"A fájdalmas rész, hogy nem tudod biztonságban tartani a lányt, aki okot ad az életre." - Harry

Isabella szemszöge:

Megdöbbenve néztem Harryre, aki zavarában elpirult, s oldalra fordította fejét. "Holnap?" kérdeztem, Edward egy mosollyal az arcán sétált oda hozzánk. 

"Úgy gondoltam, ha már itt vagytok, ez is megeshetne. Már eljegyzett, szóval miért ne?"

"Azt hittem hosszabb eljegyzés lesz." viccelődtem, amin Harry elvigyorodott.

"Úgy látszik hamarabb összekötnek bennünket, mint gondoltuk." szórakozott.

"De nincs ruhám se semmi másom. Nem teljesen terveztük ezt." motyogtam, de ekkor Phillipa is megjelent egy nagy mosollyal.

"Ne aggódj, majd én mindenről gondoskodom. Majd ma gondolkozunk róla és megnézzük holnapra hogy működik. Van valaki, akit szeretnél meghívni?" kérdezte, de én vállat rántottam.

"Nem igazán. Évek óta nem láttam senkit, nem hiszem hogy emlékeznek rám." magyaráztam.

"Nos, kit szerenél hogy a tanud legyen?" kérdezte, én pedig egy kis mosollyal Shayla felé fordultam.

"Megtennéd?" kérdeztem, mire elkerekedett szemekkel bámult rám.

"Én?" kérdezett vissza.

Bólintottam. "Megbízom benned." szavaimon elmosolyodott és felkuncogott.

"Miért is ne? Legalább végre lesz egy alkalom, ahova kiöltözöm." viccelődött.

Újra Phillipa felé fordultam. "De szeretném, ha te is itt lennél. Valamint az édesanyám, ha lehet." bólintott. 

"Nagyon jó. Gyere velem kedvesem, sok mindent meg kell beszélnünk." elindultunk, de még egyszer megtoppant és hátranézett válla felett.

"Harry, te nem jöhetsz velünk. Nem láthatod őt, csak az oltárnál. Ne gyere utánunk és ne leskelődj." figyelmeztette, Harrynek a szája is tátva maradt.

"Ne szomorkodj." nevettem, mire csak szemeit forgatta. "Nem lesz olyan hosszú. Csak egy nap." 

Felsóhajtott. "Jól van, jól van." morogta és Edward felé fordult, aki szintén rajta nevetett. 

"Edward majd gondoskodik róla." mondta Phillipa és én bólintottam, anya és Shayla követtek minket egy hatalmas szobába.

"Szóval mi alapján jött szóba ez az egész?" kérdeztem.

"Edward javasolta először. Azt mondta kihívtak benneteket, úgyhogy nem húzhatjátok el. Azt mondta a legjobb, ha minél hamarabb összeházasodtok, amíg még megtehetitek." motyogta és én lehajtottam a fejemet. "Azt szeretnénk, ha mindketten minél tovább boldogak lehetnétek." suttogta, lehunyva szemeimet lassan kezdtem felfogni a dolgokat. Keresett kalózok vagyunk, akiket egy másik kalóz kihívott... a szerencse nem volt velünk. Igazuk van a dolgokban, de ugyanakkor várni szerettem volna, hogy legyőzhessük ezeket az embereket.

Kinyitottam a szemeim és felnéztem, láttam aggódó tekinteteiket. Enyhén elmosolyodva bólintottam egyet. "Köszönöm nektek mindezt. Nagyra értékelem. De én és Harry még sokáig boldogok leszünk, főleg ha ezen az egészen túllendülünk." Shayla vigyorogva rázta a fejét rajtam.

"Te és az optimizmusod." viccelődött. Anya csak elmosolyodott és gyengéden simogatta a hátamat. 

"Amíg hiszel benne, addig sikerülni fog." tette hozzá.

"Csodállak téged Isabella. Az erőd nem mindennapi." taglalta Phillipa, én pedig felnevettem és kínosan a nyakamat masszíroztam.

"Köszönöm." mondtam félénken.

Phillipa vigyorogva összecsapta két tenyerét.

"Kezdjünk bele!"

***

A tegnapi nap nagyon gyorsan eltelt. Ma már az esküvő napja van és készülődnöm kell. De nagyon ideges vagyok, fogalmam sincs miért. Az esküvők ilyenek szoktak lenni? Összedobjuk egy nap alatt aztán hagyjuk, hogy történjen aminek kell?

"Isabella!!!"

A nevem kiabálására kitörtem a gondolataim közül és ijedten néztem anyára, Phillipa királynőre és Shaylára, akik csípőre tett kézzel bámultak rám. "Igen?" kérdeztem vissza, Shayla megforgatta a szemeit.

"Már fel kellett volna öltöznöd." mondta.

