Harry szemszöge:

A szorongásom az őrületbe kergetett. A hasamban éreztem a csomókat, miközben a korlát mellől kémleltem a tengert. Vajon Bella jól van?

Nem lehetünk túl sokkal lemaradva tőlük. Semmilyen módszerrel nem tudtak túl nagy mértékű előnyt kovácsolni.

Legalábbis próbáltam ebben hinni.

Minél többet gondolkoztam, annál jobban rettegtem. Senki nem tudta a nap melyik részén vitték magukkal Bellát. Lehetett rögtön azután, hogy elváltam tőle, vagy öt órával később is. Mi lesz, ha nem érjük őket utol időben?

"Tarts ki Bella, úton vagyunk." suttogtam, közben ökölbe szorítottam kezeimet. Nem veszíthetem el a fejemet, akkor mihez kezdenének a többiek? Igazuk van, én vagyok a kapitány. Tőlem várják el, hogy vezessem őket, nem hagyhatok mindenkit cserben.

"K-kapitány!"

A hang kiszakított a gondolataimból, Jack döbbent arckifejezéssel folytatta a hajó kormányzását. "Mi az?" kérdeztem.

A hajó elé mutatott. "Ott van egy hajó! Van egy hajó előttünk!" szemeim megteltek a meglepettségtől való csillogással.

Átszelve a fedélzeten a hajó elején a korlátnak támaszkodtam és onnan figyeltem a hajót. Tényleg volt egy hajó előttünk. Elővettem a távcsövemet és miután kicsit letakarítottam az ingemmel, egyik szememet lehunyva belenéztem. 

Alaposan végigmértem a hajót, megkönnyebbültem, mikor megláttam rajta a kalózzászlót. Bradwr hajójának kell lennie. Másé nem lehetett.

"Megtaláltuk a hajót! Készüljetek az áttörésre és a harcra!" kiabáltam, a legénység izgatottan kezdett sertepertélni a fedélzeten.

"V-várj, Harry. Nem vetjük be ellenük először az ágyúinkat, hogy meggyengüljenek?" kérdezte Louis, de a fejemet ráztam.

"Nem. Olyan közel férkőzünk, amilyen közel csak tudunk. A hajóról átugrunk a hajójukra, és ha végeztünk majd néhányan a legénységből leeresztik a hidat. Nem fogom kockáztatni Bella életét."

"Igen... értem." mondta és felsóhajtott. Percekig bámultam rá, majd elmosolyodtam és próbáltam nem kinevetni.

"Még nem ugrottál át egyik hajóról a másikra ugye?" kérdeztem egy önelégült vigyorral az arcomon. "Általában a hidat vagy a köteleket használtuk." tettem hozzá.

"Nos, kimondva úgy hangzik, mintha puhány lennék." morogta, amitől kuncogni kezdtem. "El fogom bénázni."

Elképzelve a helyzetet felnevettem és megráztam a fejemet. "Ne aggódj, majd leengedünk érted egy csónakot." szórakoztam tovább, mire karon vágott. 

"Oh, fogd be!" forgatta a szemeit Louis.

"Félsz átugrani?" 

Shayla hirtelen hangja mindkettőnket megriasztott, míg ő szórakozottan figyelt minket. Louis arca elvörösödött, elöntötte a szégyenérzet. "Nem erről van szó." Shayla felnevetett és közelebb lépve hozzá hátba veregette.

"Ne aggódj, már számos hajót megtámadtam. Majd kisegítelek." 

"Ez nem hangzott túl meggyőzően Shayla." motyogtam.

"Mert te jobban megnyugtattad azzal, hogy közölted vele, hogy utána küldesz egy csónakot?" 

"Azt hiszem nem." rántottam meg a vállam.

"Szóval mi a terv, miután a hajóra léptünk?" kérdezte, a legénység egyre több tagja körém gyűlt kíváncsian.

"Harcolni fogunk, természetesen. A fő feladatunk megtalálni Bellát és lelépni, anélkül, hogy bárkit is hátrahagynánk. Ha meglátjátok őt, próbáljatok meg eljutni hozzá és hozzám juttatni. Miután visszaszereztük Bellát, az a néhány ember aki a hajón marad leengedi a hidat, hogy gyorsan visszajuthassunk. Néhányan biztos követni tudnak majd minket, de őket gyorsan meg kell ölnünk, hogy visszahúzzuk a hidat és azelőtt elinduljunk, hogy bevethetnék az ágyúikat ellenünk." mindenki bólogatott.

