.

- Majd felemellek - kacsintott rá Cedric mire a lány orcái felforrósodtak.

Erre azonban - Lyra megkönnyebbülésére (vagy inkább bánatára?) - végül nem lett szükség. A Beauxbatons halványkék, ház nagyságú hintóját és azt húzó elefánt méretű aranysárga szárnyas paripákat az összes felsorakozott diák jól láthatta. A kocsiból kiszálló asszony méreteivel csak egyetlen Lyra által ismert személy vetekedhetett.

- Kedves Madam Maxime - köszöntöt mosolyogva a Dumbledore - boldog vagyok, hogy a Roxfortban üdvözölhetem.

- Én iss öhrülők 'ogy itt le'etek - felelte Madam Maxime erős francia akcentussal - A diákjaim.

A termetes asszony a háta mögött felsorakozott tizenhét-tizennyolc éves forma tanítványaira mutatott. A beauxbatons-osoknak szemlátomást meggyűlt a bajuk az itteni időjárással ugyanis egyikük sem viselt köpenyt, a finom selyemből készült talárjuk pedig nem túl sok védelmet nyújtott a kinti hideggel szemben.

Miután Madam Maxime vezetésével a francia mágusiskola delegációja megindult a kastély kecsegtető meleget ígérő vastag falai közé a durmstrangosok érkezésére sem kellett sokat várni.

A máskor tükörsima tófelszín hullámzani kezdett a közepéből pedig először csak egy hórihorgas árbóc majd egy teljes hajótest emelkedett ki. A felszínre bukkant hajó lassan a part felé siklott. Néhány perccel később a parti köveknek csapódó pallón a Hold derengő fényében egy tucatnyi durmstrangos diák kelt át majd ért földet a sötét pázsiton. A beauxbatons-osokkal ellentétben ők egy cseppet sem fáztak prémes bundaköpönyegük alatt.

A diákjai élén érkező Karkarov kedélyesen üdvözölte Dumbledore-t majd a francia delegáció példáját követve diákjaival a nyomában ő is megindult a száztornyú kastély felé.

A fáklyafényben úszó előcsarnokban ő és a mellette sétáló Cedric tüzetesebben szemügyre vehette az újdonsült jövevényeket. Miközben Lyra világoskék taláros beauxbaton-os diákokat méregette a durmstrangosokat vizslató Cedric eltátotta a száját. A hugrabugos fiú Lyra vállára téve a kezét lopva a Karkarov mellett sétáló kampós orrú fiúra mutatott.

- Ez Viktor Krum!

- Tényleg ő az... - bólintott homlokráncolva Lyra.

Nem ők voltak az egyetlenek, akik kiszúrták a Karkarov oldalán kacsázó kviddics klasszist. A roxfortos diákok tágra nyílt szemekkel bámulták Krumot a páros pedig egy ízben annak is fültanúja volt, hogy a mögöttük sétáló hatodéves lányokbó álló csoport megvitatja, hogy vajon a Krum ad-e nekik autogrammot az egyik lány zsebében talált rúzzsal.

Ahogy a két külföldi mágusiskola tanulói beléptek a terembe a mardekár asztalánál ülők elégedetten konstatálták, hogy a durmstrangosok - ezzel pedig a híres neves Viktor Krum is - az ő asztaluk felé vették az irányt.

- Majd kérek neked autogrammot. Rúzsom az nincs, de hátha megteszi a ketchup is - vigyorodott el Lyra majd búcsút intett a barátjának és megindult, hogy helyet foglaljon a Mardekár új vendégekkel kiegészült hosszú asztalánál.

****

Lyra aggodalmas arckifejezéssel nézte végig ahogy Cedric a hugrabugosok gyűrűjéből kiválva a Tűz Serlege felé sétál majd egy könnyed mozdulattal átlépi a Dumbledore által húzott korhatárvonalat. Mielőtt azonban a jobbjában tartott kettéhajtott cetlit a serlegben lobogó lángok közé dobta volna egy gyors pillantást küldött az őt fürkésző Lyra felé.

