A szünet hátralévő napjai egy szempillantás alatt elteltek, így mire Lyra feleszmélt már újra a fülledt, félhomályba burkolódzó jóslástan teremben találta magát. Mivel a teafű-olvasást már a téli szünet előtti utolsó órán befejezték, az új esztendőt egy - izgalmasnak épp nem nevezhető - új jóstechnika megismerésével indították.

Miután Trelawney professzor a tőle megszokott zavaros stílusában elmagyarázta az új módszer lényegét és ellátta őket instrukciókkal a tanárnő körbejárta a termet, hogy párokba rendezze a diákjait.

Lyra a hollóhátas Terry Boot-tal került egy párba. A fiú nem volt épp beszédes kedvében ezért Lyra magára vállalta a feladat elkezdését. Előhalászta a táskája mélyéről a Jövő Zenéjét, ami nem volt teljesen veszélytelen feladat hiszen a Szörnyek Szörnyű Könyve egyik példánya is a hátizsákjában lapult. A harcias tankönyv egy fenyegető mordulással köszöntötte a gazdáját, a ráragasztott Magifix csík miatt azonban ennél többre nem volt képes.

A jóslástankönyvvel az ölében a rozoga dohányzóasztalra helyezte a kezét majd szótlanul intett a meglehetősen rossz színben lévő fiúnak, hogy helyezze a tenyerébe a kezét.

Ettől az átkozott füstölőtől feldordult a gyomrom.

Lyra elengedte a füle mellett Terry megjegyzését, túlságosan lekötötte a figyelmét, hogy megpróbálja megfejteni a fiú tenyerét behálózó vonalak lehetséges jelentését.

Talán mégsem kellett volna megenni azt az harmadik tányér rántottát.

- Figyelmeztetlek Boot, ha lerókázod a frissen mosott taláromat szemrebbenés nélkül megátkozlak... - mondta Lyra fel sem emelve a tekintetét tankönyvben található ábráról.

- Tessék...? – kérdezett vissza Terry miközben elhúzta a kezét a lány tenyeréből.

- Hányingered van a füstölőtől – jelentette ki Lyra, a vele szemben ülő fiú zavarodott arckifejezése láttán azonban ő maga is elbizonytalanodott.

- Igen – vallotta be bizonytalanul Terry. - De ezt én egy szóval sem mondtam...

Pont az előbb tetted gondolta homlokráncolva valami azonban azt súgta neki, hogy ezt már ne kösse a partnere orrára.

- Hát... Láthatóan nem vagy a legjobb színben – füllentette. – És ezektől az átkozott füstölőktől nekem is sokszor felfordul a gyomrom.

Terry már nyitotta volna a száját, hogy (remélhetőleg) további kérdések sorát zúdítsa Lyrára, a lány azonban gyorsabb volt nála.

- Szerintem kéredzkedj ki a mosdóba – javasolta ártatlan arccal - Trelawney professzor biztos megérti majd...

Amikor már a partnere messze járt Lyra esélyt kapott rá, hogy nyugodt körülmények között átgondolhassa az előbb lezajlott eseményeket. Bármit mondjon is Terry a körülöttük lévő diákok csevegése ellenére Lyra tisztán hallotta a hollóhátas fiú szavait.

Az óra végét jelző kicsengő szinte áldásként érte a lányt, aki még a megszokottnál is gyorsabban igyekezett elhagyni a fülledt padlásszobát.

A fáklyák százaival kivilágított előcsarnok egyik félreeső sarkában letáborozott és lábujjhegyre állva a fürkészte a körülötte lézengő diáksereget.

- Diggory! – kiáltott rá a fiúra miközben rosszalló tekintetekkel kísérve átverekedte magát a nagyterem felé tartó tömegen.

A fiú a neve hallatán felkapta a fejét és a felé siető mardakeros lány láttán elmosolyodott.

- Szia Lyra! Milyen volt az új év első jóslástana?

- Tudod te azt nagyon jól – forgatta a szemeit Lyra. – Inkább add ide a kezed...

- Mi?

- Add a kezed! – Ismételte meg türelmetlenül – Kérlek, ez most fontos.

- Mond, hogy nem rajtam akarod gyakorolni azt a tenyérjóslásnak nevezett humbukot, amivel Trelawney a fejeteket tömi...

