Lyra a Roxfort expressz hideg ablakának támasztotta a fejét és fél füllel a lelkes magyarázatba bonyolódó Cedric szavait hallgatta. A fiú épp az Írország-Bulgária mérkőzésen az ír hajtósor által alkalmazott bravúros stratégiát vázolta fel a fülkében ülő társainak. A fiú arcán tündöklő izgatott mosoly láttán neki is mosolyognia kellett. A mellett ülő Darcy kiszúrta az apró mozzanatot és villámokat szóró szemekkel kezdte méregetni őt, ami láttán Lyra úgy döntött hogy jobban teszi ha egy ideig inkább a kinti táj fürkészésével köti le magát.

- ...Elképesztő lenne, ha ezt a mi csapatunk is meg tudná valósítani. Persze rengeteg gyakorlást igényelne de... - folytatta a fiú de Darcy a szavába vágott.

- Cedric kicsim - dorombolta negédesen a lány, amitől Lyra gyomra görcsbe rándult. - Lehet, hogy nem Lyra előtt kéne megbeszélnünk a csapatunk stratégiáját. Nem akarhatjuk, hogy ez hatással legyen az ez évi esélyeinkre.

Ebben az évben nem is lesz kviddics forgatta a szemeit, de végül nem mondott semmit. A Trimágus Tusa megrendezése egyelőre hétpecsétes titoknak bizonyult amiről nem lenne szabad beszélnie.

- Kár pedig pont most akartam elkezdeni jegyzetelni - válaszolta enyhe éllel a hangjában.

A vonatút többi része nyugodtan telt. A büfés boszorkány kocsijáról származó édességeket falatozva Lyra hamarosan meg is feledkezett az előbbi incidensről. Miközben Cedric barátai egymást túlbeszélve élménybeszámolót tartottak az egzotikusabbnál-egzotikusabb helyeken töltött családi nyaralásukról valaki egy halk kopogás után kitárta a fülkéjük ajtaját.

A hugrabugos Ernie Macmillen állt a küszöbön. Rózsássá váló pufók orcája elárulta, hogy igencsak zavarba jött a rá szegeződő szempárok miatt.

- Sziasztok... - köszönt megszeppenve majd kisvártatva összeszedte a bátorságát és Cedric szemébe nézve így folytatta - Most beszéltem a vezetővel és azt mondta, hogy hamarosan megérkezünk... Gondoltam szólok nektek, hogy legyen időtök átvenni a talárotokat.

- Ez kedves tőled, Ernie - bólintott Cedric mire a fiú arca egy csapásra kivirult. Már láthatóan annak is örült, hogy a felsőbb éves fiú emlékezett a nevére.

- Találkozunk a vacsoránál - köszönt el boldogan a fiú a fülkeajtó pedig egy halk kattanással bezárult utána.

- Darcy szerintem ideje lenne elkezdened aggódni - nevetett fel Ryan - A kis negyedéves még a végén lecsapja a kezedről Diggoryt.

Darcy valami "fogd be" félét mormogott az orra alatt majd a talárja után kutatva felnyitotta a súlyos utazóládája fedelét. Lyra ezalatt az ülésre állva keresgélt a csomagtartóra helyezett ládájában. Amikor végre valahára előhalázta a ládája mélyéről a kissé meggyűrődött ruhadarabot diadalittasan felkiáltott majd kisöpörte az arcába lógó sötét hajtincseket de azzal a mozdulattal el is vesztette az egyensúlyát és zuhanni kezdett.

Cedric kezével a derekán Lyra gyomrában újra feléledtek a Világkupadöntő után érzett vígan csapdosó pillangók. A fiú segített neki visszanyerni az egyensúlyát majd egy gyors mozdulattal lesegítette őt az ülésről.

- Óvatosan - csóválta a fejét Cedric de nem tudta elrejteni az ajkain megbúvó apró mosolyt.

- Köszönöm - válaszolta arca pedig hamarosan a koránban Ernie orcáján látott rózsaszínes árnyalatot öltötte fel.

- Elmegyek átöltözni... - suttogta majd kisomfordált a fülkéből.

Amikor a fülke ajtajának kilincs után nyúlt, hogy behúzza maga után meglepetten konstatálta, hogy Darcy a talárját a kezében szorongatva követte őt a vonat folyosójára.

A két lány egészen a vonat elején lévő mosdóig sétált miközben egyetlen szó sem hagyta el az ajkukat.

Az üresen álló mosdófülkét megpillantva Lyra fellélegzett. Legalább nem kell a kelleténél több időt Darcy társaságában töltenie, aki valami rejtélyes oknál fogva láthatóan neheztel rá.

