Az első Roxfortban töltött hete után Lyra sokkal inkább otthon érezte itt magát, mint a Malfoy-kúria falai közt bármikor is. Ezt persze inkább nem körötte az amúgy is folyamatosan elégedetlenkedő unokatestvére orrára.

- Micsoda szégyen... - kezdett bele fejcsóválva Malfoy a szokásos reggeli panaszáradatába - Sárvérűek mindenhol, ha ezt apám megtudja..

- Undorító banda - kontrázott rá a fiú jobbján ülő Pansy Parkinson, aki a beosztási ceremónia óta pincsiként loholt a fiú után.

- El sem tudom képzelni, hogy az ilyen Granger féle söpredék, hogy teheti be ide egyáltalán a lábát - szörnyülködött Draco miközben a közelében ülő Crak és Monstro bután helyeseltek.

Lyra, aki a Drácoval szemben lévő széken foglalt helyet most felemelte a fejét és sötétkék szemeit a fiúra függesztette.
Általában el szokta engedni a füle mellett Draco korán reggeli epés megjegyzéseit, most viszont Parkinson nyávogása és az előző esti éjféli asztronómia óra mely meglehetősen kialvatlanná tette őt elérte a kívánt hatást.

- Szerintem semmivel sem kevesebbek, mint mi - mondta lassan, gondosan kiélvezve szavai hatását.

E szavak hallatán Draco meglepetésében az összes töklevét a mellette ülő Pansy talárjára borította. A lány felkiáltott majd miután jó pár darab szalvéta elhasználásával sikerült valamennyire felitatnia a talárja közepén díszelgő foltot mérhetetlen megvetéssel fordult a vele szemben ülő komiszan vigyorgó lány felé.

- Ha annyira imádod őket akkor miért nem ülsz át egyenesen hozzájuk..? - kérdezte lekezelően a lány.

- Még az is megeshet - válaszolta Lyra vállvonogatva miközben dolga végeztén felállt és a nagyterem dupla szárnyú ajtaja felé indulva magára hagyta az elképedt társaságot.

Pár perc múlva azonban Lyra csalódottan konstatálta, hogy bármilyen idegesítő is tud lenni Malfoy, ő az egyetlen, akire bármikor számíthatott, ha beszélgetni szeretett volna valakivel. Az új környezet azonban nem volt jó hatással rá. Lucius fennhéjázó stílusát felvéve ugyan elnyerte a többi Mardekáros tetszését, Lyráét viszont annál kevésbé.

A másik probléma, mely már az első napon felütötte a fejét a tapasztalatlan gólyák körében, a kastélyban való tájékozódás volt.
A hosszú útvesztőhöz hasonlatos folyosók rendszere és a helyüket változtató trükkös lépcsősorok nem egyszer okoztak komoly fejtörést a lány számára. A tanórák viszont, ahol Lyra végre tényleg elemében érezte magát, mindenben kárpótolták.

Élvezte, hogy tudását kamatoztatva pontokat gyűjthet a háza számára, azt viszont annál kevésbé, hogy ennek hála egyre többször vált Parkinson gúnyos megjegyzései céltáblájává.

A lány viselkedése azonban nyomába se ért Piton professzor Lyra ellen irányuló rosszul álcázott ellenszenvének.

- Potter! - csattant föl hirtelen Piton az első bájitaltan órájuk első tíz percében - Mit kapok, ha ürömteába őrölt aszfodéloszgyökeret keverek?

- Nem tudom tanár úr - válaszolta Harry.

- Lám, lám, a hírnév nem minden - Piton ajkai gúnyos mosolyra húzódtak.

Lyra a mellette ülő Draco nevetését figyelmen kívül hagyva a sötét taláros professzorra sandított.  Vajon ennek meg mi baja van Potterrel? Töprengett magában a lány, tekintetét Harry és a professzor között járatva.

- Próbáljuk meg újra, Potter - kezdett bele újfent Piton - Ha szereznie kellene egy bezoárt, hol keresné?

A válasz most is ugyan az volt.

- Nem tudom, tanár úr.

- Mindjárt gondoltam, hogy bele se nézett otthon a könyvekbe, de semmi baj Black kisasszony bizonyára mindannyiunk a segítségére lesz... - mondta miközben sötét kifürkészhetetlen szemeit a lányra emelte - Miss Black mi a különbség a sisakvirág és a farkasölőfű között? - tette fel a kérdést vészjóslóan a professzor.

