Isabella szemszöge:

Harry végre kellően lenyugodott ahhoz, hogy levegyék róla a köteleket, miután beszéltem vele. Habár tudtam, hogy nem magamnak köszönhetem a fejleményeket.

Furcsa módon nagyon csendes volt, ha beszéltek hozzá is csak szavakkal válaszolt, akkor is dühösen. Mindannyian aggódtunk érte, kivéve Shaylát. Ő sokkal inkább haragudott rá a történtek miatt.

Amint először meglátta, felpofozta, Louisnak kellett őt visszafognia, Niallnek pedig az egyre dühösebb Harryt. Az egész palota a kettejük kiabálásától zengett, amíg szét nem választottuk őket.

Shayla dühös volt Harryre, mert a saját érzésein kívül nem látott tovább és senki más szenvedése nem érdekelte maga körül.

"Valaki mássá kezd változni, Bella! Ez elfogadhatatlan!" dühöngött Shayla, amire csak annyit tudtam mondani, hogy egy nap biztosan megtalálja magát újra. Élt bennem a remény, hogy tisztán fog látni, amint legyőzi a benne viaskodó dühöt és szomort.

Csak sok időbe fog telni.

Aznap reggel minden nyugodtabbnak tűnt, persze Harry számára nem volt engedélyezve, hogy az édesanyám közelébe menjen. Kivétel nélkül kitiltották az orvosi szobákból. Szóval csak egyik szobából a másikba sétálgatott, s majdnem minden ablaknál megállt, hogy a tengert fürkéssze. Tudtam, hogy el akar menni, újra el akar hajózni, de nem tudtam, hogy jó ötlet lenne-e ez most.

"Bella?" érintette meg óvatosan a karomat Shayla. 

"Igen?" 

"Sajnálom, hogy olyan mérges voltam ma. De ilyennek látni őt annyira irritál, és mielőtt gondolkodhattam volna, már kiabáltam." kért bocsánatot, de én csak mosolyogtam.

"Minden rendben, Shayla. Megértem, hogy dühös vagy. Én is az voltam, mikor kiabáltam vele tegnap. Ráadásul fel is pofoztam." kuncogtam.

"Talán beleverünk egy kis észt." viccelődött Shayla. "Nekem elmondtad, mi történt... neki miért nem mondod el?" 

"Mit mondjak el neki?"

"Hogy mi történt a hajón? Mindent, amit az apja mondott neked?" 

Az ablak felé fordultam. "Nos, nem mondtam el neki, mert nem hiszem, hogy érdekelné. A jelenlegi helyzetében az én helyzetem érdekli őt a legkevésbé. Ha elmondanám neki, csak minden rosszabb lenne." motyogtam.

"Ennél már semmi sem lehet rosszabb, Bella. Már így is a tenger fenekén hever." utalt Harryre.

"Szóval ez a helyzet.." sóhajtottam. "Nem hiszem." 

"Szerinted Harry tud ennél rosszabb is lenni?" kérdezte Shayla elkerekedett szemekkel.

"Bizonyára." motyogtam.

"Ettől tartottam." ismerte be. 

"Úgy tűnik bármit teszünk érte, több hátránya van, mint haszna. Talán cak hagynunk kellene, hogy ő csillapítsa le magát." mondtam legyőzötten.

"Ne is gondolj erre! Ha ráhagyunk mindent, sosem fogja abbahagyni! Mindenképpen rosszabb lesz, ha nem teszünk valamit." vállat rántottam.

"Mit kellene tennünk? Már mindent megpróbáltunk. Kedvesek voltunk vele, felajánlottuk a segítségünk, kikötöztük, kiabáltunk vele... mi mást tehetnénk, amivel nem dühítjük fel még ennél is jobban? Ha kényszerítjük, hogy nyugodjon le csak még inkább őrjöngeni fog." kicsit elragadtattam magam, utolsó mondataimat már szinte kiabálva róttam le. "Sajnálom. Nem akartam kiabálni veled." 

"Minden rendben, Bella. Igazad van. Én sem tudom mit tehetnénk." 

"Nincs értelme ezen töprengeni. Ha idővel lesz ötletünk, úgyis felhasználjuk." Shayla helyeslően bólintott.

"Igen, talán minden vissza..."

"Gyere velem."

Shayla hátranézett, hogy megnézze ki szakította félbe, meglepetésünkre Harry volt az. Ünnepélyes arckifejezését nem tudtam hova tenni, nagyot nyeltem, mielőtt visszakérdeztem. "Hova menjek?"

"Toborozni. A legénység nagy részét megölték, nincsenek elegen a hajón a munkához. És mint a hajó hölgye, velem kell jönnöd." mondta szárazon, egy apró mosoly jelent meg arcán, ami felélesztette bennem a reményt. Ez volt az első, hogy legalább féloldalasan elmosolyodott... ez biztosan jó jel.

"Oké."

"Shayla, szedd össze Louist, Niallt és a többieket, akik élnek. Reggel elmegyünk." parancsolta Harry.