Bár titkon még mindig rossz ötletnek tartotta a nevezést, Cedric kedvéért azon volt, hogy az aggodalom legkisebb szikráját se lehessen leolvasni az arcáról. Lyra mosolyra húzódó ajkai láttán Cedric arcvonásai is ellágyultak és egy határozott mozdulattal bedobta a saját és az iskolája nevét tartalmazó pergamendarabot a tűzbe. A kék-fehér lángok egy csapásra vörösre színeződtek és ragyogó hullócsillag szerű szikrák tucatjai pattantak ki belőle.

A nap további része feszült várakozással telt. Habár temérdek házi feladatuk volt Lyrát és a mellé szegődő Dracot nem vitte rá a lélek, hogy egy könyvet is kinyissanak. Ehelyett inkább bekuckóztak a klubhelyiségbe és belevetették magukat egy feszült koncentrációt igénylő varázslósakk partiba.

A mardekáros lány gondolatai attól a pillanattól fogva, hogy Cedric bedobta a nevét a Tűz Serlegébe szanaszét cikáztak. A dekoncentrált Lyra pedig nem jelentett komoly kihívást az amúgy is igen szemfüles unokatestvére számára. Ahogy a fekete figurák egyre csak fogytak a tábláról Lyra azon kapta magát, hogy Draco sorozatban harmadszorra kerekedik fölül rajta.

- Semmi szitkozódás, átkozódás vagy csalónak titulálás? – ráncolta a homlokát Draco.

- Most nem, tiszta játékban nyertél...

- Nem is ismerek rád - forgatta a szemeit a fiú - Csak nem Diggory miatt aggódsz?

- Ráhibáztál...

- Egyáltalán nem biztos, hogy a serleg őt választja bajnoknak. De ha ennyire félted őt miért nem próbáltad meg lebeszélni róla?

- Azt nem tehettem. A legjobb barátjaként az a dolgom, hogy mellette álljak és támogassam őt.

- Akkor tedd azt és ne picsogj tovább... - forgatta a szemeit Draco mire Lyra szúrós pillantást küldött felé.

- Szóval ez a Daisy lányka végre valahára kikerült a képből?

A hirtelen témaváltás váratlanul érte őt.

- Darcy - javította ki - és úgy tűnik, hogy igen.

- Akkor itt az ideje cselekedni... – vigyorodott el Draco majd bátorítóan megpaskolta unokatestvére vállát.

- Merlin szakállára Draco, hagyj már a hülyeségeddel - csóválta a fejét miközben a karórájára pillantott. Lassan ideje volt indulni a lakomára.

- Én csak azt mondom - folytatta Draco -, hogy csapj le rá mielőtt még más teszi meg helyetted...

A halloweeni lakoma bőség tekintetében még a vendégek érkezésének tiszteletére rendezett vacsorán is túltett bár Lyrának - és ezzel szemlátomást egyáltalán nem volt egyedül - igencsak nehezére esett az ételre koncentrálnia.

Amikor az evőeszközök csörömpölése végre-valahára elhalt Dumbledore professzor felállt a helyéről.

- Nos, a serleg már majdnem készen áll rá, hogy meghozza döntését. Becslésem szerint még egy percre van szüksége. Addig is megkérem a leendő bajnokokat, hogy nevük kihirdetése után fáradjanak ide a terem végébe, haladjanak el a tanári asztal előtt, és menjenek át a szomszéd helyiségbe, ahol megkapják az első instrukcióikat.

Dumbledore - a töklámpásokba helyezett mécsesek kivételével - egy pálcaintéssel eloltotta az összes gyertyát így a tágas termet megvilágítő fő fényforrás a tanári asztal előtt elhelyezett Tűz Serlegéből kicsapó kékesfehér lángok lettek.

Néhány másodperccel múlva a serleg tüze - csak úgy, mint amikor Cedric beledobta a nevét - vörösre színeződött, a kicsapó lángnyelvekből pedig egy megperzselődött szélű pergamenlap hullott alá.

Mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy Dumbledore az újra kékké váló lángok fényében felolvassa a cetlin szereplő nevet.

- Az idei Trimágus Tusán a Durmstrang bajnoka Viktor Krum lesz.

Miután Krum eltűnt a teremből kivezető mellékajtó mögött a serleg vöröslő lángjai közül egy újabb pergamendarab röppent ki.

- A Beauxbatons bajnoka Fleur Delacour.

A hollóhát asztalától egy kecses ezüstszőke hajú lány emelkedett fel majd indult meg a mellékajtó felé.

