"Valahol az úton úgy döntöttél, érdemes megmentened." - Bella

Isabella szemszöge:

Másnap reggel nagyon boldog voltam. Harry mellett ébredtem, de most más volt. Végre két olyan ember voltunk, akiket egy életre kötöttek össze.

Ő már ébren volt, álmosan mosolyogva nézett rám. "Mi az?" kérdeztem és ő vállat rántott.

"Boldog vagyok." mondta, egyszerű válasza is mosolyt csalt az arcomra.

"Én is." suttogtam, ezzel nyerve egy puszit a halántékomra.

Gyengéden végigvezette kezét a hajamon, én pedig egy nagy sóhajjal közelebb húzódtam hozzá. A teste forró volt, ami csak még jobban vonzott. "Hogy érzi magát Mrs. Styles?" kuncogott.

"Csodálatosan." válaszoltam, zöld szemei vidámságtól csillogtak.

"Remek." motyogta és átvezette tekintetét a karomra. "Jobban néz ki. De azt hiszem ez semmi ahhoz képest, amit eltűrsz." viccelődött.

Megforgattam szemeimet. "Igen." mondtam szarkasztikusan.

"Nagyon szeretlek Bella." ölelt át.

"Én is szeretlek Harry." feleltem, de ez korántsem tükrözte a szeretetem méretét, ami csakis efelé a férfi felé irányul.

"Készen állsz valami újra vagy csak feküdjünk itt egész nap?" kérdezte, én pedig végiggondoltam magamban a lehetőségeket.

"Nos, maradhatunk itt egész nap, nem bánom." mondtam, mire felnevetett. "De úgy gondolom van némi munka, ami ránk vár." tettem hozzá.

"És még az emberek azt mondják, hogy a kalózok semmit nem csinálnak." morogta.

"Több mindent teszünk, mint a legtöbb ember gondolná." értettem egyet, közben felültem.

"Szerzek neked valamilyen ruhát. Biztos van valami a szekrényben." bólintottam és Harry felkelt.

Egy nagy mosollyal lenéztem a kezemre. Házas voltam, méghozzá Harry felesége. Nem is lehettem volna boldogabb.

"Mire fel ez a mosoly?" kérdezte és én felnéztem rá, vigyorogva húzta fel a nadrágját.

"Házasok vagyunk." egy halvány mosollyal nézett vissza rám.

"Azok." suttogta, mielőtt letette mellém az ágyra a ruháimat. "Végre örökre veled lehetek." 

Elmosolyodtam. "Sosem fogok elmenni." mondtam, mielőtt Harry újra felállt.

"Öltözzön fel, Mrs. Styles. Mindenki vár." mondta vidáman. Gyorsan felöltöztem majd csatlakoztam Harrhez. Végre felvette az ingjét is, így készen álltunk az elindulásra.

Lesétáltunk az első emeletre, ahol mindenki nyugodtan beszélgetett, mielőtt megláttak minket. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a többi fiú arcát, ezért inkább az édesanyámhoz siettem, aki azonnal magához ölelt.

"Hogy vagy?" kérdezte.

"Jól vagyok!" feleltem.

"El kell menned vizsgálatra." mondta és én bólintottam. Phillipa királynő és Shayla csatlakoztak hozzánk és már el is tűntem Harry mellől.

"Jól szórakoztál tegnap este?" kérdezte Shayla, s éreztem hogy orcáim elvörösödtek. Ezen Shayla felkacagott fejét rázva, mire felnyögtem.

"Igen, de nem akarok beszélni róla." morogtam.

Vállat rántott. "Jól van, jól van."

Megérkeztünk Dr. Gregoryhoz, aki izgatott volt, hogy láthat engem. Szerinte a karom nagyon gyorsan javul és jövőhéten vagy azután akár már mozgatni is tudom. Ezek a hírek végre megnyugtattak.

Megvizsgálta az édesanyámat is, aki szintén egyre jobban volt. A zúzódásai halványodni kezdtek, a vágások pedig szépen gyógyultak, a helyeik alig látszódtak.

"Csodás. Nem tudom mikor tervezel elmenni Isabella, de előtte még el kellene jönnöd hozzám. Megnézzük a varratod és akár ki is szedhetjük. Mrs. Martin, önnek a beleegyezésem adom a hazatávozására, ha szeretné." mondta.

"Visszamegyek, amikor ő elmegy." mondta. Készen álltunk a távozásra, mikor meghallottuk Phillipa fájdalmas kiabálását. Mindenki hozzá sietett, ő pedig fájdalmasan, de ijedten nézett ránk.