"Sajnálom, megzavartak." mosolyogtam félénken.

Anya felkuncogott. "Előre-hátra lépkedni megzavarás?" kérdezte.

"Gyerünk." sóhajtott Phillipa és átmentünk a szomszédos szobába, ahol a ruhám volt.

Négy órába tellett, amíg mindennel végeztünk. Évek óta nem viseltem semmi elegánsat és csinosat, így nehezen ismertem magamra, mikor belenéztem a tükörbe. A fehér ruhám a földig ért, pici fehér virágokkal díszítve a szoknya különböző rétegein. Ez Phillipa egyik ruhája volt, de nem érdekelt, csodálatosan szép volt.

A hajam ma szerencsére megszelídült. A mostmár rövidebb hajam egy kontyban lett összefogva, a rövidebb tincsek fülemnél hullámzottak. Phillipa hozott néhány dolgot, amivel bibelődni kezdett az arcomon, hogy frissebbnek tűnjön. A szemem köré is tett valamit, amitől kék szemeim jobban kiemelkedtek és élettel telibbek voltak.

Összesítve egy hercegnőnek éreztem magam, amihez nem igazán voltam hozzászokva.

"Gyönyörű vagy." mondta anya kezében szorongatva az enyémet. Mind hasonló ruhát viseltek és a frizurájuk is tökéletes volt. 

"Ki gondolta volna, hogy a kiöltözés ekkora időpocsékolás?" motyogta Shayla végignézve a ruháján, eszméletlen göndör haja most teljesen egyenes volt. 

"Készen vagyunk." szólalt meg Phillipa. Minden rendben lesz. Késő délután volt, még éppen időben végeztünk mindennel.

"Megyek és megkeresem Louist." mondta Shayla, mosolyogva néztem ahogy elhagyja a szobát.

"Mi is lemegyünk. Várni fogunk téged. És ne felejtsd el, ne gyere ki amíg nem hallod a zenét!" parancsolt rám a királynő. Mindketten megöleltek mielőtt magamra hagytak.

A gyomrom émelyegni kezdett a hosszas várakozástól. De ez el is múlt, mikor az ajtó felfedte előttem Louist és Shaylát. Gyorsan mondott neki valamit mielőtt elrohant. 

Louis hatalmas mosollyal sétált hozzám és vont egy nagy ölelésbe. "Hihetetlenül nézel ki." suttogta, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam fel. A jelenléte igazán megnyugtatott.

"Készen állsz?" kérdezte, mire bólintottam. Felajánlotta nekem a karját, amit én kuncogva elfogadtam. Louis az ajtóhoz vezetett, amit kinyitott, de nem mentünk be. 

Pár percing ott álltunk, amíg a zongora meg nem szólalt. "Ne légy ideges. Harry vár rád." suttogta.

Végigsétáltunk a folyosón és balra fordulva szembenéztünk a lépcsőkkel. Mentálisan felkészítettem magamat, hogy ne boruljak le, ezért a biztonság kedvéért megfogtam a ruhám és felemeltem egy kicsit, hogy könnyebb legyen lesétálni.

Leérve a lépcsőn az idegességem azonnal elmúlt, mikor a tekintetem találkozott Harryével. 

Megdöbbenve nézett rám és esküszöm ennek a férfinak könnyek voltak a szemében. Félénken rámosolyogtam, amit azonnal viszonzott, mintha csak mi ketten lettünk volna a szobában. Louis Harryhez kísért engem, s mikor eléértünk, egy percre sem vette le rólam a szemeit. "Vigyázz rá, haver." suttogta Louis, a kezemet Harry felé tartva.

Harry elmosolyodott és egy percre elnézett rólam, amíg megfogta a kezem és Louisra pillantott. "Vigyázni fogok." motyogta.

Harry maga mellé húzott és a pap elénk állt. Mindenki leült a sorokban, én pedig észre sem vettem ezidáig a jelenlétüket, olyannyira Harryre fókuszáltam. Körbenézve láttam a teljes legénységet, akik vigyorogva figyeltek minket. A királyi sereg is jelen volt és néhány szemlélő is. Nem volt nagy, de tökéletes. Semmi sem lehetett volna ennél jobb.

Képtelen voltam figyelni a pap szövegére, nem tudtam levenni a szemeimet Harryről. Láttam a vágyakozást a szemeiben, ami miatt nehéz volt nem nevetni. Azt hiszem többet nem lesz velem türelmes.

"Harry Styles, elfogadod Isabella Perkinst a feleségedként?" kérdezte a pap kizökkentve engem a gondolataimból.

"Igen." mondta Harry mosolyogva, a pap pedig felém fordult.

"Isabella Perkins, elfogadod Harry Stylest a férjedként?" kérdezte és én bólintottam.