Lyra szíve a torkában dobogott ahogy sötétkék szemeivel a serleg lángjai közül kiemelkedő harmadik és egyben utolsó pergamendarabra meredt.

- A Roxfort bajnoka - hirdette ki Dumbledore - Cedric Diggory!

Cedric dobhártyaszaggató tapsvihar kíséretében sugárzó mosollyal az arcán hagyta el a termet. A hugrabugosok álló ovációja csak akkor halt el, amikor a serleg tüze váratlanul megint pirosra váltott és heves szikraeső kíséretében egy újabb cetlit vetett ki magából.

Dumbledore néhány másodpercig csak megkövülten meredt a pergamendarabra majd megköszörülte a torkát és így szólt:

- Harry Potter!

****

Lyra az első akart lenni Cedric barátai közül, aki gratulál neki ezért Dumbledore professzor utasítása ellenére a társaival ellentétben nem tért vissza a klubhelyiségükbe, hanem úgy döntött, hogy az egyik kényelmesnek tűnő lépcsősoron letelepedve megvárja a hugrabugos barátját.

Húsz perc elteltével, amikor már rajta és a sugdolózó portréalakokon kívül egy lélek sem volt az előcsarnokban Lyra fülét súlyos léptek zaja ütötte meg.

- Je n'aurais jamais pensé que cela pourrait arriver... (Sosem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet...) - a nagyteremből kivágtató Madam Maxime láthatóan fortyogott a dühtől.

- Quelle tricherie éhontée! (Micsoda pofátlan csalás!) - kontrázott rá Fleur.

Egyikük sem foglalkozott a lépcsőn gubbasztó lánnyal ugyanis a folyamatos panaszkodás minden figyelmüket lekötötte.

Az utánuk érkező Krum-Karkarov páros egy Lyra számára ismeretlen nyelven pusmogva vágott át az előcsarnokon. A tölgyfaajtó előtt hátraforduló Karkarov fagyos szemei egy pillanatra elidőztek a lépcsőnél várakozó mardekáros lányon majd a mogorva arckifejezésű Krum után sétálva elnyelte őt hideg októberi éjszaka.

Lyrának ezután már nem kellett sokat várnia Cedric érkezésére sem. A magas hugrabugos fiú Harryvel együtt sétált ki a nagyteremből. A két fiú kisvártatva elköszönt egymástól Lyra pedig elgémberedett tagjait kinyújtóztatva feltápászkodott lépcsőről.

A fiú szép arca csak úgy sugárzott a boldogságtól miközben szürke szemeit a felé siető Lyrára függesztette. Néhány másodperc múlva Cedric karjai a lány derekára fonódtak majd könnyű szerrel felemelte és megforgatta őt a levegőben.

- Gratulálok!

Ez volt az egyetlen szó, amit Lyra képes volt kipréselni magából az egyre növekvő zavara ellenére.

- Köszönöm... - suttogta Cedric.

Egyikük sem lépett hátra vagy próbált meg kibontakozni az ölelésből. Csak áltak ott némán és mozdulatlanul egymás szemébe bánulva mint két márványból kifaragott kőalak. Cedric még mindig a lány derekán nyugtatta a kezeit, de ez furcsa mód egy cseppet sem zavarta Lyrát.

- Hacsak Mr. Diggory nem akarja azzal kezdeni a bajnoki pályafutását, hogy értékes pontokat veszít el a házától akkor azt javaslom, hogy sietősen induljon meg a klubhelyisége felé. - A hátuk mögül megszólaló hűvös hang hallatán mindketten összerezzentek, az idilli pillanat pedig egy csapásra tovaszállt - Ez magára is vonatkozik Black...

A nagyterem bejárata előtt álldogáló Piton összefont karokkal figyelte őket zsíros hajkoronája alól.

- Holnap látlak... - suttogta a fiú majd egy apró puszit nyomott a lány homlokára.

- Jó bulizást... - köszönt el sietve Lyra mert nem akarta tovább bőszíteni a láthatóan amúgy is igencsak paprikás hangulatban lévő házvezető tanárát - Aztán okosan a lángnyelv whisky-vel – tette hozzá fojtott hangon majd Piton gyanakvó tekintetét magán érezve megindult a pincelépcső felé.

________________________________________

Hihii várom a véleményeteket!🥰❤️