"Láthatod az arcom bűnnel kifestve." - Harry

Isabella szemszöge:

Két nap telt el mióta a kezemet összevarrták. Ez a két nap abból állt, hogy feküdtem, ettem és bevettem a gyógyszereimet. Nem engedték meg, hogy felkeljek, kivéve mikor mosdóba kellett mennem, de még ebben is veszekednem kellett Harryvel, hogy ne kísérgessen.

A karom fáj, nem a lábam. Tudok sétálni egyedül is.

De tudom, hogy Harry csak aggódik, szóval nem kéne neki ennyi gondot okoznom. De vicces volt megtudni, hogy akárhányszor felsikítottam a fájdalomtól Dr. Gregory irodájában, be akart rontani a kardjával együtt. Edward elmesélte, hogy három őrrel együtt kellett őt visszatartaniuk.

Csak az összevarrás után tudta meg, hogy nem azért sikítottam, mert Gregory bármi rosszat tett volna velem.

Most már végre kimehetek a szobából, ahova bezártak két napig. Még mindig szednem kell gyógyszereket, de Gregory azt mondta a karom nagyon gyorsan gyógyul a károsodáshoz képest. Időbe fog telni, mire végre ugyanúgy tudom majd mozgatni a karomat, mint korábban, de állok elébe.

Egy megkönnyebbült sóhajjal mentem ki a szobából, próbáltam kitalálni mi merre lehet. De nem tudtam rájönni. Várnom kellene, amíg valaki értem nem jön, de...

Nos, egyedül is meg tudok találni helyeket.

Sétálni kezdtem a folyosón, a karom parittyakötésben volt, szorosan az oldalamhoz kötve, hogy ne mozogjon. Semmi sem tűnt ismerősnek a korábbi alkalmakból, mondjuk jó néhány éve jártam itt utoljára.

Újabb folyosóra fordultam le, elnéztem jobbra is és balra is, de itt is mindenhol csak ajtók voltak. Ezért inkább visszafordultam az előzőre, remélve hogy találok valamilyen lépcsőt, vagy embereket. Senki nem jött velem szembe.

Tovább sétáltam, de figyeltem a kezemre, hogy semmilyen kárt ne tegyek Gregory munkájában. Ezzel csak saját magamat hátráltattam volna, s a karom is veszélybe került volna.

Néhány perces séta után végre eljutottam arra a helyre, ahol először találkoztam Edwarddal. Ez a szoba pontosan a trónterem mellett volt, s reméltem hogy van bent valaki, aki majd útbaigazít, hogy hova is kéne mennem.

A jobb kezemmel kitártam az ajtót, Phillipa királynő és egy őr állt az ablaknál. Egy megkönnyebbült mosoly szökött az arcomra és becsuktam az ajtót, amivel magamra vontam a figyelmüket.

Phillipa szemei felragyogtak, mikor meglátott és elindult felém, a hasa már szépen gömbölyödött a kisbabától. Csoda volt, hogy még tudott járni.

"Oh, Isabella! Úgy örülök, hogy látlak és végre felkelhetsz!" mondta vidáman és egy óvatos ölelésbe húzott, amit viszonoztam.

"Én is. Sajnálom, hogy olyan sok fáradozást okoztam nektek." mondtam megbánóan, tudtam hogy ha nem lennék itt, most ugyanolyan boldogok lehetnének, mint azelőtt.

Phillipa legyintett egyet a kezével. "Ostobaság. Legalább volt mit csinálnunk. Örültünk, hogy segíthettünk." mondta, hálásan mosolyogtam rá.

"Köszönöm. Szóval, mikor fog érkezni a baba?" kérdeztem izgatottan.

"Tudsz titkot tartani?" kérdezte halkan és válla felett hátranézett, hogy megbizonyosodjon róla,a hogy az őr nem figyel ránk. Még mindig az ablakon bámult ki, valószínűleg untatta a beszélgetésünk.

