Terjedelem tekintetében szerintem egyéni csúcsot döntöttem, remélem elnyeri a tetszéseteket az új rész!
(Különösen rátok gondolok kedves shipperek!💗)

✨Komizzatok és dobjatok egy csillagot!✨

Lyra szíve hevesebben kezdett verni amikor a Világkupa helyszínéül szolgáló stadion felé tartó tömegben megpillantotta a felé sétáló Cedricet. Azóta nem látta őt mióta a nyári szünet elején elköszöntek egymástól a King's Cross pályaudvaron és habár Draco baglyát használva Lucius tiltása ellenére titokban levelezhettek egymással Lyrának borzasztóan hiányzott a fiú társasága.

- Ne itt nyisd ki... - súgta oda a lánynak miközben egy apró pergamendarabot csúsztatott a kezébe.

A lány ezután egy ideig igyekezett követni őt a tekintetével, de a stadion felé tartó hömpölygő tömegben hamar szem elől tévesztette a fiút. A kezében szorongatott cetlire pillantva majd' megölte a kíváncsiság, hogy elolvashassa a Cedric által körmölt üzenetet.

Már nem igen figyelt a külvilágra, csak az előtte haladó szőke üstököket követve lavírozott a világ minden tájáról érkezett boszorkányok és varázslók között, hamarosan pedig azon kapta magát, hogy lehuppan a díszpáholyban elhelyezett bársonykarosszék egyikébe.

Miközben Lucius azzal foglalatoskodott, hogy bemutassa családját a díszpáholyban helyet foglaló fontos embereknek Lyra kihasználta a rendelkezésére álló időt és gyorsan végigolvasta a kezébe nyomott pergamendarabra írt rövid üzenetet.

Találkozzunk a meccs után. A sátrunk a kettes számú kemping E szektorában áll.

Cedric

- Nagyon rossz ötlet - súgta oda neki Draco fejcsóválva.

- Narcissa nem tanított meg rá, hogy meglehetősen modortalan dolog beleütni az orrodat mások dolgába?

- És téged arra, hogy nem kéne sértegetned azt a személyt, akit majd meg fogsz kérni, hogy fedezzen téged amíg kisurransz az éjszaka kellős közepén, hogy a kis lovagoddal találkozhass.

- Touché - mormogta Lyra az orra alatt mire Draco diadalittasan elmosolyodott.

*****

Lyra fél percenként küldött lopott pillantásokat a sátorbeli szobájának ponyvájára függesztett faliórára.

- Kettes kemping, E szektor. Kettes kemping, E szektor - ismételgette magában miközben enyhe undorral az arcán hallgatta a nappali közepén kihelyezett hosszú asztal körül ülő kétes hírnevű társaság párbeszédét.

A Lángnyelv whisky szürcsölgetése megoldotta a nyelvüket ezért a kis összejövetel hamarosan harsány sztorizgatásba csapott át. A két teret elválasztó vékony ponyva pedig nem sok részlettől kímélt meg az ágya közepén gubbasztó türelmetlenül várakozó Lyrát.

- Ha az elhangzó történetek csak az egynegyede a minisztérium tudtára jutna az itt ülő díszes társaság kilencven százaléka az Azkabanban hideg falai közt józanodna ki - súgta oda Draconak.

- Nem értem, hogy mi bajod van, egy-kettő egész szórakoztató volt...

- Igazad van. Nem is tudom, hogy a sárvérű gyilkoláson vagy a mugli kínzáson nevettem jobban - forgatta a szemeit miközben felpattant az ágyról és a dzsekijét magára kapva egy utolsó pillantást küldött a faliórára, ami éppen fél egyet mutatott.

- Még mindig rossz ötletnek tartom... - zsörtölődött a fiú de Lyra egy pillantással belé fojtotta a szót.

- A kioktatást hagyd meg a szüleidnek arra az esetre, ha lebuknék. Látni szeretném őt.

- Tiniszerelem - morogta Draco de a lány már nem figyelt rá.

A szobájához tartozó tágas fürdőszobába érve örült neki, hogy Lucius nagyzoló stílusa végre valahára a hasznára van. A fürdőkád fölötti apró elfüggönyözött ablakot célba véve kinyitotta azt majd egy elegánsnak épp nem mondható módon kikászálódott rajta és ért földet a hideg pázsiton.

A tábort betöltő vidám hangzavarral a fülében a sátrak előtt lobogó tábortüzek fényében igyekezett megtalálni a pergamenlapon említett helyszínt, ahol a Diggory család sátra állt. Útja közben átvágott a meglehetősen mogorva kinézetű csalódott bolgár drukkerekkel teli vörös sátortengeren. Áldotta az eszét, hogy a hasonló esetekre felkészülve indulás előtt levette a ruhájáról a délelőtt folyamán vásárolt jókora zöld kokárdáját, amely az ír csapat játékosainak nevét visította.

Az E szektorba érkezve a földbe szúrt apró táblácskákon szereplő neveket olvasva igyekezett megtalálni a megfelelő sátort. A d betűs családneveket tartalmazó sor megtalálása után már azonban nem kellett sokat kutakodnia. Ajkai akaratlanul is molyosra görbültek amikor megpillantotta hugrabugos barátját amint egy meglehetőse kicsi és szedett-vedett sátor előtt lobogó tábortűz mellett vidáman eszmecserét folytat az édesapjával.

