A jól ismert piros mozdonyt megpillantva Lyrát jóleső izgatottság járta át. 

- Szedd a lábad Cedric mert a végén még nem marad szabad fülke!

- Egy pillanat... – válaszolta az ötödéves fiú miután felráncigálta az utazóládáját a vonat lépcsőjén.

A Roxfort Expressz szűk folyosóján masírozva a két diák üres fülkék után kutatott. Súlyos ládáikat az egész vonaton keresztül maguk után cibálva érdekes látványt nyújthattak, ez azonban a kupék üvegezett ajtaján kipillantó vágyakozó tekintetű lányokat egy csöppet sem zavarta.

- Megálljunk autogramot osztogatni? – kérdezte vigyorogva egy nagy csapat griffendéles lány fülkéje előtt megtorpanva.

- Csak menj tovább – motyogta vörös fejjel Cedric mire Lyra fintorogva tovább indult.

- Diggory! – az egyik közeli fülke ajtaján egy hosszú szőkehajú lány dugta ki a fejét - A többi prefektussal együtt foglaltunk neked helyet!

A kedvesen mosolygó szeplős lányban Lyra hamar felismerte Darcy Jerkinst a Hugrabug kviddicscsapatának hatodikos hajtóját.

- Bocsi Darcy de nem tudok... - válaszolta Cedric de Lyra figyelmeztetően sípcsonton rúgta.

- Úgy érti, hogy nem tud menni amíg nem segít nekem elcipelni a ládámat. De utána feltétlenül ott lesz.

- Ez meg mégis mi volt? – nézett rá elkerekedett szemekkel Cedric miután a fülkeajtó nagy robajjal becsapódott a lány után.

- Intézkednem kellett mert te képes lettél volna elbaltázni egy ilyen jó lehetőséget.

- Mert nem szeretném, hogy egyedül legyél...

- ...És nem is leszek. Szépen megkeresem Dracot és behuppanok az undok kis bagázsa mellé. Na mozgás, nem vicceltem amikor azt mondtam, hogy te fogod cipelni a csomagjaimat...

Draco rosszmájú megjegyzéseit és fellengzős történeteit már szinte a vonat másik végéből is hallani lehetett, ezért Lyrának nem okozott komolyabb nehézséget az unokatestvére megtalálása.

- Biztos ezt akarod? – a mardekáros csoport fülkéje előtt álldogálva a fiú hangja bizonytalanul csengett.

- Persze – hazudta szemrebbenés nélkül kezét a kilincsre téve – Jó prefi partit, és ügyesen Dracyval! – majd egy kacsintás kíséretében hatát fordított Cedricnek és belépett a fülkébe.

Draco éppen a puccos családi nyaralásuk részleteit ecsetelte a társainak, amikor Lyra megérkezett.

- Lelépett a lovagod? – vigyorgott gonoszan Pansy aki az ajtó üvegén keresztül végignézte a folyosón zajló jelenetet.

- Együtt utazik a többi prefektussal – vont vállat fa arccal, mert egy pillanatra sem akart csalódottnak látszani.

- Szóval mi csak a második lehetőség vagyunk? – háborodott fel Draco.

- Igazából a harmadik, idefelé menet próbáltam keresni egy üres kupét, de egy hollóhátas csoport megelőzött...

- Ez igazán kedves – forgatta a szemeit a fiú majd arrébb csúszott, hogy helyet szorítson maga mellett.

Amikor a vonat maga mögött hagyta London nyüzsgő városát a vele szemben ülő Blaise Zambini előhalászta a talárja zsebéből az aznapi Reggeli Próféta egyik példányát, majd a combjára helyezve azt komótosan széthajtogatta. A kihajtogatott újság hátuljáról a már jól ismert férfi arcképe nézett vissza rá. Az elmúlt három hétben minden hír Sirius Black elképesztő szökéséről szólt. Fogalma sem volt, hogy hogyan volt képes meglépni a dementorok által őrzött szuperbiztonságosnak tartott börtönből, abból viszont már nagyon elege volt, hogy szinte már a csapból is az eszelős nagybátyja körözési plakátja folyik.