Gyorsan bólintottam, rettentő kíváncsi voltam, mikor közelebb hajolt hozzám és a fülembe suttogott. "Ikreink fognak születni." mondta, a szám tátva maradt. Halkan felvisítottam, de gyorsan elcsitított, amikor az őr aggódóan nézett felénk.

"Edward még nem tudja. Meglepetés lesz." mondta szédelegve és én felnevettem.

"Micsoda ajándék lesz! Ez csodálatos!" mondtam.

"Már bármelyik nap megérkezhetnek." mondta, nem bírtam nem vigyorogni.

"Annyira jó lesz! Biztosan nagyon izgatott vagy." bólintott, de utána homloka ráncba szaladt.

"Izgatott... de nagyon ideges. Nem tudom mennyire lesz ez nehéz nekem. Azt mondják minden nő másmilyen." suttogta, mire én nyugtatóan a vállaira tettem kezeimet.

"Kiválóan fogsz teljesíteni, biztos vagyok benne." mondtam.

"Köszönöm." mosolygott rám, mielőtt felsóhajtott. "Most menjünk el a fiúkhoz. Mindannyian sóvárognak, hogy lássanak." mondta boldogan és izgatottan tapsolni kezdett.

"Rendben!" mondtam és mindketten kimentünk a szobából. Az őr épp hogy észrevette, hogy távozunk, ezért utánunk kocogott, amin mindketten kuncogni kezdtünk. Mikor megláttam a hosszú lépcsősort Phillipára néztem, aki száját húzva figyelte a lépcsőfokokat. 

A mindkettőnknek megfelelő oldalára sétáltam és felajánlottam neki a karomat, amitől elmosolyodott. Az őr a másik oldalára sietett és segítettünk neki lemenni a lépcsőn. Lassú folyamat volt, de biztonságosan kellett lejutnia.

Csak az ikrek születésére tudtam gondolni. Olyan izgalmas volt, hogy újabb ikrek lesznek a királyi családban, ráadásul az idősebb ikrek egyikétől. Úgy mosolyogtam, mint egy idióta mikor leértünk a lépcsőn, és a mosolyom csak nagyobb lett, mikor megláttam Harryt és Edwardot a szobában, miközben valamiről beszélgettek.

Louis, Niall, Liam, Zayn és Shayla körülöttük álltak, karjukat keresztezték maguk előtt és arcuk komoly volt. Louis látott meg minket először ezért vállon bökte Harryt, aki zavarodottan nézett rá. Louis apró mosollyal az arcán mutatott felénk, Harry arcára pedig egy nagy mosoly ült ki, miután meglátott.

Felém indult, én pedig óvatosan elengedtem Phillipa kezét. Magához húzott egy ölelésbe, én pedig mély levegőt vettem, hogy illatát magamba szívjam és újra biztonságban érezzem magam karjai közt. Nem ért hozzá a jobb karomhoz, de mikor elhúzódott azért biztosra ment, mielőtt kezét a derekamra tette és közel húzott magához.

Egy édes csókot nyomott a számra, ami már a karommal lévő kudarc óta hiányzott. Kevés időt tölthetett velem, hiszen az elmúlt két napban legtöbbször aludtam, és amikor ébren voltam akkor se érhetett hozzám. Szóval ő így próbálta bepótolni a külön töltött időt.

"Harry." motyogtam ajkai ellen, amitől felmordult, szabad kezemmel eltoltam magamtól. Zöld szemei a boldogságtól csillogtak, s kézfejemre hintett egy csókot.

"Rendesen rám hoztad a frászt." motyogta, amitől homlokom ráncba szaladt.

"Hogyan?" kérdeztem, körbenézve mindenki szórakozottan figyelt engem.

"Elmentünk érted ma reggel, de mikor odaértünk, már sehol sem voltál." mondta Louis, cserébe félénken rámosolyogtam.

"Úgy gondoltam egyedül is idetalálok." Harry felkuncogott.

"Hát hogyne." piszkált.

