Lyra szíve a torkában dobogott ahogy a félelemtől megbénulva gépies mozdulatokkal közelebb araszolt a földön fekvő testhez. Remegő kezeivel igyekezett kitapintani a lány pulzusát, elkeseredett próbálkozása azonban sikertelennek bizonyult. A korábban tudásvágytól csillogó szempár most fakó üveges tekintettel meredt a semmibe. Bozontos hajtincseit a füle mögé tűrte, majd óvatosan lezárta a lány szemhéjait.

- Érzem a rettegését... - csendült fel újra a borzongató suttogás.

Biztos volt benne, hogy a titokzatos hang gazdája most az ő életére tör, ezért feltápászkodott a hideg kőpadlóról és szélsebesen futni kezdett. A folyosó végéhez érve a könnyektől elhomályosult szemeivel egy utolsó fájdalmas pillantást vetett a lány testére. A vég nélküli menekülés az ódon épület eldugottabb, korábban ismeretlen szegletébe vezette a lányt. A feszített tempójú futástól kifáradva kapkodva vette a levegőt, mégsem volt hajlandó lassítani.

- A lány túl sokat tud, meg kell halnia... Ugyan úgy, mint a másiknak.

A lábai azonban lassanként kezdték feladni a szolgálatot. Túl fáradt volt, hogy tovább folytassa ezt a hajszát, amiben neki jutott a préda szerepe. A kőpadlóra rogyva már tudta, hogy vége van a fogócskának.

Amikor kinyitotta a szemét az első dolog amit megpillantott a baldachinos ágyának méregzöld függönye volt. Zakatoló szívének ütemes dörömbölését hallgatva törökülésbe tornázta magát, majd a függönyt óvatosan széthúzva bizonytalan léptekkel indult meg a közös fürdő felé. Magában fohászkodott, hogy remegő térdei kibírják a fürdő felé vezető rövid utat.

A helyiség a kora reggeli időpont miatt teljesen kihaltnak bizonyult. Nem törődött azzal, hogy fényt kapcsoljon, a roxforti tó belsejébe bepillantást engedő megbűvölt üvegablakokon beáramló zöldes derengés elegendő fényt biztosított a számára. Az egyik mosdókagylóhoz lépve megnyitotta a csapot majd a vizet a tenyerébe csurgatva alaposan megmosta az arcát. A hideg víz segített neki, hogy lerázza magáról a szívét félelemmel eltöltő rémálom részleteit. Amikor felemelte a fejét Lyra elszörnyedt a tükörből visszanéző képmásának kinézetén. Az elmúlt hónapokban már egészen megbarátkozott a karikás szemeivel, a tükörben látott sápadt és nyúzott ábrázattal azonban még ő sem számolt. A saját magán kívül azonban egy másik alakot is megpillantott a fürdőszoba zöldes félhomályban úszó végében.

- Merlin szakállára Parkinson, a frászt hoztad rám! – sziszegte dühösen a sötétkék fürdőköntöst viselő lány felé fordulva. - Ha azért jöttél, hogy lecsekkold nem kezdek-e mugliivadékokat gyilkolni ezen a madárcsicsergős szombat reggel akkor ki kell hogy ábrándítsalak: nem tervezek ilyet.

- Azért jöttem, hogy megnézzem, hogy jól vagy-e, te idióta – válaszolta karba tett kézzel mire Lyra elszégyellte magát.

- A folyamatos forgolódáshoz és a motyogásodhoz már hozzászoktam, őszintén szólva Milicent Bulstrode horkolását nehéz überelni, most viszont sikerült.

- Sajnálom – motyogta de Pansy leintette.

- A szívbajt hoztad ránk a nyavalyás sziszegéseddel.

- A többiek is felébredtek? – kapta fel a fejét Lyra.

- Nem dehogy is, ők is Bulstrode horkolásán edződtek, így viszont hatásosabban hangzott... - vont vállat, mire Lyra csak a szemét forgatta - A lényeg az, hogy fogalmad sincs milyen arra ébredni, hogy a flúgos szobatársad kígyónak képeli magát és párszaszóul sziszeg...

