"Vagy hősként meghalsz, vagy eleget élsz ahhoz, hogy te légy a gazember." - Harry

Isabella szemszöge:

Mielőtt feldolgozhattam volna a történteket, felsikoltottam.

Edward király a földre zuhant, miközben az ember aki leszúrta, felém fordult meglepődött arccal. "Azt hittem több időm lesz." mondta, mielőtt hátrálni kezdett.

Szőke haja arca elé hullott, szabad kezével tűrte el szemei elől, amik sárgán csillogtak. "Megölnélek, de szükségem van egy szóvivőre." kuncogott, a szívem hevesen dobogott. Nem tudtam mit csináljak. De minél tovább álltam ott, csak egy név jutott eszembe.

"HARRY!" sikítottam, az előttem álló férfi szitkozódott. Ismét Harry nevét sikítottam, a férfi kétségbesetten kezdett körbe-körbe nézelődni. Csak imádkozni tudtam, hogy Harry onnan lentről meghallotta a kiáltásaim.

"Akkor gyors leszek. Bradwr kapitány legénységéből jöttem. Azt akarta, hogy tudjátok, komolyan gondolta a kihívást. Ezt vegyétek figyelmeztetésnek, kislány. Mind meg fogtok halni." mondta egy ördögi mosollyal, majd kiugrott az ablakon.

Amilyen gyorsan csak tudtam az ablakhoz rohantam, de már a földön láttam őt rohanni. A szívem kihagyott egy ütemet, mikor megfordulva megláttam Edward testét.

Odasiettem mellé és letérdelve felemeltem a fejét, mire ő kinyitotta szemeit. "Bella." suttogta, szemeimben könnyek gyülekeztek. "Vigyázz rájuk." suttogta, gyengén felemelve kezét az arcomhoz. "Vigyázz a gyerekeimre." köhögött.

"Kérlek ne menj el. Kérlek. Élned kell." mondtam halkan.

"Gondoskodj Harryről. Már olyan sokmindent elvesztett, ez el fogja őt tiporni. Tartsd őt biztonságban Bella. Tarts ki mellette." szavaitól kitört belőlem a zokogás, karomról lecsavartam a kötözést, hogy azzal elállíthassam vérzését.

"Nem! Ezt neked kell elmondanod neki! Nem mehetsz el!" sírtam keservesen.

"Túl kedves vagy, Bella. Köszönöm, hogy itt vagy nekem." motyogta.

"Ez történt Liammel is, és te visszahoztad őt. Élni fogsz. Az orvosok mindjárt itt lesznek és meggyógyítanak téged. Nem halhatsz meg."

"Nem vagyok Liam, Bella." mondta, és én újra Harry nevét kiabáltam, hátha valaki meghall engem. Nem akartam egyedül lenni Edwarddal és végignézni, ahogy meghal. Nem akartam így látni Harry testvérét. Megállás nélkül kiabáltam, szükségem volt valakire.

Végre lábdobogást hallottam, az ajtó felé fordulva megláttam az ajtóban Harryt, aki sápadtan nézett ránk.

"ED!" kiáltott fel, hozzánk rohant és letérdelt mellé, végignézve a sok véren. Harry nem tudott mit mondani, gyötrődve nézte haldokló testvérét. "Ed." remegett meg Harry hangja, Edward elmosolyodott.

"Még jó, hogy nem én harcoltam, mikor kellett, ugye? Nem húztam volna ki idáig." Edward próbált viccelődni, de Harry ajkai remegtek a sírástól. 

"Jól lettél volna. Együtt megcsináltuk volna."

"De jobb király voltam, mint te." nevetett, Harry megpróbált mosolyogni, de képtelen volt. 

"Ed, nem mehetsz el. Nem mehetsz. A gyermekeid, a feleséged... én... szükségünk van rád." fulladt ki Harry, belőlem ismét kitőrt a sírás.

"Kérlek, ha gondoskodnál róluk... értem..." küszködött Edward a beszéddel. "Akkor mindig veled lennék." Harry összeszorította fogait és erősen tartotta testvére kezét.

"Nem engedhetlek el." suttogta Harry, Edward nagyot sóhajtott.

"Nem hiszem, hogy van választásod, Harry." motyogta, majd teste elnehezedett karjaimban, feje oldalra dőlt.