- Lyra! - pattant fel a helyéről Cedric majd a tőle pár méterre álló boszorkány felé futva szorosan magához szorította őt. - De jó, hogy végre itt vagy.

- Örülök, hogy újra láthatlak Lyra - mosolyodott el Mr. Diggory miközben Lyra is helyet foglalt a tűz körül. - A fiam már betegre aggódta magát attól félve, hogy netalántán mégsem jössz el.

- Apa... - korholta édesapját egyre vörösödő fejjel Cedric.

- Jól van, jól van. Nem mondtam semmit - válaszolta ártatlan arccal a férfi majd az újdonsült vendégük felé fordulva így folytatta: - Hozhatok neked valamit inni?

- Egy vajsör jól esne, köszönöm.

- Máris hozom - bólintott Mr. Diggory majd eltűnt az apró sátor belsejében.

- Hogy hogy Mrs. Diggory nem jött el veletek? - fordult Cedric felé a lány.

- Anya nem igazán lelkesedik a kviddicsért...

- Eszeveszett hazardírozásnak tartja - kiabált ki a sátor belsejéből Mr. Diggory mire Lyra elmosolyodott.

Azt mondják, hogy jó társaságban csak úgy szalad az idő és pontosan ez történt Lyrával is. A beszélgetéssel töltött hosszú percek órákká cseperedtek amikor pedig a lány a mellette ülő Cedric karórájára pillantott megállt benne az ütő.

- Lucius a fejemet veszi - suttogta gondterhelten miközben felpattant a helyéről.

- Visszakísérlek.

- Az nem jó ötlet...

- Miért?

- Mert akkor utánam rögtön meg is lenne a kettes számú áldozata.

- Akkor csak egy darabig - kérlelte a fiú - Nem akarom, hogy egyedül bóklássz.

-Idefelé is megtettem - sóhajtotta Lyra de aztán végül beadta a derekát - Az édesapád nem fog megijedni, hogy nem talál téged sehol, ha esetleg felébredne? - kérdezte a sátor belsejében az igazak álmát alvó Mr. Diggoryra gondolva.

- Hagyok neki egy cetlit - bólintott a fiú azzal besietett a sátorba.

A sátor előtt várakozó lány feszülten figyelte a korábban vidáman lobogó tábortűz helyén lévő pislákoló parazsat. Csak reménykedni tudott benne, hogy Luciusnak és Narcissának még nem tűnt fel a nevelt lányuk hiánya.

A sátorból előmászó Cedric időközben magára kapta a kabátját és Lyrát követve megindult a Malfoly család sátra felé. A tábor közepe fél érve azonban az ír szurkolók megszokott diadalittas kurjongatása és vidám éneklése helyett sokkal riasztóbb hangok csapták meg a fülüket.

- Valami itt nagyon nincs rendben.

- Ugyan már lehet, hogy csak néhány részeg szurkoló összeverekedett, ennyi az... - kezdett bele, de egy távolról felharsanó velőtrázó sikoly félbeszakította őt.

A sátraikból kikászálódó félálomban lévő boszorkányok és varázslók egy emberként kezdtek mutogatni a hang irányába Lyra azonban hiába nyújtogatta a nyakát az összeverődött tömegtől semmit sem látott.

- Szólnunk kell a apának - jelentette ki sápadtan Cedric ellentmondást nem tűrő hangon a majd Lyra kezét szorosan megragadva a sátruk felé iramodott.

- Ced, elmondanád, hogy mégis mi a franc történik?

- Halálfalók...

- Nem, az nem lehet - suttogta Lyra és megpróbálta kihúzni a kezét Cedric tenyeréből, hogy a lépteit lelassítva a saját szemével lássa az elmondottakat.

Ha Cedric nem kapja el őt a kemping szélén álló erdő felé rohanó tömeg ledöntötte volna őt a lábáról. Az előtte elterülő látvány azonban sokkal jobban megijesztette, mint a tudat, hogy az előbb majdnem letaposták.

A halálfalók kárörvendő nevetésével a fülében Lyra dermedten bámulta a csuklyát és álarcot viselő társaságot. Az útjukba kerülő sátrakat hamuvá égetve megállíthatatlanul törtek előre. Az álarcosok közül néhányan magasba emelték a pálcájukat és négy groteszken kicsavarodott testtartásba parancsolt alakot lebegtettek. Biztos muglik gondolta Lyra miközben próbálta leküzdeni a torkában növekvő gombócot.

- Lyra, mennünk kell.

Cedric hangja kizökkentette őt a rajta elhatalmasodni akaró pánikon. Nagy nehezen elfordította a fejét az álarcos tömegtől és a szerencsétlen sorsú mugli családtól majd a mellette álló fiúra pillantva tovább indult. Egyedül abban reménykedett, hogy Narcissának az események elfajulása előtt sikerült biztos távolságra küldenie a fiát.

