Isabella szemszöge:

Harry elcsendesedett, abbahagyta a sírást és elhúzódott tőlem. Szemeit lefelé szegezte, nem nézett rám. A barlangot uraló csend szinte fojtogatott, nem bírtam tovább elviselni.

"Harry." suttogtam, de megrázta a fejét.

"Ne." vágta rá. Sajgott a szívem, ha ránéztem, de tudtam, hogy most nincs semmi, amit tehetnék érte. "Mennünk kell." mondta halkan. 

"Menni?" kérdeztem vissza óvatosan.

Bólintott. "Meg kell mutatnunk a legénységnek, hogy a kapitányuk halott, nem?" kérdezte, mire nagyot nyeltem.

Néztem ahogy hátat fordítva nekem felállt, és apja testéhez lépett. Letérdelt mellé és egy darabig csak nézte, amitől még rosszabban éreztem magam. Lassan felálltam, közben Harry a vállára dobta apja testét és egy hideg pillantást vetett rám.

"Gyerünk." válaszképp csak bólintottam, nem akartam feleslegesen zavarni. Ahogy kifelé sétáltunk a barlangból, a zajok is egyre hangosabbak és zavaróbbak voltak. Aggodalmaskodni kezdtem, mikor eszembe jutott a robbanás, amit még akkor hallottam, mikor Harry apjával beszélgettem. Akkor nem foglalkoztam vele túlságosan, de vajon mi a fene történhetett idekint? 

Harry arcán hasonló aggodalom ült, mindketten futni kezdtünk. A sikolyok, kiáltások és robbanások hangja szinte süketítő volt. 

A gyülekező felhők pedig eltakarták a napot, a szigeten sokkal sötétebb volt, mint korábban. Tüzek ütöttek ki több helyen is, az ágyúgolyók helye körül pedig füstfelhők lebegtek. A parton még mindig zajlott az összecsapás, de nem tudtam megmondani ki volt a mi legénységünkből és ki az ellenféléből. 

Ami a legjobban elborzasztott, az a parton elterülő holttestek mennyisége volt.

"Ne.." suttogtam, szemeim elkerekedtek a további sikolyoktól és kiáltásoktól, a hangos mennydörgéstől kirázott a hideg. 

"Hogy kellene rávennünk őket, hogy hagyják abba?" kérdezte Harry pánikolva.

"Én.. n-nem tudom." motyogtam, Harry gyorsan elindult lefelé, majdnem elbotlott.

"Harry, légy óvatos!" kiáltottam utána és gyorsan követtem őt.

Az egyik sziklán megbotlott és lentebb gurult, majd megtorpanva egy másik sziklán talpra állt és tovább rohant. Aggodalmasan rohantam utána, nem tetszett, hogy ennyire őrjöng. Ha így folytatja, megöli saját magát.

"Harry, lassíts le!" bosszúsan nézett rám.

"Nem állok meg, amíg nem biztosítom, hogy senki más, akit szeretek ne haljon meg ma!" kiáltotta.

Harry tovább rohant a homokon, én pedig kétségbeesve próbáltam vele tartani a tempót. 

"HÉ!" kiabált a harcoló emberek közt, amíg el nem érte, hogy ráfigyeljenek. Mindenki ledöbbenve figyelte Harryt.

"A kapitányotok halott! Nincs semmi, amiért folytathatnátok a harcot! Hagyjátok abba, és hagyjátok el a szigetet!" parancsolta Harry, a legyőzött legénység döbbenten állt.

"Bradwr kapitány?" suttogta egyikük, s láttam, ahogy Harry ajkai egy pillanatra remegni kezdtek.

"Nem ez volt a neve, de ez most nem fontos." motyogta, s körbenézett. Ledobta a testét a homokba és újra felkiáltott. "Figyeljetek rám! Ennek a harcnak vége! Értelmetlen lenne tovább gyilkolni, ha nem lebeg előttünk semmiféle cél! Senki sincs, akiért harcolhatnátok! Elég volt a vérfürdőből, nem gondoljátok? Miért folytassuk?" a hangja visszahangzott a tömegben, amíg egy férfi elé nem lépett.

