Isabella szemszöge:

Erősen figyeltem Duke mozdulatait, kezeimmel erősen szorítottam kardomat. "Honnan tudod a nevemet?" kérdeztem, amitől önelégült vigyora csak még nagyobb lett, miközben lenézett rám. 

"Oh, nem is tudtad?" kérdezte szórakozottan, míg én összeszorítottam fogaimat.

"Ha tudnám, szerinted pazarolnám rád az időmet?" erre elkezdett nevetni, aztán fejét megrázva gonoszan nézett vissza rám.

"Drake-nek igaza volt." mondta.

"Mi?" kérdeztem teljesen meglepetten kérdése miatt. Miben lehetett Drake-nek igaza? Igaza volt miben? Nem lehet! Halott. Drake halott!

Duke kihasználta az időt, amíg hezitáltam és felém indította kardját, de még épp időben emeltem oda én is az enyémet. Mosolyogva nézett le rám, ereje sokkal több volt, mint amire számítottam. A kezeim remegtek és összeszorítottam fogaimat, hogy egy erőben tudjak vele lenni.

Megfogta az egyik kezemet, s a hirtelen ért meglepetés miatt hamarabb lefogta a másik kezemet is, mielőtt megtámadhattam volna kardommal. Megrémülve néztem fel rá, de ő még mindig mosolygott. Az irgalmasságán múlott minden, szorítása túl erős volt számomra.

Duke felfelé kezdett húzni a lépcsőn, de próbáltam küzdeni ellene.

"Fel foglak világosítani, kicsi lány." motyogta és levágott a padlóra, a fájdalomtól felszisszentem. 

Nagy nehezen térdeimre álltam és felnéztem Duke-ra, aki egészen felém tornyosult. Félelmet éreztem a szívemben, tekintete borzalmas volt, mint Drake-é. 

"Kelj fel, Bella." mondta és térdével erősen a gyomromba rúgott. A fájdalom érzésétől felkiáltottam és távolabb húztam a testem tőle. Megpróbáltam felállni, a levegőt kapkodtam. Tántorogva felálltam és kardomat magam elé emeltem, de Duke csak nevetett.

"Ez a beszéd, Bella! Küzdj csak addig, amíg semmi esélyed sem lesz a nyerésre!" tévedtem, ő nem olyan mint Drake, nála sokkal rosszabb.

Nagy levegőt véve próbáltam figyelmen kívül hagyni a fájdalmat és Duke-ra koncentrálni. Nem hagyhatom, hogy azt higgye megfélemlített engem, akkor még nagyobb késztetést érezne arra, hogy bántson engem. Erősebben szorítottam a kardomat és bosszúsan figyeltem Duke-ot.

"Mit értettél az alatt, hogy Drake-nek igaza volt? Ő halott! Halott, már évek óta." kiabáltam. Hasát fogva és fejét hátravetve nevetni kezdett, pedig csak egy kérdést tettem neki fel.

Dühösen rohantam felé és majdnem megsebeztem, de kardját felemelte és könnyedén kivédte támadásomat. Tekintetét rám vezette, ami miatt szívem újra gyorsan vert.

"Nem szép dolog másokat megtámadni akkor, mikor nem számítanak rá, Bella." lökött hátra, de következő támadását sikeresen kivédtem. Kezeim ismét remegtek erejétől, kék szemeitől kirázott a hideg. 

Lábát ismét felém emelte, de megpróbáltam kivédeni a karommal, de ugyanekkor belém döfött a kardjával. Hátráltam és lenéztem az oldalamra, ahonnan vér kezdett szivárogni. Szabad kezemet rászorítottam és újra felnéztem Duke-ra.

"Már tudom, hogy miért kedvelt téged, Bella. Egy igazi harcos vagy. De néha azok, akik nem figyelnek másokra nem érdemlik meg, hogy éljenek. Örülök, hogy nem ölt meg téged, mert így megtehetem én." hangjától kirázott a hideg, ezt pedig ő is észrevette és nevetni kezdett.

"Érzed, ugye Bella? A régi félelmet, amit Drake miatt éreztél. Én ennél sokkal rosszabb vagyok. Miért nem engeded vissza az érzést, Bella? Nem jött még el az idő, hogy visszahívd a régi érzéseidet? Már túl régóta rejtegeted őket." vigyorgott, a testem remegni kezdett és ismét elárasztotta a félelem. 

Miért... miért újra?

Nyelni akartam egyet, de a torkom túl száraz volt. Duke nevetni kezdett, de én már nem az ő nevetését hallottam, hanem Drake-ét. Lehunytam szemeimet és küzdöttem az ellen, hogy megadjam magam vele szemben.

"Előhívom őket, a pokolba is!" sikítottam fel, ami döbbentséget festett az arcára.