A folyamatos sértegetést megelégelve már nyitotta is a száját, hogy visszavágjon a neki címzett degradáló megnevezések miatt, amikor villámcsapásként hasított bele a felismerés.

- Erre mégis miért nem gondoltam korábban! – csapott a homlokára miközben az ajtóban álló Pansyt megkerülve visszafutott a hálótermükbe.

Miután gyorsan leráncigálta magáról az átizzadt szürke pizsamáját, az ágya lábánál elhelyezett ládájához térdelve egy váltás talár után kutatott.

- Mégis hova készülsz Black?

- A könyvtárba – válaszolta miközben a sötétben egyszínűnek tűnő felemás zoknikat húzott a lábára – Adtál egy remek ötletet, köszönöm Pansy.

- Csinálj, amit akarsz, én visszafekszem aludni – motyogta unottan majd visszabotorkált az ágyához, lehuppant rá és morgolódva elhúzta a függönyét.

Lyra a vállára kapta a hátizsákját majd feltápászkodott és kezeivel kisimítgatta a ládája aljáról előhalászott összegyűrt talárja anyagját. Pálcáját a zsebébe csúsztatva csöndesen behúzta maga után a hálóterem ajtaját.

A diákok nagy része, a falakat díszítő festmények figuráival együtt, még az igazak álmát aludták. Lyra a rövid útja alatt a Hollóhát hallgatag kísértetén kívül nem találkozott egy lélekkel sem. Egy megkönnyebbült sóhajtás hagyta el a száját amikor a könyvtár ajtaját a korai időpont ellenére nyitva találta. Madam Cvikker ürességtől kongó asztala felé sandítva elbizonytalanodott. Ha bárki itt találja őt, annak biztos alapos fejmosás lesz a vége. Rövid vacillálás után a fejében megszólaló vékony kis hangocska figyelmeztetését semmibe véve egyenesen a könyvtár veszélyes bestiákról szóló részlege felé vette az irányt.

Két órával és egy nagy kupac dohos könyvel később Lyra végre megtalálta azt, amit keresett. A Leghátborzongatóbb Szörnyetegek című könyv egyik megfakult oldalát olvasva elállt a lélegzete.

„A kies honunkban leledző temérdek félelmetes bestia és szörny-állat között aligha akad csodásabb és halálosabb fajzat, mint a Baziliskus, más néven a Kígyók Királya. Ezen csúszómászó, mely gyakorta gigantikus méreteket ölt, száz-évekig is elélhetik. Bölcsője a tyúknak tojása, melyen varangyos béka kotlik. Gyilkos fegyvere is felettébb csodásabb, hisz' halálos méregtől csepegő foga mellett a nézése is halált hozó: valamely ember vagy állat tekintetének tüzébe kerül, nyomban életét veszíti. A pókok menekülnek a Baziliskus elől, mert emez gyűlölt ellenségük. A Baziliskus pediglen féli a kakasnak rikkantását, minek hallatán menten kiszenved."

A baziliszkuszról szóló bejegyzés elolvasása után rengeteg kérdés fogalmazódott meg a fejében. Fogalma sem volt, hogy egy ekkora állat hogyan közlekedhet feltűnésmentesen miközben ő a falból jövő hangokat a lassan rátörő elmebaj jelének tekintette.

- Köszönöm, innen már megtalálom – szólalt meg egy ismerős hang a polcok közötti folyosóról.

Az egyre közeledő lépések zajára Lyra gyorsan becsapta az előtte lévő molyrágta könyvet. Hermione bozontos üstökét megpillantva azonban fellélegzett. A griffendéles lány futástól kipirult arcán meglepett kifejezés suhant át amikor észrevette a könyvkupacok között üldögélő Lyrát.

- Szia – köszönt zavartan mire Lyra csak egy biccentéssel felelt.

Ahogy Hermione csokoládébarna szemei átfutották a Lyra által összegyűjtött könyvek gerincére írt címeket eltátotta a száját.

- Rájöttél?

- Mire?

- Arra... - kezdett bele lehalkítva a hangját – Hogy mi támadja meg a mugli születésű diákokat?

