Lyra élete első roxmotrs-i hétvégéjének reggelén kissé kócosan, de jókedvűen kászálódott ki az ágyból. Piperecuccait tartalmazó kistáskáját a kezében szorongatva nagyot ásított, majd megindult a fürdőszoba felé. Egy alapos arc- és fogmosás után kifésülte hosszú hollófekete haját és laza fonatba rendezve azt, visszasétált a mardekáros évfolyamtársaival megosztott hálótermébe. Visszatértekor már a többiek is nagyban készülődtek, izgatott csevegésük hangja betöltötte a téglalap alakú helységet.

Gyorsan ő is átöltözött, majd megragadta az ágya szélére hajított ezüst és zöld színekben pompázó sálját és nagyterem felé vette az irányt. Talárjának zsebébe süllyesztett bőrerszényében csak úgy csörögtek az elköltésre váró arany galleonok és ezüst sarlók.

A nagyterem felől érkező íncsiklandozó illatok mágnesként vonzották a korgó gyomrú lányt. A megszokott hosszú asztalához érve keresett magának egy üres helyet, majd lehuppant oda és nekilátott, hogy gazdagon megpakolja a tányérját a szorgos roxforti házimanók munkáját dicsérő étellel.

- Új frizura? – szólalt meg a háta mögül egy kicsivel később Cedric.

- Tetszik?

- Nagyon jól áll – válaszolta mosolyogva, amitől Lyra sápatag arcán két apró pírfolt jelent meg.

- Egy perc és kész vagyok... – mondta gyorsan tekintetét szigorúan a hamarosan kiürülő aranytányérjára függesztve.

- Egyél csak nyugodtan, Roxmorts nem megy sehová.

A következő pillanatban azonban valami olyan dolog történt, amitől Lyra kis híján a vele szemben ülő elsőéves lány talárjára köpte az éppen szürcsölgetett narancslevét.

- Mégis mit csinálsz? –suttogta riadtan a mellette lévő üres helyen komótosan helyet foglaló fiú felé pislogva.

- Leülök melléd – jelentette ki nemes egyszerűséggel, Lyra ledöbbent arckifejezését vizsgálgatva.

- De ez a mardekár asztala...

- És?

- ...te pedig nem vagy mardekáros.

- Nem, tényleg nem vagyok – vont vállat – De miért olyan nagy ügy ez? Tudtommal a házirend egyetlen pontja sem említi a tanulók ülésrendjét a teljesen hétköznapi étkezések alkalmával...

- Nem zavar, hogy megbámulnak?

- Nekem bőven megér néhány megvető pillantást, hogy valaki olyan mellé ülhetek aki fontos a számomra.

Lyra erre már végképp nem tudott mit mondani. Érezte, hogy Cedric korábbi bókja miatt hátramaradt pír lassan továbbterjed az orcájáról, az egész arcát felforrósítva ezzel.

- Van egy ötletem – jelentette ki végül, miután az arca visszanyerte eredeti színét.

A magával hozott sálját a fiú nyaka köré tekerve elégedett mosollyal az arcán szemlélte meg a végeredményt.

- Csini...

A fiú fejcsóválva igazgatta meg a mardekár színeiben pompázó sálat.

- Szóval most már szinte egy vagyok közületek?

- Azért az túlzás... - forgatta meg a szemeit.

A reggeli után elhagyták a nagytermet és átsétáltak a Roxmortsba készülő diákokkal teli előcsarnokba. Az összeverődött tömeget pásztázva hamar megpillantották Cedric hugrabugos barátait.

- Mi van rajtad, haver? – meresztette a szemét a Ryan nevezetű fiú.

- És miért pont mardekáros? – kérdezte megrökönyödve a csoporthoz csapódó Darcy.

A mondat utolsó szava szinte szitokszónak hangzott a lány szájából.

- Hosszú sztori – legyintett Cedric. – Menjünk inkább mielőtt az összes fiákert elviszik.

A fogatok érkezésekor a társaság kettéoszlott. Lyra, Cedricen és Darcyn kívül két másik hugrabugossal osztott a láthatatlan lovak által húzott fiákeren. Elégedetten konstatálta, hogy fondorlatos szervezkedése révén Cedric végül a boldogan mosolygó szőkehajú lány mellett kötött ki, még akkor is ha ez az ő számára azt jelentette, hogy két testesebb fiú mellett nyomorogva kell eltöltenie a Roxmortsba vezető utat. Miközben a vele szemben ülő páros beszélgetni kezdett, Lyra a fiáker ablakán kitekintve a mellettük elsuhanó őszi tájat figyelte.

Korábban ugyan futólag már többször is találkozott Cedric baráti körének tagjaival, arra azonban nem számított, hogy a kis csapatukhoz csatlakozva ennyire élvezni fogja a varázslófalú felfedezését. Megnézték a hírhedt kísértethazát, a Szellemszállást, zsebeiket pedig a Mézesfalásban és Zonkó Csodabazárjában vásárolt dolgokkal tömték meg.

Örült, hogy a falu halloweeni dekorációval díszített főutcáján sétálgatva végre kiszellőztetheti a fejét, megszabadulva ezzel a közeledő Mardekár-Griffendél mérkőzés okozta stressztől.

****

Miközben a többek Calamus Pennaboltjában néztek új írószerek után, Lyra és Cedric úgy döntött, hogy a Három Seprűben várják meg a társaikat. Mialatt a lány szabad asztal után nézett, a hugrabugos fiú a söntés mögött álló Madam Rosmertával szóba elegyedve intézte a rendelésüket. A pultnál álló magas fiút figyelve Lyra szája akaratlanul is mosolyra görbült. A barátai megjegyzései ellenére is kitartóan viselte a kölcsönbe kapott sálat.