"Tudom, hogy nem fog olyan könnyen menni, ahogy elmondtam, de mindent bele kell adnunk." tettem ígéretet. 

"Munkára!" kiáltottam és mindenki a levegőbe emelte az öklét, közben örvendeztek a harcnak.

Megfordultam a korlátok felé, egyre közelebb volt hozzánk a hajó.

"Tudod egyáltalán mi ellen állunk ki, Harry?" motyogta mellőlem Niall, ami a frászt hozta rám.

"Őszintén? Fogalmam sincs! Csak remélem, hogy olyan könnyű lesz, ahogy azt elképzeltem." motyogtam, Niall egy percre elcsendesedett.

"Mi van, ha Bella nincs a hajón?" kérdezte halkan.

"Miért ne lenne?" kérdeztem összezavarodva.

Niall vállat rántott. "A kapitány egy teljes flottát irányít, nem igaz? Mi van, ha ez nem a fő hajó? Lehet Bella egy másik hajón van." szemeim elkerekedtek.

Ez teljesen kiment a fejemből. Igaza volt - nem volt rá biztosíték, hogy Bella a hajón van. Lehet hogy még mindig mérföldekkel távolabb van tőlem.

"Ha esetlegesen nincs a hajón, annyi információt kell összegyűjtenünk, amennyit csak tudunk. Mellesleg a találkozó helyét ismerjük. Amíg az eljutásunk biztos a Gough szigetre, minden rendben lesz." 

Niall bólintott, mielőtt felsóhajtott. "A dolgok túl hamar komplikáltak lettek. Mintha Bradwr direkt így tervezte volna. Nem gyanús?" 

"Hogyan? Kihívott minket, szóval természetes, hogy harcolni akar. Csak túl rosszak a módszerei arra, hogy harcba csábítson." Niall vállat rántott.

"Azt hiszem. De valami mégsincs rendben ezzel az egész dologgal kapcsolatban." 

"Mi nincs rendben, szerinted?" kérdeztem komolyan.

"Gondold végig, Harry. Bármilyen taktikát használhatott volna, hogy harcba hívjon, de ő ott ütött meg, ahol a legjobban fáj. Azt akarja, hogy az érzelmeid irányítsanak, ezért nem vagy benne 100%-ig biztos, hogy mikor fogtok összecsapni. Ez a fickó tömérdek különböző taktikát használhatna, de még mindig azért üt ekkorákat, hogy harcba invitáljon? Ez előny neki. Azt pedig mindenki tudja, hogy instabil lelkiállapotban harcolni automatikusan hátránynak számít." ledöbbenten néztem Niallre.

"Szóval Bellát csak csalinak használja?"

"Nagyon úgy tűnik. Egyértelmű, hogy elmennénk megmenteni. De bárkit magával vihetett volna a legénységből, utána eredtünk volna. Ő Bellát választotta. Miért? Mert hozzá sokkal jobban kötődsz érzelmileg, mint bárki máshoz. Erről valahogyan tudomást kellett szereznie." monda Niall szomorúan.

"Csak légy felkészült, Harry. Ez az egész lehet egy csapda is. Bella is egy csapda." 

"Hogyan?" kérdeztem vissza.

"Nem fog tetszeni, de így vagy úgy biztosan sérült lesz. Bántani fogja őt, hogy valamit kiprovokáljon belőled. Ha ezt eléri, nem lesz sok esélyünk a győzelemre." mondta.

Igaza van. Minden kezd összeállni. "Szóval nem számít mi lesz, Bella szenvedni fog ez idő alatt?" kérdeztem, mire bólintott.

"Így gondolom. Ha nincs igazam, Hála Istennek! De ha mégis, akkor nem lesz szép látvány." sóhajtott.

"Köszönöm Niall. Egy új megközelítést mutattál nekem. Ezt észben tartom a harc közben." 

"Ellágyítottalak, Harry?" vigyorodott el Niall.

"Soha." mosolyogtam.

"Az jó." komolyodott el.

Már majdnem a hajó mellett voltunk. Egyáltalán nem haladt gyorsan, Niall elképzelése egyre több értelmet nyert. A legrosszabbra készülni sosem jó, de meg kellett tennem. 

"Emberek! Készüljetek!" kiáltottam, közben azon gondolkodtam, kinek kellene a hajón maradnia. Tíz embert marasztaltam a hajón, a többiek harcolni fognak. 

