Egy hosszabb kihagyás után végre-valahára itt a folytatás. Remélem tetszeni fog nektek, annak ellenére, hogy nem ez lett a leghosszabb rész amit eddig írtam...🤷🏻‍♀️

Időközben arra is rájöttem, hogy már nagyon esedékes lenne egy új borítót elkészítése, kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok a végeredményről!💕

Mivel a suli (hála az égnek) véget ért mostantól várhatóan több időm lesz új részeket írni a két folyamatban lévő fanfictionömhöz...🥰

A kastély könyvtára kitűnő búvóhelynek bizonyult a vádaskodó tekintetek elől menekülő Lyra számára. Az elmúlt időszakban tapasztalt feszültség nem csak az általános hangulatára, de a tanórákon nyújtott teljesítményére is rányomta a bélyegét.

A professzorai legnagyobb döbbenetére már nem is igyekezett válaszolni az órákon feltett kérdéseikre, inkább tekintetét az előtte pihenő pergamenlapra függesztve halkan jegyzetelt. A sokadik némaságba burkolódzó bűbájtanóra után Flitwick professzor magához hívatta őt.

- Valami gond van a dolgozatommal professzor úr? – kérdezte a pöttöm tanár kezében tartott felcsavart pergamenlapra sandítva. Sejtette, hogy valami gond lehet, mivel a többiek irománya már az óra első öt percében kiosztásra került.

- Nem, dehogy is Miss.Black... A munkája precíz és lényegre törő mint mindig, kiváló munka. – azzal átnyújtotta a tekercset.

- Az óráimon viszont mintha jelen se lenne... Nem szólal meg, csak csöndben jegyzetel. Mintha minden korábban mutatott lelkesedését elvesztette volna a tantárgyam iránt.

- Csak nagyon kialvatlan vagyok tanár úr – válaszolta kitérően, miközben abban reménykedett, hogy a szeme alatt éktelenkedő sötét karikák elég alátámasztást nyújtanak majd a szavainak.

- Rendben kisasszony – bólintott, de nem tűnt túl meggyőzöttnek – Talán Madam Pomfrey egyik főzete segíthetne önnek.

- Nem hiszem, hogy túl szívesen látnának a gyengélkedő közelében. – kotyogta ki mielőtt még ráeszmélt volna, hogy mi is hagyja el a száját.

- Ezt hogy érti?

- Úgy hogy... Egy balul elsült trágyagránátos eset után Friccs úr mindig ferde szemmel néz rám, ha az első emelet közelébe megyek...- füllentette majd egy udvarias köszönés után kisietett a teremből.

Nem csak Flitwick volt az egyetlen, aki észrevette a változást. Piton professzor a pincében töltött bájitaltan órák alatt szent kötelességének érezte, hogy epés megjegyzéseivel tovább rontsa a mardekáros lány kedvét. Az osztály és saját maga szórakoztatása céljából felváltva kritizálta az ő és a tőle pár asztalnyira ülő Harry középszerűnek titulált főzeteit. A folyamatos szemforgatását leszámítva, amelyet az igencsak ingerült Piton többszöri pontlevonásával jutalmazott, Lyra igyekezett fékezni a nyelvét. Az egyik különösen idegőrlő dupla óra végére azonban komolyan elgondolkodott rajta, hogy felhevített üstje teljes tartalmát a professzor zsíros hajkoronájára zúdítja.

A könyvtár magas polcai között töltött idő nagy részét, a tanulás mellett azzal ütötte el, hogy a roskadozó könyvespolcokat böngészve információt gyűjtsön az édesanyjáról. Elkeseredett kísérletei nem zárultak túl sok sikerrel, ez azonban nem szeghette a lány kedvét. Olyan volt mintha tűt keresne a szénakazalban, hiszen az édesanyja keresztnevén és francia származásán kívül szinte semmit sem tudott az asszonyról. Cedric, aki a keresésben és a házi megírásában is kitartó segítségnek bizonyult, a mai délutánon kivételesen nem tarthatott vele. A Hugrabug fogójaként a csapat többi tagjával együtt már lázasan készült a másnapi Griffendél elleni mérkőzésre.

Miután kezében egy újabb kupac vaskos könyvel visszatért a megszokott íróasztalához, érdekes látvány tárult a szeme elé. Egy pergamenből hajtogatott megbűvölt pillangó fáradhatatlanul röpködött a feje fölött, majd elegánsan landolt annak kitartott tenyerén. Pár pillanaton keresztül csak mosolyogva szemlélte a papírszárnyait csattogtató pillangót, majd óvatosan széthajtogatta azt, felfedve ezzel a lapon található rövid üzenetet.

Találkozzunk pontban 18:00-kor a kviddicspályánál.

Cedric

ui.: Mindenképp hozd el magaddal a seprűdet is!

A rövid üzenetet a talárja zsebébe süllyesztve letörölhetetlen mosollyal az arcán ült vissza a könyvtár eldugott sarkában kisajátított ütött-kopott íróasztalához.

****

Az alkonyodó nap gyenge fénye narancssárgára festette a kastély kertjét. Mielőtt még a napkorong a láthatár alá bukhatott volna, a meg-meg csillanó aranyos fénysugarak egy utolsó táncot jártak a roxforti tó sima felszínén.

A kviddicspálya zöldellő pázsitján várakozva derűsen figyelte a sárga taláros repkedő alakokat. Az edzés végeztével lassanként mindannyian leszálltak a földre és seprűjüket a kezükben tartva csillogó szemekkel hallgatták a kapitányuk lelkesítő szavait.