Pár pillanattal később két nagy korsó gőzölgő vajsörrel a kezében tért vissza.

- Hagyd csak, ezt most én állom – mondta határozottan, látva, hogy Lyra az erszénye után nyúl.

- Köszönöm – motyogta miközben átvette az italát.

- Egészségünkre – koccintották össze színültig töltött korsóikat.

A két barát ezután vajsörüket szürcsölgetve a gondolataikba merültek.

- Nagyon jófejek a barátaid - törte meg végül a csendet hosszas habozás után Lyra.

- Örülök, hogy jól kijössz velük. Szerintem ők is kedvelnek téged.

- És Darcy is rendes lánynak tűnik...

- Tényleg az...- bólintott Cedric.

- Akkor meg mégis mi tart vissza? Hívd el randira!

- Nem is tudom Lyra...

- Még a vak is látja, hogy fülig beléd van esve. Te miért nem veszed észre?

- Beszéljük valami másról... - sóhajtott fel zavartan Cedric – Inkább azt mond meg nekem, hogy eldöntötted-e már hogy hazautazol-e a szünetre vagy sem?

Lyra gyorsan lesütötte a szemét és idegesen babrálni kezdett a pulcsija újából kilógó cérnaszállal. Nem tetszett neki a hirtelen témaváltás.

A téli szünet közeledtével a házvezető tanárok elkezdték összeírni az ünnepek idejére az iskolában maradók névsorát. Lyra erősen elgondolkodott rajta, hogy csakúgy mint tavaly, most is felfirkantja a nevét a pergamenlapra és a Roxfort biztonságot jelentő falai között tölti a szünetet.

- Nem akarok visszamenni a kúriába... - fakadt ki végül.

- Akkor ne menj.

- Ez nem ilyen egyszerű. Narcissa és Draco számít rám. És Luciusnak is kellek a túldíszített ünnepi asztal köré, amikor is a hagyományokhoz híven eljátsszuk, hogy tökéletes család vagyunk.

- A hideg ráz attól a férfitól...

A mardekáros lány sötéten felnevetett.

- És te még nem is láttad őt, hogy milyen a vita hevében. A múltkor folyamatosan üvöltözött velem, amikor pedig elegem lett és visszafeleseltem akkor...

- Akkor?

- Semmi, csak tovább kiabált. Ennyi az egész.

- Lyra, az igazat.

- Még akkor is, ha nem fog neked tetszeni?

- Hallani szeretném – bólintott határozottan.

- Megpofozott...

- Tessék?!

- Megpofozott! –ismételte meg a válaszát ingerülten Lyra, a kelleténél talán kicsit hangosabban.

A közeli asztaloknál ülő boszorkányok és varázslók egy emberként kapták fel a fejüket, lopott pillantásokat vetve rájuk a süvegiek alól.

- Ez mikor történt? - halkította le a hangját a fiú, hogy a kíváncsiskodók ne hallhassák meg szavait.

Lyra egy ideig nem válaszolt, csak összepréselt ajkakkal bámulta Cedric megfeszült vonásait. Nem akarta a fiú orrára kötni, hogy ez már régen nem az első eset volt.

- Most nyáron.

- Erről miért nem írtál soha? – látszott rajta, hogy majd szétveti a düh.

- Mert ez nem olyan dolog, amit az ember szívesen beleír a leveleibe. És amúgy is, csak fölöslegesen felhúztad volna magad miatta, pont mint most.

- Csak biztonságban akarlak tudni.

- Tudom Ced és hálás vagyok érte – mosolyodott el miközben előre hajolt a székében, hogy elérje a fiú ökölbe szorított kezét. – De amíg kiskorú vagyok nem tudok mit csinálni, mert rajtuk kívül nincs senkim. Még ez is jobb mintha bezsuppolnának egy mugli árvaházba.

Hosszú ideig egyikük sem szólalt meg, Lyra pedig tekintetét az összefonódott ujjaik és a fiú töprengő arca között járatta.

- Mi jár a fejedben?

- Tudom, hogy az igazi problémát nem orvosolja, de ha tényleg nem szeretnél hazamenni akkor lenne egy ötletem...- kezdett bele bizonytalanul. - Előtte még meg kell kérdeznem a szüleimet, de ha minden összejön, lenne kedved nálunk karácsonyozni? Persze semmi kényszer csak gondoltam megkérdezem hátha... - szabadkozott a fiú Lyra döbbent arckifejezését látva.

- Nagyon szívesen karácsonyoznék nálatok – szakította félbe lelkesen a lány.

- Akkor amint visszaérünk megírom a levelet a szüleimnek.

A fogadó bejárata fölé helyezett csengő új látogatók érkezését jelezte. A hugrabugos csoport Darcy és Ryan vezetésével csörtetett be a vendégekkel teli helyiségbe. Homlokukra tapadó vizes tincseik arról árulkodtak, hogy a kinti időjárás időközben rosszabbra fordult.

A lány kedves mosollyal az arcán indult meg az asztaluk felé, amikor azonban közelebb érve megpillantotta az összefonódott ujjaikat elkomorodott.

- Gondolkodj azon, amit Dracyval kapcsolatban mondtam – súgta oda Cedricnek miközben feltűnésmentesen elhúzta a kezét és felállt, hogy szerezzen még néhány széket az újonnan érkezők számára.

Várom a véleményeiteket kommentben!🙆🏻💕