Bizonytalan, botladozó léptei láttán Cedric a lány derekára helyezte a kezét és úgy kísérte őt tovább. A fiú közelsége nyugtatólag hatott rá. Vakon bízott benne, már alig figyelte, hogy merre tartanak inkább szorosan a fiú mellkasához bújt és mélyen belélegezte annak finom illatát.

- Cedric, Lyra hála az égnek megvagytok!

Mr. Diggory hangja tompán visszhangzott Lyra elködösült elméjében.

- Induljatok az erdő felé, ott biztonságban lesztek.

- És veled mi lesz? - kérdezte Cedric.

- Segítenem kell a kollégáimnak, de miután rendet csináltunk ígérem értetek megyek. Most pedig indulás - mondta határozottan fejével az erdő felé intve.

Cedric egy ideig hátra-hátra fordulva próbálta követni a tekintetével az ellenetetés irányba haladó édesapját de aztán a mellette bukdácsoló Lyrára pillantva összeszedte magát. Mintha csak megérezte volna a lány agyán átfutó gondolatotokat gyorsan megrázta a fejét és közelebb vonta őt magához.

- Kizárt, hogy magadra hagyjalak - suttogta a fülébe mire Lyra megborzongott.

Cedric lélegzetének melegét még mindig a bőrén érezve csak egy gyenge bólintásra futotta. Tudta, hogy ez most nem a hősködés ideje, illetve azt is, hogy a fiú megnyugtató és egyben bódító jelenléte nélkül valószínűleg képtelen lenne uralkodni a testén elhatalmasodni akaró pánikon.

Szüksége volt a közelségére, az érintésére és a bőréből áradó illatra ugyan úgy, mint ahogyan a halk megnyugtató szavakat suttogó ajkaira is.

Az erdő széléhez érve a tábor fényei egyre haloványabbnak tűntek. A stadion felé vezető utat mutató megbűvölt lámpások már nem világítottak ezért a fák között várakozó feszülten sugdolózó boszorkányok és varázslók számára az egyetlen fényforrást kizárólag a fák lombjai között átszűrődő sejtelmes holdfény jelentette.

A pillanatnyi nyugalom, amit a fák között leltek hamis biztonságérzetbe ringatta az embereket, amely a közelükből felhangzó eget rengető robbanás hatására úgy durrant ki mint egy szappanbuborék. A tömeg sikoltozva hátrálni kezdett majd lökdösődve megindult meg az erdő belseje felé Lyra pedig tehetetlenül kapálózva figyelte ahogy egyre távolabb sodródik a nevét kiabáló Cedrictől.

Ahogy teltek a percek az úgy szippantotta őt egyre mélyebbre és mélyebbre az őt körülvevő káosz. A lélegzetvételei felgyorsultak és szakadozóbbá váltak a szíve pedig eszelős ütemben kalapált. Fejét jobbra balra kapkodva a fiú nevét szólongatta. A felé forduló aggodalmas ábrázatok közül viszont egyik sem tűnt ismerősnek.

Az egyik útjába kerülő fa törzsének vetve hátát a földre rogyott és remegő kezeibe temette arcát. Hosszú ujjaival türelmetlenül próbálta letörölni az orcáját áztató megállíthatatlanul patagzó könnyeket. Fogalma sem volt, hogy mikor kezdhettek el potyogni a könnyei, de abban azonban biztos volt, hogy semmi keresnivalójuk sincsen a sápatag arcán. Utált gyengének és sebezhetőnek tűnni mások előtt.

- Vous vous sentez bien, Mademoiselle? Avez-vous besoin d'aide? ( Jól érzi magát, kisasszony? Szüksége van segítségre?)

Tőle pár lépésnyire egy lányokból és fiúkból álló öt fős társaság várakozott. Az egyik fiú - feltehetően az amelyik az előbb megszólította őt - kivált a társai gyűrűjéből és Lyra mellé sétálva leguggolt és annak vállára helyezze kezét.

Tekintetét az őt körülvevő társaság tagjai között járatva Lyra a pálcája után nyúlt. Legbelül tudta, hogy a nála néhány évvel idősebb tinédzserekből álló társaség csak segíteni akar neki, de azért jobb volt biztosra menni. Vékony nyári kabátja zsebét azonban - ahova a meccs előtt a pálcáját csúsztatta - üresen találta. A pálca hiánya pedig csak olaj volt a tűzre, Lyra ugyanis ezután még a korábbinál is kiszolgáltatottnak érezte magát.

- Vous pouvez me comprendre? (Értesz engem?) - firtatta tovább homlokráncolva a fiú sötét szemeivel Lyra riadt arcát vizslatva.

- Ne me touchez pas... (Ne érj hozzám...) - sziszegte franciául és egy mozdulattal elrántotta a meglepett fiú kezét a válláról.

Miután remegő térdekkel feltápászkodott az egyetlen célja az volt, hogy a lehető legmesszebbre kerüljön az elképedt társaságtól, lehetőleg úgy, hogy időközben ne bukjon orra az erdő talaját borító alattomos gyökerekben. Óhaja azonban nem talált meghallgatásra ugyanis alig tett meg ötven lépést máris annak rendje és módja szerint a földön találta magát.

