Isabella szemszöge:

Kezeimbe temettem arcomat, miközben egy székben ülve várakoztam. Shayla végig mellettem ült és próbált megnyugtatni. Dr. Gregory kilépett az irodájából, s miközben próbálta levenni kesztyűit, haloványan rám mosolygott.

"Szerencséje volt, Bella. Harry nem érintett semmilyen szervet. Egy ideig itt kell maradnia, de rendbe fog jönni." végre megkönnyebbülten felsóhajtottam.

Shayla megszorította a kezem. "Nem rontott el mindent véglegesen." sóhajtott fel Shayla. Bólintottam, viszont nem igazán tudtam ezek után számíthatnék-e bármire köztem és Harry közt.

Niall és Louis állítólag beszéltek vele, de Harry egy szót sem szólt. Nem tudom mi késztette arra, hogy ennyire kiboruljon.

"Ön szerint mennyi időbe telik, míg felépül?" Gregory vállat rántott kérdésemre.

"Hat hónap, talán egy kicsit több. Minden azon múlik, hogy milyen gyorsan gyógyul és hogy hogyan reagál a gyógyszerekre." fejtette ki.

"Köszönöm, hogy életben tartod." mondtam hálásan.

"Nem nekem kellene megköszönnöd. Shayla azzal, hogy elszorította a sebet adott nekünk elég időt, hogy megmenthessük." Shaylához fordultam, aki elpirult a dícsérettől.

"Köszönöm." suttogtam. Shayla próbált úgy tenni, mintha semmiség lenne, de valójában látszott rajta, hogy örült, hogy segíthetett.

"Újra megtenném." 

"Nem akarok bunkó lenni, de mennetek kellene. Isabella, neked még vissza kell jönnöd hozzám a karoddal, de az ráér. Az édesanyád mellett kell maradnom még egy kicsit." 

Shayla és én elbúcsúztunk és visszamentünk Phillipához. "Nos?" kérdezte a királynő.

"Életben marad." 

"Hála istennek. Micsoda megkönnyebbülés!" mondta, majd intett, hogy kövessük. "Fel kell mennünk az emeletre, már várnak ránk." 

"Mi a baj?" kérdeztem Shaylát, miután elindultunk. "Látom, hogy valami zavar."

"Semmiség, de nem gondolod, hogy ez furcsa? Hogy Harry egyetlen szervet sem talált el? Edzett harcos és tudja, hogy hova kell támadnia. Hogy véthette el?" 

Shayla felvetése zavart, de nem tudtam rá mit mondani. 

Hogy véthette el Harry? Talán szándékosan vétette el? Vagy annyira dühös volt, hogy nem is gondolt semmi másra? 

A fejem már belefájdult a sok gondolkodásba, ráadásul a lépcsősortól is kifulladtam, pedig ez korábban semmiség volt. Nem igazán aludtam az elmúlt két hétben... talán emiatt van.

De most nem adhatom meg magam a fáradtságnak. Ha ezt Harry észreveszi, tovább fog gyötörni az apja halála miatt. 

Miután felértünk, Phillipa a bal oldali első ajtó felé terelt minket. Szemeim elkerekedtek, mikor a bent lévők egy bölcső köré gyűltek. "A bölcső...?" a szavaim elakadtak.

"Az unokahúgod és öcséd. Gondoltam örülnének Bella nagynéninek." kuncogott Phillipa, én pedig majdnem sírva fakadtam, még mielőtt megláthattam volna a két kisbabát. Az egyik kisbaba rózsaszín, a másik kék pólyában volt. Niall és Louis, akik már hamarabb megérkeztek, mint mi, kicsit hátrébb álltak, hogy ne csak a válluk felett lássam őket.

"A kicsi Edward és Victoria." suttogtam, miközben Victoria rámnézett a nagy barna szemeivel és szorongatta az ujjam. Elmosolyodtam a kisbabák látványán, ami a kislányt is mosolygásra késztette.

Edwardnak nem nagyon tetszett, hogy a testvéréé az összes figyelem, ezért kezeit a magasba nyújtotta, hogy ő is szorongathassa a másik kezemen az ujjaim. "Én vagyok Bella nagynéni." suttogtam, Edward szemei fájdalmasan hasonlítottak a néhai királyéhoz.

Elhúztam kezeimet és szipogva hátrébb léptem. "Szükségem volt erre. Köszönöm." motyogtam Phillipának.

"Hogy van az anyukád?" kérdezte Niall halkan.

Elmosolyodtam. "Életben marad." mindenki megkönnyebbülten felsóhajtott.

"Hála Istennek." mondta Louis.

"Beszélned kellene vele." ösztönzött Niall.

"Tessék?!" megerősítően bólintott.