"Igen." mondtam, majd mindketten a tanuink felé fordultunk, hogy elvegyük a gyűrűt. Shayla kacsintva adta a kezembe, amitől felkuncogtam.

Visszafordultam Harry felé, s remegő sóhajjal felhúztam az ujjára a gyűrűt, majd ő is hasonlóképpen tett. "Most már megcsókolhatod a menyasszonyt." mondta a pap, Harry pedig egy percet sem várt.

Kezeit orcáimra tette és közel húzva magához ajkait szenvedélyesen az enyéimre nyomta. Mikor elszakadtunk egymástól mindenki éljenzett. A tömeg felé fordulva felnevettem, mikor láttam a legénységet fel és alá ugrálni. Harry is felnevetett, de hagytuk őket ünnepelni, mi pedig végigsétáltunk a folyosón újra. A jó karommal Harrybe karoltam, az orvos ugyan próbált rendbehozni, de egy nap sajnos nem elég mindenre.

Az ünneplés csodálatos volt.

Valahogyan Edward kerített embereket, akik játszottak zenét, szóval sok tánc és nevetés volt, valamint rengeteg emlék amit sosem fogok elfelejteni. Harry és én táncoltunk először, de az este folyamán táncoltam Edwarddal, Louissal, Niallel, Zaynnel, Liammel és több emberrel is a legénységből. Még a királyi sereg egyik katonája is felkért.

Az édesanyám próbálta összeszedni magát, de mikor felkértem táncolni elsírta magát. Rendkívül szomorú és csodálatos volt ugyanakkor.

De mielőtt észrevettem volna, már mindenki távozott. A legénység visszament a szobáiba, a királyi sereg pedig felvette a pozícióját a vár körül. Edward király és Phillipa királynő jó éjszakát kívántak nekünk, de láttam a csínyt a szemeikben, ami zavarba ejtő volt. A többi fiú sem fogta vissza magát, Louis mindenkinek a tudtára adta mi fog történni este, amitől borzalmasan elpirultam. 

Shayla csak rám kacsintott és a fülembe súgta, hogy szórakozzak jól, mielőtt elment. Az édesanyám volt az utolsó, aki távozott, mindkettőnket szorosan magához ölelt. "Üdvözöllek a családban, Harry." mondta.

Mikor egyedül maradtunk, Harry megfogta a kezemet és a legfelső emeletre vitt, ahol még sosem voltam. "Hova megyünk?" kérdeztem kíváncsian.

"Ed itt adott nekünk egy szobát. Senki más nincs az emeleten." kacsintott rám, amitől elpirultam.

Igazam volt. Nincs több türelme.

Harry kinyitott előttem egy ajtót, ami kétség kívül egy hálószobába vezetett. Miután beléptem rögtön körbenéztem. Szép szoba volt hatalmas ággyal, ruhásszekrénnyel és egy ajtóval, ami a fürdőbe vezetett. 

Hallottam az ajtó csukódását, már Harry tekintetétől is kirázott a hideg. "Minden más körülmény miatt vártam volna, amíg felépülsz, de most képtelen vagyok." mondta és közelebb lépve hozzám ismét megcsókolt.

Az lelkesedés és az adrenalin, ami benne volt lassan engem is a hatalmába kerített. "Nos, ki mondta hogy mindkét karom szükséges?" suttogtam, ő pedig felkuncogott.

"Igaz." motyogta és óvatosan kioldotta a ruhámat a hátamon. "Erre sincs szükséged." mondta humorosan, amin csak a szememet forgattam. A ruha ellazult rajtam, végül leesett.

"Nagyon szép vagy, Bella." suttogta és egy csókot nyomott a nyakamra, amitől szemeim lecsukódtak. Harry kezeivel megfogta két csuklómat és az ágyhoz húzott.

"Rendkívül örülök, hogy idáig várakoztattál." morogta, én pedig kezeimmel körbeöleltem a nyakát. 

"Miért?" kérdeztem vissza.

"Mert így sokkal jobb." válaszolt, mielőtt kigombolta a ingjén lévő gombokat, majd letolta az anyagot a vállairól. Kezeimmel végigsimítottam kulcscsontján, amitől kirázta a hideg és mély levegőt vett.

Harry elmosolyodott és ismét egy csókot nyomott ajkaimra, nehezen vettem a levegőt miután elszakadt tőlem. "Mondd ki." suttogta, a hangjában lévő tömérdek szenvedélytől testem megremegett.

"Mit?" kérdeztem vissza, miközben kezét végighúzta oldalamon.

"A nevem." 

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy majdnem két hónapot kellett várni erre a részre, de mind az ünnepek, utána pedig a félévzárás sok időmet felemésztette. Remélem mindenkinek úgy sikerültek a jegyei, ahogy azt szerette volna. Igyekszem nektek a következő résszel, addig is érezzétek jól magatokat és pihenjetek sokat!