Miután Lyra tekintetét követve szürke szemei megállapodtak A Reggeli Próféta hátoldalára nyomtatott képen, Draco a szokásos vontatott stílusában szólalt meg.

- Hihetetlen, hogy mit vitt véghez ez a Sirius Black...

- Olyan hihetetlen, hogy a sajtó már három hete másról sem beszél. – szólt ki unottan az újságja mögül Blaise.

- Azért arra kíváncsi lennék, hogy merre bujkálhat most, van valami tipped Lyra? – vette át a szót Parkinson - Elvégre a te nagybátyád.

- Nem tudom – forgatta a szemeit - Hozzánk még nem kopogott be egy gyors családlátogatásra.

- Remélem hamar elintézi Pottert...

Lyra hitetlenkedve pillantott az unokatestvérére.

- Akkor mégis kiről fogsz panaszkodni nekünk egész álló nap? És amúgy is a sulit dementorok őrzik, szóval esélytelen.

- Azokat már egyszer kijátszotta, megteszi még egyszer.

- Dumbledore nem fogja hagyni, hogy a kis kedvencének baja essen... - érvelt Zambini.

- Reménykedni azért lehet... - vont vállat Draco miközben nagyot ásítva lejjebb csúszott az ülésen - Azért kíváncsi lennék, hogy hogyan csinálta...

Miközben a többiek egyre vadabb teóriák kitalálásával próbálták megfejteni, hogy Black mégis hogyan hajthatta végre a bravúros szökését az Azkabanból, Lyra igyekezett olvasással elütni az időt. A mellette ülő Malfoy folyamatos karattyolása azonban nem könnyítette meg a helyzetét. Egy idő után sóhajtva feladta a dolgot és inkább a vonat ablakán kibámulva a mellettük elsuhanó tájat kezdte fürkészni. Szemhéjai azonban lassanként elnehezedtek a halkan szuszogó lány feje pedig hamarosan a mellette ülő Draco vállára bukott. Csak akkor emelte fel a fejét amikor a vonat lassítani kezdett.

- Máris ott vagyunk? – nézett fel álmosan.

- Nem hiszem...

- Megyek és megkérdezek egy prefektust - azzal felpattant és félkómásan kibotorkált a fülkéből.

Nem Lyra volt az egyetlen diák, aki roppantmód furcsának találta a Roxfort Expressz lassulását. A kupék ajtaján sorra dugták ki a fejüket a kíváncsiskodó diákok, akik néhány másodperccel később első sorból nézhették végig Lyra balszerencsés zuhanását.

A felcsendülő tompa puffanások majd fájdalmas dünnyögés zaja egyértelműen jelezte neki, hogy nem ő volt az egyetlen aki pórul járt a vonat kiszámíthatatlan fékezése miatt. Egy halk kattanással összes lámpa kialudt, teljes sötétségben hagyva ezzel szerelvényt.

- Jól vagy kicsi lány? – szólalt meg egy hang a közelben.

- Persze, csak kicsit sem megalázó módon orra buktam a fél iskola szeme láttára – hagyta, hogy a névtelen megmentői felsegítsék őt a folyosó padlójáról és becipeljék őt a fülkéjükbe.

- Ha ez vigasztal ilyen szép esést már rég nem láttam – nevetett fel egy másik hang a sötétben.

-  Őrülök, ha szórakoztató a nyomorom – motyogta Lyra miközben tenyerét a fájó homlokához nyomta amiből valami furcsa ragacsos anyag szivárgott – Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?

- A legjobbakkal is megesik.

- Nem tudom hogy ti, hogy vagytok vele de ez nekem igazi vészhelyzetnek tűnik – mondta az egyikük miközben előhúzta a pálcáját – A bajba jutott hölgy érdekében nem késlekedhetünk.

A felvillanó pálca fényében Lyra három alakot pillantott meg. A két vöröshajú magas fiúban azonnal felismerte Fred és George Weasleyt Griffendél ház terelőit, akik az egész iskolában híresek voltak a csínytevéseikről, a fülkében tartózkodó harmadik, rasztahajú srácot azonban, nem ismerte.

