Minden úgy történt, ahogy megjósoltam.

Egy óra ünneplés alatt a legénység fele lerészegedett, beleértve Harryt is. Hosszan felsóhajtottam, lélekben felkészítettem magam egy újabb hosszú éjszakára. Harry elbotladozott az ajtóig és a fedélzetre vette az irányt.

Nem kellene most odakint lennie. Fáradtan követtem őt a fedélzetre, ahol épp egy cölöpöt ölelgetett.

Homlokomhoz emeltem a kezemet, részegen sokkal idiótább, mint egyébként. "Harry, vissza kell jönnöd." mondtam, mire lustán rám nézett, vigyorogva. 

"Nem szeretnék elmenni. Olyan jól ölel." beszélt össze-vissza, ezzel a mondatával legalább két évvel fiatalabb lett. 

"Kezdi kényelmetlenül érezni magát Harry, azt szeretné, ha velem jönnél." próbáltam hatni ködös agyára. Néhányat pislogott a cölöpre, majd rámosolygott. 

"Sajnálom hölgyem, most megyek." mondta, én pedig sóhajtva megfogtam a kezét, hogy visszavezessem a kapitány részlegébe.

Sikerült rábírnom őt arra, hogy menjen aludni. "És még te mondtad, hogy nem bírom a likőrt, herceg." motyogtam, Harry elmosolyodott. Nem szereti, ha hercegnek hívom, de mivel részeg úgysem fog emlékezni rá.

"Te egy hercegnő vagy?" kérdezte, miközben én kinyitottam az ajtót és bevezettem őt rajta. Fejemet ráztam idióta kérdésén.

"Igen." vágtam rá. 

Felkuncogott. "Szóval, ha én egy herceg vagyok te pedig egy hercegnő, mit fogunk csinálni?" kérdezte és leült az ágyra, összezavarodva tekintettem rá.

"Mit fogunk csinálni?" kérdeztem.

"Természetesen összeházasodunk." pár percig csak bámultam rá, aztán kiengedtem a levegőt, amit észre sem vettem, hogy idáig bent tartottam. Most a részeg Harry beszél, nem a józan. Ezt ne felejtsd el Bella.

"Természetesen." hagytam őt egyedül, hogy becsukhassam az ajtót. Ha Harry sikeresen elalszik, még vissza kell mennem figyelni a többiekre. Esküszöm nem a hajó kisasszonya, hanem a hajó anyukája vagyok.

"Ez azt jelenti, hogy hozzám jönnél?" motyogta, nem igazán tudtam mit válaszolhatnék. Ha valamit tanultam ebben a két évben az az, hogy Harry részletekre emlékezni fog holnap, ami általában tartalmazza a beszélgetéseinket. Nem akarom kínos helyzetbe hozni magam, mikor már józan lesz.

Lebiggyesztett ajkakkal nézett rám. "Nem jönnél hozzám?" kérdezte, mosolyogva a párnára nyomtam a fejét. 

"Ez egy komoly kérdés. Gondolkoznom kell egy ideig, mielőtt válaszolok." hazudtam, a válaszom egyértelmű lenne, ha megkérdezné. De szeretném ha az ittas Harry helyett egy alkoholmentes és őszinte kérné meg a kezemet, ha egyáltalán megszeretné.

"Gondolkozz rajta, oké?" motyogta. 

"Oké." mondtam és Harry végre lehunyta a szemeit. "Most aludj. Majd beszélgetünk, ha kijózanodtál." választ már nem kaptam, ezért azt feltételeztem elaludt. Kimentem és visszamentem a szobába, ahol ünnepeltünk. A legénység többi része még mindig hangosan nevetett és jól érezte magát, néhányan horkolva dőltek ki a padlón.

Louis a bárnál állt, elég álmosnak tűnt, mellette Niall azon nevetett, ahogy Louis egyre jobban lehunyja szemeit. Liam táncolás közben kiborította az italát a padlóra, ezért elvonult a sarokba és duzzogni kezdett. Zayn pedig... várjunk, hol van Zayn?

Körbefutottam szemeimmel a szobát, de sehol sem láttam. Visszafutottam a fedélzetre, hogy ott is körbenézhessek. "Zayn!" kiáltottam fel, majd észrevettem őt, miközben a korlátnak dőlt. Nem tűnt részegnek.