"Jönnek." suttogta, a szívem leállt.

"MOST?" kérdeztem, Phillipa pedig az asztalba akart támaszkodni, hogy ne essen el, de szerencsére Dr. Gregory megtartotta. Ezt válasznak vettem. Még sosem segítettem babát a világra hozni. De Dr. Gregory itt volt, szóval nem lesz baj, ugye?

"Mrs. Martin, ha segítene kérem." szólt Dr. Gregory nyugodt hangon, anya pedig segített neki Phillipát egy műtőasztalra dönteni.

"Szeretnéd ha hoznánk rongyokat? Vizet?" kérdezte Shayla nyugodt hangon. Miért nyugodt mindenki rajtam kívül?

"Gyere Bella. Ne bámuld." mondta Shayla és megfogva a jó karomat visszafelé vezetett a fiúkhoz.

"Hogyan vagy ilyen nyugodt?" kérdeztem.

"Sok babának segítettem mikor fiatalabb voltam. Valamint sok furcsa dolog történik a tengeren. Mindenre felkészültnek kell lenni." mondta, én pedig csodálva néztem őt.

Edward felé haladtunk, akinek fogalma sincs arról mi történik éppen a feleségével, és hogy bármelyik percben apává válhat.

A gondolattól kirázott a hideg, tudva hogy döbbent és ijedt lesz, amint megtudja a dolgokat.

"Hol vannak a törölközők?" kérdezte Shayla, ami ledöbbentet. Nem mondja el neki?

Edward király rámosolygott és egy folyosó felé mutatott. "A második ajtón menjetek be jobb oldalt. Egy nagy szekrényben vannak." mondta.

Shayla elmosolyodott. "Nagyon köszönöm." indult tovább, én pedig futva mentem utána hogy tartsam a tempót.

"Miért nem mondtad el neki?" kérdeztem, Shayla felkuncogott. "Rá fog jönni, amint visszamegyünk a szobába a vízzel és a többi holmival. Nem egy idióta király, Bella. Biztos vagyok benne, hogy már most arrólelmélkednek miért kellenek nekünk tiszta törölközők." mondta ravaszul.

Felnevettem. "Azt akarod, hogy őrjöngjön?"

"Pontosan."

Nevetve bementünk a szobába és minél több törölközőt magunkhoz vettünk. A szobában víz is volt így azt is vittem magammal egy teljes lavórral. Egy karral akartam fogni, de majdnem szétlocsoltam az egész szobában. Shayla összevont szemöldökkel jött oda hozzám. "Szükségünk van arra a vízre, ne öntsd ki. Majd hozom én, te hozd a törölközőket." 

Shayla az ajtóhoz sétált, amíg én megfogtam a törölközőket. "Készen állsz hercegnő?" 

"Készen." motyogtam, s kisétáltunk, valamint újra elhaladtunk a fiúk mellett, akik most már kíváncsian néztek ránk. Amint besétáltunk az orvos irodájába, hallottam Edward szitkozódását és felkiáltását.

"A BABA!"

Minden erőmmel azon voltam, hogy ne nevessek rajta. Shaylának igaza volt. Ezért a reakcióért megérte. Épp, hogy mindent lepakoltunk bent, amikor Edward berontott és sietve nézett körbe a feleségéért. 

Shayla és én elhagytuk a szobát, miután anya és Dr. Gregory a kezükbe vették a dolgokat.

"Nos, ez vicces volt." mondta Shayla mikor Harry elé érkeztünk, aki bosszúsan nézett ránk.

"A testvérem így is eléggé aggódott. Csak kínoztátok szegényt." mondta.

Shayla elmosolyodott. "Ez volt a terv. Ne nézz így rám Harry. Ráncos lesz az arcod." mondta Shayla, amin felnevettem, Harrynek még a szája is tátva maradt.

"Nem igaz!" kiáltott fel és felém fordult. "Neked az én oldalamon kellene állnod!"

"Sajnálom, de tényleg vicces volt." mondtam, mire Harry lebiggyesztette az ajkait.

"Ettől is ráncos leszel." viccelődött Shayla, de most már mindhárman nevettünk.

"Hangosak vagytok, feltéve hogy Edward mostanra már pánikba esett." mondta Louis közelebb lépve hozzánk Niallel. Zayn és Liam a többi kalózzal beszélgettek valamiről, de nem zavart.