Mindhárman Lyra köré tömörülve hunyorogva vizsgálgatták a lány homlokán díszelgő sérülést.

- Ez nem néz ki túl jól – jelentette ki az egyik iker.

- Maradj már csöndben, még halálra rémíted szerencsétlent...- szólalt meg a másik

- Nincs semmi bajom – válaszolta dacosan, de a fiúk elengedték a fülük mellett a megjegyzését.

- Ömlik a vér a homlokodból hercegnő.

Ötlete sem volt, hogy a családjaik között húzódó kölcsönös ellenszenv ellenére a két Weasley testvér miért viselkedik vele ilyen kedvesen, újdonsült beceneve viszont nem igazán volt az ínyére. Mielőtt azonban hangot adhatott volna a nemtetszésének a harmadik fiú is megszólalt.

- Valami mozog odakinn – suttogta halálra vált arccal.

A fülke üvegablakán keresztül egy magas csuklyás alakot pillantottak meg. A lény oszladozó kezét a kilincsre helyezve kitárta a kupé ajtaját. A csuklyás egyenként végignézett rajtuk majd vontatott hörgésszerű hangot hallatva mély lélegzetet vett. A fülkén átsuhanó jegyes szélroham hatására mindannyian megborzongtak, olyan érzésük volt mintha az összes boldogságukat kiszívták volna a testükből. Lyra ösztönösen hátrahőkölt, az egyik Weasley iker mellkasának ütközve ezzel. Miközben a csuklyás alak lassan kihátrált a fülkéből, elfüggönyözött arcát egy pillanatra sem fordította el a lányról.

- Ez meg mégis mi a kénköves ménkű volt?

- Egy dementor – válaszolta dideregve a lány, amikor már a teremtmény messze járt.

Miután a visszajöttek a fények és a vonat is kisvártatva mozgásba lendült Lyra fáradtan lerogyott az egyik ülésre. A vértől maszatos remegő kezeire pillantva újra megborzongott.

- Tessék szorítsd ezt rá – huppant le mellé az egyikük.

Lyra egy ideig csodálkozva nézte a gombócba gyűrt fehér zoknit, amit az ikerpár egyik tagja hosszas kutatás után halászott elő az utazóládája aljáról, majd a vérző homlokára szorította azt.

- Köszönöm.

- Örülhetsz, hogy a minisztérium nem vámpírokat küldött Black után, mert akkor nagy pácban lettél volna...

- Micsoda szerencse – forgatta a szemeit Lyra – Zavarna titeket, ha egy kis ideig még itt maradnék veletek? Nincs se, erőm se kedvem megmozdulni.

- Érezd magad otthon.

A griffendéles fiúk remek társaságnak bizonyultak ugyanis Fred és George szent kötelességüknek tekintették, hogy vicceikkel jobb kedvre derítsék őt, ami az utazás végére többé kevésbé sikerült is nekik.

- Merlin szakállára veled meg mégis mi történt? – motyogta Cedric miközben a roxmortsi állomás peronján állva óvatosan szemügyre vette a Lyra homlokán díszelgő sérülést.

Áldotta az eszét, hogy a vonat mosdójában már korábban lemosta magáról az arcára és kezeire száradt alvadt vért különben a hugrabugos fiú tolmácsolásában végighallgathatott volna egy hosszú órákon keresztül tartó beszédet arról, hogy miért is kéne jobban vigyáznia magára.

- Amikor a vonat fékezett, elestem és bevertem a fejem. Madam Pomfrey egy pillanat alatt összeforrasztja majd.

- Látod pont ezért kellett volna melletted maradnom, úgy ahogyan azt eredetileg terveztük.

- Ne aggódj, jó kezekben voltam – válaszolta Lyra egy apró mosollyal az ajkán a közelben álldogáló Weasley ikrekre sandítva - Inkább meséld el, hogy mi volt Darcyval mielőtt még ideje korán elráncigálnak engem a gyengélkedőbe...

✨Juhiii elértük a 4k megtekintést!✨