Miközben szitkozódva sajgó térdére szorította a kezét, akaratlanul is hagyta, hogy újfent erőt vegyen rajta a szégyennel vegyes kétségbeesés.

-Lyra - kiáltotta egy hang, a lány pedig már nem tudta eldönteni, hogy valóban őt szólongatják-e, vagy csak a képzelete játszik vele.

- Minden rendben lesz. Már itt vagyok melletted. - suttogta Cedric miközben egy szelíd de határozott mozdulattal az ölébe vonta a meggyötört lányt.

Lyra torkát elszorító pánik azonban nem akart csillapodni.

- Nem kapok levegőt Cedric - suttogta miközben mindkét kezével a nyakához kapott mintha csak az azt elszorító láthatatlan kezet akarná lehámozni a torkáról.

- Nincs semmi baj, csak ne kapkodd úgy a levegőt, hanem helyette próbálj meg mély lélegzeteket venni.

Lyra igyekezett betartani Cedric utasításait, a várt hatás azonban lassabban jött a kelleténél. Cedric - aki időközben azzal foglalatoskodott, hogy hátrasimítsa a lány verejtékben úszó homlokára tapadó tincseit - türelmesen várt. Hosszú percek teltek el mire Lyra lélegzete nagy nehezen egyenletessé vált. Miután nagy nehezen mindketten feltápászkodtak Lyra egy hálás mosolyt küldött a fiú felé.

- Köszönöm - suttogta majd egy apró csókot lehelt a fiú orcájára.

- Bármikor - bólintott Cedric akinek ezután a Hold sápatag fényében táncoló arca egy árnyalattal sötétebb színt öltött.

Az idilli pillanat azonban hamarosan tovaszállt, ugyanis a duó a tisztás átellenes végéből három egyre közeledő hangra lett figyelmes. Cerdric pálcájának fényében Lyra három alakot pillantott meg a távolban.

- Harry, Hermione, Ron! - kiáltotta boldogan a feléjük tartó három megdöbbent griffendéles diák felé intve. - Örülök, hogy jól vagytok...

A vele szemben álló lány egy fáradt mosollyal honorálta Lyra kedvességét, a mellette álló két fiút azonban megdöbbentette a lány szavaiban csendülő őszinte megkönnyebbülés. Mielőtt azonban bármelyikük is megszólalhatott volna a közeli bozót felől jól kivehető bizonytalan lépések zaja ütötte meg a fülüket.

- Hahó! - kiáltotta el magát Harry a hangok forrása felé fordulva, azonban választ nem kapott.

- Van itt valaki? - kérdezte Cedric maga elé szegezve pálcáját.

- MORSMORDRE! - mennydörögte hirtelen egy hang, a varázslat hatására pedig egy hatalmas zöld fénycsóva emelkedett ki a fák lombjai közül.

Az égbolton ragyogó smaragdzöld csillagok egy koponyát formáztak, melynek szájából egy kígyó meredt elő. A zöld füstbe burkolódzó jelenség láttán a távolból száz meg száz boszorkány és varázsló rémült sikítása zavarta meg az éjszaka csendjét.

- Menjünk innen! - suttogta halálra vált arccal Lyra a rét másik vége felé húzva társait.

- És mégis miért? - makacskodott Harry.

- Mert ez a Sötét Jegy! - csattant föl a lány újra a derekán érezve Cedric kezét.

- Tudodki jelképe - vette át a szót Hermione.

- Voldemort jelképe?

- Merlin szakállára Harry, indulás - kiabálta Lyra mert már igencsak kezdett kijönni a sodrából.

Azonban alig tettek meg néhány lépést, körülbelül húsz előre szegezett pálcájú varázsló hopponált körülöttük.

- FEKÜDJ! - kiáltotta Harry, Cedric pedig - aki nyilvánvalóan szintén érzékelte a rájuk leselkedő veszélyt - egy villámgyors mozdulattal a földre rántotta a barátját.

- STUPOR!

A vörös fénynyalábok egy pillanatra túlragyogták az égboltot zöld fénybe borító Sötét Jegyet.

- Állj! - kiáltott fel két hang kórusban, amelyik közül az egyikben Mr. Diggory hangját ismerte fel. - Ez a fiam!

Miután a szeme sarkából látta, hogy a körülöttük álló minisztériumi varázslók és boszorkányok Mr. Diggory és egy másik lángvörös hajú varázsló - feltehetően Ron édesapja - utasítására sorra leeresztették a pálcájukat Lyra Cedric karjába kapaszkodva óvatosan feltápászkodott a földről.

- Cedric... Lyra, jól vagytok? - kérdezte remegő hangon Mr. Diggory.

- Amos, Arthur, álljanak félre! - adta ki az utasítást egy fagyos hang.

Lyra homlokráncolva figyelte a feléjük igyekvő hajszálcsíkos öltönyt viselő tiszteletet parancsoló alakot. A bajszos, szigorú arcú férfi, nyomában vagy egy tucat minisztériumi alkalmazottal, megtorpant előttük miközben villámokat szóró tekintetét folyamosan az öt előtte felsorakozott diák között járatta.