Hermione türelmetlen ábrázatát vizsgálgatva egy ideig nem válaszolt a neki szegezett kérdésére. Próbálta eldönteni, hogy megbízhat-e benne vagy sem. Tépelődéssel töltött hosszú másodpercek után azonban felsóhajtott. Utálta bevallani, de szüksége volt a segítségére, hogy minden kérdésére választ kapjon.

- Olvasd el – azzal Hermione kezébe nyomta a baziliszkuszról szóló oldalon kinyitott könyvet.

- De ez még mindig nem magyarázza meg hogy az áldozatok miért váltak kővé – szólalt meg azután, hogy átfutotta a szöveget -ahelyett hogy...

- ...Meghaltak volna?

- Igen.

- Ezen én is gondolkoztam.

- Vegyük sorra hogy mit tudunk az áldozatokról – kezdett bele Hermione megvillantva a híres-neves logikáját, amivel mosolyt csalt Lyra arcára – Mi a közös bennük?

- Közvetlenül egyikük sem nézett a szörnyeteg szemébe! – kiáltott fel lelkesen Lyra néhány másodpercnyi gondolkodás után, mire a vele szemben álló lány riadtan csöndre intette.

- Minél hamarabb szólnunk kell Dumbledore professzornak. Harry reggeli után újra hallotta a hangot, nincs vesztegetni való időnk.

- Ha a szörny tényleg új áldozatot keres akkor jobb lenne, ha te addig itt maradnál.

- Azért, mert sárvérű vagyok? – kérdezte karba tett kézzel.

Azért, hogy az álmom ne váljon valósággá gondolta magában.

- Azért, hogy biztonságban legyél. Tessék fogd ezt meg – azzal átnyújtotta a táskája aljáról előhalászott piperetükrét, amit még Narcissától kapott karácsonyra.

- Köszönöm – motyogta zavartan majd előhúzta a pálcáját és a tükörre koppintva így szólt: geminio.
- Egy legyen azért nálad is.

- Ügyes trükk – mosolyodott el Lyra az elkészült másolatot vizsgálgatva.

A máskor nyüzsgő kastély Lyra legnagyobb megkönnyebbülésére a Griffendél-Hugrabug találkozó miatt teljesen kiürült. A könyvtárba vezető folyosó végén megtorpanva homlok ráncolva próbálta felidézni a Harry és McGalagony professzor társaságában eltöltött kínos sétát Dumbledore irodájába. A trükkös lépcsősorokon felsétálva hamar rájött hogy hogy a hiányos emlékei becsapták őt és rossz emeleten jár. Sem az irodát őrző kőszörnyet, sem az ismerős festményeket nem látta.

- Hadd tépjem ki a szívét, hadd küldjem a pokolba...

Lyra gondolkodás nélkül beugrott egy közeli lovagi páncél mögé és lehunyta a szemét. Az egyik kezében a tükröt a másik kezében a pálcáját szorongatva kalapáló szívvel várta, hogy a hang forrása eltávolodjon tőle. Az apró tükröt tartó remegő kezét felemelve kilesett a folyosóra, azonban az egyetlen dolog, amit megpillantott egy lángvörös hajkorona volt.

- Ginny gyere onnan! – mondta fojtott hangon miközben a lány felé araszolt – Nem biztonságos itt, az átkozott bestia bármikor visszajöhet.

Megpróbálta elrángatni a kislányt a helyszínről ő azonban egy tapodtat sem mozdult. Hosszas kérlelés után Ginny végre felemelte a fejét és üveges szemeinek sugarát a mardekáros lányra emelte.

- Végezz vele – adta ki a rövid parancsot párszaszóul mire Lyra hátrálni kezdett.

A kihalt folyosókon keresztül menekülve három dologban teljesen biztos volt. Az első, hogy az előbb Ginny Weasley ráuszította Mardekár Malazár hírhedt szörnyetegét, ami történetesen egy baziliszkusz. A második, hogy a kislány nem szabad akaratából tette, amit tett. A harmadik pedig, hogy csakúgy, mint a rémálmában a kihívás tétje ezúttal is a saját túlélése.