- Ez sokkal menőbb lesz annál – vigyorgott el izgatottan Lyra. – Persze csak akkor, ha összejön.

Cedric végül beadta a derekát és Lyra felé nyújtotta a kezét.

Nagyon édes amikor így lelkesedik valamiért...

- Hallottam! – kiáltott fel Lyra olyan hangosan, hogy a mellettük elhaladó diákok felkapták rá a fejüket.

- Mégis micsodát?

- Azt, amit gondoltál. Legalábbis azt hiszem...

Cedric zavarodott ábrázatát figyelve eltöprengett az előbb hallottakon.

- Komolyan aranyosnak tartasz engem? - kérdezte.

A fiú néhány másodpercnyi vacillálás után megszólalt, látszott rajta, hogy igyekszik úrrá lenni a zavarán.

- Annak tartalak – vont vállat - mert az vagy...

- Akkor most ezt vegyem úgy, hogy veszélybe került a mardekároshoz illő ravasz és hűvös imidzsem?

- Vedd úgy ahogyan akarod... – sóhajtott fel fáradtan a hugrabugos fiú. – Az lenne a legjobb, ha csak szimplán elfelejtenéd az egészet és ahhoz a részhez ugornánk ahol elmagyarázd, hogy mindez mégis hogyan lehetséges.

- Ezer örömmel... - morogta de Cedric korábbi szavai nem hagyták őt nyugodni – Én mint aranyos, ez nevetséges...

- Tudod mi a nevetséges Lyra? – nézett le bosszúsan az előtte álló lányra Cedric. – Az hogy nem vagy képes elfogadni egy egyszerű bókot...

- Igen, mert akkor az...

- Folytasd.

- ...Az olyan furává tenne mindent kettőnk között – fejezte be bosszúsan. Iszonyatosan zavarta, hogy nem volt képes épkézláb magyarázatot találni Cedric szokatlan viselkedésére.

- Talán igazad van... - mosolyodott el szomorkásan a fiú. - Most mennem kell – rázta meg a fejét. - Majd órák után összefutunk – azzal fogta magát és se szó se beszéd magára hagyta a meghökkent lányt.

Lyra még hosszú ideig nem tudott napirendre térni Cedric viselkedése fölött. Szűksége volt valamire, amivel elterelheti a gondolatait és mivel a délután esedékes kviddics edzés még messze volt a lány úgy döntött, hogy kihagyja az ebédet és a könyvtárba siet, hogy információt gyűjthessen az újdonsült képességével kapcsolatban.

Lyrának fogalma sem volt, hogy pontosan mit is keres, ezért kénytelen volt segítséget kérni a pultja mögött ülő Madam Cvikkertől. A meglehetősen rossz természetű könyvtárosnő egy mogorva intéssel a megfelelő könyvespolc felé irányította ő, így kezdetét vehette a kutatást.

Néhány perccel később a legilimenciával foglalkozó könyvek tucatjait a kezében szorongatva egy üres asztalhoz sietett, majd a halom tetején lévő viharvert példányt megmarkolva olvasni kezdett.

A könyvtárban töltött ebédszünet hamar eltelt, Lyra pedig hirtelen azon kapta magát, hogy Dracoval az oldalán a frissen hullott havon át gázol a Tiltott Rengeteg szélén álló vadőrlakjak felé.

A futóférgek etetése a korábbi órákhoz hasonlóan unalomba fulladt, ugyanis a hippogriffes incidens után önbizalmát vesztett Hagrid nem volt éppen a helyzet magaslatán. A diákok nagy része önállósította magát és a futóférgeket teljesen figyelmen kívül hagyva hógolyózni kezdett.

Lyra igyekezett kimaradni a két csoportra szakadt griffendélesek és madekárosok összeütközéséből. Figyelme az előtte kibontakozó csata helyett az üvegházak felé terelődött.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve pennát, pergament és tintát vett elő a táskájából, majd egy rövid üzenetet firkantott a lapra. Miután a tinta megszáradt a lány a kívánt formára hajtogatta az üzenetét, majd a talárja zsebéből előhalászott varázspálcájával rákoppintott a papírra, életre keltve ezzel az apró kacska szárnyú pillangóját. A pillangó – mely sajnos korántsem volt olyan elegáns, mint az a példány, amelyet tavaly Cedric küldött neki – kisvártatva szárnyra kapott és az üvegházak felé vette az irányt.

