Harry szemszöge:

A Bellával való beszélgetés óta még mindig össze-vissza járt az eszem, minden tervünket megtárgyaltam saját magammal. Drake tényleg egy herceg volt? Bármikor beszélgettem vele, mindig utalgatott rá, hogy fontos személy, de én azt hittem csak kérkedik, tudva mennyire szerette saját magát. Az igazat megtudni róla tényleg ledöbbentő számomra.

Morcosan néztem félre Louisról, Bella rejtélyes pillantásokat lövellt felém. Rámosolyogtam, reménykedve hogy ezzel kicsit megnyugtatom őt, de amikor visszamosolygott szemei nem úgy csillogtak, mint szoktak. Kérdően néztem rá, de nem akartam most faggatni őt.

Még mindig magát hibáztatja mindenért, pedig ez nem az ő hibája. Nem tudhatta, hogy ennyire veszélyesek ezek az emberek, akik őt tűzték ki célul számomra ismeretlen okok miatt. Talán azért, mert nő, vagy mert rajta keresztül akartak eljutni hozzám.

Utálom mikor ezt csinálják. Gyűlölöm, mikor Bella veszélyben van; tudom, hogy nem gyenge, de annyira lágy szíve van. Soha nem öl meg senkit, ami nagy hátrányba szorítja őt, ezzel pedig még jobban magára hívja a férfiak figyelmét. Jó, alkalmanként megállja a helyét, de végül ez bajba fogja sodorni őt. Nem akarom, hogy valaha is olyan helyzetbe kerüljön, amiben megbánná a tetteit, ezért van bennem ez a túlméretezett védelmező ösztön, aminek köszönhetően biztonságban akarom tartani őt.

Tudom, hogy Bella utálja ezt, makacs gondolkodásmódja miatt úgy gondolja meg tudja védeni magát bárki segítsége nélkül, de tudom hogy a lelke mélyén fél attól, hogy szembekerül valaki olyannal, aki megölheti őt. Minden kalózban megvan ez a félelem. Folytatni akarjuk az életstílusunkat és szórakozni szeretnénk, de a fejedben mindig ott van az a halk suttogás, miszerint lesz valaki, aki erősebb nálad és képes lesz megölni.

Sóhajtva megráztam a fejemet, hogy kiszabaduljak gondolataim közül. Bellának nem kéne ennyire túlreagálnia a saját maga védelmét. Még ha nem is tudja, túlságosan is védelmez engem. Sosem jutottam volna el ilyen messzire, ha ő nincs, szinte már egy közvetítő ezen a hajón. Visszatart és vigyáz mindenkire, ez olyasvalami amit én sosem tudnék megtenni a legénységemért. Hívjuk ezt női megérzésnek vagy aminek csak akarjuk, de a legénység fele halott és elveszett lenne nélküle.

Bellához sétáltam, aki már ismét a korlát mellől a vizet nézte. Elmosolyodtam rajta. Lenyűgözően festett, ahogy hosszú, szőke haja harmóniában mozgott a széllel, elégedetten és békésen nézte a nyugodt vizeket. Sosem unom meg, mikor így láthatom őt, ez az egyik kedvenc tevékenységem.

"Néhány óra múlva kikötünk." mondtam kedvesen, s dereka köré fontam karjaimat, mire ő felsóhajtva nekem dőlt.

"Ez remek. A hajónak szüksége van egy kicsi pihenésre, ahogy nekünk is." mondta.

"Felteszem, ez igaz." kuncogtam és én is rápillantottam a tengerre.

"Szerintem jó, hogy Franciaországba megyünk. Sokkal közelebb van." próbált viccelődni, elmosolyodtam próbálkozásán.

"Igen, szerintem is jobb ötlet egy olyan országban időzni, ahol nem akarnak halottan látni. Nem kell annyi feszültséggel megbirkóznom." szórakoztam.

"Próbáltam nem kimondani ezt." motyogta, amitől felsóhajtottam.

"Nem érdekel, hogy felhozod-e vagy sem, Bella. Ezt megígérhetem. Ennyire nem zavar engem." mondtam, de ez csak félig volt igaz. Tulajdonképpen tényleg nem zavar annyira, amennyire kellene. Csupán ledöbbent, hogy Drake egyszer az életében igazat mondott.