Lyra egy pillanatra elgondolkodott.

- Azt hiszem a kettő egy és ugyan az tanár úr- válaszolta végül majd folytatta időt sem hagyva arra, hogy a professzor válaszra méltassa előbbi feleletét - Bezoárt pedig egy pórul járt kecske gyomrában keresnék, de mivel valószínűleg nem lenne gyomrom felkoncolni a szegény jószágot ezért felkeresném a legközelebbi patikát..

Válaszát hallva pár Griffendéles diák kurtán felnevetett Piton pedig a fogát csikorgatta. Draco egy apró rúgással figyelmeztette a lányt, hogy ne feszítse tovább a húrt mert vékony jégen táncol.

- Viccesnek gondolod magad Black? Mert, ha igen figyelmeztetném, hogy az első kérdésemre még nem adta meg a kellőképpen szellemes válaszát... - mondta hidegen a férfi.

- Azért, mert azt sajnos nem tudom professzor úr - válaszolta egyszerűen a lány.

- Potter önnek talán eszébe jutott valami okos gondolat? - kérdezte Piton újra a fiú felé fordulva, aki szemmel láthatóan egyre nehezebben viselte az őt ért nyilvánvaló igazságtalanságot.

- Sajnálatos módon nem, de szemmel láthatóan Hermione majd meg hal, hogy válaszolhasson - fejével a plafon felé nyújtózkodó lány felé bökött - Miért nem kérdezi meg őt?

- Üljön le! - rivallt rá Piton az eszelősen jelentkező lányra majd belekezdett Harry kioktatásába.

Az óra végeztével a Griffendél két ponttal lett szegényebb Lyra pedig gyanította, hogy a professzor csak azért nem vont le tőle is pontokat mert a Mardekár házvezetőtanárként nem akarta kedvezőtlenebb helyzetbe sodorni a saját házát a házkupáért folyó versengésben...

                                   *****

A második héten rendezett kviddicsválogatót Lyra a többi elsőévessel együtt csak a lelátón ülve, nézőként izgulhatta végig.

- Nem hiszem el, hogy elsőévesként nem jelentkezhetünk a csapatba - panaszolta Malfoy szürke szemeivel pedig irigyen figyelte a pályán röpködő idősebb diákokat.

A lány titkon igazat adott unokatestvérének, ám ezt a világért sem vallotta volna be neki.

Lyra talárja zsebének mélyére süllyesztett kezét, Ölében az Ezer bűvös fű és gomba egyik példányával a pályán zajló események és a tankönyv lapjai közt járatta a tekintetét. Mindenképpen el szerette volna kerülni, hogy Piton, legyen rá bármilyen oka is, újra gúnyt űzzön belőle.

A Mardekár csapatában két megüresedett pozícióért versenghettek a diákok. Az egyik terelő szerepére már a válogató legelején sikerült megtalálni a tökéletes jelöltet, azonban a harmadik hajtó pozíciójára nem sikerült megfelelő embert találni.

A lelátón ülő diákok már lassan azt is tapssal jutalmazták, ha valaki a kvaff többszöri elejtése nélkül a kapu felé hajította azt, gól dobásról pedig eddig szó sem eshetett. Egy idő után pedig a közönség szájából repkedő gúnyos megjegyzések már a pályát keresztül-kasul beszelő labdáknál is jóval sebesebben röpködtek.

- Kétbalkezes bagázs - morogta hangosan Lyra mikor az egyik hajtó jelölt tompa puffanással leesett a saját seprűjéről.

Marcus Flint a Mardekár csapatkapitánya a sok tehetségtelen balfácán láttán szemmel láthatóan szintén a tűrőképessége végén járhatott.  A lány szavait hallva a lelátó felé fordult és visszakiabált neki.

- Ha olyan nagy a szád miért nem mutatod meg nekünk, hogy te mire vagy képes? - kiáltotta türelmetlenül.

- Ezer örömmel - válaszolta a lány miközben egy gyors mozdulattal összecsukta az ölében tartott könyvet majd a bárgyún röhögcsélő Crak kezébe nyomta azt - Nehogy beleolvass, rendben? - suttogta tetetett rettegéssel a hangjában.