- Menj csak - motyogta előzékenyen mire a lány bólintva megindult a mosdófülke felé. A küszöbön állva azonban megtorpant és hirtelen megfordult, hogy egyenesen a mardekáros lány szemébe bámulhasson.

- Nagyon jól tudom, hogy miben mesterkedsz... - húzta össze a szemeit Darcy. -...szóval ne is próbáld meg tagadni.

- Tessék?

- Ugyan már ne játszd a hülyét mert nem áll jól! Egy számító kis kígyó vagy de én átlátok rajtad...

- Elmondanád, hogy mégis mi bajod van? - tette karba a kezét Lyra.

- Te vagy a bajon... Folyamatosan Ced körül legyeskedsz és követed mindenhova mintha csak az árnyéka lennél.

- Azért, mert a legjobb barátja vagyok.

- Na persze...- nevetett fel hidegen Darcy - Tudod elsőre én is bedőltem neked, de most már látom, hogy csak el akarod venni őt tőlem.

- Ez egyszerűen nevetséges - rázta a fejét Lyra.

- De tudod mit? Én nem fogom hagyni, hogy kettőnk közé állj! Szóval bármilyen ravasz kis tervet forgattál abban a sunyi mardekáros fejedben azt ajánlom, hogy gyorsan verd ki onnan mert különben nagyon megbánod.

Darcy utolsó mondata hallatán Lyránál betelt a pohár. Soha senkinek ne hagyd, hogy átgázoljon rajtad Lyra. Narcissa hangja olyan tisztán csendült fel a fejében, hogy a lány egy pillanatra úgy érezte mintha az asszony mögötte állna. Úgy döntött, hogy megfogadja a nénikéje oly gyakran hangoztatott tanácsát. Senki sem beszélhet vele ilyen stílusban ahogyan azt az előbb a hugrabugos lány tette.

Amikor megszólalt a hangja halk volt, de fenyegető.

- Csak egyszer mondom el szóval jól nyisd ki a füled. Nem áll szándékomban elvenni tőled Cedricet - mondta minden egyes szót alaposan kihangsúlyozva. - Szóval megköszönném, ha ezután megkímélnél engem az ehhez hasonló féltékenységi jelenetektől.

- Ohh és még valami... - folytatta a lány. - Csak a mihez tartás véget tisztázzunk valamit egyszer és mindenkorra. Mivel nem igazán ismersz ezért megsúgom neked, hogy nagyon-nagyon rosszul viselem, ha megfenyegetnek mert olyankor elég meggondolatlan dolgokat szoktam csinálni. Ezért azt ajánlanám neked - már ha elfogadsz tőlem egy baráti tanácsot - hogy legközelebb majd akkor próbálkozz ilyen hangnemben beszélni velem, ha van nálad egy zacskó amiben hazaviheted a fogaidat. - mondta majd azzal a lendülettel bevágta a mosdófülke ajtaját a megdöbbent lány orra előtt.

Lyra még mindig fortyogott a dühtől amikor egy hátraarc után a vonat másik végében lévő mosdó felé trappolt. Annyi gondolat kavargott a fejében, hogy szinte alig hallotta meg a háta mögül megszólaló játékos hangot.

- Ha át akarnál öltözni a mi fülkénk ajtaja mindig nyitva áll Black...

A megtorpanó Lyra két lángolóan vörös hajkoronával keretezett komiszul vigyorgó arccal találta szembe magát. A két magas, szeplős fiú a fülkéjük ajtajának dőlve figyelte őt.

- Észben tartom... - forgatta a szemét a lány.

Lyrának nem volt túl sok kedve a további csevegéshez a két griffendéles fiú azonban továbbra is szóval tartotta őt.

- Csak hogy tudd, ha hajtépésre került volna sor mi rád fogadtunk volna...

- ...Ami nagy szó mivel a csaj vagy egy fejjel magasabb nálad.

- Az meg sem fordult a fejetekben, hogy az esélylatolgatás helyett mondjuk segíthettetek volna? - tette karba a kezét.

- Hogy már a vonatút alatt bajba kerüljünk amiért egy prefektussal packázunk? - nézett rá ártatlan arccal az egyikük, akit Lyra hosszas találgatás után Fredként azonosított.

- Amúgy is, úgy tűnt, hogy ura vagy a helyzetnek...

- És gondolom - vette át a szót Lyra - az ingyen cirkuszról sem akartatok lemaradni.

- Most, hogy említetted, talán az is benne volt a pakliban - vont vállat George.

- Nos sajnálom, hogy csalódást okoztam.

- Ne viccelj hercegnő... - már megint ez az átkozott becenév fintorodott el Lyra - ez a kellemes szópárbaj is kellőképpen feldobta ezt az uncsi vonatutat.