- Melyikőtök tette? - sziszegte eszelős dühvel a férfi - Melyikőtök idézte meg a Sötét Jegyet?

- Nem mi voltunk! - csóválta a fejét Cedric.

- Mi nem csináltunk semmit! - fakadt ki Ron - Miért támadtatok meg minket?

- Ne hazudjatok! - ordított rájuk olyan hangerővel a férfi, hogy Hermione kénytelen volt hátrálni egy lépést. - A bűntett színhelyén találtuk rátok!

- Barty - szólt közbe a férfi mellett álló idősebb őszhajú boszorkány. - Barty, ezek még gyerekek, nem is tudnák megidézni...

Ahogy a férfi keresztneve elhagyta a boszorkány ajkait Lyra egy csapásra rájött a fele szemben álló vérben úszó szemű illető kilétére.

- Hol tűnt fel a Sötét jegy? - fordult a gyerekek felé Mr. Weasley.

- Ott... - válaszolta Lyra afelé a hely felé mutatva, ahonnan a Jegyet megidézték. - Állt valaki a fák között. Mind hallottuk ahogyan elkiáltja a varázsigét.

Mr. Kupor úgy meredt rá, mint aki szellemet látott. Lyrát méregetve hirtelen átsuhant az arcán a felismerés, ajkai pedig gúnyos mosolyra húzódtak.

- Szóval ott állt és egy varázsigét kiáltott, mi? Talán, ha megkérjük a kis hölgyet be is tudja mutatni nekünk hogyan kell megidézni a Sötét Jegyet.

- Mire céloz ezzel? - csikorgatta a fogát Cedric.

- Csupán arra, hogy az ő családi hátterével az egyik börtöntöltelék rokona biztos megtaníthatta őt egyet s másra... - sziszegte Mr. Kupor.

Mielőtt azonban bárki is megszólalhatott volna Lyra nem tudta tovább türtőztetni magát. Egy a Mr. Kuporénál is gúnyosabb mosollyal az arcán mélyen a férfi szemébe nézett és így szólt:

- Nos Mr. Kupor, akkor talán ön is tudhat egyet s mást... Nem igaz?

Lyra Kupor egyre vörösebbé váló, idegességtől remegő arcát vizsgálgatva elégedetten vette tudomásul, hogy előbbi megjegyzése telibe talált. A férfi olyan erősen markolta a kezében szorongatott varázspálcáját, hogy az apró bíborszínű szikrákat kezdett szórni magából.

Mr. Kupor pálcát szorongató keze egy pillanatra megemelkedett mintha csak varázsolni készülne ám a kollégai jelenléte hamar jobb belátásra térítették férfit. Egy Barty Kuporhoz hasonló tiszteletet parancsoló varázsló nem járathatja le magát azzal, hogy átkot szór egy nagyszájú tizennégy éves boszorkányra.

Egy ideig senki sem merte megtörni a hosszúra nyúló kínos csendet, Lyra pedig biztos volt benne, hogy a réten felsorakozott összes boszorkány és varázsló az ő mozdulatait lesik.

- Szerintem már elkéstünk...- törte meg végül bizonytalanul a csendet a Kupor mellett álló őszhajú boszorkány. - A tettes bizonyára már rég dehopponált.

A boszorkány szavait emésztegetve Amos Diggory hirtelen felkapta a fejét és a kollégái közül kilépve a fák közé indult. Pontosan abba az irányba, ami felé Lyra korábban mutatott.

- A kábító átkaink ott röppentek el a fák között. Könnyen lehet, hogy valamelyik eltalálta a tettest. - magyarázta, néhány feszült várakozással töltött perc után pedig egy ájult házimanóval a kezében tért vissza.

Miután lerakta az eszméletlen manót a gazdája elé a tisztásra még a korábbinál is baljóslatúbb csönd telepedett. Szinte vágni lehetett a feszültséget.

- Ez nem lehet. Ez képtelenség - motyogta Kupor majd Mr. Diggoryt megkerülve elindult a fák közé, hogy a saját maga is átkutathassa a helyszínt.

Mr. Kupor távollétében a minisztériumi varázslók ideges sugdolózásba kezdtek.

- Az nem lehet! Winky? Hogy ő küldte volna fel a jegyet? - hallotta meg az időközben a helyszínre hopponáló Ludo Bumfolt hangját. - De hát hogyan? Ahhoz pálca kéne!

- Volt pálcája... Mikor rátaláltam a kezében tartotta - csóválta a fejét Cedric édesapja - Azt javaslom, hogy hallgassuk meg mit tud felhozni a mentségére. Ha Mr. Kupornak nincs kifogása ellene...

Miután a manó - név szerint Winky - magához tért Mr. Diggory a varázslény-felügyeleti főosztályt képviselve megkezdte a tetten ért házimanó kikérdezését.

- Nem... Nem, nem Winky volt! - sipította a házimanókhoz illő magas hangján - Winky nem is tudja, hogyan kell.

- Ez a pálca volt nálad, amikor rád találtunk! - mondta a férfi a manó elé tartva a megtalált pálcát.