Edward Phillipa derekára tette a kezét, még mindig izgatott voltam a hírek miatt, amit elmondott nekem. "Szóval, miből maradtam ki az elmúlt két napban?" kérdeztem, azonnal megbánva a kérdésemet. Mindenki arca elkomorodott, még Harryé is. "Mi az?" kérdeztem idegesen, Harry egy nagy sóhajjal vezetett vissza a társaságba.

"Semmi jó, Bella." motyogta.

"Oké..." aggódtam a kialakult helyzet miatt.

"Kihívtak minket." mondta Shayla, mire szemöldökeimet összeráncoltam.

"Kihívtak?" kérdeztem és Shayla bólintott, de mielőtt bármi mást mondhatott volna, Harry átvette a szerepét. 

"Ez azt jelenti egy másik kalóz megjelölt minket. Az ellenségeik listáján vagyunk, nagyon is." szemeim elkerekedtek. 

"De... ez nem más attól, mint mikor másik kalózokkal harcolunk, nem?" kérdeztem, reménykedve hogy ez nem annyira rossz, mint amennyire ők beállítják.

"Ez sokkal másabb." mondta Louis. 

"Amikor egy kalóz kihív egy másik kalózt és a hajóját, az háborút jelent. Ennek nem lesz vége, amíg valamelyik kalóz meg nem hal, vagy őrizetben tartja a másikat." mondta Harry, elszörnyedve néztem rá.

"Milyen gyakran történik ilyesmi?" suttogtam, Niall száját húzva nézett rám.

"Talán néhány évtizedenként egyszer." a torkom kiszáradt, a szívem pedig hevesen vert.

"Ez nem lehet igaz. Egyik hajó sem vakmerő eléggé hogy újra és újra megtámadjon minket." mondtam, nem engedve a hangomnak, hogy megremegjen.

"Nem, amíg annak a hajónak még nincs másik száz a fennhatósága alatt." mondta Shayla szomorúan, egy másodpercre lehunyva szemeit.

"Egy kalóz sem irányíthat ennyi hajót." motyogtam.

"Nem emlékszel mit mondtam, amikor először megjelentem a hajótokon? A szóbeszédek a fekete hajóról vörös vitorlákkal, aminek több száz hajó van az irányítása alatt?" kérdezte, a szám tátva maradt, miközben felidéztem magamban azt a beszélgetést.

"Ő hívott ki minket." mondta Harry elővéve valamit a zsebéből és a kezembe adta. Kivettem a kezéből a levelet és olvasni kezdtem az ocsmány írást.

Harry Styles kapitány,

Milyen szórakoztató lenne találkozni veled szemtől szemben, mielőtt megöllek. Kihívlak téged, fiú. Készülj fel a háborúra. Elhozatlak téged magamhoz, és meglátjuk ki a legrettegettebb kalóz a hét tengeren. Ha menedéket keresel magadnak, semmit nem fogsz érni vele. Addig foglak üldözni, amíg nem marad hely, ahova bújhatnál.

Én vagyok A Méreg kapitánya, ami igenis hű marad a nevéhez. Könyörtelen és keserű. Hamarosan meglátjuk, hogy a híres Belladonna ellent tud-e állni a hajóimnak. Jobb ha felkészülsz, fiú, vagy minden értékedet darabokra fogom zúzni.

Bradwr  Kapitány

Elborzadva néztem a levelet, mielőtt újra megnéztem a kapitány nevét. Csak egy-két embert ismertem ilyen névvel, de őket is elkerülték. "Ez..." kezdtem, de nem tudtam hogy tudnék minderre reagálni. Ez a kapitány annyira magabiztosnak és eltökéltnek tűnik a sok-sok hajójával.

Harry visszavette a levelet én pedig körbenéztem a többieken, a szívem félelemmel telt meg. Épp most sikerült kikeverednünk egy szoros hurokból, máris belecsöppentünk a következőbe. "Mit fogunk csinálni?" kérdeztem Harryt, mire felsóhajtott és legyőzve tette el a papírt a zsebébe.

"Nem tudom."

Ne haragudjatok a több, mint egy hónapos kihagyás miatt, de az iskola minden időmet felemészti. xx