Sziasztok!

Végre meghoztam nektek a következő részt, sajnálom hogy ilyen sokat kell várni a részekre, de az iskola miatt legtöbbször csak hétvégén van időm fordítani. Nagyon remélem, hogy ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket! Ha van kedvetek, írjátok le a véleményeteket! Jó olvasást!

Isabella szemszöge:

Amint az ágyúk elsültek, mindenféle tervünket kidobhattuk az ablakon.

A bal oldalunkon lévő spanyol hajó visszatüzelt, míg a jobboldali készen állt, hogy elfoglalja a hajónkat. Azt se tudtam melyik oldalra figyeljek, a szívem minden percben egyre gyorsabban vert.

Harry hangosan szitkozódott, hasonlóan kapkodta a fejét, mint én. "Ez nem lesz szép." szavaira egyetértően bólintottam. 

"Kétfelé kell válnunk." Harry szemöldökét ráncolva nézett rám.

"Kettéválni?" bólintottam. "Ha kettéválunk, az egyik csapat tud harcolni az ágyúknál, a másik pedig foglalkozhat azokkal, akik próbálnak a hajóra jutni." 

"Nem rossz ötlet. Gyerünk!" szemeimet forgattam.

"Nem vagyok hülye egyébként, vagy ilyesmi." gúnyolódtam, de ő csak kuncogott. 

"Mindig meglepsz, ez van." kacsintott rám és elindult, hogy elossza a csapatot.

"Ketté oszlunk! Niall, te irányítod az egyik csapatot, hogy gondoskodjanak az ágyúkról és elsüllyesszék azt a hajót! Liam, irányítsd a másik csapatot és készüljetek fel a harcra. Minden emberre szükségem van!" kiáltotta Harry, a legénység pedig visszajelzett, hogy tudassa Harryvel, hogy hallották.

Mindenki rohangálni kezdett a hajón arra a helyre, ahova beosztották. Sóhajtva fordultam Louishoz.

"Hogy bírod, Louis?" kérdeztem, miközben komoly arccal koncentrált, de hangomra elmosolyodott. 

"Jól. Ezek a srácok nagyon azt akarják, hogy balra menjünk, de nem fogunk." mondta.

"Hajrá Louis!" hangomra felkacagott. 

"Vágjátok el a köteleket!" kiabált Harry az embereinek, miután újra felé fordultam. Liam elindult, hogy levágja a köteleket, amiken át akarnak mászni, de útközben ki kellett térnie egy kard elől, amit a másik hajóról dobtak. Nagy szemekkel néztem át a hajóra, ahol az egyik koszos spanyol mocskos mosollyal vigyorgott vissza rám. Izmos volt, nagyon magas, szemeiben volt egy bizonyos csillogás, ami Jack kapitányra emlékeztetett, akivel még évekkel ezelőtt küzdöttünk meg.

Ez az érzés nem volt épp a legnyugtatóbb, de tudtam hogy őt is le kell győznünk, figyelmen kívül hagyva megfélemlítő testtartását. Liam felállt és elvágta a köteleket, ennek hatására néhány spanyol a vízbe zuhant, de akadt, aki valahogy visszamászott saját hajójára, esetleg átért a miénkre. 

A hajónkra jutott spanyolok ellen Liam vette fel a harcot, kinek segítségére Zayn sietett. Zayn erősen összeszorította állkapcsát, főleg mikor az egyik spanyol megpróbálta leszúrni őt.

Megragadtam a kardomat, hogy én is részt vehessek a harcban, de Harry megfogta a karomat megállításképp. Felnéztem rá, de ő nem is rám figyelt, szemeivel dühösen figyelte az egyik spanyol hajót.

"Mi az?" kérdeztem, szemeit egy percre sem vette le a spanyol hajóról.

"Nem hiszem el." motyogta. Arra tekintettem, amerre ő is. Az a férfi állt ott, aki a kardot is dobta Liam elé. 

"Ismered őt, Harry?" nagyot nyelt. 

"Hogyne ismerném azt a rohadékot. Ez Drake bátyja, Duke." szólalt meg jeges hangjával.

Lefagyva fordultam a férfi felé, arcán önelégült mosoly ült. Az a mosoly... a szemei... ugyan olyanok voltak, mint az övé.

Próbáltam a félelem érzését elűzni a gyomromból, de nem ment valami nagy sikerrel. 

"Hagyd meg őt nekem, Bella. Ne menj a közelébe." bólintottam, ebben nem akartam vele vitatkozni.

Egyre több spanyol jelent meg a mi hajónkon, s egyre kevesebb ágyútámadás ért bennünket. 

"Ez még az előnyünkre lehet." mosolyodtam el.

Figyelmen kívül hagyva Harry kiabálását előhúztam a kardomat és elrohantam. Tudom, hogy azt ígértem mellette maradok harc közben, de most nem harcolni indulok. Ha harcolnék, visszamennék hozzá. 