- Ha legközelebb hasonló incidens történne mindenképpen szólj nekünk - jelentette ki határozottan George.

- Miután segítettünk Miss. Hugrabugnak zacskóba gyűjteni a fogait tuti, hogy lepacsizunk veled.

Most, hogy Fred szájából viszont hallotta a Darcynak címzett szavainak egy részét rájött, hogy talán picit elvetette a sulykot.

- Reméljük, hogy nem lesz legközelebb - motyogta gondterhelten majd búcsút intett az ikerpárnak.

*****

- Az egyértelmű féltékenységen kívül van valami különösebb oka, hogy Cedric barátnője úgy néz rád, mint aki legszívesebben belefojtana téged a Fekete-tóba? - kérdezte összevont szemöldökkel Draco miután az utolsó falatnyi kalács is eltűnt a szájában.

A Mardekár hosszú asztalánál reggeliző Lyra pontosan tudta, hogy miről beszél a fiú. Mikor a házuk asztalához igyekvő Cedric-Darcy páros elhaladt mellettük Cedric mosolyogva rájuk köszönt a mellette sétáló lánytól viszont csak egy haragos pillantásra futotta.

- Hát lehet, hogy egy iciri-picirit megfenyegettem őt a tegnapi vonatút alatt.

Draco szemei felcsillantak, mint ahogyan mindig amikor valami szaftos pletykáról hallhat.

- Védelmemre szóljon, hogy ő kezdte - emelte fel a kezeit védekezően a lány.

- Ha te mondod... - mosolyodott el mindentudóan Draco a tökleve fölött.

A nyitott ablakokon keresztül baglyok százai röpültek be a terembe majd egy rövid tiszteletkört leírva landoltak a gazdáik mellett. Draco uhuja - aki a nyár alatt Lyrának is remek szolgálatot tett - a fiú ölébe pottyantotta a Narcissa gondos keze által összeállított édességgel teli csomagot.

Miután jobban szemügyre vette a csomagot észrevette, hogy Narcissa gyöngybetűivel írt rövid levelen kívül a Reggeli Próféta egyik előző napi példányát is hozzácsatolták a küldeményhez.

Draco izgatottan átfutotta az újságot a megjelölt oldalon majd vigyorogva átnyújtotta azt a mellette ülő Lyrának. Miközben a lány Rita Vitrol egyik újabb epés cikkét olvasta, amiben a Minisztérium ballépéseit ecseteli Draco a nyakát nyújtogatva Griffendél asztalánál üldögélő trió után kutatott.

- Nem akarom, hogy már az első tanítási napon bajba kerülj - szögezte le szigorúan a lány.

Unokatestvére arckifejezéséből ítélve azonban tudta, hogy akár a falnak is beszélhetne mivel a fiú már láthatóan eltökélte: Az első adandó alkalommal felhasználja a cikket, hogy borsot törhessen Ron Weasley szeplős orra alá, akinek édesapját név szerint megemlítik benne.

- Te már a vonaton balhéztál szóval nem vagy abban a helyzetben, hogy kioktass engem... - válaszolta a fiú mire a velük szemben ülő Crak és Monstro bután heherészni kezdtek.

A fiú tekintetét követve hamar kiszúrta a Griffendél asztalát éppen elhagyni készülő jóllakott hármast. Draco ekkor gyorsan felpattant a helyéről nemsokára pedig két ostoba fogdmegje és követte a példáját.

- Most pedig, ha megbocsájtasz dolgom van... - azzal Crakkal és Monstróval a nyomában kisietett a nagyteremből.

- Ennek rossz vége lesz - motyogta magában miközben fejcsóválva az unokatestvére után nézett.

Amikor néhány perccel később hátán az iskolatáskájával kisétált a nagyterem dupla szárnyú ajtaján riadt kiáltások tömkelege és két egymást követő hangos durranás rázta meg a bejárati csarnok falait.

Draco varázspálcájából előtörő vakítóan fehér fénycsóva súrolta Harry üstökét ám nem ő volt az egyetlen, aki pálcát rántott. A márványlépcső felől érkező második fénycsóva egyenesen Draco hátának közepébe csapódott.

- NE IS ÁLMODJ RÓLA, FIACSKÁM! - mennydörögte Mordon, aki kivont pálcáját a Malfoy helyén gubbasztó reszkető hófehér vadászgörényre szegezte.

A professzor döngő léptei visszhangoztak a síri csöndbe burkolózó csarnokban. Az idős exauror átvágott az összeverődött tömegen miközben mágikus szeme kitartóan pörgött-forgott a szemüregében.

- Eltalált? - kérdezte normális szemét Harryre szegezve.