A zöld lebegő koponya fényében Lyrának elég volt egyetlen pillantást vetnie a Mr. Diggory kezében tartott pálcára, hogy rögtön felismerje azt.

- De hiszen... Ez az enyém - motyogta döbbenten.

- Tessék? - Mr. Diggory alig akart hinni a fülének.

- Az az én pálcám. A menekülés közben veszíthettem el.

- A te pálcád? - kérdezett vissza elkerekedett szemekkel a férfi. - És eldobtad? Beismered, hogy te...

- Nem Lyra volt, Apa - szakította félbe ingerülten az édesapját Cedric. - Ezt mind a négyen tanúsítani tudjuk.

A mellette álló Cedricre majd a fiú állítását heves bólogatással megerősítő trióra pillantva egy apró mosoly futott át az ajkain. Nem mintha négy kiskorú szava túl sokat nyomna a lapba, de ennek ellenére Lyra hálás volt nekik.

Ezután Mr. Diggory újra Winky felé fordította a figyelmét, Lyra Cedric kezével a derekén a fiú mellkasára dőlt és lehunyt szemmel hallgatta a körülötte kibontakozó eseményeket. Lyra csak úgy, mint Mr. Kupor házimanója hamarosan tisztázódott a gyanú alól, ez azonban nem volt elég rá, hogy megbékítse dühöngő gazdáját.

- Ga-gazdám - hebegte a manó - Bocsáss meg, gazdám...

Lyra a gazdája térdeinél esdeklő Winkyre pillantva elfogta a szánalom, ám Mr. Kupor rideg szoborszerű arcán az irgalom legkisebb szikrája sem volt jelen.

- Amit Winky ma éjjel művelt, arra nincs bocsánat. Világosan megmondtam neki, hogy maradjon a sátorban, amíg vissza nem érek. Megszegte a parancsomat. Ez ruhát jelent.

- Ne! Gazdám, ne! Csak ruhát ne! - kezdett keserves zokogásba Winky de volt gazdája egy csepp könyörületet sem mutatott az irányába.

Winky keserves siránkozása még akkor is a Lyra fülében csengett amikor az elöl haladó Mr. Diggory vezetésével már rég a hátuk mögött hagyták tisztást.

- Mr. Diggory... Most már visszakaphatnám a pálcám? - fordult a férfi felé amikor az erdő szélére értek.

- Persze - bólintott majd átnyújtotta neki a kalandos utat bejárt varázspálcáját. - Ne haragudj, hogy meggyanúsítottalak én csak...

- Nincs semmi gond - válaszolta gyorsan mielőtt még a férfi tovább szabadkozhatna. - Most viszont muszáj lesz megkeresnem a nénikémet...

A feldúlt táborra pillantva azonban elbizonytalanodott. Fogalma sem volt, hogy ekkora felfordulásban képes lesz-e megtalálni Narcissát vagy Dracot. Ha egyáltalán itt vannak még...

- A sátrunk hamuvá égett szóval az lenne a legjobb megoldás, ha mielőbb hazahopponálunk Cedric. Mindannyiunkra ráfér egy kiadós alvás.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve Cedric nyúzott arca egy csapásra felvillanyozódott.

- Gyere velünk - kérlelte Lyrát - Megágyazunk neked a vendégszobában, reggel pedig egy kis hop-porral seperc alatt otthon leszel.

- Nem akarok zavarni...

- Nem zavarnál minket, igaz apa?

Mr. Diggory egy határozott bólintás után így szólt:

- A feleségem is nagyon fog örülni, hogy újra láthat téged.

*****

Aprócska vendégszoba kényelmes franciaágya szélén üldögélő Lyra homlokráncolva fordult el a szoba sarkába helyezett tükörből visszanéző megviselt képmásától. A szeme alatt lévő sötét karikák már régi ismerősként köszöntötték őt, a szemöldöke fölött lévő apró vágás viszont – amit feltehetőleg akkor szerzett amikor a jobb térdét ékesítő horzsolást is – új volt. Hosszú ujjaival szórakozottan átfésülte szétzilálódott hajkoronáját majd elterült az ágyon.

Lehunyt szemekkel végiggondolta az elmúlt néhány órában lezajlott eseményeket. Az elméjén átfutó sok kusza gondolattól zsongani kezdett a feje. Az ajtón hallatszó halk kopogás azonban visszarántotta őt a jelenbe.

- Gyere be... - válaszolta miközben ülő helyzetbe tornázta magát.

Az ajtóban megjelenő Cedric egy kupac összehajtogatott ruhával a kezében lépett be a szobába.

- Hoztam neked váltás ruhát – motyogta félszegen majd letette a kupacot az ágy szélére.

Lyra ajkai automatikusan mosolyra görbültek a ruhakupac tetején lévő ismerős sárga pulóver láttán.

- Köszönöm.