"A készleteink?" Shayla kérdésétől Harry mosolya még szélesebbé vált.

"Már elrendeztem." válaszolta. Shayla még utoljára rám nézett, mielőtt kettesben hagyott Harryvel.

"Gyere, nincs sok időnk." 

"Mit mondott Phillipa királynő?" kérdésemre vállat rántott.

"Elmehetünk, amikor akarunk. Nincs oka, amiért maradhatnék tovább." mondta morogva.

Felsóhajtottam. "Azt hiszem, nagy port kavartunk."

"Feltételezem." mondta, majd intett, hogy kövessem.

Harryvel kimentünk a palotából és csendben szeltük át a várost. Hosszú út volt, többször is úgy éreztem, hogy inkább megkérem Harryt, hogy álljunk meg pihenni. Az emberek furcsán néztek ránk, néhányan próbálták megközelíteni Harryt, de jeges tekintete elijesztette az embereket. 

Nagyjából két órába telt, mire eljutottunk abba a fogadóba, ahol utoljára is toboroztunk. Az egész út csendes és kínos volt, de nem akartam erőltetni a beszélgetést. Úgy éreztem legalább egy apró előrelépést tettünk Harryvel, ezért nem akartam semmit mondani, ami rosszul sülhet el. 

Belépve az ott lévő emberek némi undort váltottak ki belőlem. Még öt óra sem volt, de majdnem mindenki részeg volt. Sokkal rosszabb felhozatal volt, mint legutóbb.

Harry leült egy hosszú asztalhoz én pedig csendben leültem mellé, miközben ő bejelentette, hogy legénységet keres. 

"Figyeljetek! Ha az itt jelenlévő mocskok közül bárki szeretne mást csinálni a mindennapos részegség helyett, iratkozzatok fel! Rum a hajón is van, és közben sokkal hasznosabban tölthetitek el az időtöket!" jeges szavai meglepően sok embert motiváltak.

"Korábban már hajóztam, de a kapitányunkat lefejezték. Te ugye nem tervezel ehhez haszonlót?" kérdezte egy férfi nevetve.

"Ha valaki megpróbál lefejezni, megölöm még mielőtt a közelembe érhetne." morogta.

"Jól van, akkor feliratkozom." mondta, s leírta a nevét egy darab papírra. 

"Holnap reggel nyolcra legyél a kikötőben. Ha elkésel, itt hagyunk." a férfi bólintott majd elsétált.

A következő néhány embert Harry elutasította, de jó párat be is vett a legénységbe. Az egyik férfi legnagyobb problémája az volt, hogy én is a hajón utazom, amire tett is pár gúnyos megjegyzést, amiért Harry csak intett, hogy menjen az asztaltól, bár szavaitól nem tűnt olyan megbántottnak, mint én. 

Az órákig tartó legénység keresés közben egyre jobban feltűnt, hogy Harryvel mennyire távol is állunk egymástól még mindig. Nem érdekelte mit mondanak rólam, ahogy az sem mi történik velem. Ez kicsit aggasztott, de nem akartam róla beszélni.

"Elmehetsz." mondta Harry hirtelen.

"Huh?" néztem rá összezavarodva.

"Nem tűnik úgy, hogy élvezel itt lenni, szóval elmehetsz. Nincs szükségem rád itt, úgy is mindjárt végzek. Menj haza." parancsolta, s már nyitottam is a szám, hogy ellenkezzek, de Harry félbeszakított. "Kifelé." morogta, így a férfiak tekintetét figyelmen kívül hagyva kiléptem az utcára.

A régi házam felé sétáltam, Darla biztosan boldog lesz, ha ma este hazamegyek. Mindössze korán kell felkelnem, hogy ne késsem le a hajót. 

Kopogtam az ajtón, ami szinte azonnal ki is nyílt, Darla arcán pedig először a meglepettség majd az öröm jelent meg. "Miss Isabella, hát visszajött!" kiáltott fel, közben magához ölelt. 

"Csak ma estére." mondtam, s beléptem a házba, míg Darla arról kezdett beszélni mennyi minden történt, amíg távol voltam, s hogy milyen csendes itt minden nélkülem. 

Jó volt újra látni őt, a fürdőszobát és egy kényelmes ágyat is. De nem igazán hiányoztak ezek a dolgok. Inkább luxuscikkeknek tűntek mostanára. Miután lefürödtem és ettem, Darla a régi szobámba vezetett, nagyon élvezte, hogy 'újra munkába állhatott'. 

"Jó éjszakát, Miss. Hétkor felébresztem, hogy elkészülhessen." informált.

"Jó éjszakát, Darla." dőltem hátra, s ekkor éreztem meg mennyire ki is merültem, amitől szinte azonnal elaludtam. 

Végre új rész! Remélem elnyerte a tetszéseteket, ha van kedvetek írjátok le mit gondoltok!! A következő már az utolsó rész lesz :(