"Nem fog ez lenni újra. Sosem fogok félni újra valaki más miatt. Nem fogom újra átélni ezt! Inkább meghalok, minthogy olyasvalakitől féljek, mint te! Nem érdemled meg a félelmem, a könnyeim vagy az időmet. Azok az emberek, akiket Drake bántott... az összes élet, amit kiontott... az idő, amikor elszöktem előle... egyik sem jelent semmit, ha nem adom meg magam a félelemnek. Megbosszulom az egészet azzal, hogy a napjaimat félelemmentesen élem." mondtam dühösen, Duke szemei elkerekedtek.

"Tényleg azt hiszed, hogy élhetsz félelem nélkül?" kérdezte, viszont én felemeltem a kardom és rátámadtam, alig hagyva neki időt, hogy blokkolni tudja csapásomat. Arcára meglepettség ült ki erőmtől.

"Igen. Az elmúlt négy évet is így éltem. Nem fogsz ezen változtatni. Nem fogom engedni." szorítottam ökölbe kezemet és arcon ütöttem, amitől meghátrált és kezével orrához kapott.

"Szóval Drake felhozása tüzet lobbant a szívedben. Milyen megérintő." morcosan néztem rá.

"Drake elment. Meghalt és soha többet nem jön vissza." Duke kuncogni kezdett.

"Ez igaz, már meghalt. Sosem tudott volna felépülni Harry munkájából." mondta.

"Mi?" 

"Megtaláltam szegény testvéremet, miután Harry megmentett téged. Drake mindent elmondott nekem, mielőtt meghalt. Természetesen a hírek kicsit lassan terjednek, szóval egy ideig eltartott, hogy Harry megkapja a büntetését ami majd a helyére teszi." összezavarodottan néztem rá.

"Nem tudom miről beszélsz." szavaimra felnevetett.

"Oh, azt hiszem senki sem tudta. Drake nem csak egy egyszerű kalóz volt, amint láthatod. Ő Spanyolország hercege volt, csak száműzték néhány évre, mielőtt újra elfogadott lett volna. Az utolsó száműzött évét töltötte, mikor Harry megölte őt." ledöbbenve néztem rá.

Drake... egy herceg?

"Szóval amikor a hírek elértek a hazájába, elhiheted milyen dühös volt a Királynő. 5 millió aranypénzt ígért Harry fejéért." majdnem felborultam a döbbentségtől. Harry fejére pénz van ígérve? Ezért támadtak meg minket?

"Szóval mint egyetlen életben maradt fia, a kezembe vettem a dolgokat, hogy megöljem azt az embert, aki meggyilkolta a testvéremet. De most csak szórakoztatom magamat veled." mondta, amire fogaimat összeszorítottam.

"Nem fogod megölni Harryt. Nem fogom engedni." mondtam elhatározottan.

"Már vérzel, Bella. Mennyit bírsz még, mielőtt feladod?" elmosolyodtam.

"Többet, mint te." szemeit forgatta, majd újra elvigyorodott.

"Próbáljuk ki, nem?" újra felemeltem a kardomat.

"Örömmel." mindketten egymás ellen rohantunk s összecsaptuk kardjainkat, mindketten minden erőnkkel tartottuk a kardot.

Duke megragadta a nyakamat és a magasba emelve a földhöz vágott. Néhányat még gurultam a földön mielőtt meg tudtam állni, s épp időben néztem fel, Duke épp belém akarta szúrni a kardját. Saját kardommal blokkolni tudtam csapását, de pengéje majdnem hozzáért a kulcscsontomhoz. 

"Én erősebb vagyok nálad Bella. Nem fogod olyan sokáig bírni, mint én." morogta, én pedig próbáltam távolabb vinni magamtól a kardját. 

"Dehogynem." rúgtam sípcsonton, amitől oldalra megbotlott. Felfelé irányítottam a kardom és végre sikeresen megvágtam a karját. 

Gyorsan talpra álltam, de nem volt elég időm felkészülni Duke támadására. Nekilökött a korlátnak, amitől éles fájdalom uralkodott el hátamon. Megragadta a karjaimat és mindkettőt kicsavarta, amitől fájdalmasan felkiáltottam, kardom kiesett a kezemből.

Egyik kezével megfogta mindkét karomat, a másikkal pedig kardját felém irányította. 

"Nézzük meg, tud-e úszni a fejed." mondta ördögien vigyorogva és a rettegéstől lehunytam szemeimet, nem tudtam mi mást tehettem volna, mikor megláttam, hogy kardja felém közelít.

A penge nem ért hozzám, így kinyitottam szemeimet. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor megláttam Harryt, aki kardjával átdöfte Duke testét. 

"Ne érj hozzá." morogta Harry miután kihúzta a kardját, Duke pedig a földre esett.

Kiengedtem az eddig benntartott levegőt és boldogan fordultam Harry felé, aki enyhén elmosolyodott. Meglepetten vettem észre, hogy mindkét spanyol hajó már süllyedőfélben volt, a legénység pedig a fedélzeten éljenzett. Tekintetem visszavezettem Harryre, aki még mindig mosolygott.

"Nyertünk."