Minossa Black csurom vizesen és tátott szájjal lépett be a nagyterem ragyogó fényébe. Szeme csak úgy ragyogott a csodálattól ahogy körbe nézett s a griffendél asztalán meg akadt a szeme unokafivérén és annak barátain. Egy percig lassított a léptein, hogy intsen egyet nekik majd a többiek után indult és akkor felfedezte a sorban másik unoka fivérét Regulus Blacket. Minossa gondolt egyet és Regulus mellé lépet.

-Szia.-köszönt a fiúnak.

Regulus látszólag kicsit meg ijedt, de mikor látta ki az megnyugodott és csak ennyit mondott:

-Szia.

Hamarosan már minden elsős egy három lábú szék előtt állt amin egy vén rongyos kopott süveg volt. A teszlek süveg legalábbis Minossa arra tippelt. Pár másodperc múlva a süveg dalra fakadt és pár perc múlva abba is hagyta.

Most McGalagony professzor sétát a süveghez egy óriási pergamennel a kezében majd megszólalt:

-Akinek a nevét mondom ide jön a székhez rá ül én pedig rá teszem a süveget a fejére.-mondta.-Anderson, Louise. 

A szőke copfos lány akivel Minossa egy csónakban ült a székhez lépett és le ült McGalagony pedig a fejére helyezte a süvegett.

-HOLLÓHÁT!-kiáltotta el magát a süveg.

A hollóhát asztala tapsviharban tört ki Louise pedig ragyogó arcal ment az asztalhoz.

A beosztás folytatódott.

-Black, Regulus!-hallatszott McGalgony hangja.

Regulus félve indult el a süveghez ugyanis valószínűleg őt is megfenyegették, hogy ki tagadják ha nem a mardekárba kerül.

-MARDEKÁR!

Regulus látszólag megkönnyebbült.

Siriuson viszont egy fintort lehetett látni.

-Black, Minossa!-folytatta McGalgony.

Minossa megremegett a neve hallatán ám hamar fel eszmélt és gyors léptekkel a süveg felé indult. McGalogony a fejére helyezte a süveget és Minossa egy hangott halott a fejében:

-Á egy újabb Black hova is tegyelek, te más vagy mint a többi Black kedvesebb szelidebb nehéz nagyon nehéz nehezebb mint bárkié.

Minossa remegett félt, hogy ki tagadják, de attól is, hogy megállná e a helyét ha mardekáros lenne mert ő nem volt olyan mint ott a legtöbben ahogyan a süveg is mondta kedvesebb és szelídebb.

A süveg valószínűleg meg hallotta a gondoltait mivel most ismét megszólalt:

-A mardekárban is meg állná a helyét hisz a kedvessége erőt ad neki de oda még sem teszem hanem döntésem legyen a...

-HUGRABUG!

Minossa remegett remegett úgy mint még soha életében. A teremben megfagyott a levegő. Regulus és Narcissa félénken néztek ugyanis tudták, hogy ebből 2B lesz vagy 3B Sirius azonban annál kevésbé félt ő szerette a botrányokat.

Minossa lassan a hugrabug asztala felé indult majd le ült valahol a széle felé és akkor ,mintha mi sem történt volna folytatódott a beosztás.

-Cadona, Sem!-mondta McGalagony.

Egy barna hajú fiú lépett a székhez majd ült le rá ám a süveg alig, hogy a fejéhezz ért már kiáltotta is:

-HOLLÓHÁT!

-Carmichael, Jane!

Itt egy kedves arcu szőke haját kontyba fogó lány lépett a süveghez melyet McGalagony a fejére is helyezett. A süveg legalább három percig gondolkodott majd így kiáltott:

-HUGRABUG!

A szöke lány fel pattant és a hugrabug asztala felé indult majd le ült közvetlen Minossa mellé.

-A nevem Jane Carmichael.-mutatkozott be feleslegesen úgyanis Minossa pontosan emlékezett a nevére. 

-Minossa Black.-mondta Minossa kedvesen.

Most mind ketten ismét a beosztást kezdték figyelni.

-Emerdson, Don.-mondta McGalagony.

-GRIFFENDÉL!

-Minossa...

-Hmm..

-Te milyen családból származol?-kérdezte Jane.

-Aranyvérű vagyok.-felelt Minossa azonban amikor a családjára gondolt a hasa görcsbe rándult.

-Nekem a szüleim muglik vagy mik.-mondta Jane.-Minden rendben?-kérdezte mikor meglátta Minossán a szomoruságott.

-Félek.-vallotta be Minossa.- Félek, hogy többé nem látom a családom, hogy ki tagadnak mert hugrabuggos vagyok félek, hogy mindent elvesztek.-tört ki Minossából a szó alig pár perce ismerte a mellette ülő lányt mégis megbízott benne maga se tudta miért és azt nem is sejtette, hogy ez így maradt örökké.

Jane nem szólt semmit csak megértően bólintott és egy bátorító mindent szívet melengető mosolyt küldött felé.

Innentől kezdve Minossa és Jane elválaszthatatlan barátokká váltak. Ám e meghitt pillanatban felharsant Dumbledore beszéde illetve csak a vége.

-...jó étvágyat mindenkinek!

Minossának egy falat sem ment le a torkán a félelemtől vagy épp az örömtől, hogy egy megértő barátra talált.

-Nem eszel?-kérdezte Jane.

-Nem.-felelt Minossa.-Legalábbis ha akarnák se tudnák egy falatott se lenyelni.

Hamarosan mindenki be fejezte az evést és a prefektusok vezetésével a klubhelyiség felé indult az összes elsős hugrabugos...