****

A gyengélkedő ablakain behatoló holdfény lágy táncot lejtettek Lyra gránit keménységűvé vált sápatag arcbőrén. A mandragóra-főzet hatására melegség áradt szét a testén, amely elűzte a két hónapon keresztül tartó végeláthatatlan sötétséget. Ahogy eltompult érzékszervei lassanként kiélezőtek, úgy érezte minta egy hosszú álomból ébredt volna. A szeretteikkel beszélgető diákok izgatott duruzsolása összekeveredett a helységet megvilágító gyertyák sercegésével.

A saját látogatóira pillantva rögtön két kíváncsi szürke szempár nézett vissza rá. Az ágy jobb oldalán álló Cedric megkönnyebbült mosolyát viszonozva újra a főzet hatására érzett furcsa melegség járta át. Tekintete az összefonódott ujjaikra vándorolt, mire a fiú gyorsan a talárja zsebébe süllyesztette a kezét. Draco, aki felvont szemöldökkel nézte végig a jelenetet, kezében egy bontatlan csomag Bagoly Berti féle Mindenízű Drazsét zörgetve álldogált az ágya végénél. Hosszúkás arcán a megkönnyebbülés és a bűntudat vetekedett egymással. Ajkait résnyire nyitva hagyva látszott rajta, hogy küszködik a szavaival.

- Már minden oké... - suttogta Lyra rekedten miközben egy halovány mosolyt erőltetett az arcára.

A tejfölszőke fiú csak egy bizonytalan bólintással felelt, mint aki éppen a következő lépésén gondolkodok, azonban néhány másodpercnyi bizonytalanság után rászánta magát a cselekvésre. Az ajándékát az éjjeliszekrényen pihenő többi édesség mellé dobva Lyra nyakába borult.

- Azt hittem, hogy örökre elveszítelek...

- Ne reménykedj, nem tudsz ilyen könnyen lerázni.

- Azt reméltem is...- hátrált el vigyorogva véget vetve ezzel a kínos családi ölelkezésnek. - Erről többet ne beszéljünk, rendben?

- Még a végén csorba esne a rosszfiús imázsodon?

- Valami olyasmi...

Az éjjeliszekrényén elhelyezett ajándékkupacot vizslatva Lyra ülő helyzetbe tornázta magát.

- Te meg mégis mit csinálsz? -kérdezte szemrehányóan Cedric mire Lyra csak megvonta a vállát.

- Eltűnők innen. A kelleténél úgy is sokkal több időt töltöttem itt... - padlót érő lábai azonban szinte azonnal felmondták a szolgálatot.

- Óvatosan... - ültette vissza őt az ágy szélére a fiú – Nem kéne megerőltetned magad.

- Amíg Madam Pomfrey nem adja rá az áldását, biztos hogy nem mész sehova – vette át a szót Draco majd elsietett hogy megkeresse a javasasszonyt.

A hosszúra nyúló várakozás alatt rendelkezésére álló időt bámészkodással töltötte ki. A kórteremben uralkodó általános vidámság rá is átragadt, felszabadult mosolya azonban hamar lehervadt az arcáról a mikor sötétkék szemeivel megpillantotta a helyiség egyik sarkában álló ágy körül csoportosuló vörös hajú családot.

A lángolóan vörös hajkoronák tengerét figyelve eszébe jutottak a támadás előtti emlékei. A menekülés, a félelem és a Ginnyvel való furcsa találkozás egy pillanat alatt pörgött le a szeme előtt.

- Ő tette! Ő nyitotta ki a kamrát...- motyogta miközben jobbjával olyan erősen markolta meg a kórházi ágy vaskeretes ágytámláját, hogy elfehéredtek az ujjai.

- Tessék?

- Ginny volt, találkoztam vele mielőtt... mielőtt megtámadtak. Rámuszította azt a bestiát, de nem volt teljesen önmaga. Szólni akartam Dumbledorenak de elkéstem...

- Lyra nyugodj meg kérlek...

- Mégis hogyan, hogy ha tudom, hogy Mardekár szörnyetege még mindig a kastélyban ólálkodik?!

- Elmúlt a veszély, Harry Potter gondoskodott róla, hogy a baziliszkusz ne jelentsen többé problémát...