Niall és az emberei még mindig az ágyúkkal foglalatoskodtak, de csak az egyik oldalon, pedig használhatnánk mindkét oldalon. Átmentem arra az oldalra, amerről a spanyolok próbálkoztak átjönni a hajónkra. Nagy nehezen megtöltöttem egy ágyút. 

Nem volt túl sok spanyol, de tudtam, hogy sikerülni fog. Meggyújtottam az ágyút, majd gyorsan befogtam a füleimet, amíg el nem sült. Vigyorogva figyeltem a hajón a hatalmas lyukat, amit én okoztam. 

"Bella!" jött felém Harry mérgesen. "Ne rohanj el csak úgy!" morgott, de én csak mosolyogtam. 

"Sajnálom, de ez már az előnyünk! Nem fogják megtámadni a saját embereiket, szóval már csak a másik hajó próbálhat meg elsüllyeszteni minket! Most már mindkét hajót megtámadhatjuk bátran!" fejét rázva Harry felsóhajtott.

"Ha még egy ilyen briliáns ötleted támad, előtte mondd el nekem is!" motyogta, közben én kuncogva a következő ágyúgolyót emeltem fel. 

"Ne pazarolj el túl sokat." 

"Vettem." gyújtottam meg újra az ágyút és ugyanazt eljátszottam, mint korábban.

Mikor újra felnéztem, Duke csillogó szemekkel nézett engem. 

"Basszus, felkeltetted a figyelmét!" szitkozódott Harry én pedig elkaptam a férfiról tekintetem. 

Ha Duke idősebb, mint Drake, az azt is jelenti, hogy ő még gonoszabb? Még könyörtelenebb, megrontott és egyszerűen borzalmas? Kirázott a hideg, de félelmemet még Harry elől is rejtegettem. Nem aggódhat most miattam is, a nyereségre kell koncentrálnia.

"Nem számít. Nem fog tenni semmit." mondtam minél magabiztosabban. 

"Ez csúnya lesz." szorította össze fogait Harry, mikor még több spanyol próbált átjönni a hajóról, az ágyúgolyók elől. 

Újra elővettem a kardomat, hátamat Harryének döntöttem. "Már elbántunk velük korábban is." mondtam, közvetlen utána hallottam kuncogását. 

"Igen. Már egész könnyű lesz, nem?" kérdezett vissza.

"Csináljuk meg!" kiáltottam fel és kardommal az egyik spanyol felé suhintottam. Ezt még kivédte, de másodjára lábát már sikeresen megvágtam.

"Ne gyere a hajónkra, ha nem vagy kész szembenézni a következményekkel!" nagy szemekkel nézett rám, én pedig még egyszer megvágtam a lábát miután a földre esett, hogy biztosan harcképtelen legyen.

Harry azt mondta, hogy ezek az emberek profik, de nincsenek hozzá szokva a kalózok elleni harchoz. Mi pedig sosem harcolunk úgy, hogy fair legyen, főleg ha az életünk forog kockán.

Épp időben fordultam meg, hogy kivédjek egy spanyol támadást, aki a hátam mögé lopózott. 

"Velünk fogtok jönni." mondta erős akcentussal, mire zavarodottan néztem rá.

"Miért mennénk veletek?" kérdeztem, mire gúnyosan felnevetett.

"Igen jó jutalmat fogunk kapni ezért." mondta és újra megtámadott, de én sikeresen hárítottam, szabad kezemmel pedig arcon ütöttem őt, aminek hatására meghátrált. 

"Nem tudom miről beszélsz, de mi nem fogunk sehova sem menni. Nagy hibát követtél azzal, hogy szembe jöttél velünk." vágtam meg őt a kardommal, amitől felordított. Majdnem hárította támadásom, de sikeresen a földre küldtem őt. "Tudhatnád, hogy a Belladonna nem esik el ilyen könnyen, még akkor sem, ha két hajóval jöttök ellene. Ennél sokkal okosabbak vagyunk." ütöttem ki kardját kezéből.

Mielőtt még bármit tehetett volna ellenem, még vállába is belevágtam. Újra irányt váltottam, meglepetten észleltem, hogy a harc miatt mennyire távol kerültem Harrytől. Ő már a korlátnál volt, s könnyedén bánt el egyszerre két spanyollal. 

Én majdnem a hajó másik oldalán voltam, de nem bántam. A következő spanyol után kutattam, aki ellen harcolhatok, de hirtelen hangos lépteket és gonosz kuncogást hallottam a hátam mögül. Megfordultam és készen álltam a harcra, de mikor megláttam, lefagytam.

Duke állt előttem, hatalmas önelégült mosolyával nézett le rám, amitől kirázott a hideg. Az érzés, szinte ugyan olyan volt...

Kuncogva emelte magasba a kardját, de kék szemeit rajtam tartotta. 

"Kezdjük, Bella!"