- Nem. Csak súrolt.

- NE NYÚLJ HOZZÁ - bődült fel Mordon mire a legközelebb álló bámészkodó diákok összerezzentek.

- Mi... Mihez? -értetlenkedett Harry.

- Nem te... Ő! - recsegte Mordon a mögötte álló Crak felé bökve a hüvelykujjával.

A görény után nyúló nagydarab fiú azonnal megdermedt. Az öreg varázsló kezében a pálcájával megindult Crak, Monstro valamint a görénnyé változtatott Draco felé, aki - amennyire rövid lábai engedték - hanyatt-homlok rohanni kezdett pincelépcső felé.

- Lassan a testtel! - kiáltotta el magát azzal a görényre szegezte a pálcáját, aki egy szempillantás múlva a levegőbe emelkedett majd tompa puffanással landolt a csarnok márványpadlóján.

- Nem szeretem az olyanokat, akik hátba támadják az ellenfelüket - folytatta miközben a görénnyé változtatott Malfoy minden kapálózása ellenére kitartóan pattogott fel s alá. - Aki ilyet tesz, gerinctelen, alattomos, gyáva ember...

- Professzor úr! - kiáltotta el magát Lyra miközben igyekezett átvergődni a diákokból álló tömegen. - Ennyi elég lesz...

- Soha többet ne csinálj ilyet! - folytatta zavartalanul a férfi ügyet sem vetve a feléjük közeledő lányra.

Lyra - miután látta, hogy szavai süket fülekre találnak - előrántotta a pálcáját és elkiáltotta magát:

- Invito!

A keservesen visító fehér görény Lyra felé reppent, hogy aztán a lány karjai közé érkezzen.

- Mordon professzor... - sziszegte a lány - Biztos vagyok benne, hogy Draco mostanra megtanulta a leckét.

- Azt majd én eldöntöm Black kisasszony - mondta majd döngő léptekkel megindult a görényt szorongató Lyra felé.

- Mordon professzor! - a márványlépcsőn lesiető McGalagony professzor riadt hangja átszelte a csarnokot.

- Üdvözlöm, McGalagony professzor - biccentett Mordon majd újra a Lyra kezében lévő görényre szegezte a pálcáját.

- Mit... Mit csinál?

- Tanítok - válaszolta nemes egyszerűséggel Mordon újabb lépéseket téve az egyre csak hátráló Lyra felé.

- Taní... Mordon, az egy diák? - szögletes szemüvege mögül döbbent pillantást küldött a Lyra kezében kapálózó görényre.

- Igen.

- Azonnal tegye el a pálcáját - kiáltotta majd a tömegen átvágva egy pálcaintéssel újra emberré változtatta a tejfölszőke fiút.

Lyra egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát ugyanis az újra emberi alakot öltő Draco a teljes súlyával nehezedett a karjaira. Miután mindketten biztos lábakon álltak Lyra szánakozva mérte végig megtépázott unokatestvérért.

Miközben McGalagony professzor belekezdett Mordon leteremtésébe Lyra tekintete a fiú szégyentől vöröslő arcát keretező összekócolódott hajáról egyenesen a fájdalomtól és a megaláztatástól könnybe lábadt szürke szemeire vándorolt.

- Na gyerünk fiam, lódulj - recsegte Mordon azzal karon ragadta Malfoyt és elindult vele Piton sötét pincebeli dolgozószobája felé.

Lyra lábai úgy lendültek mozgásba mintha nem is ő irányítaná őket. Bármennyire is idegesítő tud lenni néha Draco biztosra akart menni, hogy a fiú épségben megérkezik Piton irodájába. Egy fikarcnyit sem bízott a volt aurorban.

- Ha csak nem akar saját magának is büntetőmunkát kiharcolni Black kisasszony, azt ajánlom, hogy inkább induljon órára mert különben el fog késni. - jelentette ki Mordon miközben egy szemernyit sem lassított a léptein.

Lyra egy sóhajtás kíséretében megtorpant. Fölösleges lett volna a további makacskodással saját magát is bajba sodornia. Piton nem fogja hagyni, hogy a kis kedvencének komoly baja essen nyugtatta meg magát.

Miközben az első emeleten található mágiatörténet-terem felé baktatott Lyra fejében újra és újra lejátszódott az előbbi abszurd szituáció.

Draco riadt ábrázatát maga elé idézve arra a következtetésre jutott, hogy a ma délután talán kicsit korai lenne az "én figyelmeztettelek..." kezdetű szigorúan oktató célzatú monológja előadására....

✨Kommenteljetek és dobjatok egy csillagot!✨
{Ps.: a Cedra ship név lett a nyertes}