"Bella?" nézett rám, halovány mosollyal sétáltam oda hozzá.

"Nagyon aggódtam miattad egy percig. Azt hittem ki fogsz ugrani." felkuncogott.

"Nem vagyok olyan bolond. Nem akartam ma este inni, ennyi az egész." 

"Remek, legalább van egy józan partnerem."

"Ismersz, mindig megbízható vagyok." viccelődött.

"Ne keljen emlékeztetnem arra, mikor ki akartál ugrani a tengerbe és meg kellett mentenem." nevettem.

"Tudom. Nagy segítség vagy nekünk, ugye tudod? Először is, sosem láttam Harryt ennél boldogabbnak. Három éve vele voltunk már, mikor te felbukkantál és sosem láttam ilyennek. Ráadásul mindannyiunkat szemmel tartod." mondta.

"Nos, örülök hogy tehetek valamit." feleltem.

"Sokat teszel." 

"Köszönöm Zayn. Szükségem volt rá, hogy halljam ezt." 

"Semmi baj, Bella." karolt át.

"Megyek és feltakarítom a legénység többi részét, ha szeretnél segíthetsz." felnevetett.

"Miért is ne? Vicces lesz." 

Szemeimet forgattam. "Mert részeg emberekre vigyázni a legjobb dolog." motyogtam.

"Következő alkalommal már a rumot is elrejted előlünk." szórakozott.

"Gondoltam már rá." óvatosan nézett vissza rám.

"Nagy bajban lennél." 

"Volt már rosszabb is." kacsintottam rá, majd elindultunk.

Zayn segített nekem feltakarítani és eljuttatni mindenkit a saját hálóhelyére. Így nem is volt annyira nehéz, de mikor végeztünk, nagyot ásítottam.

"Én is megyek aludni, szerintem. Nagyon elfáradtam." Zayn bólintott.

"Én is elmegyek aludni." miután jó éjt kívántunk egymásnak elvonultam és minél óvatosabban próbáltam Harry mellé feküdni, hogy ne ébresszem fel. Szerencsére minden rendben ment és alvás reményében lehunyhattam szemeimet.

***

Enyhe alkoholillatra ébredtem fel, néhány pislogás után észleltem, hogy túl sok súly van rajtam. Próbáltam megmozdulni, de lehetetlen volt, mert Harry rajtam feküdt. Felnyögve és szemeimet forgatva próbáltam letolni magamról, de nem sikerült. Meg sem tudtam mozdítani.

"Miért kerülsz mindig rám, mikor másnapos vagy?" motyogtam és annyira meglöktem őt, hogy az oldalamra tudjak fordulni és tovább nézhessem, amíg alszik.

Próbáltam morcosan nézni rá, de egy idő után már csak mosolyogtam rajta. Tényleg egy csodálatos ember volt, bár tett egy-két rossz dolgot. De csak azért, hogy engem megvédhessen.

Kihúztam teste alól a kezemet és elsepertem arcába hulló hajtincseit, amitől enyhén felmorgott. "Senki sem képes nálam jobban szeretni téged, Harry." suttogtam. Elhúztam a kezemet és megpróbáltam kimászni alóla. Már majdnem sikerült, de egy kar körbeölelte a derekamat és visszahúzott, ijedtségemben pedig felkiáltottam.

Újra Harry mellett voltam. Nem tudtam, hogy ébren van... talán nem kellett volna ezt mondanom. Furának tarthatja.

Szemeit lehunyva tartotta, de elvigyorodott. "Ez rád is vonatkozik, Bella. Senki nem szerethet téged nálam jobban." motyogta, arcom pírba borult.

Egy ideig így maradtunk. Én tovább néztem őt, azt hittem vissza fog aludni. De egyszer csak ismét szélesen elmosolyodott.

"Tudod, hogy nem szép dolog bámulni." mondta, szemeim elkerekedtek.

"Nem bámultalak!" tiltakoztam.

Harry reggeli, rekedt hangján felkuncogott. "Tudom, Bella. Ne hazudj nekem." duzzogva elfordultam tőle.

"Ki mondta, hogy hazudok?" kérdeztem.

"Borzalmasan hazudsz, Bella. Bármikor meg tudom mondani, hogy hazudsz-e." mondta vidáman.