Lyra egy sóhajtás kíséretében eltette a pálcáját és visszatért a dögunalmas futóférgek etetéséhez. Csak remélni tudta, hogy megbűvölt üzenete megtalálja majd a címzettjét.

*****

Lyra a Nimbusz Kétezer-egyesén repülve az őrizetlenül hagyott karikák felé suhant, majd egy dugóhúzó után biztos kézzel áthajította a kvaffot a középső karikán. A csapat többi tagja az edzés végeztével már rég visszatért a fagyos januári időjárás ellen biztonságot nyújtó kastély falai közé, így Lyra csupán saját szórakoztatására dobálta a gólokat.

A karórájára sandítva újra ellenőrizte az időt. Az üzenetében írt időpont már bő tíz perce eltelt és Cedricnek még nyoma sem volt.

A pálya gyepét borító hótakaróba fúródott kvaff után kutatva zuhanórepülésbe kezdett, néhány másodperccel később pedig az élénkpiros labdával a kezében újra a karikák felé kormányozta a seprűjét. A következő dobása azonban elkerülte a kaput ugyanis a labda útjába suhanó Cedric kivédte a dobását.

- Szép védés - dicsérte meg a fiút Lyra a pálya másik végébe repülő labda után nézve. - Ha megunnád a fogóskodást akár még őrző is lehetne belőled.

- Inkább maradok a jól bevált pozíciómnál. - vont vállat Cedric miközben igyekezett elkerülni Lyra sötétkék szemeinek fürkésző tekintetét. - Sajnálom, hogy úgy kifakadtam és magadra hagytalak a nagyszünetben...

- Nem, én sajnálom... - szakította félbe a barátját a lány. - Nem kellett volna ezt az egészet így a nyakadba zúdítanom.

- Félreértesz, örülök, hogy hozzám fordultál. Csak ott abban a pillanatban ez az egész megijesztett.

- Nem foglak többször kísérleti nyúlnak használni, ezt megígérhetem...

- Akkor most te nem...?

- Nem dehogy...  Csak akkor működik, ha hozzáérek az adott személyhez.

- Ez megnyugtató...- lélegzett fel Cedric

- Csak nem rejtegetni valód van Diggory? - vigyorodott el pimaszul a lány.

- Mindannyiunknak van valami - mosolyodott el sejtelmesen a fiú.

A beszélgetésükben beálló hirtelen csöndet végül Lyra törte meg:

- Akkor minden rendben van közöttünk?

- Igen.

- És még mindig a legjobb barátom vagy?

- Az vagyok - forgatta a szemeit Cedric. - A legjobb barátod, akinek még tartozol a sztorival arról, hogy hogyan sikerült szuperhőssé válnod az elmúlt tizenkét óra leforgása alatt.

- Szuperhőssé?

- Mindig elfelejtem, hogy te nem szoktál mugli képregényeket olvasni, pedig egy-kettő biztos tetszene neked... A szuperhősök olyan személyek, akik a muglik által megmagyarázhatatlannak vélt különleges képességekkel rendelkeznek és úgy döntenek hogy ezekkel az emberiség javát szolgálják.

- Szóval a muglivilágban a varázserejüknek köszönhetően minden varázsló és boszorkány lehetne szuperhős?

- Elméletileg igen. Persze ehhez minisztérium embereinek is lenne egy két szava...

- És persze felejtésátka is... - tette hozzá mosolyogva Lyra.

________________________________

Ha tetszett nektek az új rész dobjatok egy csillagot vagy komizzatok, nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre...🙆🏻💕

Ha bárkinek kérdése lenne a története(i)mmel vagy akár bármi más témával kapcsolatban írjatok nyugodtan, akár hozzászólás, akár pedig privát üzenet formájában is.

Ps.: Belekezdtem egy Pókember/Peter Parker fanfictionbe aminek az első pár részét már meg is találhatjátok az oldalamon. Mivel a történet a Bosszúállók: Végjáték után néhány hónappal veszi kezdetét egy ideig még biztosan nem fog spoilereket tartalmazni az új Pókember filmből, szóval emiatt nem kell aggódniuk azoknak, akiknek esetleg még nem volt alkalmuk megnézni a filmet...🕷

Ha kedvet kaptatok hozzá kukkantsatok bele, a címe Broken Things.
Ígérem nem fogjátok megbánni; )