A hűvös júliusi éjszakán egyetlen kósza felhő sem úszott keresztül a Malfoy kúria feletti sötét égbolton. Az eget fürkésző takaróba burkolódzó lány szemeiben száz meg száz apró csillag fénye tükröződött vissza. A gondosan ápolt kert növényeinek levelei Lyra sötét fürtjeihez hasonlóan megelevenedtek a kerten átsuhanó szellő hatására és titkos történeteket suttogva lengedeztek az éjszakába.

A rózsalugasokhoz vezető utat fedő hófehér murva megcsikordulására Lyra összerezzent és tekintetét elkapva a festői égboltról a látogatója felé fordult.

- Ha így folytatod a végén még megfázol...

Draco karba tett kézzel méregette a tőle néhány lépésnyire lévő unokatestvérét, aki időközben újra az ég felé fordította a figyelmét.

-Nem hiszem mivel én veled ellentétben hoztam magammal takarót.  - tette hozzá szemrehányóan, a fiú pizsamájára húzott vékony kardigán felé bökve.

- Elképesztően bölcs vagy - morogta Draco, akinek az arcát ugyan nem látta a sötétben de abban teljesen biztos volt, hogy a fiú nem bírta megállni szemforgatás nélkül az előbbi kijelentését.

- A frászt hoztad rám, már azt hittem, hogy besokalltál a házi őrizettől és leléptél... - mondta miközben leült Lyra mellé a rózsalugas közepén elhelyezett kerti padra.

- Hát azt nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben a gondolat, de ahogy látod még mindig itt vagyok. Minden esetre - tette hozzá komiszul vigyorogva miközben a vacogó fiú vállára terítette a takarója egy részét - szívmelengető, hogy annyira aggódtál értem, hogy a keresésemre indultál.

- Biztosnak kellett mennem még mielőtt kisajátítom a szobádat.

- Te aztán értesz hozzá, hogy hogyan gázolj bele egy lány lelki világába... - csóválta a fejét színpadiasan majd a mellette ülő Draco vállára hajtva a fejét újra pásztázni kezdte az eget.

Draco csak hosszú percek után törte meg a csendet.

- Lyra?

- Hmm?

- Hogy halad a gyakorlás?

- Egész jól... Napról napra ügyesebb leszek.

- Akkor te most nem...

- ...Turkálok a fejedben? - nevetett fel - Miért van valami rejtegetni valód Malfoy?

- Nincs én csak...

Lyra ezalatt elemelte a fejét a fiú válláról és annak szemébe nézve válaszolt:

- Ez az egész okklumencia dolog óriási koncentrációt igényel, szóval egy idő után belefájdul a fejem de Narcissa azt mondta, hogy ha továbbra is ilyen elszánt maradok akkor a nyár végére talán már komolyabb erőfeszítés nélkül is képes leszek kizárni mások gondolatait a fejemből. Persze nem mintha a gyakorláson kívül bármi mást is csinálhatnék itt... - jelentette ki bosszúsan. - Megbeszéltük Cedriccel, hogy többször is összefutunk a nyáron, de úgy látszik ebből nem lesz semmi.

- Hiányzik?

- Igen - sóhajtott - Hiszen ő legjobb barátom...

- És még?

- Nincs és még Draco... Legjobb barátok vagyunk, ennyi az egész.

- És ezt ő is így gondolja...?

- Darcy mellett elég nehéz lenne máshogy gondolnia.

- Elképesztően vak vagy Lyra - forgatta a szemeit a fiú. - Tudod már kezdem azt hinni, hogy egyszerűen csak nem akarod meglátni a nyilvánvaló jeleket, amit az a fiú küldözget feléd.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz...

- Persze, hogy nem.

Újabb hosszú csönd következett a beszélgetésükben.

- Ki tudod kapcsolni ezt az okklumencia dolgot egy rövid időre?

- Megpróbálhatom. De mégis miért?

- Mutatni akarok neked valamit.  Add a kezed...

Lyra egy ideig vonakodva bámulta unokatestvérére, majd kisvártatva egy sóhajtás kiséretében beadta neki a derekát.  Draco hideg kézébe helyezte a jobbját és lehunyta a szemét. Érezte, hogy ezt még nagyon meg fogja bánni. Furcsa érzés volt a hosszú munkával elsajátított dolgokat félredobva megnyitni az elméjét Draco gondolatai előtt.

A gyengélkedő ablakán besütő holdfény lágy táncot lejtett Lyra megmerevedett, szoborszerű arcán. A máskor olyan élénken csillogó sötétkék szemei most élettelenül meredtek a semmibe. A lány ágya végénél álldogáló Draco elemelte a tekintetét a kővé változtatott unokatestvéréről és egy unott pillantást küldött a türelmetlenül fel-alá masírozó Cedric felé.

- Leülnél végre, megőrjít ez az állandó járkálás... - morogta de a fiú ügyet sem vetett rá.

- Már rég fel kellett volna ébrednie... - fordult idegesen a betegágyak között szorgoskodó javasasszony felé Cedric - Biztos elegendő mandragóra főzetet kapott?

- Mr. Diggory, igazán becsülendő, hogy ennyire a szívén viseli Black kisasszony sorsát, de ha tovább türelmetlenkedik kénytelen leszek kipenderíteni magát innen. Megértette?

- Igen.

- Helyes. Most pedig, ha megbocsájt foglalkoznom kell a többi betegemmel. - azzal fejcsóválva magára hagyta a leteremtett hugrabugost.