Furcsa volt, hogy nem készítették az ágyúkat. Louis idegesen állt a korlát mellett, készülve az ugrásra. A másik hajó kalózai piszkosan mosolyogtak ránk.

"MOST!" tartottam előre a kardom, a legénység éljenezve ugrott át a hajóra és kezdte meg a harcot. 

Louis még mindig nem mozdult meg. "Mennünk kell." mondtam, mire sápadtan bólogatott.

"Igen." mondta, mögötte Shayla megállás nélkül vigyorgott.

"Ne aggódj, kapitány. Majd én megoldom." mondta, Louis értetlenül nézett rám, mikor Shayla egyszerűen elsétált tőlünk.

"Mi..."

Louis már nem tudta befejezni, Shayla nekifutásból lelökte a hajóról. Louis kiáltás közben előre esett, feje nagyot koppant a fedélzeten. Eltakartam nevetésben kitörő arcomat kezemmel, Shayla hősiesen ugrott át Louis után.

Fejemet rázva utánuk ugrottam, hogy biztosítsam Louist, amíg talpra áll.

"Mi a fene járt a fejedben?" kiabált Louis, de Shayla csak nevetett.

"Látod? Megcsináltad. Most már nem kell aggódnod miatta." 

"Tartogassátok későbbre a flörtölést, harcra fel!" parancsoltam, mire Louis bólogatott, Shayla pedig a szemét forgatta, majd elindultak.

Egy felém rohanó kalózt egy suhintással kiiktattam és dühösen néztem körbe. "Ki a következő?" morogtam. 

Kuncogást hallottam magam mellől. Egy kopaszodó ember mosolygott rám. "Styles kapitány, ha jól sejtem! Az a leány csak rólad dalolt." kardomat azonnal felé tartottam.

"Hol van Bella?" kérdésemre felkacagott.

"Ne aggódjon a kedveséért. Jól elszórakoztattam." testem remegni kezdett. 

"Mit tettél vele?" 

"Mindössze leromboltuk a túlzott méltóságát. Megaláztuk. Oh, egészen sok időt töltött a víz alatt. Nem igazán tetszett neki a fulldoklás." legbelül már őrjöngtem.

"MIT CSINÁLTÁL?" rúgtam a padlóra, mire meglepetten nézett fel rám.

"Ha annyira vissza akarnád szerezni, azt hittem már hamarabb itt leszel." 

Kardomat torkához nyomtam, a düh pumpált ereimben. "Ha a rohadék kapitányod nem rabolta volna el, már legyaláztam volna őt és a legénységét is. De ti csak az árnyékból mertek támadni, mint a kígyók, hogy fölényben maradhassatok." a férfi csak vigyorgott.

"Bradwr kapitány figyelmeztetett, hogy dühös leszel. Remek, de hadd mondjak el valamit. A leány már eltávozott." mondta.

"Eltávozott?" kérdeztem vissza.

"Egy másik hajón, messze jár. Csak azért vagyunk itt, hogy lelassítsunk." mondta és nevetni kezdett. "Hajnalra már halott lesz!" dühösen felkiáltva lentebb nyomtam a kardom, ezzel örökre elhallgattatva.

"Az istenit!" szitkozódtam. Bellát majdnem megfojtották, és a fene tudja hogyan gyalázták meg! Niallnek igaza volt, ez csak egy csapda. 

"Emberek!!! Kifelé!! Lelépünk!!" kiáltottam. A legénység meglepődött, de valaki már vissza is ugrott, vagy a leeresztett hídon keresztül visszasietett a Belladonnára.

Alig maradt ember a hajón, de itt egyetlen kapitány sem volt. Az a rohadék már messze járt, Bellával. Mindenkit megszámoltam, mielőtt elindultunk, senkit sem akartam hátrahagyni.

"Indulunk a Gough szigetre. Nem állunk meg sehol." adtam ki a parancsot az embereknek, akik bólintottak, majd hozzáláttak az ellenséges hajó felégetéséhez.

A felső fedélzetre siettem, közben hallottam, ahogy az ágyúk elsűltek. Összeszorítottam a fogaim, próbáltam megérteni mi is történik körülöttem. Bella jól van? Nem késtem el?

Néhány könnycsepp gurult végig arcomon, kezeimmel erősen szorítottam a korlátot.

"Jövök, Bella. Ígérem. Tarts ki... úton vagyok."