"Ez csalás." motyogtam és visszafordultam felé. Végre kinyitotta szemeit és láthattam csillogó zöld szemeit, arca derűsen festett.

"Ez nem csalás, hanem megfigyelés." 

"Ha így gondolod." viccelődtem, mire szemeit forgatta.

"Ne legyél makacs Bella, tudod mi lesz a vége." kacsintott rám.

"Akkor megint csalsz." 

Felnevetett. "Persze, persze, biztosan." mondta és felült, majd nagyot sóhajtott.

"Szóval, mennyi problémát okoztunk neked tegnap este?" kérdezte, közben én is felültem. 

"Nos, kimentél a fedélzetre és ölelgetni kezdted az egyik cölöpöt. Még azt is mondtad, hogy a cölöpnek tetszett a dolog." mondtam vidáman, Harry zavartan nézett le.

"Oh... sajnálom." motyogta.

"Vicces volt. A legénység többi része ugyanilyen volt, Zayn segített mindenkit eljuttatni az ágyába. Ő nem ivott tegnap este." mondtam és Harry bólintott. 

"Ma megköszönöm neki ezt. Két nap múlva kikötünk Spanyolországban, hogy feltöltsük a készleteinket és hogy megjavítsuk a hajónkat." mondta.

"Nem!" vágtam rá és felpattantam, amitől kisebb fájdalmat éreztem sebemnél, Harry összezavarodva fürkészett engem. 

"Nem? Miért?" kérdezte.

"Tegnap spanyol hajók támadtak meg minket Harry. Jó ötlet a szülőhazájukba menni?" vállat rántott.

"Miért ne? Bebizonyítjuk, hogy nem tudnak legyőzni minket, ráadásul sokkal olcsóbb, mint Anglia." 

"Nem, nem megyünk. Mehetünk Franciaországba. Ők is ugyanolyan olcsók!" felállt az ágyról és közelebb jött hozzám.

"Miért nem akarsz ennyire Spanyolországba menni?" kérdezte, próbáltam leplezni idegességemet. Harrynek tudnia kell a fejére kitűzött díjról, de attól tartok, hogy akkor még jobban Spanyolországba akar majd menni. 

"Most tettük tönkre két hajójukat. Nem hiszem, hogy egy ellenséges országba kéne mennünk." 

"Ellenséges ország?" kérdezte, képzeletben felpofoztam magamat, amiért ezt mondtam.

"Igen." mondtam csendesen, de Harry a szemeit forgatta.

"Bella, el kell mondanod nekem, hogy mi folyik itt. Mert valami nincs rendben, érzem, te pedig titkolod előlem." mondta kicsit dühösen és én mély levegőt vettem.

"Ha elmondom, akkor Franciaországba megyünk. Nem vitatkozol." próbáltam alkut kötni, amivel biztonságban tarthatom őt. 

"Miért tenném ezt? Gyerünk Bella, nem lehet olyan rossz!" felelt frusztráltan.

Idegesen harapdáltam ajkaimat. "Ígérd meg, hogy Franciaországba megyünk." 

"Bármikor lehetsz makacs, de te pont most vagy az." mondta, mielőtt hosszasan felsóhajtott. "Jól van, Franciaországba megyünk. Megígérem." mondta és én megkönnyebbülten sóhajtottam fel. 

"Köszönöm." mondtam, Harry két kezét orcáimra tette mélyen szemeimbe nézett.

"Most mondd el, mi a baj." szavaira kicsit összehúztam magam. Ötletem sem volt, hogy fogja ezt fogadni. De joga van tudni, az ígéretét pedig megtette. 

"Duke mondta el nekem tegnap, de nem akartam neked elmondani, mert annyira boldog voltál, hogy nyertünk." kezdtem, Harry összehúzta szemöldökeit, de nem szólt semmit.

"Úgy néz ki Duke és Drake mindketten hercegek voltak. Ami még fontosabb, spanyol hercegek. Amióta megölted Drake-et, díjat tűztek ki a fejedért. És most, hogy Duke-val is ezt tetted, biztosra veszem, hogy megnövelték." mondtam halkan, Harry arcára döbbenet ült ki. Pár lépést hátrébb lépett, s néhányat pislogott.

"Mi?"