- Holnap nagy napunk lesz szóval egy kiadós vacsora után sipirc aludni... Az előző meccs történéseiből okulva, nem szeretnék szüntelenül ásítozó - itt jelentőségteljesen a tőle pár lépésre álló zömök szeplős arcú fiúra nézett - félkómás játékosokkal a pályára lépni a Griffendél ellen. Nem fogok hazudni, nem lesz egyszerű mérkőzés, de ha mindenki képes lesz ugyan olyan elszántsággal és precizitással játszani, mint a mai edzésen, még Wood vadiúj szupertitkos stratégiája sem állhat az utunkba.

- Ez az döngöljük őket a földbe!! - kiáltotta el magát izgatottan az egyik ötödéves szőke hajtó lány kiváltva ezzel a csapattársai egyetértő moraját.

- Döngöljük őket a földbe? - kérdezte hitetlenül Lyra amikor már a csapat többi tagja hallótávolságon kívülre ért. - Így szembeköpni a házatok olyan nagy becsben tartott erényeit... Szegény Hugrabug Helga most biztos forog a sírjában.

- Gúnyolódj csak nyugodtan, majd meglátjuk, hogy ki nevet a végén amikor májusban a ti csapatotokat győzzük le.

- Álmodozz csak Diggory... - forgatta a szemeit. -Miközben pedig valami szellemes visszaszóláson töröd a fejed, felvilágosítanál róla, hogy miért kellett elhoznom a seprűmet?

- Jó hogy megkérdezted - vigyorodott el Cedric - Kviddicsezni fogunk, de lesz benne egy kis csavar... Most mindketten terelők leszünk - azzal átnyújtotta Lyrának a két terelő által hátrahagyott ütő egyikét.

- Nem véletlenül vagyok hajtó, ehhez én nem értek...- motyogta miközben próbaképpen meglóbálta a kezébe nyomott ütőt.

- Ahogyan én sem, így legalább egyenlő esélyekkel indulunk - vont vállat miközben a gurkókat fogva tartó lánccal babrált - A helyedben nem maradnék túl sokáig a földön, úgy könnyebb célpont vagy a számukra - azzal szabadjára eresztette a két utálatos labdát és szélsebesen a levegőbe repült.

Cedric tanácsát megfogadva ő is fürgén a magasba emelkedett. A meccseken bevált módszert alkalmazva ide-oda szlalomozva próbálta lerázni a megbűvölt labdát, de az minden igyekezete ellenére makacsul követte őt.

- Használd az ütőt Lyra - kiáltott oda neki Cedric miközben egy határozott ütéssel szinte Föld körüli pályára állította az őt megtámadó gurkót.

- Könnyű azt mondani... - mormogta az orra alatt a fiú messzire suhanó labdája után nézve.

Pillanatnyi figyelmetlenségéért kis híján egy aprócska agyrázkódással és jó pár törött csonttal fizetett, amit csak egy utolsó pillanatban eszközölt éles jobbkanyarral tudott elkerülni. A nehéz ütőt ujjai között forgatva lelassította a seprűjét és az előbbi majdnem ütközés hatása alatt állva elhatározta, hogy egyszer és mindenkorra felhagy a meneküléssel.

Minden idegszálát megfeszítve koncentrált, majd a megfelelő pillanatban teljes erejéből meglendítette az ütőt, telibe találva vele az arcát megcélzó gurkót.

- Szép ütés - mosolygott el elismerően a fiú.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen fárasztó dolog ez a terelősdi...- szuszogta Lyra miután a makacs labda századszorra is visszatért hozzá.

- Nem véletlenül kergetem inkább a cikeszt - válaszolta Cedric a lány körül körözve, hogy Lyra egy pillanatnyi lélegzethez juthasson.

- DIGGORY, MÁR KÉT PERCE A MIÉNK A PÁLYA!! HA NEM TŰNTÖK EL SZÉLSEBESEN MEGMONDOM MCGALAGONY PROFESSZORNAK, HOGY TUDATOSAN AKADÁLYOZTAD A CSAPATUNKAT A FELKÉSZÜLÉSBEN...

- Menjünk, mert ez tényleg képes rá, hogy idehívja... - forgatta a szemeit a pálya közepén karba tett kézzel álldogáló Woodra sandítva.

Miután mindketten földet értek, a skarlátporos talárt viselő csapat szemrehányó pillantásait figyelmen kívül hagyva, nagy küzdelem árán visszaláncolták gurkókat a helyükre, majd seprűjükkel a kezükben kisiettek a stadionból. Egyiküknek sem fűllött hozzá a foga, hogy konfliktusba kerüljön a vérben forgó szemű griffendéles csapatkapitánnyal.

A laktató vacsora elfogyasztása után egy hálás öleléssel elköszönt hugrabugos fiútól, majd a pince felé vette az irányt. Olyan jó kedve volt, hogy még Hóborc szokásos gúnyolódása sem szeghette a kedvét. A kopogószellem egészen a klubhelyiség bejáratáig követte őt, ahol Lyra a folyamatos nyaggatást megunva a falra szerelt rozsdás láncokat megzörgetve a Véres Báró lánccsörgését imitálva halálra rémítette a pimasz kis szellemet.

A lányok hálótermébe érve már csak arra volt ereje, hogy egy gyors zuhany után kifésülje a kviddicsezés közben összegubancolódott hosszú hollófekete fürtjeit és bezuhanjon a pihe-puha baldachinos ágyába. A délután kalandos eseményeire visszagondolva hosszú idő óta először mosolyogva hajtotta álomra a fejét.