- Micsoda? – most Lyrán volt a meglepődés sora.

- Mindent elmagyarázok neked amint kijutottunk innen – mondta miközben letörölt egy kósza könnycseppet a lány arcáról – Most viszont próbáld meg összekapni magad, ha Madam Pomfrey ilyen állapotban lát az iskola végéig nem fog kiengedni innen...

Lyrának semmi kedve sem volt részt venni a Dumbledore professzor által sebtében rendezett lakomán. Bármerre is ment a megtört Weasley család látványa folyamatosan szeme előtt lebegett ezért úgy döntött, hogy a zsúfolt nagytermet messze elkerülve keres egy helyet, ahol végre kiszellőztetheti a fejét.

Cedric, aki eltökélte, hogy egy pillanatra sem hagyja magára az igencsak borongós hangulatban lévő lányt, szintén vele tartott. Az éjféli asztronómia óráknak helyet adó csillagvizsgáló torony tetején üldögélve jó ideig mindketten csak a felhőtlen éjszakai égbolton ragyogó csillagokat fürkészték. Lyra kíváncsisága azonban egy idő után győzedelmeskedett és a torkában keletkezett gombócot legyűrve megszólalt. Válaszokra volt szüksége.

- Szóval Harry Potter újra megmentette a napot? – kérdezte hitetlenkedve miután türelmesen végighallgatta Cedric rövid magyarázatát.

- Úgy tűnik.

- Már meg sem lepődők – mosolyodott el fejcsóválva.

- És mi lesz így Ginnyvel? – amikor kisvártatva megszólalt arcán pedig már nyoma sem volt az előbbi mosolynak.

- Ahogy hallottam holnap átszállítják a Szent Mungóba, az ottani medimágusoknak majd segítenek rajta.

- És ha ők sem tudják felébreszteni?

- Minden tőlük telhetőt megtesznek majd, hogy minél hamarabb rendbe jöjjön. A legjobb kezekben lesz, ne aggódj.

- Remélem igazad lesz – sóhajtott gondterhelten miközben tekintetét újra a csillagok felé emelte.

Az égbolton átsuhanó hullócsillag fénye, ha csak egy pillanatra is, de az összes többi égitest ragyogását felülmúlta.

- Gyorsan kívánj valamit – suttogta izgatottan Lyra, majd lehunyta a szemét.

- Mit kívántál?

- Azt, hogy a következő tanév végre nyugodtan teljen. És te?

- Nem mondhatom el – mondta határozottan – úgy nem teljesülni.

- Erről nem akartál volna esetleg előbb szólni? – kérdezte bosszúsan.

- Győzött a kíváncsiság, bocsi...

- Remek, akkor ez azt jelenti, hogy jövőre se lesz nyugtom?

- Nagyon úgy néz ki – mosolyodott el bűnbánóan miközben a Hold sápadt fénye megsimogatta a fiú szép vágású arcát - Na gyere menjünk be mielőtt még megfázol nekem és újra a gyengélkedőn kötsz ki.

Elég hosszú ideig vaciláltam, hogy válasszam-e ketté ezt a részt, főleg a benne lévő nagyobb ugrás miatt, de aztán úgy döntöttem, hogy fölösleges lenne. Szóvaaal ezzel a viszonylag hosszú résszel véget is ért Lyra második roxforti éve. Ha tetszett dobjatok egy csillagot, én pedig hamarosan hozom a folytatást!❤️
Pusziii!😘

Ui.: Van valakinek tapasztalata kiscica ügyben? A helyzet a következő:
Tegnap hoztunk haza egy 2 hónapos csöppséget a menhelyről, az otthon lévő 8-10 hónapos cicánk pedig teljesen megvadult tőle. Morog és néha fúj rá, minden mozdulatát árgus szemekkel figyeli és folyamatosan megy utána, pedig a pici semmivel sem provokálja sőőt..:( Tudom hogy ez a természetes reakció az idősebb cica részéről hiszen csak védi a saját területét a betolakodóval szemben, de nagyon megijesztett minket ezért inkább szétválasztottuk őket... Mennyi idő, kellhet hozzá hogy összeszokjon a két cica?