Tovább sírtam és szorosabban tartottam magamhoz testét, Harry kezeit ökölbe szorította, és azokra támasztotta fejét, miután a földhöz ütötte őket. "Nem..." suttogta. "NEM!" kiáltott fel és én ajkamba haraptam, próbáltam visszatartani a sírást, miközben felnéztem Harry borzalmasan remegő testére.

"Harry..." kezdtem, de nem tudtam folytatni. Nem tudtam mit mondjak. Nem mondhattam semmit, amivel enyhíthettem volna a fájdalmát.

"Ki volt az?" kérdezte remegő hangon, fejét nem emelte fel.

"Bradwr kapitány legénységéből jött. Azt mondta ez egy figyelmeztetés." suttogtam, Harry kezeit még jobban ökölbe szorította. Felnézett rám, de muszáj volt elpillantano róla, tekintete túl intenzív volt.

"Menj. Hozz segítséget." mondta Harry komoly hangon, én pedig óvatosan kihúztam karjaimat Edward alól és felálltam, kettejük látványától megszédültem. "MENJ!" kiáltott rám Harry és én bólintottam és kirohantam a szobából.

Utam közben hallottam Harry dühös kiáltásait, amitől csak még jobban sírnom kellett. Leszaladtam a lépcsőn, de nem láttam senkit. Valószínűleg még Phillipával vannak.

Egyikük sem sejti mi történt.

A szívem összeszorult mikor megláttam őket mosolyogva és nevetve Phillipa körül. Shayla vett észre először, a mosoly lefagyott arcáról.

"Bella, mi a baj?" kérdezte, de én megráztam a fejemet, nem akartam kimondani. Mindenki engem nézett, úgy éreztem össze fogok esni.

"Hova lett a kötésed? Arra még szükséged van." mondta Dr. Gregory.

"Edward király." mondtam, mindenki ijedten nézett rám.

"Mi?" suttogta Phillipa, a két kisbabával a karjain. Nem akartam elmondani senkinek. Ez nem lehet igaz. "Mi történt?" kérdezte.

"Meghalt." mondtam, mindenki ledöbbenten nézett rám. Phillipa felsírt, száját egyik kezével takarta.

"Kérlek, mondd hogy hazudsz." suttogta anya.

Megráztam a fejem. "Meghalt." suttogtam, Dr. Gregory megragadta a jó karomat és kihúzott a szobából.

"Hol van?" kérdezte, én pedig elmondtam neki a szoba pontos helyét. Azonnal elrohant, a lépcsőfokokat kettesével szedve.

Már épp térdre borultam volna, mikor Louis elkapott. "Bella mi történt?" kérdezte, próbáltam letörölni könnyeimet.

"Egy férfi volt Bradwr kapitány legénységéből. Megölte." suttogtam, a körülöttem lévők döbbenten és ijedten meredtek rám.

"Hogyan jutottak be?" kérdezte Zayn, válaszul egy ablakra mutattam. Louis szitkozódva elengedett, majd elindult, de pár lépés után megállt.

"Hol van Harry?" kérdezte Shayla.

"Fent van Edwarddal." Shayla lehunyta szemeit és mélyet sóhajtott.

Elfordultam tőlük és elindultam felfelé, de a lépcső legallján állva Harryt láttam meg, amint lefelé jött. Midenki elhalkult meglátva őt, nem tudtuk mire számítsunk.

Még mindig könnyes volt az arca, de nem tűnt szomorúnak. Mérhetetlenül dühös volt.

"Harry?" mondtam halkan, de nem figyelt rám. Elviharzott mellettem és egy ablakhoz lépett. Körbenéztem a többieken, mielőtt félénken közelebb mentem hozzá, nem tudtam mit fog tenni.

"Ha háborút akar, megkapja." mondta hidegen, kirázott hangjától a hideg. "Meg fogom ölni Bella. Meg fogom ölni úgy, ahogy még mást sosem. Meg fogja bánni, hogy valaha is ezt tette." fordult felém dühösen, remegtem tekintetétől. "Az az átkozott rohadék szenvedni fog ezért."

Harry hivatalosan is dühös. Ha tetszett a rész, hagyjatok nyomot magatok után, igyekszem a következő résszel!