"Nos, csinálnunk kell valamit amíg várunk. Ki tudja meddig tart azoknak a babáknak, hogy megszülessenek." mondta Shayla én pedig elmosolyodtam.

Harry egy percre megállt és Shayla felé fordult összeráncolt homlokkal. "Várj, babákat mondtál? Mármint, több lesz mint egy?" Shayla furcsán nézett rá.

"Ha ránézek szegény nőre, már akkor látszik. Ikrei lesznek, semmi kétség." Harry elsápadt.

"Ikrek?" kiáltott fel, amin elmosolyodtam. Még mindig döbbenten nézett rám. "Te tudtad!?" kérdezte, mire bólintottam.

"Azt mondta tartsam titokban. De azt hiszem Shayla beszélhet róla."  Shayla a szemeit forgatta.

"Esküszöm, a férfiak olyan feledékenyek. Nem gondolkoztál rajta miért olyan hatalmas a hasa?" Harry vállat rántott.

"Gyermeket hordozott." motyogta, Shayla felnyögött.

"Jó Isten, mind idióták vagytok." mondta, de ekkor Louis közbelépett.

"Hé, nem vagyunk mind idióták." védte magát. 

"De legtöbbször igen." viccelődött, amin Louis elvigyorodott.

"Nagyonis okosak vagyunk. Ha nem lennénk azok, már nem élnénk." a lány csak vállat rántott.

"Az embereknek van szerencséjük." vágott vissza. A kicsi vita nem jelentett semmit, de jó volt látni őket marakodni. 

"Ikrek. Újra." motyogta Harry.

"Még mindig ennél vagy leragadva?" kérdeztem vissza.

"Úgy látszik ez a vérvonal elátkozott." mondta, mielőtt rám nézett. "Neked nem lehetnek ikreid." tette hozzá, mire hitetlenül néztem rá.

"Nem hinném, hogy ezt én irányítom." fojtottam vissza a nevetést. 

"Nem tudom tudnék-e kezelni ikreket. Edward és én is épp eléggé nehezen kezelhetőek voltunk, ezt tudom. Nem akarok magamból mégegyet, gyerekben." magyarázta reszketve.

"Minden rendben lesz. Bármilyen gyerekünk is lesz, te leszel a legjobb apa. Biztos vagyok benne." Harry éppen válaszolt volna, de ekkor kivágódott az ajtó, felfedve egy izgatott Edwardot.

"Ikrek! Ikreink lesznek!!" kiabálta vidáman, s hozzánk rohanva egy nagy ölelésbe vonta Harryt. Harry csak nevetett a testvére reakcióján.

"Egy fiú és egy lány, és Phillipa is jól van. Minden simán ment!" áradozott.

"Gratulálok Edward." mondtam a többiekkel együtt.

Edward a tarkójához emelte kezét. "Köszönöm. Nagyon izgatott vagyok! Ezt be kell jelentenem! Ma este bejelentenivalónk lesz! Mindjárt visszajövök, az emeletre megyek." hadarta és elrohant, mindenki jókedvűen nézett utána. Másodpercek alatt eltűnt.

"Nagyon jó apa lesz." szólt hozzá Niall.

"Az lesz. Amint lenyugodott." bólintottam kuncogva.

"Ha Ed ilyen, milyen leszek én?" suttogta a fülembe Harry.

"Csak még idegesítőbb." válaszoltam.

"Ezt nem tagadom." 

Gregory és anya boldogan jöttek ki a szobából. 

"Ébren van és veled szeretne beszélni. Hova lett Edward király?" kérdezte Gregory összezavarodva. 

"Valamilyen jelentést ment el írni. Megyek és megkeresem." mondtam.

Otthagyva mindenkit az emeletre mentem, ami rögtön lefárasztott. Még mindig nem szoktam hozzá ezekhez a lépcsőkhöz. Borzalmasak.

Az első gondolatom, hogy hol találom meg a királyt a megismerkedésünk helye volt; a szoba a hatalmas ablakokkal. Valószínűleg itt írt le mindent izgatottan. A gondolattól elmosolyodtam és úgy nyitottam ki az ajtót, de a mosoly lefagyott az arcomról.

Épp időben értem be ahhoz, hogy lássam amint valaki átszúrja a kardját Edward király felsőtestén.

Ennél rosszabb helyen abba sem lehetett volna hagyni. Remélem kíváncsiak vagytok a folytatásra, minél előbb hozom a következő részt. Addig is pihenjetek sokat, legyen szép napotok!