Az aprócska vendégszobára ezután jó ideig csend borult. Lyra a vele szemben álló Cedricet fürkészte, akinek szép vágású arcáról csak úgy sugárzott a bizonytalanság. Abban a percben képes lett volna eldobni magától mindazt, amit a nyár alatt Narcissától tanult csak, hogy egy pillanat erejéig bepillantást nyerhessen a fiú elméjébe. Tudni akarta, hogy pontosan mi játszódhat le a fiú fejében amikor a szemkontaktust megszakítva szemei lassan lejjebb vándoroltak, hogy aztán a lány kicserepesedett ajkain állapodjanak meg.

- Hagylak átöltözni – szólalt meg végül a fiú miután fejcsóválva elfordította a tekintetét az ágyon ülő lányról és az ajtó felé sietett.

- Várj! – kiáltott utána, amikor Cedric a kilincsre helyezte a kezét.

Nem akart egyedül maradni a gondolataival.

– Csak fordulj el, oké?

Cedric egy apró bizonytalan bólintással felelt majd szorosan lehunyt szemmel visszafordult az ajtó felé. Lyra néhány másodpercig csak némán figyelte a neki háttal álló magas fiút. A bő szürke pizsamájában is jól kivehető volt az alakján kvidicsezéssel töltött hosszú évek eredménye.

Az ágya szélére helyezett a ruhakupacból kiválasztott egy kényelmesnek tűnő halványkék pizsama nacit és egy hozzá tartozó rövid ujjú fölsőt, ami minden bizonnyal Cedric édesanyjáé lehetett. Sietve levettette összekoszolódott ruháit majd Cedric a sárga pulóverével kiegészítve belebújt a kék hálóruhába. Összehajtogatta a ruháit majd egy lopott pillantást küldött az ajtó felé fordult rezzenéstelenül álldogáló fiú felé. Igaz úriember mosolyodott el Lyra.

- Most már megfordulhatsz...- mondta majd lehuppant az ágyra nemsokára pedig Cedric is csatlakozott hozzá.

- Hogy érzed magad?

- Meggyötörten. Úgy, mint akit eltaposott egy csordányi megvadult Hippogriff...

- Elég mozgalmas éjszaka volt - bólintott Cedric - Egy kis alvás csodákat fog tenni.

- Remélem igazad lesz.

- Általában az szokott lenni - forgatta a szemeit a fiú miközben felállt az ágyról majd kinyújtott jobbjával maga mellé húzta az ásítással viaskodó Lyrát. - Most pedig sipirc aludni!

- Igenis.

Miután Lyra kényelmesen befészkelte magát az ágyba Cedric egy apró mosollyal az arcán az éjjeliszekrényen álló lámpához lépett és lekapcsolta azt.

- Jó éjt, Lyra.

- Neked is - válaszolta amikor azonban újra megszólalt a hangja bizonytalanul csengett - Ced?

- Hmm?

- Itt tudnál maradni amíg elalszom?

Hosszú, idegőrlő másodpercekig kettőjük lélegzetvételein kívül nem hallatszott más hang a szobában. Lyra hálás volt a sötétségnek, hogy eltakarta az arcát.

- Persze - válaszolta végül mire Lyra fellélegzett.

Nem sokkal később a mellé telepedő Cedric mellkasára hajtotta a fejét. Miközben a fiú szórakozottan játszadozni kezdett Lyra sötét fürtjeivel a lány lassanként engedett az elnehezedő szemhéjainak és Cedric ütemes szívverését hallgatva elnyomta őt az álom.

*****

Amikor Lyra felébredt Cedricet már nem találta maga mellett. Miután ásítozva kikecmergett az ágyból imbolygó léptekkel megindult a fiú szobája majd pedig a fürdőszoba felé, de mindkettőt üresen találta. A konyhából érkező halk neszeket követve végül lesétált a lépcsőn. A konyhát az ebédlővel összekötő boltívnek támaszkodva hitetlenkedve figyelte a konyhában ügyködő fiút.

- Jó reggelt... - köszönt halkan mire Cedric összerezzent.

- Szia - fordult felé mosolyogva a kezében egy sistergő serpenyőt tartva - Csinálok reggelit.

- Hogy lehetsz ennyire tökéletes...? - morogta az orra alatt.

- Tessék?

- Azt mondtam, hogy nem hiszek a szememnek...

- Szeretek meglepetést okozni - vonta meg a vállát a fiú.

Lyra a mosogató melletti csöpögtetőhöz sétálva kiválasztott két magas falú üvegpoharat majd mindkettőt megtöltötte narancslével az egyiket pedig átnyújtotta a fiúnak.

- A szüleid...? - kérdezte miután nagyot kortyolt a poharából.

- Már a munkahelyükön. A tegnapi katyvasz miatt mindkettőjüknek akad dolga bőven... - válaszolta, Lyra pedig csak megértően hümmögött a narancsleve fölött.

A bejárati ajtó felől hallatszó kopogás hatására mindketten felkapták a fejükét.

- Kinyitom...

- Mindjárt megyek utánad csak ezt még kiszedem - bólintott Cedric miközben az egyik konyhaszekrényből elővett egy nagytányért az elkészült rántottának.

Lyra kisietett a konyhából majd az ebédlőn és a nappalin átvágva megérkezett az előszobába. A falakat díszítő festmények lakói halkan sugdolózva találgatták, hogy ki lehet az ajtó túloldalán álló váratlan látogató.