A fiú Draco önelégült tekintetét elkerülve szitkozódva helyet foglalt Lyra ágyának jobb oldalán. Szépvágású arcára most is ugyan az az aggodalmas arckifejezés ült ki, amivel Draco olyan sokszor találkozott amikor a látogatásai alatt összefutott a fiúval. Cedric szürke szemei alatt éktelenkedő sötét karikák miatt pedig idősebbnek tünt a valódi koránál.

- Le kéne pihenned Diggory, borzasztóan nézel ki - motyogta Draco de a fiú csak a fejét rázta.

Jobbját a lány fagyos kezére helyezte, másik kezével pedig lágyan megcirógatta annak márványszerű arcát.

- Ott akarok lenni, amikor felébred.

Ezután hosszú percekig egyikük sem szólalt meg.

- Mikor akarod elmondani neki? - szólalt meg végül Draco.

- Micsodát?

- Azt, hogy hogyan érzel iránta.

- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz... - motyogta egyre vörösebbé váló arccal Cedric.

- Borzasztóan hazudsz - nevetett fel Draco majd figyelmét újra a lassanként mozgolódni kezdő Lyra felé fordította - Én a helyedben nem várnék sokáig, mert a végén még túl késő lesz.

Lyra kirántotta a kezét Draco tenyeréből. Mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt miközben sötétkék szemeivel válaszok után kutatott Draco kifürkészhetetlen szürke szemeiben. 

- Ez meg mégis mit jelentsen?

- Ha rá kell kérdezned akkor úgy látszik még mindig nem érted - suttogta majd egy határozott mozdulattal újra megragadta Lyra kezét.

Az emlékképek gyorsan váltakoztak és egyre zavarosabbá váltak, mivel Lyra minden erejével igyekezett kizárni a fejéből a fiút.

A tágas nagytermet vidám gyerekzsivaj töltötte be, a felettük lévő megbűvölt mennyezet pedig a kinti felhős szürke eget imitálta.

A Dracotól néhány méterre reggeliző Lyra sötét hajkoronáját elegáns fonatba rendezve kanalazgatta gőzölgő zabkásáját. A lány mögött megjelenő Cedric - Draco legnagyobb döbbenetére - helyet foglalt a Mardekár asztalánál. A mellette ülő Pansy rosszalló ciccegésével a fülében hüledezve figyelte ahogy az unokatestvére egy hirtelen ötlettől vezérelve vigyorogva a fiú nyaka köré csavarja a zöld és ezüst színekben pompázó mardekáros sálját.

Már épp készült volna hangot adni a nemtetszésének, ám az unokatestvére és a mellette ülő Cedric arckifejezését látva torkára forrtak a szavak.

A következő pillanatban a kviddicspálya kellős közepén találta magát.

A győzelmi mámorban úszó mardekáros szurkolótábor elhagyta a lelátót és a pályára berohanva folytatta az eszeveszett ünneplést. A körülötte lévő hangzavar hatására ugyan már csengett a füle, Draco arcáról azonban nem lehetett levakarni a mosolyt. A Hugrabug ellen vívott győztes meccsük után Cedric sportszerűen kezet nyújtott az önelégülten vigyorgó Flintnek majd játékosan összekócolta a csapatkapitány mellett álló Lyra amúgy is elég rendezetlenül álló fürtjeit.

Változott a szín, amivel pedig Lyra megkönnyebbülésére a körülöttük lévő hangzavar is elcsendesült.

A Roxfort express egyik teli kupéjának ajtaján bepillantva Draco végre valahára megtalálta az unokatestvérét.

A lány fejét a mellette utazó Cedric vállára hajtva békésen aludt. A fiú egy könnyed mozdulattal Lyra füle mögé tűrte az arcába lógó tincseit majd figyelmét újra az ölében lévő könyv felé fordítva folytatta az olvasást.

- Elég! - nyögött fel Lyra szaporán dobogó szívvel, miközben szabad kezével letörölte a homlokán gyöngyöző izzadságcseppeket. Ahogy lepillantott az összefonódott ujjaikra Lyra szívét büszkeség töltötte el. Sikerült visszavennie az irányítást és teljesen kizárnia őt a fejéből.

- Ezt többet soha...- kiabálta fenyegetően, aminek hatására Draco önkénytelenül is hátrálni kezdett.

- Jól van, nyugalom... Csak fejezd be a hangoskodást mert semmi kedvem sincsen végighallgatni egy alapos fejmosást a szüleimtől.

A beszélgetésükben beálló csöndben Lyra a talpa alatt lévő hófehér kavicsokat kezdte rugdosni.

- Ezzel csak annyit akartam mondani - kezdett bele bizonytalanul Draco - hogy adhatnál egy esélyt kettőtöknek.

- Ez nem így működik... - rázta meg a fejét szomorúan Lyra miközben komótosan feltápászkodott, hogy megmozgassa az ülés közben  elgémberedett tagjait.

Nehezére esett érthetően szavakba önteni az agyán átsuhanó hevesen cikázó gondolatait.

- Ha Cedric valaha is érzett irántam bármit, ami több volt, mint barátság - ahogyan azt te állítod - az már biztosan rég a múlté - suttogta miközben megdörzsölte a szemeit. - Szereti Darcyt, én pedig nem tudnék többé a tükörbe nézni, ha önző módon a boldogságuk útjába állnék.

Draco nem felelt csak egy kurta bólintással nyugtázta Lyra szavait. Képtelenség volt bármit is leolvasni az arcáról.

- Ideje lenne visszamennünk, későre jár - motyogta a lány - Nem akarom, hogy fülön csípjenek minket, hogy az éjszaka közepén a kertben bóklászunk mert a végén még te is büntit kapsz.

Légyszi írjátok meg a véleményeteket kommentben!💕