"Megölted a kapitányunkat, és elvárod, hogy abbahagyjuk?" kérdezte dühösen.

"Bradwr kapitány egyezséget kötött velünk. A nyertes megnyeri a harcot, a vesztesnek pedig azonnal távoznia kell. Biztosan nektek s beszámolt erről!" mondtam, reménykedve hogy magabiztosan hangzottam.

Hallottam Harryt magam mögött morogni, közben a legénység tagjai egymásra pillantgattak. Egy újabb kalóz lépett előre.

"Igaza van. A kapitány megmondta, hogy távozzunk, ha veszít. Csak nem hittem el, hogy tényleg veszíteni fog." 

"Akkor kérlek szedd össze a megmaradt embereket és távozzatok." szavaimra körbenézett a hullákon. Közülük több is a mi legénységünkhöz tartozott, már a látványuktól is könnybe lábadt a szemem.

"Megtesszük, egy feltétellel." 

"Nem hiszem, hogy olyan pozícióban vagy, hogy feltételeket szabj." morogta Harry.

A kalóz önelégülten mosolygott. "Tulajdonképpen azt hiszem, abban vagyok." mutatott körbe, a sziget körül mindenhol ott voltak a hajóik. 

Eszembe jutott, hogy Harry apja valóban említette ezt. "Mit akartok?" kérdeztem gyorsan, mielőtt Harry bármit is válaszolhatott volna.

"Okos lány. Aranyat." mondta.

"Rendben." egyeztem bele, Harry viszont félrelökött engem és közelebb lépett a kalózhoz. 

"Nem hiszem." morogta.

"Harry, mi..." 

"Neked ebbe nincs beleszólásod!" kiabált félbeszakítva engem. "Miért akartok aranyat?"

"Az időért, amit a kapitánnyal töltöttünk és a halottainkért. Biztosan meg tudod érteni." Harry nagyot nyelt.

"És mennyit akartok? Ki akartok rabolni minket." sziszegte, a kalóz megrázta a fejét.

"Csak kétezer arany kell. Egy olyan kalóznak mint neked, ez semmi." csendben imádkoztam, hogy Harry beleegyezzen.

"Rendben." morogta, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam fel. A kalózok elkezdték a sérültjeiket a hajókra hordani és megszámolni az emberveszteségüket.

Meglátva a saját embereinket a szám elé kaptam a kezem. Csak néhányan álltak még a talpukon, és a legtöbbjük súlyosan megsebesült. Louis Shaylára támaszkodott, egy mély vágás volt a lábán és vérfoltok borították az arcát. Shayla arca eltorzult a fájdalomtól, a karján és az oldalán is volt egy vágás. Niall mellettük térdelt, összeszorított szemekkel szorította kezeit oldalához, ahol a sérülése azonnali ellátást igényelt.

Liam és Zayn körülbelül tíz méterre a többiektől térdelt a homokban. Nekik is erősen vérző sérülésekkel volt tele a testük. Ha nem látjuk el őket azonnal, nem fogják sokáig bírni. 

Feléjük rohantam a nevüket kiáltva, de nem volt erejük reagálni. 

Egy kétségbeesett kiáltásnak köszönhetően megtorpantam és hátra fordultam. A kalóz, akivel az alkut kötöttük, egy hajónak kiabált és eszeveszetten kalimpált, közben fejét rázta. A hajó ennek ellenére is ellőtt egy ágyúgolyót, ami egyenesen felénk közeledett. 

A szemeimmel követtem a kilőtt vasgolyót, s akaratom ellenére is felsikoltottam, mikor Liamhez és Zaynhez túl közel ért földet. Deszkák és homok repült a levegőbe, a robbanás még engem is fellökött. A sok füsttől könnybe lábadt a szemem.

"NE!!"