- Lyra - Draco a csuklója után nyúlva állította meg a lelátó legalja felé masírozó lányt - Tudod, hogy gólyaként nekünk tilos...

- Nem tudom, hogy te, hogy vagy vele de Flint szavai nekem kifejezetten engedély szagúak voltak... Bár az is lehet - mondta színlelt töprengéssel - hogy csak a Monstroból kitörő gázokat éreztem meg.

Draco tovább folytatta az aggodalmaskodást, de a lány már rég nem figyelt rá. Egy gyors mozdulattal kirántotta a kezét a fiú szorításából és tovább folytatta az útját a pálya felé.

- Ezt kölcsön veszem, ha nem baj - mondta a magányosan árválkodó seprű felé masírozva amiről az imént zuhant le egy pórul járt felsőéves Mardekáros - Fel! - rikkantotta határozottan mire a seprű suhogva átszelte a köztük lévő öt méternyi távolságot. Miután átvetette a lábát a derékmagasságban lebegő seprű nyelén, egy magabiztos mozdulattal elrugaszkodott a föld felszínétől és már emelkedett is felfelé.

A megfelelő magasságot elérve irányba állította a seprűjét majd teljes sebességgel a magas póznák tetején álló karikák felé suhant. Szlalomozva kerülgetni kezdte őket majd egy hirtelen bukfencet hányva kitért az nyomába szegődő gurkó elől, amely így egyenesen átsuhant a középső karikán. A lelátón ülő mardekárosok pedig egy őszinte, elismerő ovációval honorálták az ügyesen kivitelezett mozdulatot.

- Nem rossz - kiáltotta Flint miközben kezében a kvaffal lány mellé suhant - De lássuk csak mit tudsz csinálni egy éles helyze...

Marcus Flint azonban nem tudta befejezni a mondatot mert Lyra egy villámgyors mozdulattal rúgást mért a nagydarab fiú bordái közé, aki ennek hatására egy fájdalmas kiáltás kíséretében összegörnyedt majd kiejtette a kezéből a benne szorongatott élénkpiros labdát. Lyra zuhanórepülésben bukott alá, hogy elkapja a föld félé száguldó kvaffot, miután pedig megragadta azt, kezében az újonnan megszerzett labdával, újra a három magas pózna felé vette az irányt.

Eközben a Mardekár másik hajtója Adrian Purcy és a még mindig hangosan ziháló Marcus Flint üldözőbe vették a lányt. A közönség lélegzetvisszafojtva figyelte ahogy a két nagydarab fiú a nyomába szegődve próbálja letaszítani az ide-oda cikázó elsőévest a seprűjéről.

A kapu közelébe érve Lyra rákészült a dobásra. A Mardekár őrzőjét Miles Bletchley-t, akinek tekintettel az eddigi hajtó jelöltek gyatra teljesítményére a válogató során nem akadt túl sok dolga, váratlanul érte a hirtelen roham. Mielőtt pedig még észbe kaphatott volna kvaff már át is suhant a három karika egyikén. 

- Ez hihetetlenül szabálytalan volt...- kezdett bele Flint miután a pimaszul vigyorgó lány mellé suhant megpróbálva túlkiabálni a kilátón tomboló lelkes Mardekáros tömeget - ...de azért tetszett - mondta ki végül, szavait pedig egy elismerő mosollyal zárta le.

Eközben megérkezett melléjük a csapat többi tagja is, néhányan vállveregetéssel mások pedig néhány rövid elismerő szóval gratuláltak neki. Lyra lopva a kilátó felé sandított amikor pedig tekintete találkozott a durcás arccal üldögélő unokatestvére szemeivel bizonytalanság lett úrrá rajta.

- Black most azonnal szállj le arról az átkozott seprűről! - e szavak hallatán Lyra ereiben megfagyott a vér.

Mielőtt azonban bármit is csinálhatott volna Flint megelőzte őt. Seprűjét a föld felé irányítva szélsebesen földet ért a pálya szélén álldogáló fenyegető külsejű professzor előtt majd így szólt:

- Piton professzor úr kérem várjon... Azt hiszem, megtaláltuk a házunk legújabb hajtóját...