"Egy háborúban mind elvesztünk valamit. Valamikor a méltóságunkat, egy ajándékot, valami értékeset, a családunkat, vagy akár egy barátot." - Harry és Bella

Harry szemszöge:

Furcsa módon, minden tökéletesen ment. A legénység izgatott volt, hogy elrejthessük kincseinket és később ugyanekkora örömmel leljük őket meg újra. Biztos vagyok benne, hogy Bella is hasonló izgatottsággal keresett számunkra egy helyet, ahol pihenhetünk.

A tenger mindig megnyugtatott, de egy este a csillagos ég alatt egy szigeten olyan emberekkel, akikkel törődöm nyugtatóbbnak tűnt, mint bármi más. Már előre látom Bella milyen boldog lesz, mikor este mind összegyűlünk és beszélgetünk. Ha ő nem lenne, talán sosem lettek volna ehhez hasonló emlékeim.

Már majdnem naplemente volt, ezért mind visszamentünk a partra izgatottan és vidáman. Nem sok kalóz volt annyira gazdag, hogy elrejthesse a kincseit és még magával is vigyen annyit, ami évekig elegendő lenne a hajó utasainak. 

Mi kivételek voltunk.

Mosolyogva néztem a legénységet, Shayla a szemeit forgatta a fiúkon. "Azt kívánom bárcsak itt tartottad volna Bellát. Mármint, nekem sem engedted, hogy bármit is csináljak. Legalább vele mehettem volna. De nem, el sem mondod, hogy hol van amíg meg nem kérdezem." panaszkodott.

"Ne aggódj, este annyit panaszkodhatsz neki, amennyit csak akarsz." viccelődtem.

"Hála Istennek. Utálok veled beszélni." szórakozott tovább.

"Fogd be." morogtam.

"Csak viccelek, Styles. A humorérzéked még csiszolnunk kell." 

Megforgattam szemeimet. "Már hányszor hallottam." sóhajtottam.

"Akkor tegyél is valamit." mondta, mire gyengén a karjára csaptam.

"Csak azért csinálod ezt, mert tudod, hogy igazam van!" 

"Talán." mosolyodtam el önelégülten, amin a fejét rázva nevetett.

"Isten áldja meg Bellát, amiért el tud téged viselni." motyogta vigyorogva.

"Egyetértek." suttogtam.

"Tegyél egy szívességet, Harry." 

Kíváncsian néztem rá. "Mi az?"

"Soha ne engedd, hogy eltávolodjon tőled." mosolyodott el.

"Nem fogom." feleltem, de Shayla mosolya perceken belül elillant és bosszúsan nézett rám, amitől kényelmetlenül éreztem magam.

"És esküszöm Styles, ha bántod őt vagy bármivel szomorúvá teszed, megöllek." fenyegetett.

"Nem terveztem." védekeztem rögtön.

"Remek. Akkor életben maradsz." mondtam, közben megérkeztünk a partra ahol a csónakok voltak, kicsit messzebb pedig láttam a hajónkat is lehorgonyozva. Ha valamit tudok Shayláról, az az, hogy nem szórakozhatok az emberekkel, akikkel törődik. 

Körbenéztem, de sehol sem láttam Bellát. "Még nincs itt." motyogtam.

Shayla vállat rántott. "Estig elengedted. Talán éjszakának értelmezte." gondolkodott.

"Talán." mondtam, de nem igazán hittem benne. Miért ne jött volna még vissza? Ilyen helyzetekben mindig korábban visszatért. Talán most talált valamit, ami nagyon megtetszett neki és tovább maradt.

Hogy eltereljem a gondolataimat, segítettem a legénységnek fát gyűjteni a tűzhöz. De mikor a tűz felett már az ételt készítettük, már sötét volt. És Bella még mindig nem tért vissza. Aggódtam érte, talán beleesett egy gödörbe az erdőben.

"Megkeresem." motyogtam Louisnak, mire ő is felállt. 

"Segítünk mind. Mi is aggódunk érte." mondta és a legénység fele a segítségemre sietett, a másik fele hátra maradt. 

Csoportokra oszlottunk, hogy gyorsabban átnézzük a szigetet. Louis, Niall és Shayla velem jöttek, közben Bella nevét kiabáltuk. "Harry, itt vannak a lábnyomai." kiáltotta Niall és mind hozzá siettünk, a kezében lévő fáklyával megvilágította a partot, ahol a homokban tisztán látszottak Bella lépései.

Követni kezdtük a nyomokat. Körülbelül háromnegyed óra múlva a lépései elindultak az erdő felé kissé, majd inkább a homokban haladt tovább. 

"Mi járt a fejedben?" motyogtam, nem értettem miért ment ide-oda.

Ha nem az erdőben van, akkor hova ment? Körbe akarja sétálni a teljes szigetet egyetlen nap alatt? A sziget annál nagyobb.

Sóhajtva próbáltam rájönni a történtekre, amíg Shayla fel nem kiáltott. "Harry, gyere ide!!!" azonnal hozzá siettem, ő pedig a homokra mutatott. Egy másik lábnyom keresztezte Bella útját és egyértelműen látszott a dulakodás. 

A szívembe félelem költözött és ijedten néztem a többiekre. "Hol van?" suttogtam, Shayla a kezembe adott valamit.

"Erre ráléptem. Ezzel találtam meg ezt a helyet. Itt lehetett utoljára." mondta.

Széthajtottam a kezembe adott papírt, Niall pedig közel tartotta a fáklyát, hogy felolvashassam, ami rajta áll.

"Styles Kapitány,

Becstelen dolog egyedül hagyni egy nőt, főleg a feleségét. Ne aggódjon, most már jó kezekben van. Gondoskodni fogunk róla, ha jól viselkedik... de úgy hallottam, rossz szokása az ellenkezés. Úgy látszik, ezen majd dolgoznunk kell.

A Gough szigeten fogok várni rád. Hogy hol fogok várni rád, azt neked kell megfejtened, de adok egy tippet; egy barlangban. Ha az érkezésem utáni 48 órában nem érkezel meg, az értékes feleséged meghal.

Addig is, jó szórakozást, hogy utolérj. Nagyon izgulok a találkozásunk miatt, olyasvalami lesz, amit sosem fogsz elfelejteni.

Bradwr kapitány."

Remegtem a dühtől és a félelemtől, nem tudta melyik érzés az erősebb, de a következő pillanatban már homályosan láttam könnyeimtől.

Hátrálni kezdtem, majd térdre estem, a többiek döbbenten néztek rám. Újra ránéztem a levélre, mielőtt arcomat kezeimbe temettem. Minden, ami fontos nekem, kicsúszik a kezeim közül. Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Bellának nem szabadott volna veszélybe kerülnie... ő volt a legerősebb köztünk mostanság, hogy rabolhatták el? Hogy tűnhetett el a fény előlem?

"Nála van." suttogtam, még mindig remegve felnéztem a többiek sokkos arcára, senki sem számított erre.

"Náluk van az én Bellám."