"Tudnia kell, hogy nem tette meg. Talán megkönnyebbül majd." folytatta, Louis arca kétségekkel volt tele. 

"Vagy talán mégsem." Niall mérgesen nézett rá.

"Meg kell próbálnunk." beleegyezően bólintottam.

"Miután végeztem az orvosnál, beszélni fogok vele. Ki kell szellőztetnem a fejem, mielőtt szembenéznék vele." Shayla kérdően nézett rám.

"Nem vagy dühös, Bella?" 

"A tettei miatt?" Shayla bólintott, karjait keresztezte maga előtt.

"Mi mind dühösek vagyunk rá, te nem? Túl nyugodt vagy a körülményekhez képest, tudni akarom mi jár a fejedben." szavai elgondolkodtattak.

Igen, dühös voltam. De egy részem túl fáradt volt ahhoz, hogy gyűlöljem ezért. Ha az anyám meghalt volna, biztosan őrjöngenék... de életben van. Életben van, mert elvétette, vagy hezitált. Talán tudta, hogy nem helyesen cselekszik, de túlságosan elvakította a düh, hogy belássa.

"Mérges vagyok, de nem utálom Harryt. Nem csinált maradandó kárt. Ha halál lett volna a végeredmény, akkor egészen más lenne a helyzet." 

Shayla a szemeit forgatta. "Túl kedves vagy, Bella. A helyedben az égig felpofoznám, hogy magasabbról zuhanjon a pokolba." morogta.

"Ha így tennék még rosszabb lenne a viszonyunk." húztam féloldas mosolyra arcomat.

"Ez nem jelenti azt, hogy én nem tehetem meg." vont vállat.

"Hatalmat Shaylának!" mosolygott Louis. Jó volt látni, hogy a sok kínlódás közepette ők még mindig jól kijönnek egymással. Ha másnak nem is, nekik együtt kell maradniuk. 

Kellemes csend lebegett körbe minket, amíg a babákat néztük, az ikrek nagyon örültek a figyelemnek, amit kaptak. Nevetséges, de arra gondoltam milyen jó lenne még kisbabának lenni. Olyan gondtalan és ártatlan akarok lenni, mint ők. 

Még nem is tudják milyen kegyetlen a világ, amibe születtek.

"Isabella?" nevem hallatán hátrafordultam meglepetten. Dr. Gegory mosolyogva nézett rám az ajtóból. "Az édesanyád állapota stabil, úgyhogy addig megnézném most a karod." bólintottam, még egyszer integettem az ikreknek, majd Phillippával követtem az orvost.

"Szerettem volna veled négyszemközt beszélni. Néhány dologról beszélnünk kellene." zavarodottan, de bólintottam.

Míg Dr. Gregory minden figyelmét a karomnak szentelte, Phillipa beszélni kezdett. "Tudom, hogy akadtak gondjaitok Spanyolországgal és Franciaországgal mostanában." szemeim elkerekedtek.

Olyan sok minden történt azóta, el is felejtettem hogy díjat tűztek ki a fejünkre. "Jaj ne, el is felejtettem." tettem szabad kezem a homlokomra.

"Akkor örülni fogsz, hogy elsimítottam a dolgokat mindkét országgal. Többé nem vadásznak rátok." 

"Komolyan?" kérdeztem döbbenten, a királynő boldogan bólintott.

"Ez volt az első, amit elintéztem királynőként. Jól jött nekik a pénz és megígérték, hogy nem fogják üldözni a Belladonnát." a sok probléma közt igazán megkönnyebbültem. 

"Köszönöm. Nagyon köszönöm." suttogtam, végre legalább egy gonddal kevesebb.

"Boldogan tettem. Jó mulatság életben tartani a családot." viccelődött.

"Ígérem beszélni fogok Harryvel. Talán végre meghallgat." Phillipa felsóhajtott.

"Ki tudja?" 

Homlokomat ráncoltam. "Meglátjuk." feleltem, majd az orvos felé fordultam. "Minden rendben a karommal?"

Bólintott. "Ismét megsérült egy kicsit, de van egy sejtésem, hogy nem a te hibádból. Ahogy látom van még néhány sérülésed, amit gyorsan bekötöznék." reméltem, hogy gyorsan végezni fog vele.

Mivel minél tovább húzom, hogy beszéljek Harryvel...

Annál inkább nem akarok beszélni vele.

Sziasztok!

Hozzám képest, most nem is kellett olyan sokat várni az új részre, remélem ennek ti is örültök! Remélem nem utáljátok nagyon Harryt :( Ha van kedvetek leírhatjátok, hogy szerintetek mi fog történni! Sietek a következő résszel, addig nagy ölelés nektek!