Lyra a vele szemben álldogáló Darcy láttán igencsak meglepődött, azonban gyorsan rendezte arcvonásait.

- Ehh szia... - köszönt félszegen.

A szőke hajú lánynak Lyrával ellentétben nem sikerült átlendülnie a kezdeti sokkon, amit az ajtót nyitó pizsamás lány látványa okozott. A meglepettségtől elnyílt ajkai elfehéredtek, a máskor mindig mosolygó, kedves szemei pedig egy csapásra fagyosak lettek.

- Cedric - kiabált a konyha felé Lyra - Látogatód jött...

Néhány másodpercnyi kínos várakozás után - ami alatt Darcy egy pillanatra sem volt hajlandó elfordítani mustráló tekintetét a mardekáros lányról - Cedric is megjelent.

- Szia Darcy! - köszönt meglepetten a fiú miután a lány a karjai közé vetette magát.

- Én felmegyek átöltözni...- motyogta zavartan Lyra megpróbálva figyelmen kívül hagyni az ölelkező pár láttán borsóméretűre zsugorodó gyomrát – Örülök, hogy láttalak Darcy...

Ha szemmel ölni lehetne, már rég halott lennék. Ez a gondolat futott át Lyra agyán ahogyan kettesével szedve a lépcsőfokokat feliramodott az emeletre.

- Ő meg egyáltalán mit keres itt? - fakadt ki a Darcy amikor a lány eltűnt az emeleten.

Lyra hirtelen megtorpant és lélegzetvisszafojtva fülelni kezdett. Nem ő volt az egyetlen, a festmények lakói is kíváncsian várták a fejleményeket.

- A tegnapi zűrzavarban elkeveredett a családjától és nem akartam magára hagyni őt.

- Milyen lovagias...

- Darcy nagyon szépen kérlek ne kezd ezt el megint... - sóhajtott fel Cedric.

- Tudod miközben a reggeli próféta cikkét olvastam levert a víz mert tudtam, hogy te is ott voltál annak a felfordulásnak a kellős közepén és tudni akartam, hogy jól vagy-e.

- Ez nagyon figyelmes tőled... - kezdett bele a fiú de Darcy letorkolta.

- ...De jó tudni, hogy te ilyen remekül elszórakozol amíg a barátnőd mind a tíz körmét lerágja miattad.

- Ez a nyávogós szőkeség már kezd az agyamra menni - súgta oda az egyik festett nőalak a Lyra mögötti képről a mellette ülő férfinak.

- Ideje lenne ejtenie őt... - bólogatott egy idős szikár boszorkány, aki minden bizonnyal a ház másik pontján kiállított képről jött látogatóba, feltehetőleg azért, hogy jobban hallhassa a lenti párbeszédet.

- Nyugalom, ezt majd Cedric eldönti... - intette le őket türelmetlenül az öltönyös férfi.

- Én akkor is annak a másik lánynak drukkolok. - vont vállat a hosszú barackszínű ruhát viselő nő mire az idős boszorkány olyan hevesen kezdett bólogatni, hogy majd' leesett a fejéről a hegyes süvege.

- Ők ketten úgy illenek egymáshoz, mint púpos banya orrára a bibircsók.

Lyra ezután úgy döntött, hogy jobban teszi, ha befejezi a további kotnyeleskedést és visszatér a vendégszobába. Kapkodva átöltözött majd miután összehajtogatta a kölcsönbe kapott ruhákat felkapta az éjjeliszekrényre helyezett varázspálcáját és levágtatott a lépcsőn.

Darcy és Cedric időközben a nappaliba sétált és az egyik kanapén helyet foglalva folytatták a meglehetősen feszült hangvételű diskurzusukat.

- Én azt hiszem megyek... - motyogta szemével a cipője orrát fixírozva - Narcissa már biztos halálra aggódta magát, hogy hol vagyok.

Cedric feltápászkodott és összevont szemöldökkel Lyra mellé sétált, magára hagyva a kanapén puffogó barátnőjét

- És mi lesz a reggelivel?

- Nem igazán vagyok éhes - rázta meg a fejét Lyra - Köszönök mindent Ced.

- Vigyázz magadra.

Az ölelésük gyors volt és rövid, de arra éppen elég, hogy a lány szíve eszetlenül kalapálni kezdjen tőle a mellkasában.

- Szia Darcy...- köszönt el a lánytól is, aki válaszul valami helló féleséget motyogott az orra alatt.

- Szabad? - kérdezte a kandalló párkányra kihelyezett hopp-porral teli cserépre sandítva.

- Persze.

Darcy tekintetét mindvégig magán érezve Lyra beleszórt egy csipetnyi csillogó hopp-port a tűzbe majd nagy levegőt véve belépett a smaragdzöldre színeződött lángok közé.

- Wiltshire, Malfoy-kúria! - kiáltotta el magát, kisvártatva pedig elnyelte őt a kavargó smaragdzöld lángok forgataga.

Ps.: Kéne egy használható ship név Lyrának és Cedricnek de kicsit tanácstalan vagyok szóval akinek van valami jó ötlete az ne tartsa magában!🥰❤️