"Oké, ha te mondod." puszit nyomtam arcára, amitől elpirult. 

"Tudom. Most hölgyem, készítse fel magát a partraszállásra. Tudok néhány jó fogadót a kikötő közelében, szóval számíts mindenből a legjobbra." kacsintottam rá.

Bella felnevetett, gyönyörű hangjától elmosolyodtam.

"Felkészítem magam." viccelődött szemeit forgatva. Ez volt az, ami a szívemhez nőtt. Nem akarom, hogy ebből bármi is megváltozzon azért, mert díjat tűztek ki a fejemért. Azt akarom, hogy ugyanaz a boldog pár legyünk.

Önelégült mosollyal hagytam magára Bellát és a gondolatait és mentem el megnézni, mi jót csinál a legénység. Nagy terveim vannak ma estére Bellával, szeretném ha ezt a meglepetést sosem felejtené el.

***

Kora délutáni órákban érkeztünk meg, a nap már lefelé haladt. Miután partra szálltunk a hajóról, a legénység szétszóródott és mindenki a kiszemelt fogadójába tartott. Niall, Louis, Liam és Zayn velem és Bellával tartottak.

Az emberek furcsán néztek ránk az utcákon, de nem foglalkoztam velük. Valószínűleg azért, mert Bella is velünk volt, ő pedig sokkal kifinomultabb volt, mint mi. 

A fogadóba belépve szobákat kértünk magunknak, izgatottan vártam hogy egy szobába legyek Bellával. A ma este valószínűleg sikeres lesz, de egy kis momentuma idegessé tesz. Már régóta meg kellett volna ezt tennem, de még nem tudtam rávenni magamat.

Mindent könnyedén elintéztem, de még volt elintéznivalóm, amire magammal rángattam a másik négy fiút is. 

"El kell mennem néhány dologért a fiúkkal. Később érek vissza." mondtam, mire ő mosolyogva bólintott.

"Én is veled mehetek?" kérdezte, de én megráztam a fejemet.

"Nem, pihenned kell. Ha szeretnél, sétálhatsz egy kicsit a városban, de ne menj túl messzire." nyomtam puszit a homlokára.

"Jól hangzik." értett egyet én pedig kirángattam magammal a négy fiút, akik összezavarodva néztek rám.

"Szükségem van a segítségetekre valamiben." mondtam lassan. 

Bólintottak, de még mindig nem értették a helyzetet.

Suttogva elmondtam nekik a tervemet, amitől mind elmosolyodtak. "Végre megemberelted magad!" nevetett Louis és a hátamat veregette, éreztem ahogy a fejem elvörösödik a zavartságtól. 

"Fogd be!" mondtam, miközben elindultunk a fogadóból.

A városban jobbról és balról is kerestük a megfelelő üzletet. Végül szerencsére felbukkant egy kis ékszerüzlet, ahol voltak értékelhető darabok.

Fél órát töltöttem az üzletben a tulajdonossal vitatkozva az árakról és kérdezősködve az ékkövek minőségéről. Sikerült alkudnom az árból és megkaptam azt, amit akartam. Mosolyogva megköszöntem a tulajnak és elhagytam a boltot egy kis dobozzal a kezemben. Belecsúsztattam az egyik zsebembe, hogy ne tűnjek túl gyanúsnak.

A fiúk keresésére indultam, meg is találtam őket, amint valamit nézegettek, amit tőlük nem láthattam. "Srácok, készen vagyok. Azt hiszem tökéletes lesz." közeledtem hozzájuk, közben körbenéztem, hogy Bella nem volt-e annyira makacs, hogy kövessen minket. Elégedett voltam, mikor sehol sem láttam őt.

"Harry, azt hiszem szeretnél vetni erre egy pillantást." motyogta Louis, amitől feléjük fordultam. Egy táblát néztek mind, amire különböző papírok voltak feltűzve egymás hegyén-hátán. 

"Mi az?" kérdeztem, alaposan körbefuttatva a tekintetem az összes papíron. Louis az egyik papírra mutatott, amitől a szemeim kikerekedtek, a szívem vadul vert a keresést jelző papír láttán. De a plakát nem az én elfogásomat hirdette. Egyáltalán nem.

Bellának szólt.